13. Sakura no Hana II. – Cseresznyefa �rny�k�ban (16)

Hentai by Yume

Lassan s�t�ltak ki a falub�l. Egym�st �t�lelve ballagtak, nem is figyelve merre mennek. Sesshoumaru mes�lt. Mag�t�l, �s k�retlen�l. Mido �rdekl�dve figyelte, mi minden t�rt�nt a d�monnal, am�g nem voltak egy�tt. �r�lt hogy, k�r�s n�lk�l elmond mindent, �r�lt hogy v�gre megb�zik benne. Csak figyelmesen hallgatta a nem megszokott sz��radatot, �rz�kei beleborzongtak, ahogy a f�rfi m�ly �s er�teljes, most m�g is l�gyan cseng� hangj�t figyelte. Szemei csillogva n�zt�k a mellette l�pdel� szellemet, �s cs�ng�tt minden szav�n.

Azt�n be�rtek az erd�be. A f�k k�z�tt �des illatok sz�lltak, a hold be-bedugta kerek arc�t a r�gyez� levelek k�z�tt. Sesshoumaru kifogyott a mondanival�b�l, �s k�rd�n a l�nyra n�zett. Erre Mido kezdett mes�lni, a tegnapr�l. Tusbakir�l, a furcsa er�r�l, Kikyour�l �s a legy�zhetetlen tiszt�t� vessz�r�l. A szellem n�m�n figyelte, �s elgondolkodott a t�rt�nteken. N�ha bele-bele k�rdezett, de olyankor is csak p�r r�szlet miatt. L�tszott rajta hogy elkomor�tja Naraku �jabb felbukkan�sa. V�g�l csend �llt be a besz�lget�s�kbe. S�t�juk alatt egy nagyon ismer�s helyhez �rtek. Furcsa volt az ez�st�s holdf�nyben, de �r�kk� �l� sz�p eml�keket �rz�tt.

Mellett�k kis foly�cska csordog�lt, cseppjeit a k�vek k�zt locsogva messze kidob�lta, ahogy az el�tt�k �ll� nagy szikla reped�sein kereszt�l pr�selte mag�t. Mido �nk�ntelen�l is elmosolyodott, ahogy felismerte a helyet. Sesshoumaru meg�llt a szikla el�tt, �s k�rd�n, hunyorogva a l�nyra pillantott. Mido csilingelve felnevetett, ahogy lelki szemei el�tt megjelent �gyetlenked�se, amit egykoron itt m�velt:

-          Ide soha t�bb� nem pr�b�lok meg felugrani!

-          Ahogy gondolod! – v�laszolta a szellem �s k�nnyed�n �lbe kapta a l�nyt, mintha csak egy tollpih�t tartana a karjaiban.

Mido felsikkantott a h�rtelen mozdulatt�l, majd a d�mon nyaka k�r� fonta a karjait �s nevetve �lvezte, ahogy a leveg�be emelkednek. De azt�n Sesshoumaru nem �llt meg a szikl�n, tov�bb rep�lt, nagyon lassan, �s olyan alacsonyan, hogy a t�loldalon a tereb�lyes meleg viz� t� felsz�n�t majdnem s�rolta talpa. A hold tisztelet�kre el�j�tt t�rekv� felh�takar�ja m�g�l �s t�nd�rf�ny� mesevil�gg� v�ltoztatta a t�jat. A l�ny fels�hajtott, ahogy k�rben�zett ezen a gy�ny�r� helyen. Fej�t a puha pr�mre hajtotta �s n�m�n csod�lta a szemei el�tt elter�l� csodavil�got.

A rep�l�snek csak percek m�lva szakadt v�ge, amikor is a d�mon l�gyan meg�llt a t� partj�n. Olyan puh�n �rt f�ldet, hogy a l�ny alig vette azt �szre. Kicsit meglepetten k�rben�zett. Vel�k szemben egy hatalmas, �reg vir�gba borult cseresznyefa �llt. Nagyon v�n lehetett, de ereje telj�ben, mert milli�-egy vir�g ny�lott �s illatozott az �gain, hatalmas h�pih�hez hasonl�v� t�ve koron�j�t. Ahogy a sz�l behatolt a lombok k�z� vir�gszirmok tenger�t sz�rta sz�t, p�rgette, reptette a t� fel�, majd hagyta, had m�rt�zzanak meg a simogat� v�zben. Olyan volt mintha csak havazna, ahogy l�gyan k�r�j�k sz�rta a szirmokat, �s az �des felejthetetlen illatot. Sessh �vatosan letette a l�nyt, aki csak megbabon�zva b�multa a nagy f�t.

