6. Hat�stalan �tok

Mido lelke sz�rnyalt. Ahogy hazafel� rep�lt Kosimo h�t�n. A lassan halv�nyul� csillagok k�z�tt. A friss hajnalai sz�l a haj�t t�pte, mik�zben � szorosan Kosimo meleg test�hez b�jt. Egyenesen keletnek tartottak a felkel� nappal szemben. Azt�n furcsa dolgok kezdtek t�rt�nni.

A nagy boldogs�g k�zepette a l�ny a sz�v�hez kapott. Olyan �rz�s volt, mintha egy pillanatra �sszeszor�totta volna egy gonosz k�z. Ny�gve kapott a mellkas�hoz, mire Kosimo meg�llt �s h�tran�zett. Ak�rmennyire is lehetetlennek tartotta egyb�l Tsubaki �s az �tkai jutottak esz�be, de azt�n elhessegette mag�t�l a gondolatot. Kosimo agg�dva n�zte a l�nyt.

- Semmi baj. Menj�nk. – sz�lalt meg Mido rekedten.

Tov�bb indultak, mik�zben keleten lassan kik�rvonalaz�dtak a f�k hegyek �s v�lgyek. A felkel� tavaszi nap mindent el�nt� f�ny�ben Mido lelke m�g mindig remegett. Nem tudta mi volt az, amit �rzett, de f�lt t�le. �tjukat folytatt�k, mik�zben erd�k faluk �s patakok felett rep�ltek el. Azt�n �jra j�tt az �rz�s. De most m�s is k�s�rte. Egy pillanatra egy m�rgez� f�sttel takart er�teret pillantottak meg. Midayoi �gy �rezte, lefordul Kosimo h�t�r�l, de er�t vett mag�n �s mind a 10 ujj�val kapaszkodott.

Az er�t�r olyan gyorsan rajzol�dott ki el�tt�k, hogy a macska k�ptelen volt lass�tani �s egyenesen belefutott. Ennek k�vetkezm�nyek�ppen, � �s utasa is zuhanni kezdtek a sz�d�t� m�lys�g fel�. Kosimo k�zd�tt a test�be nyilall� f�jdalom ellen, �s csak az utols� pillanatban siker�lt meg�ll�tania a zuhan�st. P�r m�terre a f�ld felett lebegtek, mindketten f�radtan �s meggy�t�rten. Azt�n Mido �rz�keny orr�t, mivel m�g mindig d�moni form�ban volt, egy ismer�s szag csapta meg. Valakinek a v�re, csak azt nem tudta ki�. Kutatott az eml�kezet�ben, hiszen tiszt�ba volt vele, hogy �rezte m�r m�skor is. De tal�n a s�r� m�rges g�z felh�t�l, ami az akad�ly m�g�tt lappangott, vagy a f�radts�gt�l, csak percek m�lva ismerte fel.

Meglepetten �zlelgette a szagot, �s most m�r biztos volt benne. Ez csak �s kiz�r�lag Rin v�r�nek a szaga. De ugyanakkor abban is biztos volt, hogy a kis l�ny nincs az akad�lyon bel�l. Kosimo oldal�ba nyomta sarkait, mire a szellemmacska teljes erej�b�l futni kezdett. Sokkal gyorsabban haladtak, �s hamar meg is pillantott�k Kalde faluj�t, de Mido m�g �gy is minden m�sodpercet �r�knak �rzett. A hajnali napsug�r els� aranyl� f�nyeivel �rte el a h�zakat. Meg sem v�rta, hogy Kosimo f�ldet �rjen m�r leugrott a h�t�r�l. Mint a puszt�kon nyargal� sz�l rohant be a h�z�ba. 

Azt�n az ajt�ban dermedten meg�llt. Sango, Kalde �s Kagome volt a szob�ban, el�tt�k pedig Rin fek�dt. A kisl�ny er�sen verejt�kezett. Szemmel l�that�an f�jdalmai voltak. Mindenki az �rkez�re pillantott.

Mido �gy �rezte a lelk�t, felem�szti az �n v�d. „Ha �jszaka nem megy el, ha nem akad ki ennyire Sesshoumarun, ha legal�bb nem marad ott hajnalig…” F�lve elindult �s let�rdelt a kisl�ny mell�. Kez�t a gyermek l�ngol� homlok�ra tette. Az olyan forr� volt, mint amilyent m�g soha nem �rzett.

