Harmadik fejezet:

Bent ültek a késő este kivilágított viskóban, mikor az anyó belefogott mondókájába.

-          Bemutatom nektek Shi-rudót. Kagome, ő lesz a védelmeződ.

Szavait döbbent csend fogatta. Sango tette fel a kérdést, amire mindnyájan gondoltak.

-          Mi szüksége van Kagoménak még egy védelmezőre? Itt van neki Inuyasha.

Kaede csendesen mosolygott.

-          Inuyashát túlságosan le fogja foglalni Naraku. Eközben Kagométól elvehetik az ékkőszilánkokat, sőt még bántalmazhatják is.

-          Meg tudom őt védeni így is! – kiáltott fel Inuyasha dühtől remegve.

-          Legalább fontold meg Inuyasha! – kérlelte Shippou.

-          Ennyire nem bízol bennem?! – ordított mostmár Inuyasha.

Shippou rémülten menekült Kagome ölébe.

-          Fekszik!!!- kiáltott fel Kagome. Inuyashát arccal előre a padlóba passzírozták.

-          Legalább nézzétek meg, hogy harcol. – kérlelte őket Kaede, miközben kitartott saját véleménye mellett.

-          Nem bánom – kapott vérszemet Inuyasha – nem mintha rám férne egy gyakorlás indulás előtt. Mindenesetre egy próbát megér. - Shi–rudohoz fordult - Mikor kezdjük?

Shi-rudo ráemelte tisztasággal teli szemeit.

-          Akár most rögtön, ha készen állsz rá.

-          Remek! Nem kell holnapig várnom, amíg a földbe tiporhatlak.

Shi-rudo lesütötte szemeit.

Kagome már nyitotta volna a száját, mikor észrevette, hogy Shi-rudo furcsán reagál a fél-szellem mondataira. Megérezte, hogy valami nincs rendjén. Ilyen türelmes még senki nem volt Inuhoz.

-          Kezdjük máris, csak hozom a fegyveremet. – állt fel a védelmező. Kisétált a kunyhóból. Mindenki követte.

Shi-rudo megragadta fegyverét, amit érkezésekor az ajtó mellé támasztott.

A két végén kihegyezett bot oldalára fekete bőrdarabokkal erősítve lógott egy-egy ékkőszilánk.

-          Shikon szilánkok – ámuldozott Kagome.

-          Ezzel a bottal akarsz harcolni, te agyatlan tyúk? Egy csapással kettészellek! – azzal előhúzta a Tetsusaigát. A vörös penge felizzott, majd megállapodott Shi–rudo szívével egy vonalban. Inuyasha öt métert hátrált.

-          Előnyt adok neked, kezd el te a támadást.

-          Soha nem támadok először – ingatta a fejét a lány. – Csak védekezni fogok. És védeni.

-          Micsoda? – háborgott Inuyasha – Szóval még hasznodat se lelnénk.

-          A hasznom Kagome-sama életben maradása lenne.

Kagoméban megint motoszkált valami a lánnyal kapcsolatban. De inkább ő is-a többiek példáját követve- elhúzódott tisztes távolságba.

Egy arra kószáló szellő megrezegtette a fák leveleit, miközben a két küzdőfél felállt egymással szemben.

S kezdetét vette a párharc.

Inuyasha nekifutásból próbálta leszúrni Shi-rudót, de az „amazon” az utolsó pillanatban eltűnt.

„Eltűnt? Dehisz’ ez lehetetlen!” Inuyashát a vállán érte egy ütés, ami fél métert lökött rajta, de egyéb baja nem esett.

-          Ez minden, amit tudsz? – kérdezte félig nevetve, amikor egy láthatatlan erő gyomron találta. Inuyasha kétrét görnyedt, de ő is lecsapott a karddal.

A lánynak épp sikerült elugrania- csakhogy ezt a többiek nem láthatták. Inuyasha szag alapján tájékozódott, s a következő ütést már kivédte a kezével.

Shi-rudo láthatóvá vált. Inuyasha dolga - azt hitték – egyszerűbbé vált. Azonban nem számoltak azzal, hogy a lány elég gyorsan mozog. A Tetsusaigának esélye sem volt a gyorsmozgású lány ellen.