Mindketten n�m�n sz�vt�k be a finom, n�ha m�r �mely�t� illatot. Mido megfordult, �s a t� fel� pillantott. A part olyan volt, mint m�shol. Nagy, mag�nyos szikl�k �lltak, a hossz�sz�l�, d�s, �l�nkz�ld f� k�z�tt. Ahogy a havaz� vir�gszirmokkal a sz�l v�gigfutott rajtuk, mind megd�ltek, majd visszaegyenesedtek. Olyan volt mintha csak a tenger habjaival j�tszana a sz�l. Egy kis emelked�n magasodott a fa, m�g�tte pedig erd�s bokros n�v�nyzetet lehetett sejteni a hold f�ny�ben.

-          Azt hiszem, szeretem ezt a helyet. – s�hajtott nagyot Mido �s a kavicsos, homokos part fel� indult.

Eg�szen a t� partj�n �llt egy nagy szikla, az mellett �llt meg. Sesshoumaru k�vette. L�pteiket elnyelte puha f�. A t� ez�st�sen csillogott, ahogy a hold f�nye megt�rt az apr�cska hull�mokon. N�m�n �lltak egym�s mellett, pedig annyi mindent akartak volna mondani egym�snak. Vagy ha nem is mondani… 

Azt�n a l�ny a d�mon fel� fordult, h�ttal a szikl�nak.

-          Ugye most m�r soha t�bb� nem hagysz el? – k�rdezte gyerekesen.

-          Soha t�bb�!

-          �g�red? – biggyesztette le ajkait Midayoi.

-          �g�rem!

-          De azt ugye tudod, hogy a hazudoz�knak majd b�ntet�s j�r! – pislogott csalafint�n a l�ny, sz�j�t k�zben csal�ka mosolyra h�zta.

-          Te akarsz megb�ntetni engem? – h�zta fel kecses szem�ld�keit a f�rfi �s k�zelebb l�pett a l�nyhoz.

-          Pontosan. Ha rossz leszel, akkor b�ntet�s, j�r!

-          �s hogyan akarsz megb�ntetni?

-          Azt majd kitervelem! – h�z�dott t�le t�volabb a l�ny, h�t�t a h�s szikl�nak nyomta.

De nem menek�lhetett. A d�mon m�g k�zelebb l�pett, �s k�zel hajolva a huncut szemeket figyelve meg�llt. N�m�n n�zte a l�nyt, amire az, zavarba j�tt.

-          Mit n�zel? – pirult el, mik�zben fej�t a t� fel� ford�totta.

Sessh nem v�laszolt, csak egyik kez�vel l�gyan elh�zta a l�ny bongyorod�, hossz� haj�t, mik�zben a kecses nyakhoz hajolt, �s �vatosan bele cs�kolt. Mido megborzongott �s lehunyta a szemeit. A cs�kok l�gyak �s romantikusak voltak. A f�rfi felhajtotta a selyem fels�t, majd �th�zta a l�ny fej�n �gy m�r szabadd� tette annak v�llait. Sz�ja a kulcscsontok fel� v�ndorolt, majd a karok fel�. V�g�l visszat�rt a nyakhoz, �s �jra a n� sz�j�t kereste.

Szell� futott v�gig a kis t�parton, megbizsergetve b�r�ket, mik�zben egym�s szem�be n�ztek. Hosszan, m�lyen sokatmond�an. �gy �rezt�k lelk�l imm�ron eggy� v�lt �s a m�sik n�lk�l m�g leveg�t venni is f�jdalmas.

