Risa no kibou - Sesshoumaru

りさのきぼう ー　殺生丸

By Mido

2. fejezet:

Menoru asszonya  - めのるの妻  

Eg�sz �ton, am�g fel�rt�nk a k�l�pcs�soron, �s �thaladtunk az �rnyas, vadsz�l�vel befuttatott el�t�ren, magamon �reztem a tekintet�t. El�l haladtam komorn�mmal, m�g�ttem pedig a k�t f�rfi. Ked�lyesen besz�lgettek, ha figyelek, tal�n �rtem is szavaikat, de engem m�g mindig lek�t�tt �mulatom. Azt�n, ahogy be�rt�nk a h�v�sebb falak k�z�, lassan k�nytelen voltam visszat�rni a racion�lis gondolkod�shoz. Mikorra mindannyian, Menoru, Sesshoumaru �s az �ket k�s�r� test�rs�g is be�rt a nagy, boltozatos el�csarnokba, meg�lltam �s visszaford�tottam tekintetem vend�g�nk fel�. Ahogy az arc�ra pillantottam, egyb�l tudtam, lehetetlen�l unja dr�ga uram sz�noklatait. H�t megmentettem:

– Sesshoumaru-sama, Menuro-sama! Mit sz�ln�tok egy kis friss�t�h�z, miel�tt felt�laltatom az eb�det?

– Kiv�l� �tlet Risa-chan! – bec�zett vigyorogva uram, mit�l azonnal elt�nt az el�bbi �tv�gyam.

– Akkor menj�nk is �t a fogad�szob�ba. Az a legkellemesebb ilyenkor! – mosolyogtam er�ltetetten, �s v�rtam, hogy a k�t f�rfi elhaladjon el�ttem.

Igaz�n nem siett�k el, de �gy legal�bb jutott id�m ism�t v�gig p�szt�zni vend�g�nket. J�l saccoltam, haja hossz� volt, de m�g kor�ntsem annyira, mint az eny�m. �pp, hogy csak a derek�ig �rtek az ez�st tincsek. Enyelegve figyeltem meg milyen b�szke tart�ssal j�r, m�gis olyan k�nnyed�n. Pedig tudtam, azok a v�rtek h�ny kil�t is nyomhatnak. Igaz, most azt�n j�l l�tszott, mennyivel fiatalabb dr�ga uramn�l; egy picurk�val alacsonyabb volt n�la, �s m�g nem is t�nt olyan robosztusnak.

„Pont az esetem!” – s�hajtottam m�lyet.

Erre a mellettem �lldog�l� asszony, furcs�llva feln�zett r�m.

– Risa-sama… – de azt�n nem mondott semmit.

Tudtam, hogy �tl�tott rajtam, hiszen � azon kevesek egyike volt, akit �gy ahogy k�zel engedtem magamhoz az elm�lt �vekben. A meglepetts�g ut�n figyeltem, ahogy tekintete rosszall�v� v�lik. Nem akartam megv�rni, hogy �t�lete felettem kiteljesedjen, gyorsan, emelt hangon utas�t�sokat adtam neki:

– Hozass h�s�t�t a fogad�szob�ba, �s azonnal t�laltass, ha k�sz az eb�d.

– Hai, Risa-sama! – biccentette meg kicsit a fej�t, majd naperny�mmel egy�tt elsietett.

�n felz�rk�ztam az addigra a foly�s�n baktat� k�t d�mon m�g�, majd engedelmesen bek�s�rtem �ket a kellemesen h�v�s szob�ba. Odabent azt�n, mik�zben �k k�nyelmesen helyet foglaltak a b�rsonybor�t�s� puha p�rn�kon, �n r�snyire nyitottam a zsalug�tert, hogy az�rt f�ny is legyen a helyis�gben, majd meg�lltam az ajt� mellett.

Eg�szen addig nem mozdultam, am�g halk kopog�ssal meg nem �rkezett a szolg�l� a friss�t�kkel. Sz� n�lk�l beengedtem, elvettem t�le a t�lc�t, majd megv�rtam, am�g ism�t elhagyja a szob�t.

