10. Sakura no Hana I. – Az �nnep

Mido csak k�s� d�lel�tt �bredt fel. Kipihentnek �rezte mag�t, teste t�k�letes �llapotban volt. Amint kinyitotta a szem�t egyb�l esz�be jutott milyen nap is van ma, Sakura Hana �nnepe! Ma �jra l�tja Sesshoumarut! De azt�n egy rossz kellemetlen m�g is, felemel� �rz�s is visszat�rt a sz�v�be. A tegnap eml�ke. Kikyou visszat�r�se.

Nagyot ny�jt�zva fel�lt, �s f�lelni kezdett. Odakintr�l boldog zsivaj hallatszott. Az �nnep m�r jav�ban folyt. Fekhelye mell� valaki odak�sz�tett egy t�l vizet �s egy t�r�lk�z�t. Mido gyorsan arcot mosott, majd fel�lt�z�tt. Alig k�t�tte be az �v�t, a f�gg�ny f�lrecsap�dott �s Inuyasha l�pett be.

-          L�tom, fel�bredt�l. – jelentette ki.

-          �n is l�tom, hogy fel�bredtem. – mosolygott r� Mido.

-          Jobban vagy? – k�rdezte Inu k�z�mb�s hangon.

-          Persze. Csak kimer�ltem. De mi ez a nagy figyelmess�g? – k�rdezte a l�ny mik�zben mindketten, kil�ptek a h�zb�l.

-          Semmi. Amit tegnap mondt�l, Kikyour�l. Hogy a bar�tod, �s hogy tudod mit �lt �t. �r�l�k, hogy te nem vagy ellenem…

-          Tess�k? Mir�l besz�lsz? – lep�d�tt meg a l�ny.

-          Ami�ta felkeltem, Kagome, Sango �s Shippou �gy n�znek r�m, mintha egy sz�rnyeteg lenn�k… Pedig m�g azt is kib�rtam, hogy ne menjek ut�na…

-          Sz�val ez�rt menek�lt�l hozz�m? – mosolyodott el szomor�an Mido.

Egy�ltal�n nem akart egyik f�ln�l sem �ll�st foglalni. Kagome igazi j� bar�tja volt, �s tudta mennyire f�j a l�nynak az Inuyasha Kikyou ir�nt t�pl�lt �rz�sei. De ugyanakkor tudta, hogy Kikyou �s Inu mennyit szenvedtek. Nem tudott igazat adni senkinek, de Sango �s Shippou, Kagome �sszp�rti viselked�st m�lyen el�t�lte.

-          Mondhatjuk �gy is… - v�laszolta percek m�lva a hanyou.

-          Tudod, �n nem akarok senkinek sem igazat adni… El�g neh�z nekem �gy is… �rted? De egy biztos, nekem eszem �g�ban sincs veszekedni veled az �rz�seid miatt! 

A hanyou elmosolyodott, �r�lt hogy megtal�lta azt az embert, akire sz�m�that ebben a kicsapott helyzetben. Azt�n mind ketten csak �lltak a h�z el�tt �s az el�tt�k elfoly� ember�radatot n�zt�k. M�g tal�n soha nem voltak ennyien ebben a faluban. A fi� a t�meg fel� b�k�tt.

- Meg akarod n�zni? – k�rdezte.

- H�t persze, gyere! – mosolygott vissza Mido �s mindketten belevesztek a mulat�z� n�p sokas�g�ba.

Ezen a napon senki nem dolgozott a f�ldeken. Az asszonyok jobbn�l jobb fog�sokat f�ztek eg�sz d�lel�tt, vagy a v�s�rt�ren szeml�lt�k a t�m�rdek �rut. A felhajt�s hatalmas volt. A gyerekek kint futkostak az utc�kon, �s boldogan vett�k a cukork�kat �s �dess�geket. A hajadon l�nyok �s fiatalemberek m�r d�lel�ttre kics�pt�k magukat. A f�rfiak bar�taikkal egy�tt iszogattak �s besz�lgettek a s�trakban. Mindenki �r�met tal�lt az �nneps�gben.

Inu �s Mido m�morosan bolyongtak a t�megben, emberek k�z�tt furakodtak �t, megcsod�ltak minden standot, minden �rust. A l�ny belekarolt a fi�ba, hogy ne vesz�ts�k el egym�st a t�megben, mire a hanyou nagyon meglep�d�tt. Mido csak kacsintott egyet, mire mindketten elmosolyogtak. Igen, bar�tok voltak, igaz bar�tok.