 „Gyenge emberi �rzelmek!” – gondolta a d�mon mik�zben a n� b�rsonyos b�r�t figyelte – „Hogy sz�ntam r�gen �ket, a haland� gyenges�g�k miatt. �s m�g is, mennyivel t�bbet jelent ezekkel az �let. Ez az �rz�s lehet az, amit szerelemnek h�vnak. Vagy ez m�r tal�n ann�l is t�bb?”

„Milyen helyes, azokkal a csillog� szemeivel! Annyira hi�nyzott, azt hittem meg�r�l�k n�lk�le! Nem �rezhettem a vigy�z� tekintetet a h�tamon, h�napokig, nem �rezhettem a v�gyt�l f�t�tt �lel�s�t! Szeretem, azt hiszem ez m�r menthetetlen! Annyira j�k�p�!” – kezdett olvadozni a l�ny a n�z�st�l.

V�g�l a d�mon karjai alatt �tny�lva mag�hoz h�zta, �s f�lemelve fej�t annak f�l�be s�gta:

-          Hi�nyozt�l! Azt hittem meg�r�l�k n�lk�led! – suttogta minden egyes sz�ra k�l�n hangs�lyt t�ve.

Sesshoumaru meglep�d�tt, amikor p�nc�lja a koppanva talajt fogott. A l�ny kezei tudt�k merre kell elindulniuk, majd a feh�r pr�m is, �s a k�t kard is ut�na hullott. Sessh nem mozdult, csak v�rta, h�tha m�g valamit akar a n�. Erre Mido elmosolyodott, �s kezei keresget�n bet�vedtek a finom sz�v�s� kimon� al�, ahol a zavarba ejt�en er�s izmokhoz simultak.

-          Ha te ezt �rzed �n, mit mondjak? – k�rdezte, �s elkapta a l�ny derek�t, er�teljesen mag�hoz r�ntotta.

Szenved�lyes cs�kol�z�sba kezdtek, mik�zben a f�rfi ujjai a ruha gombjaival matattak, v�g�l sikert �rt el, a csodasz�p kimon� a l�ny bok�j�ig cs�szott. 

-          Bolond vagy! B�rki erre j�het! – suttogta a l�ny.

-          Te kezdted! – v�laszolta t�m�ren a f�rfi, mik�zben a melltart� p�ntjait h�zta le a l�ny v�ll�r�l.

-          De megl�thatnak! – tiltakozott a n�.

-          Most nem �rdekel! – v�laszolta a szellem, kioldva a feh�rnem� kapcs�t, �s elhaj�tva azt – Kellesz nekem!

Mido eltolta a mag�t�l a d�mont, arc�n el�gedett mosoly bujk�lt, ahogy a t�zesen �g� s�rga szemekbe pillantott. Mosolyogva v�gign�zett szinte mez�telen test�n, �s egy k�nnyed mozdulattal, kioldotta Sesshoumaru �v�t, majd m�r az inget nyitotta sz�t az er�s mellkason.

-          A ti�d vagyok! – s�gta remegve a n�, mik�zben Sessh a feszes mellek�rt ny�lt �s k�nyeztetni kezdte �ket.

Igaz�b�l nem is kellett neki, ez a kijelent�s, tudta ezt � nagyon j�l. �s azt is tudta, hogy soha senki nem veheti el t�le ezt a n�t. Sz�tv�laszthatatlanok, �s nincs er� vagy hatalom, mely az � karjai k�z�l elvihetn� Midot. Gondolatai k�zben leh�zta a l�ny als�nem�j�t �s megindult a karcs� testen lefel� sz�j�val, nedves cs�kot hagyva maga ut�n. Lassan el�rte a l�ny k�ld�k�t, ki�ll� cs�p�csontjait �s a szem�rm�ig meg sem �llt, csak folyamatosan izgatta a bors�z� b�rt. Azt�n cs�kot lehelt a l�ny csikl�j�ra, mire az felsikkantott.

