19.fejezet
2007.02.05. 20:18
Tizenkilencedik fejezet:
Shi-rudo megint láthatatlanul állt őrt Kagome előtt.
S közben halkan nézte, hogy Inuyasha milyen érvekkel próbálja meggyőzni a volt-falujának vezetőjét, hogy ő nem Sesshoumaru.
Leginkább a kardjával.
De hiába, a vezér ugyanis elég sok „bátorságszérumot” vett be, ezért őt már semmi nem rémítette meg.
Inuyasha tehetetlen volt.
Megölni persze nem akarta a vezért, mégis harcolniuk kellett.
Rúgott, ütött, eltörte néhány csontját, azonban a vezető meg sem érezte már.
A tőrrel Inu Yashának rontott, aki bravúrosan kitért előle.
„Ember” – gondolta – „S az embereket nem ölheted úgy meg, ahogy a bátyád tette azzal a faluval.”
Shi-rudo végül feladta. Látta azt, hogy Inuyasha fárad, a vezér pedig kezd bemelegedni.
Hirtelen döntésre szánta el magát.
- Falu vezetője! – szólította meg az urat, miközben láthatóvá vált.
- Te vagy az Shi-rudo? – vigyorgott a részeg vezér. – Olyan szép vagy, mint a hajnali pirkadat.
Két csuklás után folytatta.
- Eljöttem érted. Az enyém leszel. Már megmondtam.
Shi-rudo odalépett hozzá. Inuyasha még harcolni is elfelejtett.
- Igazad legyen. A tiéd vagyok. Ígérem, hogy a szolgád leszek.
- És mi legyen ezzel a korccsal? – mordult Inu Yasha felé a halandó férfi.
- Ez nem ő. Az egy másik szellem.
A vezér szélesre húzta száját.
- S hol van ez a te híres szellemed? Mutasd, mert nem látom.
Shi-rudo hallgatott.
A férfi beledöfte a tőrt a Pajzs karjába. Meg se nyikkant.
- Miért nem beszélsz? Azt kérdeztem, hol van a másik korcsod?
- Közvetlenül mögötted – felelte lágyan a Pajzs.
- El is higgyem?
Ekkor találta tarkón Sesshoumaru ütése.
A férfi repült három métert, majd az ott termő Sesshoumaru lába előtt landolt.
- Ne merj még egyszer hozzáérni ehhez a lányhoz, halandó.
- Miért ne? – remegett a vezér hangja.
- Mert ez a halandó lány a védelmem alatt áll. Ha a közelébe mész, akkor megöllek. Most azonban megkímélem a nyavalyás halandó-életed.
A vezér távozást színlelt.
De futtában – hátulról - a tőrt mélyen Sesshoumaru testébe fúrta.
S hiába volt eszményi harcos Sesshoumaru, esélye sem volt, hogy kivédje.
De ekkor a vezér egy rózsaszín burokban találta magát. Onnan pedig menekülni képtelenség volt.
Shi-rudo levetette magát Sesshoumaru mellé.
A fegyverét ott hagyta, hadd gerjessze tovább a burkot.
A Pajzs elsuttogta a szellem nevét, majd megpróbálta levenni róla az átvérzett inget.
- A Tensaiga meg fogja menteni az életed. De a sebed fájdalmát enyhíteni tudom.
Többet nem szóltak egymáshoz. Helyette Shi-rudo a többieknek adott utasítást.
- Miroku, hozz nekem egy kis vizet! Shippou, te szedj nekem olyan piros bogyókat. Sango, te nagy, zöld leveleket keress. Inuyasaha, rakj tüzet. Kagome, segíts neki.
Ezzel a kis csapat szétrebbent. Még látták Sangót Kirara hátán repülni.
Sesshoumaru elterült a talajon. Félmeztelen testét csiklandozta a fű.
Az eget nézte, s Shi-rudo ügyködését.
Vajon mikor kérdezi meg a lány, hogy miért mentette meg, s hogyan talált rá? S ő mikor hazudhatja, hogy hallotta, hogy korcsnak nevezte egy halandó és idevonzotta az öccse kardja ismét?
- Rin Kaguránál van? – kérdezte lesütött szemmel, gyógynövényeire koncentrálva Shi-rudo.
- Igen – felelte bosszankodva Sesshoumaru.
Megint hallgattak, mikor Kagome és Inuyasha kiáltozásaira figyeltek fel.
- Fekszik!
- Mi van, én csak megkérdeztem, miért kell ápolgatnunk? Hiszen lemészárolt egy falut!
- FEK-SZIK!
Sesshoumaru mosolyra húzta száját.
- Ezt néha én is bevethetném az öcsémen…
Shi-rudo is mosolygott.
- Máris jobban vagy?
Sesshoumaru azonban nem figyelt rá. Most akarta feltenni a kérdést. Ez a jó pillanat.
- Miért van az, hogy a halandókat másként tudom szeretni, mint a démonokat?
Shi-rudo kezéből kiestek a gyógynövények. Felelet helyett kérdezett.
- Ezt most nem Rinre vonatkozóan érted, ugye?
S most Sesshoumaru nem mondta, hogy öntelt, hogy nagyképű, hogy felfuvalkodott.
Mert Shi-rudo jól értelmezte a kérdést.
- Talán azért, mert a halandó nem démon. A démon pedig tisztavérű. S talán… - megint előtörtek belőle az érzelmek – s talán a halandó jogosan úgy érzi, hogy a démonnő kiválóbb nála. Azok alapján, amit Rin mesélt… talán a démonnő meg tudja magának szerezni a hatalmat… talán egy másik szellem érdekesebbnek látja őt… talán a halandó, úgy érzi… hogy semmi esélye. Talán a halandó… talán… szeretne a démonnő helyében lenni…
Az utolsó szót már csak suttogva mondta el, de Sesshoumaru értette.
Hirtelen felült, s gyöngéden magához húzta a lányt. Annak esélye sem volt a védekezésre…
Sesshoumaru átkarolta vállait, ezáltal a menekülés útját is elzárta.
A lány érezte az arcába áramló szén-dioxidot, de nem törődött vele.
A falu vezére dörömbölt a burkon át, Inuyasháék ledermedve álltak a domboldalon, s Miroku csalódottan sóhajtott.
Sesshoumaru megcsókolta a lányt.
Rövid, egymásban kételkedő csók volt.
Sesshoumaru nem hitte el, hogy halandónak adja, Shi-rudo nem hitte el, hogy szellemtől kapja.
A lány végül eltolta magától Sesshoumarut, aki most belenézett a lány szemébe. Önkényesen.
A lány arcára félelem ült ki:
- Kagura – suttogta, miközben az ég felé nézett.
S annak ellenére, hogy még életében nem látta Kagurát, megérezte, hogy ő közelít…
|