-          Mi t�rt�nt? – k�rdezte.

-          Tsubaki. – v�laszolta Kagome halkan �s a nyak�ban l�v� szil�nkra n�zett, ami koromfekete volt.

-          Hogyan?

-          Mint engem. V�rrel. Nem tudom megtiszt�tani a szil�nkot, am�g Rin v�re rajta van.

Mido fej�ben l�zasan keringtek a gondolatok, majd minden erej�t �sszeszedve a l�ny homlok�ra �s mellkas�ra rakta a kezeit.

-          L�nyom nem k�ne. Tsubaki �tkait nem lehet megtiszt�tani, vagy meggy�gy�tani! – hadarta Kalde de elk�sett.

A l�ny lehunyta a szem�t �s kezei ez�st�sen, vak�tva felragyogtak. Rin fels�rt de nem t�rt mag�hoz. Mido �gy �rezte valami, megr�ntja a k�ld�k�n�l, �s el�re zuhan. Azt�n csak feketes�get l�tott, majd lassan tisztult a k�p. Egy szob�ban volt, ami l�that�an szent�lynek volt berendezve. H�rom szem�ly �llt bent. Tsubaki, Naraku �s Kanna.

- Mi ez? – k�rdezte Naraku a l�ny fel� n�zve.

Mido �nmag�ra n�zett �s meglepetten l�tta, hogy teste �tl�tsz�, csak halv�nyan sejteni. �sszeszedte mag�t �s fel�llt.

-          Nocsak, a d�monl�ny, aki ellopta t�lem a szil�nkokat! – nevetett fel a s�t�t papn� gonoszan – Milyen ironikus? Hogy van a kis l�ny?

-          Te rohad�k, azonnal ereszd el! – akart a n�nek ugrani Mido, de az kit�rt el�le, �s egy feket�n szikr�z� energiag�mb�t dobott fel�, ami telibe is tal�lta.

Az sim�n �trep�lt rajta �s a falat robbantotta fel. Tsubaki �s Naraku csak meglepetten figyeltek.

-          Kis fatty�! Meg akarta t�rni az �tkot a saj�t erej�vel. Kiszakadt a lelke a test�b�l. Milyen �rdekes.

-          Eg�sz j�, most legal�bb nyugodtan dob�l�zhatsz! – kacagta ki a boszork�nyt Mido, majd h�tat ford�tva neki az olt�r fel� indult.

Azon egy fa dobozka �llt, rajta a feket�n villog� �kk�vel. M�r meg tudta volna sz�molni h�ny szil�nk, hi�nyzik bel�le annyira teljes volt. Kett� Koug�n�l a farkasn�l, egy Kohaku h�t�ban, egy Kagom�n�l, 3 darab n�la. De � enn�l t�bb szil�nk hely�t l�tta, ami azt jelentette Naraku sikere m�g megd�nthet�. Az �kk� fel� ny�lt, ami azonnal f�nyleni kezdett t�le.

-          Takarodj onnan! – vis�totta Tsubaki.

A semmib�l megjelent a szelleml�lek k�gy�, a papn� szolg�ja �s az �kk� k�r� tekeredett. Mido f�l mosollyal halov�ny ajkain h�tran�zett. Azt�n mutat� �s k�z�ps� ujj�t a k�gy�ra tette, mire az sz�tfoszlott.

- Ennek a n�nek a lelk�ben van az ereje! Naraku, mit tegy�nk? – k�rdezte Tsubaki d�bbenten.

- Idi�ta! M�r megmondtam neked, hogy a hatalmam meghaladja a tied�t! – v�laszolta a l�ny �s kez�t a szennyezett Shikon no Tama fel� helyezte.

- Tsubaki, azt mondtad, nem avatkozhat a terv�nkbe! – fortyant fel Naraku �s egyik ind�j�val a dereng� szellemalak fel� b�k�tt, ami gondtalanul �thatolt a l�ny test�n, de semmi s�r�l�st nem okozott neki.

- Naraku, fogjuk az �kk�vet �s menj�nk! Ha hozz��r, megsz�nik az �tkom!

- Hogy mondtad? – csillantak fel a l�ny szemei.