Mido kezei leny�ltak, �s felh�zt�k a f�rfi fej�t. Olyan vad l�tv�ny volt, ahogy a d�mon csillog� szemeivel feln�z r�, terpeszbe nyitott l�bai k�z�l. K�ptelen volt ez ut�n �jra meg�ll�sra k�sztetni a szellemet, h�t�t �s cs�p�j�t a szikl�nak d�nt�tte, fej�t h�travetette. �gy mellkasa kicsit el�re g�rb�lt, de biztons�gosan megt�maszkodott. Hagyta, hogy Sessh sz�ja combja mindk�t oldal�t felfedezze, majd k�jesen fels�hajtott, amikor meg�rezte mag�ban a d�mon nyelv�t. Teste v�gyt�l megremegett �s azonnali folytat�s�rt esedezett, ami nem is maradt el. Egy darabig pr�b�lta mag�ba folytatni, de v�g�l tork�b�l el�t�rtek �lvez�s�nek er�teljes hangjai. Tudta k�zel j�r a cs�cshoz, remeg� keze leny�lt, megfogta a f�rfi �ll�t, felemelte, majd h�zni kezdte maga fel�. Az k�rd�n pillantott r�, �s egyik ujj�t a szem�rem ajkaik k�z� nyomta.

-          Ne! – ny�gte a l�ny.

A f�rfi felegyenesedett, �s el�gedetten �sszeh�zta a szemeit. Mido sz�d�lt, �s hi�nyzott neki az el�bbi �rz�s, �l�t �resnek �rezte. Akadoz� mozdulatokkal a d�mon nadr�gj��rt ny�lt, mik�zben m�sik kez�vel a szikl�ra t�maszkodott, pedig cs�p�j�t is m�g mindig ott t�masztotta meg, �m a vil�g mintha forogni kezdett volna. Mozdulatai esdekl�k voltak, mire a szellem k�nnyed�n letolta nadr�gj�t, ami a f�ldig cs�szott.

Kil�pett bel�le, �s szorosan a n� el� �llt. Sz�th�zta a l�ny l�bait, hogy k�z�j�k l�phessen. Mido engedelmeskedett, a f�rfi azt csin�lthatott a test�vel, amit csak akart, � csak a nyak�ba fonta karjait, mik�zben ajkai j�tszani kezdtek a hegyes f�l alatt a puha b�rrel. Sessh fels�hajtott a gyeng�d �rint�st�l, �s a l�ny feneke al� ny�lva felemelte �t. �gy m�r �gy�kuk t�k�letesen egy vonalban volt, v�szesen k�zel.

Mido �vatosan harapd�lni kezdte a f�rfi porcel�n feh�r b�r�t, �s egyik kez�vel v�gig sim�totta az izmos mellkast, de nem �llt meg. Ujja lekalandoztak a kock�s hasig, ahol kicsit megtorpantak, de azt�n folytatt�k �tjukat. A f�rfi �gy�k�n�l meg�rezt�k annak kem�ny f�rfiass�g�t, v�gigsim�totta azt, mire a d�mon felny�g�tt.

A l�ny keze visszah�z�dott �s abban a pillanatban Sesshoumaru cseppet sem finoman a test�be hatolt. Most nem foglalkozott azzal, hogy a l�ny is megszokja a helyzetet, csak vadul mozogni kezdett benne. Mido k�jesen felny�g�tt �s �tvette az �temet.

- Ez m�r tetszik, haland�? – k�rdezte a f�rfit, az utols� sz�t k�l�n�s v�ggyal ejtve ki.

Mido h�tra vetette a fej�t, mellkas�t kinyomta �s halkan ny�gni kezdett, mik�zben megpr�b�lta ajkai k�z�tt kipr�selni k�t sz�t:

-          Igen! – majd hozz� tette – D�mon…

Sesshoumaru d�f�sei er�s�dtek, a l�ny teste m�r folyamatosan remegett. Hangja feler�s�d�tt, �gy n�zett ki, most m�r nem �rdekelte a t�ny hogy b�rki megl�thatja �ket. Gerinc�n futkosott a hideg, �s �lvezet�t a saj�tj�hoz simul� nedves meleg test is n�velte. Azt�n meg�rezte a pontot ahonnan nincs vissza�t. Minden tagj�t el�nt�tte a forr�s�g, �s a f�rfi sz�ja ut�n kapott. Vadul, hevesen. Ott meg�rezte saj�t �z�t, de nem t�r�d�tt vele. A cs�kok elnyomt�k felt�r� ny�g�seit, de test�nek vad remeg�s�n nem tudott uralkodni. Sessh hogy fokozza a l�ny �r�m�t, m�g er�teljesebb temp�ra v�ltott, de v�g�l � is el�rte a cs�csot.