Pr�b�ltam eleg�nsan viselkedni, mik�zben a t�lc�t, rajta a h�rom poh�rral, k�t kisebb t�llal �s kancs�kkal leraktam a lakkozott cseresznye asztalra. Mindig megcsod�ltam ezt a b�tordarabot, hiszen igaz�n egyedi volt. A lap olyan finom tapint�s�, ak�r a legkellemesebb selyem, m�gis csod�latosan megmunk�lt domborm�vek d�sz�tett�k eg�sz fel�let�t.

Halkan k�hintettem egyet, mire az eddig az asztalon nyugv� kezeiket h�tr�bb h�zt�k, hogy kirakhassam el�j�k a poharakat. Kecses mozdulatokkal, a kis porcel�n kan�l seg�ts�g�vel sz�l�cukrot mertem mindk�t poh�rba, majd �pp egy cs�pp�t �nt�ttem r� az er�sen alkoholszag� s�t�tv�r�s kancs�b�l, aminek tartalma szint�n s�t�t, kiss� s�r� folyad�k volt. Mindk�t poh�rban h�romszor k�rbekevertem a kanalat, majd k�t-k�t kocogtat�ssal kivettem a kan�lk�kat �s a t�l sz�l�nek t�masztottam. K�vetkezett a sz�momra annyira kedvelt h�g z�ld l�, amit almaecetnek h�vtam csak magamban. Savany� volt, mint a fene! Fel�nt�ttem a poharak s�r� tartalm�t, majd j�tt �jabb k�t k�r keverget�s, �s az illatos, �t�s friss�t�t a k�t d�mon el� raktam.

Igaz�b�l nem sz�rakoztam itt m�r a formalit�ssal, az els� adagot a vend�gnek, a m�sodikat pedig az uramnak ny�jtottam. Mindkett�j�kre r�mosolyogtam k�zben. Csup�n annyi volt a k�l�nbs�g k�zt�k, hogy m�g Menuro r�m sem tekintett, hanem minden figyelm�t vend�g�nek szentelte, addig a fiatalabbik youkai egy pillanatra r�m emelte azokat az �lomba ill� arany szemeit. Baromi nagy illetlens�g volt, alapb�l az, hogy �n az arcukba mertem „b�mulni”, de az, ha lehet m�g durv�bb volt, hogy � vissza is pillantott r�m. �s l�ss csod�t, �reztem, ahogy elpirulok!

Egy pillanatra csend lett, ahogy uram meg�llt a besz�dben, de addigra �n m�r lehajtottam a fejem, kiss� zil�lt hajkoron�m leoml� sz�lai m�g� rejtve arcomat. Felk�sz�ltem r�, hogy fagyos hangon megr�, hiszen ami�ta az udvaron k�zbesz�lt, �reztem a bel�le �rad� d�h�dt f�lt�kenys�get. Legnagyobb megd�bben�semre egy �rva megjegyz�st sem tett. Ett�l keser� �z k�lt�z�tt a sz�mba, hiszen m�r sejtettem, m�g jobban megk�noz, ha kettesben lesz�nk.

A t�rsalg�s k�zt�k �jra indult, n�ha sz�momra alig �rthet� szavakkal, de z�kken�mentesen. Kevertem magamnak is csendben egy alkoholmentes friss�t�t, �s pr�b�ltam elterelni a figyelmem a m�g t�voli, de �tokk�nt k�zeled� est�r�l.

K�nyszeredett magamba z�rk�z�som az �jabb kopogtat�s t�rte meg. Komorn�m k�rt bebocs�t�st, de csak az ajt�t h�zta el, �gy t�rdelt a fusuma folyos� fel�li fel�n. Halkan enged�lyt k�rt Menorut�l, azt�n velem egy�tt t�vozott, hogy kell� tisztelettel fogadhassuk �ket az eb�dl�ben.

L�pteink halkan visszhangoztak a foly�s�n, mik�zben felment�nk az el�tt�nk kibontakoz� l�pcs�soron. Odafent azt�n a kiseb�dl� fel� vonultunk, hiszen �ltal�ban azt szoktuk haszn�lni. A nagy, ami b�lterem nagys�g� volt, az el�csarnok folytat�sak�nt, h�trafel�, a kertnek ny�lott abb�l. Csup�n nagy rendezv�nyeken �s cerem�ni�kon szoktunk oda ter�teni. Most, hogy h�rom helyett n�gyen esz�nk, m�g nem volt indokolt, hogy ott tegy�k azt. Ahogy h�rom eb�dl�t�rsamra gondoltam, ism�t �sszesz�k�lt a gyomrom. Komolyan mondom, n�la, m�g az uramat is jobban szeretem!

