Huszonkettedik fejezet:

    Shi-rudo csak remélni tudta, hogy Sesshoumaru megérti a rejtjeles üzenetet.

A kis csapat tovább folytatta útját, mikor kis idő múltán Sesshoumaru és Rin landoltak mellettük.

Rin – mint ahogy már megszokhattuk – Shi-rudo nyakába vetette magát.

-          Nem akartam… Shi-rudo-sama… én nem akartam… de Kagura-sama megfenyegetett.

Rin zavartnak tűnt, sárga ruháját hátul apró foltokban szennyezte be a vér.

Sesshoumaru melléjük lépett.

Némán nézte, ahogy két halandó összebújik…

Olyan törékenyek…

-          Tehát megértettétek az üzenetemet – állapította meg a Pajzs.

-          Igen. – felelte kimérten Sesshoumaru – Most pedig vigyázz Rinre, amíg megbeszélek egy-két dolgot Kagurával.

Shi-rudo bólintott, s ezzel egyidőben Shippou felvisított.

-          Nézzétek!

-          Kagura jön – nézett fel Miroku is az égre.

S valóban. Kagura a szelek szárnyán közeledett feléjük.

De segítséget is hívott…

Naraku mérges darazsai rajzották körbe a démonnőt.

S a darazsak között felfedezhető volt egy fehér pávián.

-          Naraku – kiáltott fel Inuyasha, s előtörtek belőle a gyűlölet szikrái.

-          Lám, lám, Inuyasha… nem hittem volna, hogy a bátyád is belesétál abba a csapdába, amibe az őseid is.

-          Mire gondolsz? – vetette oda foghegyről Sesshoumaru.

-          Halandók, Sesshoumaru. Hatalmas, tisztavérű szellem vagy, megkaphattad volna Kagurát is. De nem, te kitartasz egy nyavalyás halandó mellett. Nézz magadra. Az izmaid elernyednek, ha a közelébe kerülsz. Mit tesz egy átkozott halandó egy erős démonnal. Vagy erőtlennel? Kagura szeretett téged, te mégis elárultad… De nem baj…

-          Kagura becsapott. Majdnem megölte Rint.

-          Csak azért, hogy veletek legyek, Sesshoumaru… - szólt közbe Kagura.

-          Csak nem védelmezni akarod azt a két halandót, Sesshoumaru?

Naraku kajánul vigyorgott, mikor ezt kimondta. Sesshoumaru fent emlegetett izmai megfeszültek.

-          Csak provokálni akar – húzta vissza Shi-rudo fél karjánál fogva.

Inuyasha eközben kardot rántott.

-          Oh, nem. Nem hozzád jöttem, Inu Yasha – vigyorgott Naraku – én most nem harcolok. Ez innen nem az én ügyem.

Kagura erre a végszóra várt.

-          Hallottad ezt, Pajzs? Harcolni fogok veled. A győztesé Sesshoumaru.

-          Felejtsd el, Kagura! – kiáltott fel neki Shi-rudo.

De a Szélboszorkány nem adta fel.

-          Sárkánykígyók tánca! – suhintott legyezőjével.

Shi-rudo kitért a légáramlat útjából.

-          Sesshoumaru! Vidd Rint biztonságos helyre!

-          Sesshoumaru – búgott fel ismét Naraku hangja – Parancsolhat neked egy egyszerű halandó?

-          Ne figyelj rá, Sesshoumaru! – figyelmeztette Kagome – Hozd ide Rint hozzánk!

Ők persze rég elhúzódtak.

Shi-rudo kezébe kapta a fegyverét.

Kagura ismét rikkantott egyet:

-          Sárkánykígyók tánca!

Shi-rudo ismét elugrott onnan.

Botjával a földbe ütött, s azonnal egy repülő korong állt alatta.

Felröppent elég magasra, s ott láthatatlanná vált.

Kagura hiába meresztette a szemét, nem látott egyebet, mint a levegőt.

Ekkor egy erős ütés érte a tarkóján.

    Előrebukott, de egy újabb légáramlatot idézve sikerült megsebeznie Shi-rudót.