Mido m�r dermedt �s mozdulatlan volt, amikor a szellem halk s�hajjal test�be �lvezett. Szapor�n kapkodva a leveg�t d�ltek egym�shoz, �s sok�ig nem mozdultak. L�legzet�k �s sz�vver�s�k szab�lytalan volt �s csak nagy sok�ra lett ritmusos.

Addig egym�sba kapaszkodva �lltak a szikla t�v�ben, kimelegedett test�kkel egym�shoz simulva. V�g�l a d�mon �vatosan kics�szott a l�nyb�l, �s l�bait leengedte a f�ldre. Azt�n h�tral�pett, felvette a f�ldr�l nadr�gj�t, �s visszah�zta. Mido csak csukott szemekkel d�lt a kellemesen h�v�s sziklafalnak. P�r perc m�lva nyitotta csak fel pill�it, l�tta hogy a f�rfi �t n�zi.

P�r pillanatra tekintet�k �sszefon�dott, majd Sesshoumaru az �g fel� tekintett. A holdf�nyesen ragyogott, a csillagokat is elhom�lyos�tva. Erre a l�ny lassan �s zsibbadtan elindult a t� fel�. P�r l�p�st kellett csak tennie a puha f�ben, majd beleg�zolt a v�zbe �s csak a t�rdig �r� r�szen �llt meg.

Mido is feln�zett az �gre. Valami�rt �gy �rezte ez az �jszaka m�s, mint a t�bbi. Valami ezzel az �jszak�val megv�ltozott. Valahogy k�l�nleges ez az �j. Mereng�s�b�l a m�g� l�p� d�mon riasztotta fel. A l�ny szembe fordult vele.

Sessh n�m�n mag�hoz h�zta a n�t, szorosan �t�lelte. Szemei szerelmesen csillogtak. Midonak j�l esett ez az �lel�s. �reztette vele, hogy nem csak ”arra” kell a f�rfinak, hanem hogy t�nyleg, igaz�n szereti. „Milyen j� �gy elb�jni azok k�z�tt az er�s �lel� karjaid k�z�tt!” – gondolta Midayoi – „Olyan biztons�gos itt, azt hiszem melletted semmit�l, sem f�lek! Annyira csod�latos vagy!” – �s feln�zett a messzibe tekint� arcra.

-          Megf�r�dn�k! – suttogta.

-          Veled megyek! – v�laszolta Sessh.

Be�sztak vagy n�hol gyalogoltak, a t� k�zep�ig, majd j�tszadozva vissza. Azt�n amikor elf�radtak meg�lltak a der�kig �r� v�zbe. Halkan besz�lgettek, Mido gyakran nevetett �s v�zzel locsolta le a szellemet. Az pislogva, pr�szk�lve t�rte, v�g�l elkapta a l�nyt, �s felemelte majd beledobta a v�zbe. Mido nem j�tt a felsz�nre, de a krist�ly tiszta v�zben �s a vak�t� holdf�nyben minden mozdulata l�tszott. Lopakodva Sesshoumaru l�b�hoz �szott, majd k�s�rletet tett, arra hogy kir�ntsa, a f�rfi egyens�ly�t megbomlasztva. Legnagyobb sajn�lat�ra ez nem siker�lt �s k�h�gve a felsz�nre j�tt. Hossz� haja k�cos �s vizes volt, minduntalan a szem�be l�gott. Duzzogva elfordult, amit nem kellett volna. Sessh ism�t elkapta, most a derek�n�l fogva �s a vis�tva nevet� l�nyt �jra a v�zbe dobta.

