Risa no kibou - Sesshoumaru

りさのきぼうー殺生丸

Hentai by Mido

1.     fejezet:

A vend�g - きゃく

Szememet lehunyva �lltam a b�r�met k�nyeztet�, b�rsonyk�nt r�m simul� csepptenger k�zep�n. Hajamb�l patakokban folyt a v�z arcomba, elv�ve hall�som, m�gis minden �rz�kem fesz�lten figyelt. Els�re ugyan nem l�tszott, de m�g �gy is t�k�letesen v�dve voltam. Teljesen mez�telen�l �lltam az �ltet� v�zf�gg�ny alatt, de pajzsomat most sem engedhettem le - csup�n megnyitottam, hogy a v�z testemre z�dulhasson - �pp �gy, mint az elm�lt h�rom �v sor�n sohasem.

Karjaim lassan felemeltem, fejem h�trad�nt�ttem, majd �sszefogtam hossz�, derekamat s�rol� �ben tincseim. A v�z er�sen massz�rozva g�rd�lt v�gig mellkasomon, �reztem, ahogy a milli�rdnyi csepp apr� patakokat alkotva v�gig folyik melleimen, hasamon, majd combjaim k�z�tt lezuhan a k�re.

T�n�dve z�rtam el a csapot, tov�bbra sem cs�kkentve v�delmemen. Igen, �gy ment ez, ami�ta az a pokolfajzat Menoru elrabolt. M�r nem is eml�keztem r�, mikor engedhettem meg magamnak egy kis lazs�l�st e t�ren. Egyszer�en k�ptelen voltam m�shogy megv�deni magam att�l az �llatt�l, arra pedig semmi kincs�rt nem voltam hajland�, hogy vele k�z�s�ljek. Undorodtam csak a gondolat�t�l is!

T�bb, mint h�rom �v telt el. N�ha el sem hittem. Az id� oly lass�, oly monoton �s oly jelent�ktelen volt a palot�ban.

Get�im halkan kopogtak a vizes k�v�n, mik�zben �n egy h�feh�r, puha t�r�lk�z� ut�n ny�ltam. �lvezettel nyomtam a kellemes, illatos anyagot arcomhoz, majd mellkasomhoz, leitatva a m�g b�r�m gy�ngy�z� cseppeket. Azt�n nagy lend�lettel el�re d�nt�ttem a fejem, �gyhogy hossz� hajam majdnem a padl�t s�p�rte. K�t kezembe fogva a t�r�lk�z�t d�rzs�lni kezdtem kuroi tincseim. Ennek hat�s�ra hajam hamarosan elvesztette vizess�g�t, �gy �n �tt�rhettem testem t�bbi r�sz�nek sz�razra t�rl�s�re. K�zben felid�ztem az elm�lt �veket, nosztalgikus hangulatban voltam.

Amikor ez az �tkozott fatty� elrabolt a csal�domt�l, m�g csak 14 �ves voltam. Fiatal, �retlen, de fizikailag m�r k�sz n�. Egyszer�en nem tudta felfogni azzal az eltompult, cs�kev�ny agy�val, hogy m�g nem akarnak f�rjhez adni. Ezt a liliomtipr� gazember viszont nem �rdekelte, hogy �pp, hogy elkezdtem serd�lni, er�vel kiragadott eny�im k�z�l, s mag�val hozott ebbe a sz�p, t�gas de rettent�en unalmas palot�ba. Itt t�lt�ttem az elm�lt h�rom �vem, bent, a fojtogat� falak k�z�tt…

Miut�n sz�razra t�r�ltem halv�nybarna, sima b�r�met, az o-furo fal�n l�g� akaszt�r�l leemeltem k�nny� halv�nyk�k selyem yukat�m. Csod�latos darab volt, m�gis enyh�n undorodtam t�le. �reztem rajta annak a senkih�zinak azt a sz�momra f�rtelmes szag�t. Fintorogva k�t�ttem meg az aranyh�mz�ses obit.

Elh�ztam a fusum�t majd a rekken� h�s�gre, mely azonnal testemhez fesz�lt, nem is t�r�dve elindultam a foly�s�n. Mellettem a bolt�ves, nyitott, oszlopos fal feh�ren izzott a d�li forr�s�gban. Egy pillanatra meg�lltam, hogy kitekintsek a szikr�z� f�nybe; pillant�som v�gigsiklott az alant elter�l� v�roson, a t�voli dombokon, a m�g t�volabbi erd�k�n. Az �ce�nt a hegyekt�l elv�laszt�, feh�r k�gy�k�nt tekerg� �ton kisebb hadsereg k�zeledett.

