14.fejezet
2007.02.05. 20:11
Tizennegyedik fejezet:
Hatamai csak nézett, hogy hagyják el a látogatók a teret.
De igazán csak Sesshoumarun lepődött meg. Nézte, nézegette, majd miután részeges látása kiélesedett nagyot ugrott ijedtében.
- EGY DÉMON! – ordította magából kikelve.
- Ne kiabálj halandó – lépett oda hozzá Sesshoumaru fenyegetően.- Most pedig tudd meg: Ha elmondod valakinek, akkor felégetem a falut. Nem mintha nem tervezném amúgy is.
Hatamai meghúzta magát egy sarokba.
- Az éjszakát még itt töltjük – rendelkezett Sesshoumaru. – Yaken hol van? – fordult ismét hihetetlen gyorsasággal a halandó öregemberhez.
- A-a-a k-ertben – csuklott el Hatamai hangja a félelemtől.
Rin, aki eddig még Sesshoumaru ruháját fogta, kirohant.
„Milyen egyformán rohannak ki a halandók! Shi-rudo is ugyanígy rohangál mindenhova.”
Rin behívta Yakent.
Yaken majdnem örömtáncot járt, mikor meghallotta, hogy hamarosan elmennek.
Sötét éjjel volt már, mikor abbahagyta az ujjongást.
Shi-rudo a kunyhó előtt ült egy kis fa tornácon.
Olyan békésen kuporgott fegyveréhez simulva, hogy Seshoumaru szinte sajnálta megzavarni.
- Mennyi idő, amíg Rin tejesen felépül? – ült le ő is a tornácra.
- Pár nap.
Most hallgattak.
„Milyen jól áll Sesshoumarunak az éjszaka. Ilyenkor érződik igazán, hogy szellem.”
- Miért nem Yakennel gyógyíttattad meg Rint?
- Megmérgezte volna. Yaken gyűlöli a halandókat.
- Te nem?
Sesshoumaru elfordította arany szemeit a lányról.
- De igen. Csak Rin valamilyen oknál fogva fontos nekem.
- Van olyan fontos, mint Kagura?
Sesshoumaru most önkéntelenül nézett a lány szemébe, s megint olvasott benne.
- Rin mondta el. Másként fontos mind a kettő.
- Ígérd meg, hogy nem égeted fel a falumat.
- Hogyan jutott eszedbe?
„Onnan, hogy ez a Kagura egy pusztító démon lehet.”
- Ígérd meg! Könyörgök Sesshoumaru-sama! Ígérd meg! Nekem ez az otthonom Nincs hova mennem.
- Nem szoktam figyelembe venni a halandók érdekeit.
Sesshoumaru bement megnézni, hogy Rin jól alszik-e, de többet nem jött ki.
Shi-rudo remélte, hogy nem teszi meg AZT.
|