Mayura, a mostoha l�nyom. Igen, �n is r�h�g� g�rcs�t kapok, amikor r� gondolok. M�rmint, nem Mayur�ra, hanem arra, hogy elm�letben �n vagyok a mostohaanyja. Ugyanis, � Menoru egyetlen le�nya, m�g k�t fia is van, akik - h�la a kamiknak - nem tart�zkodnak s�r�n itthon. Im�dott �s egyetlen neveltl�nyomr�l csup�n annyit �rdemes tudni, hogy kedvenc hobbija az, hogy az apj�n�l is gonoszabb m�dszerekkel engem sanyargasson. Csup�n egy hatalmas h�tr�nya van gazd�mmal szemben, hogy �t b�rmikor mindenf�le sz�vf�jdalom n�lk�l le tudn�m �tni. �s m�g csak balh� sem lenne bel�le. Erre eddig csak egyetlen egy alkalmam volt, de azt most ink�bb nem id�zem fel…

Komorn�m kinyitotta el�ttem a narancs �rnyalat�ra festett shoujit, majd mindketten bel�pt�nk az eb�dl�be, noha l�bbelinket, a k�vetkez� k�t l�p�s ut�n levetett�k, �s a f�lrees� kis sarokba - ami genkannak lett kialak�tva - raktuk. Odabent m�r szolg�l�k s�r�gtek, egym�s mell� rendezt�k az asztalk�kat, felnyitott�k az erk�ly fel� n�z� ajt�kat, hogy egy kis l�gmozg�s legyen a teremben.

Ez volt a kisebbik �tkez�, igaz ide is vagy h�sz ember k�nyelmesen bef�rt. M�r minden az asztalon pihent, az �telek letakarva, s �gy nekem csak annyi dolgom volt, hogy a h�z asszonyak�nt ellen�rizzek mindent. Ezt a feladatot is r�hejesnek tal�ltam. Egyr�szt nem vagyok a h�z asszonya, merthogy semmilyen kapcsolatom nincs Menoruval, azon k�v�l, hogy � a fogvatart�m. M�sr�szt, k�ny�rg�m, m�g csak most kezdtem igaz�b�l elad�sorba ker�lni, sz�val egy�ltal�n semmi dolgom nem kellett volna, hogy legyen ilyen t�ren. Deh�t, �gy n�zett ki, nekem ez a karm�m.

Alig v�geztem kis terepszeml�mmel, a k�t f�rfi, illetve akarom mondani az uram �s Sesshoumaru m�r meg is �rkeztek. Ahogy Menorut ismertem, m�r biztosan majd �hen halt. Annyira sz�nalmas…

Sz�pen csendben elsz�ledtek a szolg�l�k, m�g mi helyet foglaltunk. �szint�n sz�val nem hittem, hogy ilyen szerencs�m lesz. Ugyan is amikor Mayura berontott, �s sz�k kis elm�je csup�n annyit fogott fel, hogy neki ma nem az apja mell� ter�tettek, m�g miel�tt elkezdhette volna hisztij�t, �n fel�lltam az �rintetlen �tel mell�l �s bel�l �rd�gien kacagva helyet foglaltam a jobb sz�len, Sesshoumaru mellett.

Miut�n Mayura kicsi sz�vem cs�cske megnyugodott, �s k�r�ln�zve helyet foglalt, szinte l�ttam ahogy megakad a leveg� a tork�n. Az ostob�ja. Hehe… Most vette csak �szre, mekkora egy balf�k is val�j�ban. Ugyanis, ha nem kezd el egyb�l hisztizni, akkor apuci helyett most egy ilyen j�k�p� fi� mellett �lhetne. Hihi… 

Egyszer�en nem ment, hogy elrejtsem k�r�rvend�, el�gedett vigyoromat, ahogy tekintetem az � s�t�tlila szemeibe f�rtam. Nem ment. �s szinte l�ttam lelki szemeim el�tt, ahogy f�st�l�gni kezd, mint egy kit�rni k�sz�l� vulk�n. Kegyetlen j� volt. Elv�gre legszebb �r�m a k�r�r�m.