Egy m�sodpercet sem gondolkodott, meg�rintette a hideg gy�ngy�t. Az ahogy az ujjai r�kulcsol�dtak vak�t� r�zsasz�n f�nnyel tisztulni kezdet. De valami furcsa t�rt�nt. Tal�n ami�rt a l�ny nem teljes val�s�g�ban volt itt, vagy ismeretlen okokb�l az �kk� visszautas�totta �s �jra j�tt az, az er�teljes h�z�s �s � megint zuhant.

Koppanva �rt padl�t a h�zban ahonnan elindult.

-          Au. – k�ny�k�lt fej f�jdalmasan, majd homlok�t massz�rozta.

Kagome, Sango �s Kalde fal feh�ren �ltek k�r�l�tte. Mido tekintete Rinre siklott, aki nyitott szemmel, k�nnyezve fek�dt.

-          Mi t�rt�nt? – k�rdezte a szellemirt�.

-          Az hossz� lenne. Az �tok megt�rt? – k�rdezte rem�nykedve Mido.

A h�rom n� egyszerre r�zta meg a fej�t.

- Ez nem igaz! Pedig a kezemben volt! – csapott a f�ldbe Midayoi.

- Micsoda?

- A m�r majdnem teljes Shikon gy�ngy. Nem igaz, m�r megint gyenge voltam! – �jabb �k�lcsap�s, amire a padl� f�jdalmasan megreccsent.

- Hol j�rt�l? – k�rdezte Kalde, �reg r�ncos kez�vel a l�ny kez�t fogva, nehogy saj�t mag�ban tegyen k�rt.

- N�luk. Naraku, Tsubaki �s Kanna. Csak egy l�lek voltam a testem itt maradt, �s nem tudtak b�ntani. De m�g is megl�gtak el�lem. – f�jta nagyot a l�ny.

P�r perces csend ut�n Inuyasha ideges ordib�l�s�t sodorta fel�j�k a sz�l, majd hamarosan megjelent a hang gazd�ja.

-          Csak ker�lj�n a kezeim k�z�, minden egyes csontj�t egyes�vel t�r�m el! – d�h�ng�tt a hanyou �s bel�pett az ajt�n nyom�ban a szerzetessel.

-          Kir�l besz�l? – n�zett Kagome Mirokura, majd fej�vel Inura b�k�tt.

-          Azt hiszem Narakur�l. Vagy arr�l, aki mezavart minket! – �lt le a fi�.

-          R�szletezn�d? – k�rte Sango d�h�sen.

-          Ahogy akarod! Megtal�ltuk �ket, Inuyasha m�r haszn�lni akarta a v�r�s Tetsusaig�t, amikor is Tsubaki sikolya ut�n az �kk� mag�t�l tisztulni kezdett, majd egy robban�ssal minden k�dd� v�lt �s csak m�rgez� miazma maradt az akad�ly hely�n. Majdnem megfulladtunk.

-          �s? – k�rdezte Kagome.

-          Mi, az hogy �s? M�r majdnem meg volt a rohad�k, amikor valami megjelent a h�zban. Nem tudom mi, de meg akarta tiszt�tani az �kk�vet, de szerencs�tlen volt �s majdnem minket ny�rt ki! – kiab�lta a hanyou idegesen.

Mido �gy �rezte sz�pen lassan s�llyedni kezd, majd elt�nik a padl� alatt, de ezt csak � �rezte. Halkan kr�kogott p�rat, majd f�lve megsz�lalt.

-          Inuyasha, az a szerencs�tlen �n voltam, de szeretn�m lesz�gezni, hogy nem tudtam, hogy ott vagytok…

-          Idi�ta, ak�r meg is halhattunk volna! Minek vannak az �rz�keid, ha nem haszn�lod �ket! – torkolta le a l�nyt a hanyou.

-          Elhiheted nem direkt volt! Rinen akartam seg�teni! Honnan tudhattam, hogy �ppen nem a Szent F�n terpeszkedsz �s horkolsz? L�lekk�nt nem �reztem a szagodat!

-          Att�l m�g haszn�lhattad volna azt a haland� agyadat! – Inuyasha csak nem hagyta mag�t.

-          Inuyasha! – sz�lt k�zbe Kagome fagyosan. 