- Nem hiszem hogy m�r is megunta a solym�szkod�st… - sziszegtem magam el�, majd bossz�s tekintettel gyorsabbra vettem l�pteim.

Mikor be�rtem kedves kis sz�rnyetegemmel k�z�s szob�nkba, gyorsan kulcsra z�rtam az ajt�t. H�t igen, elm�letileg ez volt a nagy�r lakoszt�lya, de egyes egyed�l �n voltam parancsoltam itt. Ugyanis h�rom �ve, ami�ta ez els� k�s�rletet tette arra, hogy mag��v� tesz, kitiltottam innen. Illetve csak megkeser�tettem minden itt t�lt�tt pillanat�t. Meg�rdemelte!

Ledobtam magamr�l a mesterm�v� k�nt�st, �s felt�rtam hatalmas szekr�nyem ajtaj�t. Gyorsan kiszedtem bel�le a nekem kell� feh�rnem�ket, majd �tl�ptem egy m�sik fi�khoz. Ott a sok aranyozott fedel� doboz k�z�l kiv�lasztottam egyet, leemeltem tetej�t s sz�thajtottam a rizspap�r lapokat. �vatos mozdulattal kiemeltem az �sszehajtott anyagot, majd engedtem szor�t�somon, hogy laz�n sz�tny�ljon. Szemem v�gigcsod�lta az illatos, halv�nyz�ld selymet, majd haboz�somt�l kiss� morcosan bele b�jtam.

- Nincs id�m erre. Lent kell lennem, hogy fogadjam azt a mocskot… - motyogtam magam el�, majd gyorsan k�rbetekertem magamon a kimon�hoz ill� als� obit.

Nem tartottam magam a tradicion�lis �lt�zk�d�shez, �pp�gy mint ezen a forr� vid�ken sok m�s asszony. Az als� kikem�ny�tett obira tekertem csak fel szimpl�n a fels�, h�feh�r �vet, s apr� masnit k�t�ttem bel�le.

Gyorsan visszahajtottam a pap�rt, majd a dobozt is a hely�re raktam, hogy azt�n rohanhassak t�kr�s asztalk�mhoz. Csak egy pillant�st vetettem magamra. Hajam k�coss�ga sem botr�nkoztatott meg, r�vigyorogtam hasonm�somra, mire a t�k�rk�p szint�n mosolyra h�zta halv�ny ajkait.

�szint�n sz�lva tudtam, hogy viszonylag sz�p n� vagyok. S�t szebb voltam, mint b�rmely m�s asszony a k�zelemben. Hajam �bensz�n omlott v�llaimra, makacs kis hull�mokban, mivel nem f�s�ltem meg. Szemeim hihetetlen�l k�kek voltak, mandulav�g�s�ak, ugyan akkor m�gis nagyobbak, mint a t�bbi d�mon� vagy ember�. Teljesen homlokom k�zep�n, a k�t finom�v� s�t�t szem�ld�k k�z�tt volt legjobban l�tsz� d�moni jegyem. Nem volt nagy sz�, igaz�n fel sem t�nt annak, aki nem n�zett meg jobban, de mivel m�regcs�kjaim nem voltak, csak ez l�tszott.

Nagyon halv�ny �s vil�gosk�k apr� deltoid alak villant ki f�lhossz�ra hagyott frufrum m�g�l. A kis jel alatt �s f�l�tt, m�g halv�nyabban egy-egy p�tty b�jt meg. Ujjaim j�tszadozva fejemhez emelkedtek, �s meg�rintettem. Olyan volt, mint mindig, alig �rezhet�, hideg kis kit�remked�s napbarn�totta b�r�m�n. Any�mt�l �r�k�ltem. �gy, ahogy v�kony arcomat �s telt b�jaimat is. �t tartottam a vil�g leggy�ny�r�bb asszony�nak…

R�vedez� �lmodoz�somb�l az udvar fel�l hallatsz� halk nyer�t�s, �s k�zeled� l�ptek siet�s nesze �bresztett fel. Halkan, h�rmat kopogtak szob�m ajtaj�n, mire azonnal �sszeszedtem magam. Elm�mben meger�s�tettem v�delmem, majd m�g miel�tt a l�ny megsz�lalhatott volna, kil�ptem a foly�s�ra.

- Risa-sama! A nagy�r azonnal itt lesz, �s ha j�l tudom…

- Igen, igen azonnal ott vagyok – fojtottam bel� a sz�t, majd ruganyos, gyors l�ptekkel elindultam az udvar fel�.