A dolog sz�ps�ghib�ja m�r csup�n csak az volt, hogy n�ma p�rharcunkat mind kedves uram, mind Sesshoumaru is v�gign�zt�k. Hogy is mondjam, enyhe fusztr�ci�t �reztem abban a pillanatban. A sr�c ugyan a balomon nem mutatott k�l�n�sebb �rzelmet, ink�bb mintha mulatatta volna csak kis k�zj�t�kunk. �s valahogy �gy t�nt, meg sincs lepve, hogy k�t kerge n� �gy viselkedjen k�r�l�tte. �m nem igaz�n tudtam ezen elm�lkedni, mert azonnal �reztem gazd�m megrov�, d�h�dt, v�rszomjas pillant�s�t.

Ahogy p�r perc m�lva, eltemetkezve k�t falat rizs k�z�tt oldalra sand�tottam, azt hittem r�gvest megfulladok. Sesshoumaru mellettem enyh�n fapof�val ette az �telt, mik�zben pillant�sa �s kiss� furcsa l�gz�se arr�l �rulkodott, hogy baromira �lvezte, ahogy mellette Menoru majd megpukkad m�rg�ben, �n pedig a szok�sosn�l is v�r�sebben t�m�m magamba az �telt.

H�t mit ne mondjak, felment bennem a pumpa!

Azt�n, ahogy lassan, n�ha sz�rcs�lve telt az �tkez�s, feledkezni is kezdtem s�relmeimr�l, �s a k�vetkez� este balj�s �rny�r�l. Lass� halk hashi-kopog�s mellett m�r az eb�dem v�g�n�l tartottam, mikor Menoru �s ut�na vend�g�nk is befejezt�k az �tkez�st. �gy h�t �n is megt�r�ltem a sz�m, �s felegyenesedtem. A szolg�l�k gyorsan �s prec�zen asztalt bontottak, majd az egyik id�sebb n� �rdekl�d�tt, hogy hozhat-e m�g valamit. Minden ir�nyb�l fejr�z�s volt a v�lasz, �gy h�t ott maradtunk n�gyen. Nem tudtam, mit is k�ne tennem, vagy lenne-e esetleg valami asszonyi k�teless�gem. V�g�l kedves gazd�m kimentett.

– Sesshoumaru, szeretn�m neked bemutatni a l�nyom, Mayur�t! Igaz, gyermekk�nt sokat voltatok egy�tt, de nem tudom eml�kszel-e m�g r�… – Menoru hangja nyugodt volt, s�t tal�n kiss� beh�zelg� is.

A fi� – nem igaz�n tudom, minek nevezzem – csup�n biccentett egyet, �s nem sz�l�totta meg velem ellent�tben. M�ris el�gt�telt nyertem!

– J� �jra chichi-ue udvar�ban l�tnom t�ged! – hajtott enyh�n fejet Mayura.

Na, mondom magamban, mindj�rt visszaj�n az eb�d. Mi ez a t�m�ny h�zelg�s itt? Valami�rt megsz�letett fejecsk�mben a k�rd�s, mit nem mondhattak el nekem. Hirtelen p�nik fogott el, ahogy arra gondoltam, mi van, ha Sesshoumaru az�rt van itt, hogy megk�rje Mayura kez�t. Azt�n megnyugtattam magam, hogy ez nem val�sz�n�, hiszen unokatestv�rek. �gy meg h�t… F�j – jutottam az elm�s meg�llap�t�sra.

Miut�n sz�pen elcsever�sztek �k, am�g �n elgondolkodtam, csak arra t�rtem magamhoz ism�t, hogy j� uram harmadszorra mondja a nevem.

– Risa, figyelsz te egy�ltal�n? – k�rdezte �sszeszalad� szem�ld�k�kkel.

– Hai, eln�z�sed k�rem! – hajoltam meg bocs�natk�r�en �lt�mben, de m�r nem figyelt r�m.