Inuyasha nem tudott mag�n kiigazodni. Ennyire �nfeledt �s nyitott m�g soha nem volt senkivel. M�g tal�n Kagom�val sem, mert az � kapcsolatukban mindig ott izzott az elfojtott szerelem, ami minden egyes pillanatot fesz�lt� �s szikr�z�v� tett. Miroku nem az � vil�g�t k�pviselte �s a folyamatos n�cs�b�szkod�s�t igen csak lesajn�lva figyelte. De m�g is, b�rmi t�rt�nik �lete �r�n is a fi� seg�ts�g�re, sietette volna. Ugyan ez vonatkozott Shippoura �s Sangora is, hab�r �k mindig mindenben Kagome p�rtj�t fogt�k. De Mido m�s volt…

Mosolyogva n�zett a barna csillog� szemekben, amik k�pesek voltak b�tyj�t is megszel�d�teni. Mosolya m�g sz�lesebbre h�z�dott, ahogy belegondolt abba mi lett Sesshoumarub�l, abb�l a d�monb�l, aki sz�vb�l gy�l�lte a haland�kat. Nagy vigyorg�sa m�g a l�nynak is felt�nt:

-          Minek �r�lsz te meg annyira? – k�rdezte, mik�zben egy sz�p gy�ngyb�l f�z�tt nyakl�ncot n�zegetett.

-          Csak gondolkodtam. – pislogott nagyokat a f�lszellem.

-          �s elmes�led mir�l? – faggatta a l�ny, mik�zben egy gy�r�t kezdett el szeml�lni.

-          Csak a b�ty�mra gondoltam… Meg arra milyen lett… - �s egy elfojthatatlan mosoly futott �t az arc�n.

-          Te most g�nyol�dsz? – k�rdezte Mido nevetve.

-          Eszemben sincs.

Az eg�sz d�lel�tt�t egy�tt t�lt�tt�k a v�s�rban. T�bbsz�r is �sszefutottak Kagom�val �s a t�bbiekkel, de �k mindig hidegen viselkedtek a hanyouval, amit Mido sz�v� is tett. Ezzel pedig csak azt �rte el, hogy m�r vele sem akartak sz�ba �llni. Persze ezen j�l felh�zta mag�t �s a hanyouval egy�tt, otthagyta a v�s�rt. Csak Kalde h�za el�tt lass�tott le.

-          Ezek teljesen �t�d�ttek! Istenem! Inuyasha, nem �rdekel, hogyan de sz�ntesd meg ezt a hadi �llapotot, mert rosszul leszek!

-          Ha az olyan k�nny� lenne! – harciaskodott Inu.

-          Ti meg mit hangoskodtok? M�r kih�lt az eb�d! Kagom��k nem sz�ltak hogy k�szen van? – k�rdezte Kalde a h�zb�l kil�pve.

-          H�t Kagom��k most k�l�n fogalmat k�pviselnek… - s�hajtott Mido �s mindketten bementek.

Az �sszes marad�kot megett�k, nagy r�sz�t Inuyash�nak h�la, de Mido is el�g nagyr�szt bev�llalt. Miut�n v�geztek az ev�ssel, elmes�lt�k az any�nak, hogy mi is zajlik �ppen t�rsas�gukon bel�l. Az any� figyelmesen v�gighallgatta �ket, majd kis gondolkod�s ut�n csak egyetlen megold�st tal�lt.

-          Inuyasha, tudjuk, hogy semmit sem k�vett�l el Kagome ellen, most m�g is k�rj t�le bocs�natot! 

-          De h�t mi�rt? Ez egy�ltal�n nem igazs�gos! – h�borgott a fi�.

-          Inuyasha. Kagome szeret t�ged, ez a napn�l is vil�gosabb, �s azt is tudjuk, hogy te is szereted �t. De a te sz�vedben helyet kap m�g a n�v�rem is, �s ezt mindh�rman tudj�tok. Kagom�nek ez nagyon f�j, �s most hogy Kikyou visszat�rt �gy �rzi, minden, amit eddig el�rt semmibe v�sz. �s most haragszik…

-          Haragszik? – lep�d�tt meg a fi�.

