Tizennyolcadik fejezet:

Sesshoumaru – ahogy azt Shi-rudo is megj�solta – �sszetal�lkozott Kagur�val.

Rin boldogan rohant oda hozz�, s k�rte el a legyez�j�t.

A kisl�ny �lvezte a vele j�tszadoz� szelet.

Kagura Sesshoumaru el� l�pett s �tkarolta a hatalmas szellemet.

„M�g j�, hogy nem �rzi rajtam a haland� l�ny szag�t. Kagura t�k�letes. Azt szereti, ha gyilkolok, �s nem veszekszik egy hatalmas, tisztav�r� szellemmel. Kagura t�k�letes. �s vele el�bb tal�lkoztam.”

Kagura most r�n�zett.

„De a szeme… semmit nem l�tok benne. M�g �nmagamat se. � nem haragudott volna meg �rte, ha lem�sz�rolok egy falut. Nem olyan embers�ges. De nem is kell annak lennie. Shi-rudo a nyom�ba se �r.”

Ezen Sesshoumarunak nagyon j� kedve lett. Egyb�l megk�nnyebb�lt. Egy percre �gy �rezte, mintha megb�nta volna, hogy �lt… de ez teljess�ggel lehetetlen.

S m�g a Tensaiga sem sz�lt k�zbe.

„Hogy lehet olyan bolond az �cs�m, hogy haland� n�ket v�laszt? Semmi k�l�n�s nincs benn�k. Semmi harc�szt�n, v�rmess�g, csak az egyszer� j�indulat. Semmire sem haragszanak. Olyan furcsa l�nyek a haland�k. �s olyan sokat s�r Shi-rudo. Kinek kell egy olyan haland�, aki folyton csak szidja.

Kagura t�k�letes.”

 „�s a haland�k nem tudj�k magukat megv�deni.  A szellemeknek kell �ket. Milyen sz�nalmasak. A szellemekt�l f�ggnek.”

Beleszimatolt a leveg�be.

Fej�t felkapta, s egy hatalmas ugr�ssal a leveg�ben termett.

Shi-rudo illata. Eddig azt hitte haland�szag, de most �rezte.

Shi-rudo illata v�rszaggal keveredett.

V�rszaggal �s alkoholszaggal.

Sz�ln�l is sebesebben igyekezett mozogni, s k�vette a szagot.

�s az �j felfedez�st – Shi-rudo illat�t.