J�l sejtettem, odalent t�z�tt a nap, arany sugaraival perzselte a szikkadt, kitaposott f�ldet. Alig �rtem ki, a nagykapun m�r felbukkant a f�nyben csillog�-villog� csoport. P�nc�ljaik oly er�vel t�kr�zt�k vissza a f�nyt, hogy k�nytelen voltam elford�tani a fejem. Az osztag lassan j�tt, tudtam hogy Menoru direkt k�noz. Fekete hajam csak �gy sz�vta mag�ba a h�s�get, k�nomban m�g jobban meg kellett nyitnom ruh�m nyak�t.

„A rohad�k! M�g a forr�s�got is arra haszn�lja, hogy b�mulhasson!” – fanyalogtam, mik�zben meg�rkezett egyik komorn�m, h�feh�r erny�t tartva kez�ben.

- Arigatou… - biccentettem fel�je, �gy m�r ketten v�rtuk az �rkez�ket.

Mit ne mondjak, meglep�dtem, mikor uram nem egyed�l t�rt vissza a vad�szatb�l. Ahogy k�zeledtek, szemeim hamar �szrevett�k az idegen alakot Menoru mellett. A sok s�t�t haj mellett hirtelen felt�nt, egy, a nap f�ny�ben ez�st szikr�kat sz�r�, vil�gos fej. Azt�n, ahogy m�g k�zelebb �rtek, m�r a von�sait is l�ttam, de nem maradt id�m megn�zni magamnak. Egyetlen dr�ga p�rom lova v�kony�ba nyomta sarkait, majd egyenesen fel�m v�gt�zott. �n m�g csak figyelemre sem m�ltattam. Grimaszolva n�ztem m�sfel�.

Menoru az utols� pillanatban megf�kezte h�tas�t, �s meg�llt mellettem, majd l�gies k�nnyeds�ggel lesz�llt a nyeregb�l. Ugyan m�s ir�nyba n�ztem, de m�r azonnal magamon �reztem vizslat� pillant�s�t. K�nyszeredetten kedves hangon sz�l�tottam meg:

- Konnichiwa, Menoru-sama! – csak egy pillanatra n�ztem szemeibe.

Ha teljesen �szinte akarok lenni, be kell, hogy valljam, nem is volt olyan ronda �s f�rtelmes, mint amilyennek szerettem volna, hogy legyen. �gy nem tudtam annyira undorodni t�le, amennyire akartam.

Magas, harcedzett f�rfi volt, r�vidre hagyott s�t�t haja, par�zsl� szint�n s�t�t szeme, �s eg�szen nemes arca volt. Orra kiss� hajlott, d�moni jegyei felt�n�k. �m �n hi�ba is pr�b�ltam volna, nem tudtam m�g csak egy�tt�rz�st sem �rezni ir�nta. Gy�l�ltem att�l a perct�l, hogy kiragadott szeretteim k�r�b�l.

Val�j�b�l k�z�pnemesi, nagy m�lt� csal�db�l sz�rmaztam. Megtiszteltet�snek kellett volna vennem, �s sz�leimnek is, hogy ilyen hatalmas �r, mint a D�li tartom�nyok nagyura r�m vetette a szem�t, �m �n m�g is k�zzel-l�bbal tiltakoztam. Nem utols�sorban az�rt, mert akkoriban f�lig szerelmes voltam egy velem egykor� fi�ba, aki ap�m alatt szolg�lt. Azt�n j�tt ez az �tkozott �s romba d�nt�tte minden �lmom.

Igyekeztem, hogy s�t�t gondolataim keser�s�ge ne �lj�n ki finom von�s� arcomra, mikor is az ismeretlen �s a csoport t�bbi tagja meg�ll�tott�k fujtat�, csatakos, izzadt lovaikat el�tt�nk. Kedves uram laz�n �tkarolt, mit�l megcsapott a bel�le �rad� t�m�ny izzads�gszag. Minden er�m kellett, hogy megf�kezzem arcizmaim. Gyomrom �kl�mnyire szorult, ahogy elsirattam magamban f�l�sleges zuhanyz�som. Azt�n savany� mosolyom uramra emeltem.

Nem l�zadtam, �s pajzsom is szorosan visszavontam magam k�r�, hiszen hallgat�lagos meg�llapod�sunk alapj�n, � nem pr�b�lkozott m�sok el�tt, �n pedig nem al�zom meg nagyk�z�ns�g szeme l�tt�ra azzal, hogy elutas�tom.