-          Igen. Nem r�d �s nem is a n�v�remre. A vil�gra, a sorsra… Le fog nyugodni, csak id� �s t�r�d�s kell neki…

-          Azt hiszem �rtelek. – n�zett maga el� a hanyou majd felkelt �s egy sz� n�lk�l t�vozott.

Kalde �s Mido m�g sok�ig n�m�n gondolkodva �ltek a h�zban, majd az id�s asszony hozz� l�tott, hogy rendet tegyen az eb�d ut�n. Mido seg�tette neki, elmosogatott �s kisepert. V�g�l meg�lltak a h�z el�tt �s figyelt�k a boldog kavarg� t�meget. Nagy sok�ra Kalde any� t�rte meg a csendet:

-          Nem is t�nsz izgatottnak. – jelentette ki.

-          M�rt annak k�ne lennem? – lep�d�tt meg a l�ny.

-          �n �gy gondoltam. Elv�gre ma j�n meg Sesshoumaru.

-          T�nyleg, ki is ment a fejemb�l… - mosolyodott el a l�ny.

-          Szerintem megf�r�dhetn�l, a hajad tiszta por �s f�nytelen a tegnap �ta. – s�haj - L�nyom �gy �rzem r�d, f�rne m�r a boldogs�g. Valami�rt t�l nagy dolgokat akar t�led az �let…

-          �n is �gy �rzem Kalde any�! Nagyon is! – s�hajtotta Mido is.

-          Nem tudsz m�st tenni, mint t�rni. Menj, f�r�dj le, �s kapsz t�lem valamit. Aj�nd�kba…- l�pett be a h�zba az any�.

V�g�l t�r�lk�z�vel �s hajolajokkal t�rt vissza Mido kez�be nyomta, majd elindult a v�s�roz�k fel�. Mido elmosolyodott �s ciccentett az �rny�kban hever�sz� Kosimonak. A macska lust�n bandukolva k�vette a l�nyt a h�forr�sig. Ott Mido kib�jt kicsit m�r megviselt h�tk�znapi ruh�ib�l. Azok n�hol m�r szakadtak voltak. A z�ld szoknya �s a lila fels� is t�pett, gy�r�tt �s n�hol koszos volt. Ami�ta elj�tt a tavasz �s v�get �rt a t�l ezt hordta, �gy semmivel sem volt m�sabb k�ls�re egy egyszer� falusi l�nyt�l. Csak a kimon� alatti als�nem�k voltak �pek �s tiszt�k, amiket m�g otthonr�l hozott mag�val, �s amiket Kagom��kn�l vagy, �ppen ha haza t�ved rendszeresen, ki szokott mosni. Ahogy a ny�zott kis ruhadarabokat n�zte esz�be jutott, r�gen milyen ruh�kat hordott. Egy �ve m�g el nem tudta k�pzelni, hogy ilyeneket valaha fel fog h�zni. Akkor csak farmer �s a r�vid sokat sejtet� fels�csk�k voltak rajta. Im�dott bulikba j�rni, annyi sminkes cucca volt otthon hogy egy szekr�nybe is alig f�rtek volna be. K�tnaponta hajat mosott, �s mindenf�le pakol�sokkal �polta selymes f�rtjeit. �gy visszatekintve felett�bb nagyk�p�nek l�tta az akkori Midot. Ezen elmosolyodott, majd belemer�lt a kellemes langyos v�zbe. Sok�ig f�rd�tt �s �szk�lt a piciny tavacsk�ban. Kosimo a parton v�rta, de lassan a f�k h�s �rny�k�ban elaludt. Igaz �beren pihent, de a h�rtelen j�tt ny�rias meleg arra k�sztette, hogy lust�lkodjon. Csak arra n�zett fel, mikor Mido csobogva kim�szott a v�zb�l.

A l�ny meztelen�l �llt a napon, el�re hajolt, megr�zta hossz� haj�t, amib�l csillogva csap�dtak ki a v�zcseppek. A kis cica ny�jt�zkodott egyet majd gazd�csk�ja csupasz bok�j�hoz simult. A l�ny felkacagott a csikland�s �rz�st�l.

Sok�ig maradtak m�g a t�n�l, Mido nem akart visszamenni a fesztiv�lra, majd csak este. Amikor a t�ncmulats�g lesz.