„Még sosem láttam harcolni Shi-rudót! Ahhoz képest, amilyen békés elég jól harcol.” – ezek voltak Sesshoumaru gondolatai.

Shi-rudo láthatóvá vált, de Kagura nem számított a fegyverből kiáramló energiára.

Egy éles, ékkövek által gerjesztett rózsaszín korong eltalálta a fejét.

Megjelent a vércsík a szája szélén.

A levegő felborzolta a Pajzs haját, de Kagura nem támadhatott: Shi-rudo maga köré energiamezőt vont.

Meg kellett várnia, míg Shi-rudo felszakítja a mezőt, mielőtt támadni akar.

A repülő korongok és a szél ereje találkozott.

A szél ennél a próbatételnél erősebbnek bizonyult.

Shi-rudo megtörten hullott a földre.

-          Shi-rudo-sama! – sikoltott Kagome rémülten.

Shi-rudo elnyúlva feküdt a becsapódási helyén.

Kagura Sesshoumarut megkerülve Rin elé lépett.

-          Mondtam ugye, te mocskos halandó, hogy megöllek, ha elmondod valakinek, hogy megfenyegettelek, mikor választanod kellett. Mondtam neked, hogy rosszul választasz.

-          Erezd el, Kagura…- rebegte csendesen Shi-rudo.

-          Nézd meg, hol van most a védelmeződ…- fejével a földön fekvő Shi-rudóra meredt – és most kicsilány: lássuk, mit érsz meg neki.

Sesshoumaru Rin elé lépett.

Kagura egy egyszerű szellővel Rin mellé tette.

A legerősebb támadását egy szekundum alatt vitte végbe.

A szél arrébbsodorta Sesshoumarut, kinek életét megóvta a Tensaiga.

Azonban Rint telibetalálta a csapás.

Illetve…

Rin és Kagura között ott termett Shi-rudo.

Mindent elsöprő módon képezett egy Pajzsot, amibe ő is beleolvadt. A két ékkőszilánk a szélnél is sebesebben pörögni kezdett, s onnan is egy réteg bevonat tört ki. Shi-rudo szeme izzani kezdett a megerőltetéstől, de kitartotta a Pajzsot. Az csak nőttön-nőtt, újabb, s újabb bevonatot képezve.

-          Rint nem bánthatod mocskos démonnő!

Sértegetni próbálta Kagurát, de ez nem jött össze neki.

De Kagura nem ijedt meg tőle, hiszen ez a folyamat hamar abbamaradt.

A mező kettészakadt, s Kagura így lecsaphatott Shi-rudóra.

Shi-rudo tisztában volt vele, hogyha most elugrik, a légörvény Rint veszi célba.

„Maradnom kell. Rin miatt.”

A szél teljes erőből a testébe hágott, s a Pajzsból ömleni kezdett a vér.

 Sesshoumaru eléugrott, de ekkor Kagura nem támadott többé.

-          Téged nem foglak bántani.

-          Engem bánthatsz – tört utat magának Shi-rudo. A vértől és a fájdalomtól görnyedve haladt, de még így is, arca eltökéltséget tükrözött.

-          Számítottam erre – jegyezte meg Naraku – most jön az a rész, mikor a halandó a testével védi meg a társait.

Shi-rudo nevetni kezdett. Hideg, éles, beteg kacajt hallatott.

S támadni kezdte Kagurát.

Ugrott, s így a földre hullott tovább a vére.

Kagome félelmében Inuyasha karját szorította.

A Pajzs fegyveréből ismét előtört a rózsaszín burok.

Eszeveszetten próbálta támadni Kagurát. De eredménye nem volt. Végül, mikor Kagura Sesshoumaru felé küldött egy fuvallatot, Shi-rudo minden érzelmét beleadta.

A féltékenységet, a halandóságát, a szeretetét…

Kagura a földre került.

Shi-rudo a szíve fölé helyezte a két végén kiélezett botot.

A kívülállók lesték, hogy most mi fog történni.

De ekkor…

-          Nem öllek meg, Kagura – fordította el a fejét Shi-rudo.

-          Érdekes – zihálta a démonnő – nekem pont ez a szándékom veled!