-          Te maradj ki ebb�l! Mido majdnem meg�lt minket, m�g j� hogy nem tapsolok!

-          H�t nem �rted hogy nem direkt volt! – pattant fel Mido – K�sz�n�m a seg�ts�ged de t�bbet nem k�rek bel�le. Kagome vigy�zzatok Rinre! – azzal a l�ny kiviharzott a szob�b�l.

-          Inuyasha! Te bunk�! – ki�ltott fel Kagome majd a f�ldre mutatott – Fekszik, fekszik, fekszik!

A fi� minden sz� ut�n m�lyebben pr�sel�d�tt a padl�hoz, majd miut�n Kagome ki�lte a d�h�t Sango k�vetkezett �s j�l kup�n �t�tte a f�l szellemet.

- Hogy lehetsz ilyen �rz�ketlen! Mido eddig is minden�rt mag�t hib�ztatta! Azonnal menj �s k�rj t�le bocs�natot! – kiab�lta.

A hanyou seg�ts�g k�r�en Mirokura n�zett, de az valami sokkal izgalmasabbat tal�lt az egyik sarokban. Inu egyre k�ts�gbeesettebben Kald�ra n�zett, aki csak rosszall�n cs�v�lta a fej�t, �s kicser�lte Rin homlok�n a hideg vizes ruh�t. A kegyelemd�f�st Kosimo adta, amikor is morogva belekapott kis fogaival a hanyou nadr�gj�ba �s az ajt� fel� kezdte h�zni.

- Rendben el�g! – kiab�lta a fi� �s kil�pett.

K�nnyed�n k�vette a l�ny illat�t, �s a d�li napf�nyben ut�na indult. Mido szok�s�hoz h�ven a k�t fel� igyekezett. A hanyou k�nnyed�n utol�rte a l�ny, pont a Goshinboku mellett. Elkapta Mido csukl�j�t �s meg�ll�totta. A l�ny nem akart fel� fordulni �gy Inu ker�lte meg �t. Megd�bbenve l�tta hogy a n� arca tiszta k�nny. Nagy szemekkel h�tr�lt p�r l�p�st, elv�gre ut�lta, ha valaki s�r a k�zel�ben.

-          �n.. �n… Sajn�lom! Hallod Mido? – k�rdezte rem�nykedve.

A l�ny nem v�laszolt csak lehajtott arc�n �jabb k�nnyek folytak le.

- Nem �gy gondoltam, csak ideges voltam! Ne haragudj! – fogta k�ny�rg�re a fi�.

Legnagyobb megd�bben�s�re Mido egy hang n�lk�l a v�ll�ra borult, �s s�rva mag�hoz �lelte. A hanyou k�ts�gbeesetten n�zett k�rbe, de jobban teszi, ha ink�bb becsukja a szem�t. A bokorb�l Miroku feje bukkant ki, mi k�zben jobb keze mutat�ujj�t az �g fel� tartva kacsintgat a fi�ra.

Inu k�nyszeredve megveregette a l�ny h�t�t, �s kicsit meg is �lelte. Az �lel�s k�zben illatok hada csapta meg az orr�t.

-          Tal�lkozt�l a b�ty�mmal? – k�rdezte meglepetten, de nem tolta el mag�t�l a m�g mindig s�r� l�nyt.

Mivel Mido el�sz�r nem v�laszolt, Inuyasha �jra tan�cstalanul a bokrok fel� pislogott, ahol az el�bb Miroku feje volt. A szerzetes b�szen szurkolt, �s �szre sem vette, hogy Sango jelenik meg m�g�tte. A l�ny arca h�rtelen pipacs piros lett �s akkor�t v�gott a szerzetes fej�re a Csontt�r�vel, hogy az n�m�n elter�lt a f�ld�n. Inu k�zel �llt, ahhoz hogy felvis�t, amikor a szellemirt� l�ny a szerzetest a grabanc�n�l fogva visszah�zta a falu fel�. K�nz� r�h�g� g�rcs�b�l a l�ny remeg� hangja z�kkentette ki.

-          Igen. – ny�sz�r�gte, majd elengedte a fi�t �s a f�ldre roskadt. – Nem akartam eddig besz�lni senkivel sem ezekr�l, m�g Kago�k sem tudj�k. – kezdte.