Miut�n test�t lesz�r�totta a naps�t�s, �s haj�t is viszonylag megsz�r�totta �s kid�rzs�lte a t�r�lk�z�vel bel�le a vizet, felh�zta als�ruh�it, majd a t�bbit sz�tter�tve a friss, z�ld �s zsenge f�ben elfek�dt rajtuk. Kosimo j�t�kosan felm�szott a l�ny has�ra, �s ott �lt le, mik�zben nagy z�ld szemeivel pislog�s n�lk�l n�zte gazd�csk�j�t. K�t fark�t hol jobbra, hol ballra billentgette �s kis fej�t megd�ntve b�multa Mido. Piciny l�bacsk�ival megnyomkodta a l�ny has�t, kifejez� n�z�s�vel pedig Midot figyelte. A l�ny egy darabig �llta a tekintete, majd h�tra hajtotta a fej�t �s lehunyta a szemeit.

A madarak daloltak az apr�cska ritk�s f�kkal ben�tt tiszt�son, daluk az �jra �led� term�szetr�l �s a szerelemr�l sz�lt. A mad�rf�tty kellemes hangjai, a l�gy langyos tavaszi szell� simogat� fuvallata, Kosimo �temes dorombol�sa �s az oly r�g�ta nem �rzett bizserget� melenget� napsugarak hat�s�ra Midot elnyomta az �lom. Fel�letesen aludt, m�g is zavaros �lmai voltak. Mikor fel�bredt persze semmire sem eml�kezett bel�l�k. El�sz�r arra sem eml�kezett, mi volt az, ami fel�bresztette az �lmok rengeteg�b�l.

Fel�lt, amit Kosimo nem d�jazott �s s�rtetten ugrott le a l�ny has�r�l. Mido sz�tn�zett, �s mindent rendben tal�lt. Senki nem j�rt a tiszt�son, minden nyugodt �s csendes volt, ugyan �gy, mint amikor elaludt. Csak a napsugarak d�ltek er�sen ferdesz�gben m�r, megnyaldosva �s aranyos f�nnyel bevonva a r�gyez�, vir�gz� f�k �gait. A l�ny merengve n�zte a vir�gszirmokat, ahogy a sz�l j�tszik vel�k, �s finom illatukat ter�ti sz�t a leveg�ben.

�lmodozva lehunyta szemeit, felh�zta t�rdeit, amit kezeivel szorosan �tkulcsolt. M�lyeket l�legzett, hogy j�l megjegyezze �s ki�lvezze a vir�gok finom illat�t. A tavaszi meleg szell� felkapta imm�r megsz�radt hossz� haj�t, �s finoman megcsiklandozta vele a l�ny h�t�t. Mido Sesshoumarura gondolt. Annyira k�v�nta, b�r csak most itt lenne vele. Lassan t�bb mint k�t hete nem l�tta, �s rettent�en hi�nyzott neki a f�rfi. Az �g�ret is csak egyre jobban elgy�t�rte a v�rakoz�s perceit, az �g�ret, hogy mostant�l minden olyan lesz, mint r�gen. S�hajtva fektette arc�t t�rdecsk�ire.

�br�ndoz�s�b�l Kosimo er�teljes mocorg�sa riasztotta fel. A cica a l�ny karj�t l�k�dte, halkan morgott �s a leveg�t szimatolta.

-          J�n valaki? – k�rdezte a l�ny, mik�zben felkelt �s �lt�zni kezdett.

A macska tov�bbra is szil�rdan b�mult a falu fel� vezet� alig l�that� kis �sv�ny fel�. Nem is kellett sok�ig v�rnia, hamarosan az �sv�nyen megjelent Kalde any�. H�t�n tegez volt, kez�ben �j, amire t�maszkodva lassan s�t�lt a tavacska fel�. Mikor megl�tta az �lt�zk�d� l�nyt elmosolyodott, majd r��r�sen mell� l�pkedett.

- M�r azt hittem bajod esett.

- Nem Kalde any�, semmi bajom, csak elaludtunk egy kicsit. Igaz Kosi? – k�rdezte a cic�t, aki m�r dorombolva simult a l�ny bok�j�hoz.

- �vatlan vagy n�ha. �s el is fogunk k�sni, ha nem igyeksz�nk! – hunyorgott ravasszan az id�s asszony.

- Akkor induljunk. – nevetett a l�ny �s mindannyian visszaindultak.