Ek�zben n�gy ember s�t�lt a t�t �vez� erd�ben. T�rt�netesen Sango �s Kagome s�t�lni akartak, �s minden �lm�ny�ket elmes�lni egym�snak. Egym�s szav�ba v�gva ujjongtak �s nevettek fel, mik�zben csak mentek a l�buk ut�n. Persze nem tudt�k hogy k�t vigy�z� �rny�k k�veti �ket mindenhova. Miroku �s Inuyasha egy�ltal�n nem helyeselt�k, hogy a l�nyok az �jszaka k�zep�n egyed�l akarnak s�t�lni, ez�rt a tilalom ellen�re is ut�nuk lopakodtak.

Sango�k �gy bele mer�ltek a besz�lget�sbe, hogy nem is vett�k �szre, hogy k�vetik �ket. V�g�l lassan r�eszm�ltek, hogy igen csak messzire els�t�ltak �s vissza akartak fordulni, csak hogy nem igaz�n tudt�k merre van a vissza. Kiindul�si pontot keresve n�ztek sz�t, amikor is l�tt�k, hogy a f�k t�l�k ballra ritkulni kezdenek. �gy h�t arra indultak, kicsit imm�ron nyugtalanul. M�r k�zel j�rtak az erd� sz�l�hez, amikor nem t�l messze t�l�k megz�rrent egy bokor. Sango m�rgesen felhorkantott, meg mert volna esk�dni, hogy Miroku�kat cs�pte nyakon. De d�bbenet�re Kosimo l�pett ki a bokrok k�z�l.

A cica dorombolva v�gigtekerg�z�tt mindkett�j�k bok�ja k�r�l, �s nagyokat pislogott z�lden �g� szemeivel.

- Elt�vedt�nk. – mondta Kagome.

- Kosimo, ugye te tudod, hogy hol vagyunk? – k�rdezte Sango.

- Esetleg nincsenek a k�zelben emberek, hogy seg�ts�get k�rj�nk? – k�rdezte Kagome.

Erre a macsek felkapta okos kis fej�t �s k�t fark�t ide-oda billegtetve elindult a tavat eltakar� f�k fel�. Azt�n valami piros �s csapkod� t�rgy csap�dott be el�j�k, majd visszar�ntotta a l�nyokat.

-          Sesshoumaru szag�t �rzem. Bolondok vagytok, hogy erre k�boroltok! – suttogta Inuyasha.

A l�nyoknak m�g megd�bbenni sem volt idej�k, Miroku futott ki a bokrok k�z�l.

- H�t nem esett bajotok! – �r�lt meg.

- Cssss! – pisszegett Inuyasha – A l�k�tt b�ty�m valahol itt van! – szimatolta a leveg�t.

- �s akkor mi van? Biztos Midoval van. M�rt k�ne ett�l p�nikolni? – k�rdezte m�rgesen Kagome.

- Tal�n az�rt mert Sesshoumaru egy v�rszomjas d�mon, ak�r mennyire is mag�ba habar�totta ez a papn�cske! �s eszem �g�ban sincsen t�lc�n felk�n�lni titeket! – h�borgott a hanyou.

Vit�jukb�l a szerzetes hangja �bresztette fel a 3 embert. Miroku a bokrok alatt hasalt, csak l�bai l�gtak ki, mellette Kosimo k�t farka l�tszott.

-          Ezt l�tnotok k�ne! – suttogta, �m cs�p�g� hangja mindannyijukban er�s sejt�st v�ltott ki.

Mindh�rman arra indultak, Inu sz�th�zta a bokrokat �s kis h�j�n hasra v�g�dott. Szemei kikerekedtek �s leveg�t is elfelejtett venni. Az el�bb emlegetett v�rszomjas b�ty� �ppen egy vid�man kacag�, pr�szk�l� l�nyt dobott a v�zben. �gy j�tszottak ak�r a gyerekek. Lefr�csk�lt�k egym�st, fog�csk�ztak, k�zben cs�kol�ztak, majd �jabb v�zi csat�t rendeztek.

A n�gy ember sz�hoz sem jutott a bokrok k�z�tt, m�g arra sem voltak k�pesek, hogy megmozduljanak. A n�ma csendben m�g halv�nyan �rtett�k is, mir�l besz�lnek a f�rd�z�k. Inuyasha el�sz�r asztm�s rohamhoz hasonl� hangokat hallatott, mire Kagome h�tba verte, erre az fuldokolni kezdett.

