Nyolcadik fejezet:

Gyönyörű volt az este mikor a csuklyás s a lány kilépett a kunyhóból.

-          Messze van? – kérdezte Sesshoumaru érdeklődés nélkül.

-          Annyira nincs.

Némán lépdeltek egymás mellett, ám mikor beértek az erdőbe, akkor Shi-rudo feléledt.

Megcsodálta az erdei tisztásokon virító növényzetet, majd átugrált a patakbeli köveken. Élvezte, amikor mellélép, s a víz ráfröccsen a meztelen lábfejére. Örömteljesen forgott s pördült a réteken, s minden fát megérintett.

„Úgy viselkedik, ahogyan Rin szokott” – gondolkodott el Sesshoumaru.

Shi-rudo most megfordult, s rámosolygott Sesshoumarura.

„Rin most megkérdezné – Te is jössz, Sesshoumaru-sama?”

Nem figyelte már, hogy Sesshoumaru viszonozta – e a mosolyt. Élvezte a természetet, élvezte a környezetét, a patakokat, áradt belőle a szeretet minden, s mindenki iránt.

Lassan elérkeztek a tóhoz. Sesshoumaru leült a parton, amíg a lány füveket szedett.

S nézte a víztükröt. A hatalmas kámzsa eltakarta arcát, elgondolkozott rajta, hogy miért ne vehetné le?

Hiszen már azt is elfelejtette, hogy miért tette egyáltalán föl.

„Erős démon vagyok. Nincs szükségem semmire, ami elrejtené az arcomat. De miért is raktam föl? Hogy ne rémítsek meg halandókat, akik segítenének Rinen? Akár fenyegetőzhettem volna azzal is, hogy porig rombolom a falut. De mostanában békés lettem. Békés démon! Ki hallott már ilyet! Miután ez a szánalmas halandó kikúrálta Rint, fogom, s kettéhasítom a méregkarmaimmal.”

Azonban meglátta a lány tükörképét a tóban mellette, s önkéntelenül felnézett rá.

A lány időközben virágfüzért illesztett hosszú hajába, s gyógyfüvekkel rakta tele zsebeit.

    Letelepedett közvetlenül Sesshoumaru mellé.

-          Kérsz? – kínálta valami lila virágszirommal.

-          Nem eszem ilyesmit – fordult el Sesshoumaru.

-          Ideteszem, ha meggondolnád magad – szórta le a földre a virágszirmokat Sesshoumaru elé.

Shi-rudo nézte a víz tükrét, amibe cseresznyefa virágai hulltak.

-          Miért nem mész úszni a virágaid közé? – tette fel a kérdést a csuklyás.

Shi-rudo felállt, tett három lépést, hogy bokáig érjen neki a víz.

„Provokálni próbál.” – figyelte meg Shi-rudo.

 Még három lépést tett, majd belevetette magát a vízbe.

Sesshoumaru szemei tágra nyíltak.

Ezt Shi-rudo nem látta, csak érezte.

-          Nem láttál még lányt fürdeni? Vagy talán a ruha az, ami zavar?

Sesshoumaru felbosszantotta magát.

„Mitől hiszi azt ez a nagyképű lány, hogy kíváncsi rá egy hatalmas tisztavérű szellem?”

-          Tévedni emberi dolog…-jegyezte meg a csuklyás.

-          Pont ezért… – úszott ki hozzá a lány –… neked nem lenne szabad.

Sesshoumaru nem mutatott meglepetést.

-          Honnan tudod?

-          Aki pajzsnak van kiképezve, s harcolt már szellemmel, az megérzi az erejüket. A kisugárzásukat. Ráadásul nem mindenkinek van démon szolgája, akivel együtt „halandónak” szólítják az embert.

A lány kimászott a partra, s hajából csavarta ki a vizet. Közben a ruha ráfeszült testének vonalaira. A fehér ing, a türkizkék szoknyával. Kedvesen mosolygott Sesshoumarura, aki elvette tőle az elázott gyógynövényeket.

  A visszaúton végig Sesshoumaru beszélt.

Elmesélte, hogy Rin hogyan került hozzá, hogy mennyire vágyódik a Tetsusaiga után, miközben a Tensaiga mindenféle jótettre készteti, őt, a rettegett Sesshoumarut!

Erre Shi-rudo csilingelően felnevetett.

-          Mi olyan nevetséges ezen? Megőrjít az a haszontalan kard!

-          Gondolod, hogy a Tensaiga képes lenne ezeket véghezvinni, ha te nem akarnád egy cseppet sem?

Sesshoumaru indulatossá vált.

„Ez a nyomorult halandó! Hogy meri…! Hogy merészeli…!”

-          Hazudsz! – lendítette méreggel teli karját Sesshoumaru, s Shi-rudo felé kapott vele. A lány nem mozdult el a helyéről.

Sesshoumaru keze vészesen közelkerült a lányhoz, de a lány még mindig csak Sesshoumaru szemét kereste. A kéz megrendült és…

    Egy pozitív energiaáltal idézett légáramlat lesodorta Sesshoumaru fejéről a kámzsát.

A lány végre belenézhetett a hatalmas szellem aranyló szemeibe.

Fel kellett szegnie a fejét, hogy a szellem pupillában megjelenjen az arca.

    Sesshoumaru-sama keze megállt a levegőben.

A lány minden fájdalmát, életét és érzelmeit is kiolvasta a szeméből.

A szél jóvoltából Shi-rudo arcát megcsiklandozhatták az ezüstös opálkék hajszálak.