Tizenharmadik fejezet:

Hallgatagon tértek vissza az útjukból.

Mikor visszaértek a barátaikhoz a hangulat megfagyott.

Az indulásnál is úgy intézték, hogy Miroku és Sango távol legyenek a lánytól.

Kagome és Inuyasha lábaikat is egyszerre tették, Shippou és Kirara Kagome biciklijének kosarában utaztak.

Shi-rudo hátul maradt, s inkább láthatatlanná vált.

Inuyasha Kagomehoz fordult.

-          Ugye nem hitted el, amit Sango mondott?

-          Dehogy – rázta a fejét Kagome – csak az a fontos, hogy Sango se higgye el.

Inuyasha megkereste orrával Shi-rudót.

Jól hátra maradt.

-          Nem kellene ellenségesnek lennünk vele. Szegénynek van elég baja…

-          Ez nem rajtunk múlik Inuyasha. Te veszekedtél vele mostanában. Légy kedvesebb… 

-          HÉ, SHI-RUDO! EGÉSZ JÓL HARCOLSZ! – kiáltott hátra Inuyasha.

-          Inuyasha! – korholta Kagome.

-          Most mi van? Te mondtad, hogy legyek kedvesebb!

-          De nem így gondoltam… SHI-RUDO! NEM JÖSSZ IDE HOZZÁNK? 

Shi-rudo láthatóvá vált.

Szemeit boldogan Kagomera emelte, s csatlakozott az előtte haladókhoz.

Lassan Sango is befogadta, mikor suhogó hangot hallottak egy bokorból.

Shi-rudo álcázta magát, de annyit még láttak, hogy Kagome elé állt.

A bokorból egy izmos, vad férfi sétált ki.

A Kagome előtt álló légtömeg felsikoltott.

A férfi kezében egy tőrt tartott, s fenyegetően Inuyasha felé indult.

-          Most meghalsz szellem! Miért álltál közém, s Shi-rudo-sama közé?

-          Miről beszélsz? – kérdezett vissza Yasha.

-          Jól tudod. Csak azért, mert meggyógyította azt a girhes halandót, attól még nem kell őt ellopnod tőlem. A múltkor könnyen elintéztél, de most erősebb vagyok, s fegyverem is van.

Azzal Inuyashának rontott a tőrrel. Inuyasha előrántotta a Tetsusaigát, s azzal hárította az ütést.

Majd megpróbált lesújtani a karddal. De a férfi megijedt.

Berohant az erdőbe ilyen szavakat kiabálva:

-          Egyszer megöllek ezért szellem! Követni foglak!

Mindenki Inuyashát nézte. 

-          Nem akarok beszélni erről. Nem az én ügyem.

Shi-rudo borzalmasan érezte magát.

A következő pár nap eseménytelenül telt el.

Csatáztak különböző szellemekkel, de ez csak annyira volt jó, hogy Inuyasha megállapíthatta, hogy mennyire hasznos a Pajzs.

És még az ékkőszilánkokat se használta.

El kellett ismerni, hogy Shi-rudo remekül harcolt, s remekül védelmezte Kagome-t.

Amikor tudott segített a többieknek, beilleszkedett a kis csapatba. Pár hét múlva már Sango is elismerte ezt. Sajnos Miroku is, aki egyből jutalmazni próbálta…

De ilyenkor Sango jól képenvágta.

Épp egy reggel, mikor még mindenki ásítozott, Inuyasha szagot fogott.

-          Tűnj el – fordult oda Shi-rudohoz.

-          Ilyet nem illik mondani, Inuyasha – dorgálta Kagome, mint mindig.

-          Nem úgy értettem – hadarta türelmetlenül a fél-szellem.

Shi-rudo értette a parancsot, s láthatatlanná vált.

Inuyasha pedig várt.

Laza szellőáramlat hasított át a mezőn, ahol áthaladtak.

Nagy dolgok voltak készülőben.

Az égből ugyanis egy fehér ruhákba öltözött lovas sárkányfajzatán, szolgájával, s egy életerős halandó lánnyal landolt.