– Sesshoumaru, gondolom �t�lt�zn�l �s lepihenn�l ezut�n a hossz� utaz�s ut�n. Risa-san majd elk�s�r a szob�dig, �s megmutatja, amire sz�ks�ged lehet!

H�t erre ism�t siker�lt fel�ltenem ezt az udvaron m�r j�l bev�lt mosolyt. De ahogy j�tt, �gy pr�b�ltam meg mindj�rt el is t�ntetni. Azt�n, miel�tt m�g komolyabb probl�m�m ad�dhatott volna, felpattantam, �s felt�rtam az ajt�t. Sesshoumaru fogta az ad�st, �s nem pepecselt m�r sokat Menoruval �s Mayur�val. De fell�legezni csak akkor mertem, mikor m�r k�t folyos�val arr�bb j�rtunk.

Magamban gyorsan v�gigfuttattam a lehets�ges vari�ci�kat, hogy mire sz�m�tsak ezut�n. Aggaszott, hogy most m�r a szok�sosn�l is szemtelenebb voltam Menoruval. Az elej�n szab�lyosan rettegtem t�le, �s v�gigh�nytam minden �jjelt, amikor megpr�b�lt a k�zelembe ker�lni. Ilyen a gyomorideg. De most valahogy, mintha nem f�ltem volna m�r annyira. F�leg, ami�ta k�pes voltam ennyire er�s pajzsot vonni magam k�r�. Halv�nyan elmosolyodtam, mik�zben ism�t az el�csarnokban voltunk m�r.

– Mire gondolsz?

A hang hat�s�ra, m�g a l�gz�sem is kihagyott, azt�n ahogy r�j�ttem, hogy �ppen Sesshoumarut k�s�rem a szob�j�ba, �s hogy � sz�l�tott meg, csak �sszekaptam magam. Viszont egy hib�t elk�vettem, akarva akaratlan, ugyanis meg�lltam pontban a folyos� kezdet�n, ami a szob�j�hoz vitt volna. H�t ez van, m�g mindig nem szoktam meg, hogy egy f�rfinek lehet ilyen var�zslatos hangja…

– Gomen… – v�laszoltam, kiss� rekedtebb hangon, mint akartam. – Csak elgondolkodtam. Naze? – k�rdeztem vissza, ahogy eszembe jutott, v�gre mire is k�ne v�laszolnom.

– Mosolyogt�l – sz�gezte le az egyszer� t�nyt, mik�zben � is megtorpant.

– Val�ban? – k�rdeztem, mik�zben azt se tudtam, hov� legyek magammal.

– Hai – b�lintott, majd hossz� cs�nd lett, amit v�g�l k�njaim k�zepette � t�rt meg – Te t�nyleg a Menoru-sama feles�ge vagy?

H�t ett�l a k�rd�st�l azt�n t�nyleg elkerekedtek a szemeim.

De mit is mondhattam volna? Most adjam el�, hogy a nagyb�tyja egy piszkos g�r�ny, aki elrabolt, �s az�ta itt sanyargat? Kiz�rt, hiszen, ha visszajut ez Menoruhoz, bizony�ra m�g jobban megkeser�ten� h�tral�v� p�rsz�z �vemet. Csup�n abban mertem rem�nykedni, hogy el�bb-ut�bb valaki v�gre kiny�rja, de sajnos az elm�lt h�rom �v tapasztalata nem ezt t�masztotta al�.

Viszont hazudni sem akartam neki. �gy �reztem, nem is menne. Mik�zben valami j� elterel� t�m�t kerestem, �hatatlanul feln�ztem arany szemeibe. J� f�l fejjel magasabb volt n�lam, �s mik�zben Menoru mellett elgy�t�rten elnyomottnak, mellette valahogy furcs�n j�l �reztem magam. Persze gondolataim megint kisiklottak a fejemb�l, �gy v�lasz helyett csak �lltam, pislog�s n�lk�l csod�lva azokat a rabul ejt� szemeit.

Arra eszm�ltem fel, hogy v�laszt v�rva felh�zza a szem�ld�keit. Gyorsan elfordultam, majd tov�bb indultam. P�r l�p�s ut�n hallottam, hogy �jra k�vetni kezd.

