Hetedik fejezet:

Inuyasha azt javasolta, hogy a lányok fürödjenek meg, addig ő és Miroku tűzifát szednek estére.

„Hiszen mindjárt itt az este”-gondolkodott el Shi-rudo.”Utoljára akkor voltam egy tónál, amikor…”

-          Inuyasha, várj! – Inu Yasha megfordult a szólongatásra.

-          Mit akarsz?

-          Tűzifát gyűjteni veletek – felelte a pajzs öntudatosan.

Inuyasha erre vállat vont, majd intett Mirokunak, hogy kövesse.

Shi-rudo ezt igenlő válasznak vette.

A tűzifagyűjtés kimerítő feladat volt, mivel Shi-rudo csak azt volt hajlandó felszedni és felszedetni, ami már kipusztult fából származott.

Miroku lelkesen támogatta – noha nem kedvtelésből. Aztán elunta. Azt mondta elsétál, nézelődik kicsit.

Inuyasha és Shi-rudo egyedül maradtak. De miután a lány a harmadik friss faágat is eldobatta vele, Inuyasha agya elszállt.

-          Felejtsd el egy pillanatra, hogy a természetben vagy! Mit fogsz így enni, ha sajnálsz füvet, fákat, állatot? Növényeket? Nem sajnálod azokat is letépni?-          Rendesen eszem húst, főleg ha nem nekem kell vadásznom. – rázta a fejét nyugodtan Shi-rudo.-          Lehet, hogy a bátyám kiszolgált, de én nem foglak! – kiáltotta el magát idegesen a fél-szellem.

-          Sesshoumaru nem szolgált ki – suttogta csendesen Shi-rudo, s szemében Inu Yasha észrevett egy csepp könnyet.

-          Nem megbántani akartalak…- védekezett Inuyasha.

-          Teljesen mindegy – emelte rá a szemét Shi-rudo – de te nem tudsz fát szerezni, Inuyasha.

Inuyasha elcsodálkozott.

-          Már miért ne tudnék?

Shi- rudo csak mosolygott, s megcélzott egy láthatatlan pontot a levegőben. Mint egy dárdát dobna el, elhajította botját, s ahhoz útján keresztül több leszakadt, s elhasználódott faág kapcsolódott.

Nagy halomba álltak Inuyasha előtt, majd felemelkedtek, s a táborhely felé vették az irányt.

-          Mondtam, hogy neked ez nem megy – nevetett Shi-rudo, s fürödni indult.

Inuyasha furcsán nézett utána… valami furcsa volt a szemében … talán a tisztelet.