Az �ton a k�t n� halkan �s vid�man besz�lgetett, �s m�r t�volr�l meghallott�k a falub�l sz�r�d� zsivajt. Amikor el�rtek a kis dombtet�re, ahonnan be lehetett l�tni az eg�sz v�lgyet, amiben az am�gy csendes �s apr�cska telep�l�s fek�dt egy kicsit meg�lltak �s lepillantottak. Most az utc�kon sz�nes, �l�, mozg�, zsivajg� foltok s�t�ltak, minden h�z d�szbe volt �lt�ztetve, a v�s�rt�ren fel�ll�tott sz�npadon el�ad�s folyta, a standokon az �rusok kiab�lva k�n�lt�k port�k�ikat.

P�r perces n�zel�d�s ut�n Kosimo el�re sietett �s a k�t n� is k�vette. Lassan l�pkedtek a d�s f�ben, �s kiker�lve az ember�radatot, a kertek fel�l k�zel�tett�k meg h�zaikat. Azt�n amikor oda�rtek, Kalde any� saj�t h�z�ba vezette a l�nyt, majd kisebb kutat�s �s pakol�s ut�n egy nagy dobozt vett el�.

-          Ezt r�m b�zt�k, hogy adjam �t! – mosolygott csalafint�n az �regasszony.

-          Ugyan mi ez, Kalde any�? – lep�d�tt meg Mido �s finoman megr�zta a dobozt, hogy z�r�g-e.

-          Aj�nd�k, neked. Egy hete hozt�k, azzal az �zenettel, hogy a mai napon adjam �t neked.

-          Hozt�k? Ugyan kicsoda? – n�zett nagyokat a l�ny, �s finoman lefejtette a szalagot a csomagr�l, ami eddig �sszek�t�tte.

-          Egy ismer�s… Nyisd ki, majd meg�rted… - Kalde is k�v�ncsian n�zte a remeg� kis kezeket.

Mido �vatosan kinyitotta a nagy kem�nypap�r dobozt, mire finom suhog�s hallatszott bel�le. Azt�n ahogy kihajtogatta a v�kony anyagot, ami takarta, �mulva n�zte a csod�latos csillog� kelm�t, ami a dobozban lapult.

P�r pillanatig n�m�n b�multa, majd finoman kiemelte �s sz�tnyitotta a leveg�ben. Egy h�feh�r ruh�t rejtett a csomag. Legal�bbis els�re �gy t�nt, hogy csak ezt. Ahogy a l�ny mag�hoz �lelte a csodasz�p ruh�t, egy pergamen darab esett ki bel�le. Mido ut�na kapott, majd felt�rve a pecs�tet, egy k�zbe fogva a ruh�t olvasni kezdte. A lev�lben csak egy mondat volt.

Rem�lem ez a ruha k�pes lesz versenyezni a te sz�ps�geddel…
Bocs�ss meg nekem…

Mido pislogva olvasta el m�g p�rszor az �r�st, majd Kalde fel� ny�jtotta, aki szint�n elolvasta. Majd visszaadta a l�nynak, �s az ajt� fel� indult, ahonnan csak egy pillanatra n�zett vissza:

-          Szerintem tudod, hogy ki k�ldte… - azzal elh�zta a bambusz f�gg�nyt �s elment.

Midayoi m�g percekig a levelet �s szorongatta, majd a ruh�t �vatosan visszahajtotta a dobozba �s vetk�zni kezdett. R�gi ruh�it is �sszehajtogatta, majd vigy�zva �s kicsit esetlen�l felh�zta az �jat. Azt mintha csak r� �nt�tt�k volna. Egy picit nem illett ebbe a korba, legal�bb is Mido �gy �rezte. A ruha h�feh�r volt, v�r�s �s arany mint�kkal �tsz�ve �s 2 r�szb�l �llt. Az egyik az als� r�sz, ami kellemes tapint�s� �s vastagabb anyag volt. Ebbe kellett beleb�jnia, mint egy k�nt�sbe, majd a der�kr�szn�l l�v� v�kony zsin�rral k�rbetekerte mag�n �s azt megk�t�tte. A ruh�nak, ak�r hogy is n�zte nem nagyon volt v�lla. Legink�bb �gy n�zett ki, mintha cs�nak nyak� pul�vernek tervezt�k volna. A csatsor a l�ny ball melle alatt h�z�dott, majd abba maradt �s k�t vastag szalag maradt, mindk�t oldalra. Azokat a v�ll�n�l kellett megk�tni, majd finoman lecs�sztak r�la. A ruh�nak hossz� �s nagyon b� ujja volt. Miut�n ezzel v�gzett Mido a m�sik v�konyabb aranyf�nyben j�tsz� selyemdarab�rt ny�lt. Abba el�sz�r a fej�t kellett beledugnia, majd leh�zta a test�re. Ennek az anyagnak nem volt ujja, de helyette volt nyak �s v�llr�sze. V�g�l eg�szen a bok�j�ig le�rt ez a fels�ruha. A dobozban m�g 2 dolog maradt. Egy vastag bord� �v, amit Mido fel is k�t�tt, �gy hogy a derek�n, a h�ta k�zep�n nagy masni maradjon.