A szob�j�ig m�r nem besz�lt�nk t�bbet, de egyfolyt�ban �reztem, hogy engem n�z. Nem mertem feln�zni, de mindenem belebizsergett ebbe az �rz�sbe. V�g�l el�rt�k a lakoszt�lyok r�sz�t a palot�ban, �s bevezettem �t a szob�ba. Ha �szinte akarok lenni, csup�n tippeltem. Ugyanis fogalmam nem volt r�la, hogy Menoru hova �hajtja elhelyezni unoka�ccs�t. Meg�lltam az ajt� el�tt, majd elh�ztam, �s arr�bb l�ptem, hogy be tudjon el�ttem menni. Mikor mind a ketten bent voltunk, visszacsuktam az ajt�t, de �gy, hogy r�snyire ki lehessen l�tni a nap�gette foly�s�ra. Nem gondoltam, hogy b�rki r�nk ront, de a mai nap m�r t�l sok vizet �nt�ttem abba a bizonyos poh�rba, ami igen csak kiborulni l�tszott m�r.

– Rem�lem, tetszik a szoba. �n erre gondoltam, mert j� a kil�t�s az erk�ly�r�l a kertre… – t�rtem meg a csendet.

� nem v�laszolt; a b�torokat, a tap�t�t, a falakat n�zte.

– Ha b�rmire sz�ks�ged lenne, nyugodtan sz�lj, vagy k�rdezz meg b�rkit. A f�rd�szob�t megtal�lod a m�g�tt a shouji m�g�tt, ruh�k a szekr�nyben vannak – miut�n kifogytam a mondanival�b�l, �gy hat�roztam jobb lesz, ha dolgom ut�n n�zek, m�g miel�tt ism�t faggat�zni kezd.

– Akkor kellemes pihen�st! – mosolyodtam el, igaz, hi�ba, hiszen h�ttal �llt nekem.

M�r �ppen iszkoltam volna ki az ajt�n, amikor meg�ll�tott a hangja. Jobban mondva, m�g s�rg�sebb t�voz�sra �szt�k�lt. �m � gyorsabb volt, elkapta a karom, �s �gy visszapender�tett a szob�ba, hogy m�g bele is sz�d�ltem.

Akartam valami olyat mondani, hogy h�, vagy na. H�t, egyik sem j�tt �ssze, csup�n dermedten pislogtam fel r�. P�r pillanat m�lva, amikor elengedte a k�ny�k�m, akkor j�ttem r�, hogy eg�szen addig � tartott, ugyanis csak egy kicsin m�lott, hogy fen�kre nem �ltem

– Mi�rt nem v�laszolsz? – k�rdezte v�g�l, mintha az el�bbi kis k�zj�t�k nem is lett volna.

– Mert nem szeretem, ha ilyen durv�n b�nnak velem! – j�tt meg a hangom.

– �n pedig, ha elfutnak a k�rd�seim el�l…

Farkasszemet n�zt�nk, mik�zben �n pr�b�ltam nagyon-nagyon morcosra szedni a von�saim.

– Minek k�rdezel ilyesmit? – szegeztem neki a k�rd�st, de m�g csak meg sem lep�d�tt.

– Tal�n, mert �rdekelne, hogy mi�rt van egy utsukushikute, kirei yasha (gy�ny�r� sz�p d�monn�) egy olyan f�rfi mellett, mint a nagyb�ty�m!

Bevallom, kell�k�pen el�multam. H�t erre azt�n nem sz�m�tottam. A d�bbenet �s tal�n az el�gedetts�g hat�s�ra elmosolyodtam, mit�l el�sz�r l�ttam meglepet�st az arc�n. Eg�szen kisfi�ss� tette. Most m�g jobban �rzetem, mennyivel k�zelebb �llok hozz�, hiszen valamennyire m�g �pp oly gyerek volt m�g, mint �n. De azt�n az a n�z�s, ahogy v�gigm�rte arcom �s mosolyom. Az m�r nem volt gyerekes…

Att�l �letemben el�sz�r, valami k�l�n�s v�gyat �reztem, amit csak az � jelenl�t�hez tudtam k�tni…

Lektor�lta: Arvael

Folytat�s k�vetkezik…