Tizedik fejezet:

Sesshoumaru ledermedve állt, mikor a lány belenézett aranyló szemeibe. S látta tükröződni önmagát a lányéban. A zöldesbarna mélység teljesen magába fogadta.

S most, életében először, s utoljára szétáradt benne a mélységes sajnálat. Látott el nem hullatott könnycseppeket, s minden ütést, amit a lány Hatamai-tól kapott.

A keze még mindig ott volt a levegőben, de nem tudott suhintani vele…

-          Menjünk tovább Sesshoumaru-sama…-ajánlotta Shi-rudo.

Nem szóltak egymáshoz egy ideig, egészen addig, amíg el nem érték a betört ajtót, s Sesshoumaru meg nem kísérelte feltenni ismét a csuklyát.

-          Ne tedd fel – intett neki a halandó lány.

-          Nem parancsolhatsz nekem, halandó! – ennek ellenére Sesshoumaru nem tette fel a kámzsát.

„Gorombává vált - tehát zavarja a dolog.”

Beléptek a kunyhóba, s Shi-rudo rögtön átnyújtotta az átázott gyógyfüveket Yakennek.

Yaken átvette,rosszalló pillantástz vetett a vizes füvekre, majd a vizes halandóra, végül belekeverte a forrásban levő vízbe.

Az oldat undorító okkersárgára színeződött. Majd Rin felé indult, de ekkor…

-          Majd a halandó lány beadja az oldatot. Te most pihenj Yaken.

Yaken szemei tágra nyíltak.

-          Köszönöm a szívélyességed, Sesshoumaru nagyúr! – hajlongott Yaken, majd a sarokba húzódott a még mindig alvó Hatamaival átellenbe.

Shi-rudo megfogta az edényt, s néhány cseppet csurgatott Rin szájába. A kislánynak egyből elállt az orrvérzése, de most újból megszólalt:

-          Ffffázok…

A gyógyító levette róla a vérrel átitatott prémet, majd a sarokba dobta.

Yaken álmosan mordult egyet, de nem szólt.

-          Féllllekk…- törte meg a csendet Rin panaszos sóhaja.

Shi-rudo levette ingjét. Sesshoumaru erre gyorsan elfordult.

Shi-rudo fél karját Rin vállára terítette, s szorosan átfogta a beteget.

Majd magukat az inggel fedte le.

A testével melegítette Rin hátát a hideg hajnalhasadásban.