Kilencedik fejezet:

Inuyasha hamar megbarátkozott a gondolattal, hogy Shi-rudo velük fog tartani.

Kis idő múlva a lány után eredt, aki időközben Miroku mellé telepedett le, s valamin erősen mosolygott.

Miroku is vigyorgott, s a vigyor mellett két szép nagy tenyérnyom díszelgett. Shippou úgy feküdt, ahogy tűzifagyűjtés előtt hagyták, Kirara oldalánál.

Hamarosan Kagome s Sango is visszatértek.

-          Remélem, tanultál a leckéből Miroku – nézett rá Sango megrovón.

Az Inuyasha által meggyújtott tűz letört ágakból jobban égett, mint általában.

A fáradt csapat követte Shippou példáját, s aludni tért.

Egy éjszakába nyúló kiáltás riasztotta fel őket.

Shi-rudo fegyverét Miroku mellkasának szegezte, aki ijedtében kiáltott a többieknek.

-          Mit művelsz? Meg akartál ölni? – háborodott fel a szerzetes. Sango rögtön védelmébe vette:

-          Attól még, hogy befogadtunk, nem kellene megtámadnod senkit.

Shi-rudo teljesen zavarba jött, amikor…

-          Talán ha Miroku nem mászott volna rá, nem támadta volna meg.

Mindenki ledöbbent Inuyasha megjegyzése hallatán.

-          Sétálunk egyet Shi-rudo?

A lány, kérdőn nézett Inuyashára, de végül bólintott. Mindenki ámulatától kisérve fölálltak, s elvonultak az erdő sötétjébe.

Még hallották, mikor Sango riadtan hadarta el Kagomenek:

-          Lehet, hogy Mirokut meg tudja hódítani, de hogy Inuyashát is elvegye tőled…