Mikor Inu balra csapott a karddal, akkor a lány jobbra ugrott el. S ugyanez fordítva. Inuyashának be kellett látnia, hogy lehetőségei csak a levegőben nőnének meg, úgyhogy felugrott a légkörbe, amekkorát csak tudott, s onnan akart lecsapni. Ez majdnem bekövetkezett, a penge éle ugyanis egy apró rést vágott a lány fehér ingén. De Shi-rudo szertefoszlatta minden reményét a levegővel szemben, mikor pálcáját a földbe fúrta, s egy rózsaszín korongon át a levegőbe emelkedett, s onnan csapott le ismét. Inuyashát megkarcolta a fegyver éle, de megpróbált a lány háta mögé kerülni.

Inu Yasha felugrott, s sikerült elkapnia a lány csuklóját, de meglepetésében elengedte. A selymes bőrön ugyanis halmokban álltak a sebek, s Inuyasha felszakította a vart. De meg kellett állapítania, hogy a sebei egész frissek. Érezte az újra kibuggyanó vér melegét, s hirtelen sajnálni kezdte a lányt.

Vesztére, mert gondolatai elkalandozása miatt a lány könnyedén kiverhette kezéből a Tetsusaigát.

A kard egy méterrel a földre zuhant Inuyasha mellé. A fiú a kard után nyúlt, bár ilyesmire ideje sem maradt. Shi–rudo a szívének szegezte fegyverét, s Inuyasha közelről is megszemlélhette, hogy nem egy gondosan faragott fogpiszkáló áll majdnem a szívében.

De Shi-rudo a Tetsusaigához ment, s visszadobta azt Inuyashának.

-          Nem támadok fegyvertelen ellenfelet, s nem azzal akarok munkát szerezni, hogy megölöm az előttem levő védelmezőt.

Inuyasha válaszul morgott valamit. Kelletlenül elvette a Tetsusaigát, de nem engedte meg, hogy a halandó lány felsegítse. Kagome rohant be hozzájuk, részben Inuyasha, részben Shi-rudo miatt. Megállt az utóbbi előtt, majd áhítattal teli hangon megszólalt:

-          Azt akarom, hogy a védelmezőm légy Shi-rudo-sama!

-          Ékkőszilánkokkal könnyű győzni – vetette oda Inuyasha.

Shi-rudo tekintetét az égre emelte.

-          Nem használtam a Shikon szilánkokat. Csak végső esetben alkalmazom.

Sango lépett oda elgondolkodva.

-          A botból pedig valami nagyon erős energia áramlott ki. Mitől volt ez, ha nem a szilánkoktól?

Miroku is közelebb merészkedett Kirarával a vállán. De amint közelebb léptek, Kirara átugrott egy kecses mozdulattal Shi-rudo ölébe. Ő pedig két kezéből kosarat formázva elkapta. Kirara hozzábújt jó szorosan a harcias lány mellkasához.

-          De szeretnék a helyébe lenni…-ábrándozott a szerzetes.

-          Micsoda? – dühödött fel Sango.

-          Shi-rudóra értettem, Sango édesem. – visszakozott mézes mázosan – nekem még nem örült ennyire Kirara soha.

Sango szkeptikusan nézett rá, de azért meghallgatta Miroku magyarázatát a pálcára vonatkozóan.

-          Amit éreztetek, az nem volt más, mint a pozitív energia, ami körülvesz minket. Így van, Shi-rudo-sama?

A figyelem középpontjába került lány bólintott. Szemébe az öröm halvány szikrája költözött. Amit Inuyasha hamar le is rombolt.

-          Fleh! Méghogy pozitív energia! Én igencsak negatívnak éreztem.- megpróbált elvonulni, de Kagome megállította.

-          Nem mehetsz el addig, amíg bocsánatot nem kérsz tőle!

De Inuyasha csak tovább haladt céltudatosan.

     Mikor az este leszállt, Shi-rudo kilépett a kunyhó sötétségéből. Rajta kívül mindenki aludt.

Kisétált a kunyhó bejáratához kezében a fegyverével. Pár percet töltött csak ott, szemlátomást nem találta a helyét.

Addig lépdelt értelmetlenül, amíg el nem érte azt a fát, amin Inuyasha ült még reggel.

Azzal a korong-repülős technikával, amit a fent említett fél-szellem ellen is bevetett jutott fel a fa egy vastagabb ágára.

    Gondolataiba merülve próbált elaludni, amikor egy rideg hang felverte álmából.

-          Azért annyira ne légy elszállva magadtól…

„Ez a ridegség… nem … nem lehet, hogy ő itt legyen…”

A szomszédos ágon ülő Inu Yasha mintha kitalálta volna gondolatait, feltett egy roppant különös kérdést:

-          Miért érzem rajtad a gyűlöletes bátyám bűzét?!