Menoru arc�r�l azt�n pillant�som tovasiklott az idegen fel�. Hogy �szinte legyek, el�sz�r majd, hogy nem felny�gtem meglepet�semben. J�k�p�, fiatal fi� �llt velem szemben. A fiatal jelz� kiss� t�lz� tal�n, hiszen k�r�lbel�l annyi id�s lehetett, mint �n. M�g nem f�rfi de m�r nem fi�. Tal�n kiss� jobban megengedtem ki�lni a meglepetts�ggel teli k�v�ncsis�got arcomra, mert, ahogy r�m tekintett, saj�tos f�lmosolyra h�zta sz�j�t. �jra meglep�dtem. Annyira j�l n�zett ki, annyira, �gy ezzel a f�lmosollyal, hogy akarva-akaratlanul �n is visszamosolyogtam. K�zben j�l megn�ztem finomvonal�, nemes arc�t. Nem lep�dtem meg a k�tp�r lil�s m�regcs�kon, a bord� szemh�jon, �s a fogy� f�lholdon sem homlok�n. Csup�n t�kr�zt�k a fi� val�di erej�t. Nemes volt, m�ghozz� a legmagasabb rang�ak k�z�tt is!

De a legmegd�bbent�bbnek a szemeit tal�ltam. Azel�tt sosem l�ttam ilyet. A szemei s�t�taranysz�n�ek voltak, �s annyira gy�ny�r�ek, hogy, ha nem figyelek oda, azonnal rabjukk� v�lok. Pillant�som csak egy kicsit id�zhetett el alkat�n, mik�zben lesz�llt a nyeregb�l, mert uram recseg�, gy�l�lt hangja megt�rte a csendet. De csak azut�n, hogy az idegen meg�llt el�ttem, karny�jt�snyira �s �jra mindketten v�gigm�rt�k egym�st.

�gy ut�lag, a kiss� sokkos meglepet�s ut�n – mivel �gy gondoltam, az �n sz�vem f�rfi m�r nem tudja megdobogtatni – m�r �rtettem, mi�rt is t�rte meg a sz�momra oly �des pillanatot „kedvesem”. Val� igaz, az ez�sthaj�, aranyszem� fi� �s �n olyan kih�v� mer�szs�ggel m�rt�k v�gig egym�st, hogy t�zbe j�tt t�le mindenem. Az � szemei nem id�ztek annyit rajtam, mint ford�tva, de pillant�sa m�gis csak v�gigsiklott szabadon hagyott nyakamon, sz�th�zott ruh�mon. Melleim �s v�kony derekam is megn�zte mag�nak, olyan ny�ltan �s mer�sz kih�v�ssal, hogy nem is csod�lom, hogy kedvesem nem �llhatta tov�bb a hallgat�st.

- Sesshoumaru, had mutassalak be asszonyomnak, Ris�nak! – t�rte meg a csendet Menoru recseg� hangja.

- �rvendek! – biccentett fel�m a fi�.

H�t azt hittem r�gvest el�julok! M�g j�, hogy ez a f�rtelem uram ilyen szorosan tartott… H�t a hangja, az t�ltett mindenen. Sosem hallottam m�g ilyet. Megborzongtam t�le, mik�zben minden er�m kellett, hogy majdhogynem k�jes s�hajom elnyomjam. Iszonyatos j� hangja volt, olyan, amit szinte ittak f�leim.

- Irasshaimase… - ejtettem k�nnyed�n a szavakat, mire � ism�t arc�ra csalta azt a lehengerl� kis mosolyf�l�t.

K�zben Menoru fel�m fordult. Pillant�som nem ker�lte el a szemeiben felcsap� f�lt�kenys�g kis gonosz l�ngja.

- Risa-san, hadd mutassam be neked unoka�cs�met! � Sesshoumaru, a Nyugati tartom�ny �r�k�se.

- Nem is mondtad, hogy van testv�red… - k�rd�n megemeltem szem�ld�keim.

- Van egy n�v�rem. De ez most l�nyegtelen. Risa, rem�lem mindent megteszel, hogy a vend�g�nk k�nyelmesen �rezze mag�t!

Az a g�nyos, de m�gink�bb csalfa mosoly, ami akkor k�szott fel az arcomra, m�g az�ta is mindig j� kedvet csal sz�vembe, ah�nyszor eszembe jut. Olyan sz�lesen elmosolyodtam, ahogy csak mertem, mik�zben tekintetem uram�r�l hamarosan Sesshoumaru f�rk�sz� pillant�s�hoz kapcsol�dott. Cinkos t�rsam l�ttam benn�k, mik�zben j�tszadozva leheltem a szavakat a d�li rekken� h�s�gbe:

- Okvetlen�l megteszek �rte mindent! – nyelvem alig �szrevehet� halk nyom�sa az utols� sz�n tal�n t�l sokat is el�rult az ifj� d�monnak, mert az ism�t �s most m�g t�zetesebben v�gigm�rt…

Folytat�s k�vetkezik…

Lektor�lta: Arvael