- �bredj fel! �bredj fel! �lmodsz! – pofozgatta mag�t a hanyou, majd karj�t Kagome el� tolta – Cs�pj�l meg, mert �lmodok!

A l�ny csak v�llat vont �s megcs�pte a fi� kez�t, mire az, f�jdalmas arccal elr�ntotta. Miroku sz�jt�tva b�multa a l�tv�nyt, �s valami�rt mindenki tiszt�ban volt, azzal hogy nem Sesshoumaru babon�zta ennyire meg. A nagy bambul�snak az lett a v�ge, hogy Sango teljes erej�b�l kup�n v�gta a szerzetest �s felh�borodottan elh�z�dott t�le.

- F�lre �rted… - ny�gte a Miroku karik�z� szemekkel.

Kagome rettent�en zavarban volt �s azt se tudta hova n�zzen. M�g azt sem tudta eld�nteni, hogy mi okozza sz�rny� k�nl�d�s�t. Tal�n az intim pillanat, amibe bele cs�ppent, vagy a ruh�tlan d�mon arcpir�t�an t�k�letes izmos teste, vagy tal�n hogy bar�tn�j�t kukkolja?

Inuyasha csak t�gra mered szemekkel h�pogott, hol elfordult, hol visszan�zett. �gy n�zett ki az eg�sz vil�gn�zete �sszeomlott, a l�tv�nyt�l. Legszil�rdabban abban a t�nyben hitt, hogy tisztav�r� b�tyja egy rem�nytelen, sz�vtelen, bek�pzelt tusk�. �s most, tess�k! M�g azt sem vette �szre, hogy a sz�l, ir�nyt v�ltoztat �s a h�tuk m�g�l, kezd f�jni.

Mido kacagva j�tt fel a v�zb�l, �s aljas m�don h�tulr�l t�madt. Ennek k�vetkezt�ben mindketten a v�zbe d�ltek. Sessh feje is les�llyedt egy pillanatra, �m amint �jra leveg��rt kapott, mintha test�be vill�m csapott volna. N�m�n felegyenesedett, de nem fordult az erd� fel�. A l�ny is pr�szk�lve felj�tt, a f�rfi jobb oldal�n, mik�zben �rtetlen�l fel� n�zett.

Sesshoumaru lehunyta szemeit, amik egy pillanatra v�r�sen �gni kezdetek, hogy visszanyerje nyugalm�t, mik�zben kezeit �k�lbe szor�totta. Fej�t picit megd�nt�tte �s �jabb bizonyoss�got szerzett a sz�l szag�b�l. Csak nagyon lassan emelte a tekintet�t a l�nyra, de mozdulatai ann�l gyorsabbak lettek. A k�vetkez� pillanatban m�r Mido el�tt �llt, �s szorosan a karj�ba z�rta, hogy a l�ny kecses form�inak egy n�gyzet millim�tere se l�tsz�djon ki.

-          Mi baj? – suttogta a n� zavartan.

-          A szerzetes, a szellemirt�, a papn� meg a f�l v�r �cs�m m�g�tt�nk lapul a bokorban. – v�laszolta.

A kukkol�k, kik k�z�l m�r h�rman s�rg�sen indulni akartak, csak annyit l�ttak, hogy Sesshoumaru arc�t a l�ny nyak�hoz f�rja.

- Ne menj�nk el, most j�n a legjobb r�sz! – rim�nkodott Miroku, amire Sango �gy d�nt�tt v�gk�p ki�ti.

Mido fagyott� d�bbent a v�zben. Kicsit figyelt �s m�r � is �rezte az ide nem ill� jelenl�teket. Arc�t el�nt�tte a p�r, �s sz�gyenkezve b�jta a szellemhez.

-          Mi �ta vannak itt… - dadogta.

Sesshoumaru t�k�letesen �rtett mire akar utalni a l�ny �s halv�nyan elmosolyodott. De a v�laszig m�r nem jutott el.

Folyat�s k�vetkezik…