S a két végén kihegyezett botot előretolta. Annak az útja éppen Shi-rudón keresztülvezetet.

Átdöfte a lány mellkasát, s így most még jobban vérzett.

-          Csoda, hogy még nem halt meg a vérveszteségtől – jegyezte meg Miroku.

-          A mókából elég ennyi – kezdte beszédét Naraku.

Kagura melléröppent.

-          Képes voltam megölni – jelentette ki határtalan büszkeséggel.

-          Megölni?

Kagura elbizonytalanodott. Shi-rudo nem halt még meg. Mert életben akart maradni. Védelmezni akart még, új utakat bejárni, Sesshoumaruval együtt lenni.

„Sesshoumaru!”

Egy könnycsepp gördült ki a szeméből.

Homályosan látott. De mintha… EZ NEM LEHET IGAZ!

Naraku még valamit mondott Kagurának, aztán egy ütéssel a földre terítette Kagomeék lába elé.

Mindenki irtózva nézett Narakura.

A felismeréstől tágra nyíltak a Pajzs szemei.

„Kagura csak eszköz volt. Arra szolgált, hogy engem elintézzen. Most elveheti Kagométól az ékkőszilánkot. Utána megöli Kagurát… Shippou-t… Rint… Mirokut… Sangot… Kirarát… Sesshoumarut… Inuyashát… s végül Kagomét…

Az a terve, hogy végignézeti Kagoméval a társai kivégzését… Milyen aljas… Kagome-sama… védenem kell őt, védelmeznem…”

-          N… Naraku – hebegte Shi-rudo.

-          Áh, szóval te feléledtél.

-          Naraku – szólította meg ismét Shi-rudo, miközben a vér egyenletesen folyt a szájából - Én… én akarok meghalni a többiek helyett. Miután meghaltam, te megkapod a két ékkőszilánkot a fegyveremből.

-          És mi nekem abban a jó?

-          Gazdagabb leszel két ékkőszilánkkal. És Kagome védelmezőjét is te ölöd meg. Nem Kaguráé a dicsőség.

-          Nem én öllek meg. Nem mocskolom be a kezem a halandók vérével.  A darazsaimat küldöm rád. A többiekkel is azt terveztem.

-          Szóval elfogadod… az ajánlatomat?

Naraku száján mosoly terült szét.

-          Nem alkuszom halandókkal, de ez számomra kedvező.

„Miután meghalt a Pajzs, könnyedén elveszem az ékkőszilánkokat a többiektől.”

„Miután meghalok, a fegyverem megtámadja Narakut.”

-          Készen állsz?

Shi-rudo feltápászkodott fegyverére támaszkodva.

Kihúzta magát. A darazsak a levegőben türelmetlenkedtek.

Fegyverét, mint egy dárda hajította el.

Az a földbe fúródva megállt, a világ legerősebb Pajzsát képezve fogadott be mindenkit.

    Kagome Kagurát élesztgette, aki csak eszméletét vesztette.

Miroku a láncot oldotta le tenyeréről…

-          Nem ajánlom, hogy használd a Kazaanát – szólította meg a szerzetest Shi-rudo – mindenkit beszippantana.

Miroku felhagyott a reménnyel.

Shi-rudo a vérveszteségtől remegve, de büszkén vállalta a halált. Kihúzta a földből a fegyverét, de megmaradt a burok.

A fegyverével – talán utoljára – a földre koppantott, utána felszállt az alatta keletkező korongra.

Kiszemelte magának a darazsakat, s egy utolsó pillantást vetett a többiekre. Nem kellett sietnie.

Integetett Rinnek, majd leeresztette a kezét.

-          Azt akarom, hogy boldog légy Kagurával - suttogta oda Sesshoumarunak.

Azzal felröppent a kéklő magasba. Vércsíkját maga után húzta.

A nap vakító fényességében repült bele a darazsak közepébe. A többiek végignézhették, ahogy esetlenül harcolt a több ezer fullánkkal szemben. Fegyverét megpróbálta használni, de az kiesett a kezéből.

Egyszerre mélyedtek bele a fullánkok a testébe. Úgy tűnt, mintha a levegőben, a magasságban halt volna meg…

De még élt mikor lezuhant…