-          De b�nt �s nem tudod tov�bb magadban tartani… - folytatta helyette Inu �s a l�ny mell� �lt.

�gy n�z ki most kiv�telesen meg�rt� kedv�ben volt.

-          Tegnap nagyon kiborultam. Te nem tudhatod, mert Kagom�val egy�tt nem voltatok a faluban. Ide j�tt Jaken �s felsz�l�totta az embereket, hogy rendezzenek �nneps�get a Cseresznyefa-vir�gz�s napj�n, �s hajtsanak fejet a Nyugat visszat�rt ura el�tt. Persze a h�lye is meg�rtette…

-          Micsoda? Sesshoumaru elfoglalta a Nyugati tr�nt? – Inu nagy s�rga szemei hatalmasra t�gultak a d�bbenett�l.

-          Pontosan. Na, k�pzelheted hogy reag�ltam. Eg�sz nap csak �ltem �s gondolkodtam, m�g nem este arra mentem haza, hogy a bar�taim kibesz�lnek, �s a probl�m�im siratj�k. Ott azt�n kiborult a poh�r!

-          Elfutott�l? – k�rdezte a fi�, de biztos volt a v�laszban.

-          Igen. Azt�n Kosimo ut�nam j�tt �s elvitt egy helyre, a h�vforr�shoz, ahol eml�kek t�rtek r�m. Sz�rny� �s felemel� volt egyszerre, �s tal�n seg�tette a d�nt�sben.

-          A h�vforr�s mi? – vigyorodott el a fi� �s j�t�kosan megmozgatta az orr�t.

Erre persze Midob�l kit�rt a nevet�s.

-          Most nem az a l�nyeg. Eml�kk�peket l�ttam, azt�n Kirara elvitt valahova. Nyugatnak. Egy kast�lyba rep�lt�nk �s ott megtal�ltam �t. Ha l�ttad volna. Egy �r�asztalnak d�lve aludt. – nevetett tov�bb a l�ny.

Inuyasha er�s k�nyszert �rzett, arra hogy ezt majd vis�tva d�rzs�lje b�tyja orra al�, de ezt ink�bb nem mondta Midonak.

-          Azt�n �sszeveszt�nk, majd besz�lgett�nk, meg minden… Sz�val n�la maradtam �s most Rin miattam, van ilyen �llapotban. R�ad�sul az a szem�t Naraku is lel�pett azzal a satraf�val. – s�hajtott nagyot Mido.

-          �rtem? �s mi is volt az a meg minden a besz�lget�s ut�n? – k�rdezte Inuyasha alig b�rva visszatartani, kit�rni k�sz�l� r�h�g� g�rcs�t.

-          H� lassan olyan, vagy mint Miroku! – vis�tott fel a l�ny, �s elkapta a hanyou kis kutya f�leit.

Inu r�m�lten r�ntotta h�tra a fej�t, mik�zben megl�kte a l�nyt �gy egym�sra butultak. Azt�n hatalmas nevet�s lett a v�ge. Mido komolyodott vissza el�sz�r.

-          Ezt t�nyleg nem k�ne. –s�hajtotta. – Valamit ki k�ne tal�lni. Rin nagyon rosszul van.

-          De mit? Naraku�k elt�ntek, m�g csak azt sem l�ttam merre.

-          Az gond. De menj�nk vissza, h�tha van valami v�ltoz�s! – �llt fel a l�ny.

-          Rendben!

Mindketten visszaindultak. Legnagyobb meglepet�s�kre Rin egyre jobban volt. Lassan ment lefel� a l�za, �s egyre t�bbet mag�n�l is volt. Mindenki csod�lkozott rajta. Elk�pzel�s�k sem volt, hogy mi t�rt�nhetett. M�g is siker�lt volna Midonak megfelel� m�rt�kben megtiszt�tania a Shikon gy�ngy�t? A v�ltoz�s drasztikus �s mindent els�pr� volt. A kisl�ny est�re makkeg�szs�ges volt, nyoma sem l�tszott rajta b�rmif�le gy�nges�gnek.

Mido valami ki nem mondhat� boldogs�got �rzett. A lelkiismeret furdal�sa is megsz�nt �s v�gre, k�nny� sz�vvel v�rhatta �prilis utols� napj�t.