�mulva n�zett v�gig mag�n. Majd belel�pett a sz�m�ra odak�sz�tett kis fekete saruszand�lba. K�rbeforgott, mik�zben kezeivel v�gigsim�totta a csod�latos ruh�kat. Az titokzatosan, �s bujk�l�n meg-meg csillant. Azt�n m�g bele n�zett a dobozba. Abban egy kis hajt� fek�dt. Az �kszer v�r�s �s feh�r k�vekkel volt kirakva. Mido baloldalt felt�zte a haj�t. Nem f�s�lk�d�tt meg, a hajmos�s �ta, �gy haja kis f�rt�kben, csiga alakban g�nd�r�d�tt.

Alig engedte le kezeit, a szob�ba berobogott Sango, Kagome �s Rin. Hangosan csacsogva sz�guldtak be, k�nnyed�n f�lrecsapva a f�gg�nyt, azt�n meglepetten n�zt�k az el�tt�k �ll� n�t. P�r pillanatig nem ismert�k fel. �k is nagyon csinosak voltak. Kagome hossz�, egybe r�szes s�t�tk�k kimon�t �s hozz� vastag s�rga der�kszalagot viselt. Sango ruh�ja is hasonl� volt, csak m�s mint�val, �s m�s sz�nekben. A szellemirt� l�ny sz�ps�ge felett�bb kit�nt ezekben, a ruh�kban. Hossz� haj�t felt�zte, �s mintha sz�j�n halv�nypiros r�zs csillogott volna. Rin is �desen kics�pte mag�t, narancss�rga barna mint�s kis kimon�t viselt, piros �vvel, �s rakonc�tlan f�rt�csk�it is val�sz�n�leg megf�s�lte. 

A n�gy l�ny hossz� m�sodpercekig farkasszemet n�zett egym�ssal. V�g�l Rin t�rte meg a csendet.

- Te vagy a leggy�ny�r�bb Mido! – mosolygott.

- Ugyan m�r! – pirult el a l�ny, �s gyorsan Kagom��k fel� n�zett.

- Ti hova ilyen sietve? – n�zett a k�t id�sebb l�nyra.

- T�ged kerest�nk. Kezd�dik az el�ad�s! Miroku�k m�r foglalj�k a hely�nket! – kapta el Mido csukl�j�t Sango.

- Milyen el�ad�s? – pislogott nagyokat �rtetlen�l a l�ny.

- Te a holdon volt�l eddig? – s�hajtott nagyokat Kagome – A cs�sz�r katon�ja! Otthon m�r ezerszer l�ttam, de �gy, korh� el�ad�sban m�g fantasztikusabb lesz!

- Kagome, kib�k�ltetek? – k�rdezte Mido mik�zben m�r a l�nyokkal egym�sba karolva s�t�ltak az egy ir�nyba tart� ember�radat k�zep�n.

- Igen. K�sz�n�m a k�zben j�r�sodat! – mosolygott vid�man a l�ny.

Azt�n el�rt�k a piacteret, ahol az �rus standok hely�t �tvett�k a n�z�t�r sorai. A h�rom l�ny magabiztosan elir�ny�totta Midot a sz�mukra fent tartott �l�helyekhez. Amint helyet foglaltak megkezd�d�tt az el�ad�s. �gy n�z ki az utols� pillanatban �rkeztek.

Mido nagyot s�hajtott, egy pillanatra lehunyta a szem�t majd m�r az el�ad�st figyelte. De nagyobb r�szt, a k�z�ns�get �s az eget p�szt�zta, rem�nnyel �s v�rakoz�ssal teli sz�vvel.

Folytat�s k�vetkezik…