S�rk�ny �rn�

1. r�sz

A tal�lkoz�s

By: Yilsrana

Egy z�ld ruh�s, z�ld haj� n� s�t�lt egy r�ten. Hirtelen sik�t�s �t�tte meg a f�l�t.

Megfordult, �s a hang ir�ny�ba kezdett rohanni.

Mikor oda�rt, �szrevett egy haland� kisl�nyt, aki egy medveszellem el�l h�tr�lt.

A n� a leveg�be ugrott, suhintott egyet a kez�vel, �s a k�vetkez� percben a medve n�gy darabban esett a f�ldre.

-J�l vagy? –k�rdezte a n�.

-Igen. –b�lintott a kisl�ny. –K�sz�n�m sz�pen.

Ekkor megjelent egy szellem.

-Rin j�l vagy? –k�rdezte.

-Igen Sesshoumaru sama. –b�lintott a kisl�ny. –Ez a n�ni megmentett.

-Mi a neved onna? –k�rdezte Sesshoumaru.

-Ha annyira �rdekel, a nevem Katren. –mondta a n�. –S�rk�nyk�gy� d�mon vagyok.

-Azt �rezni a szagodon is. –vetette oda Sesshoumaru.

-Te, pedig kutyaszellem vagy. –�llap�totta meg Katren.

-J�l l�tod. –mondta Sesshoumaru. –Rin, indulunk.

-Sesshoumaru sama, nem j�het Katren is vel�nk? –k�rdezte Rin.

-Nem b�nom. –mondta Sesshoumaru. –Legal�bb lesz, aki vigy�z Rinre, am�g dolgom van.

-Nem gondolod, hogy ebbe nekem is van belesz�l�som? –k�rdezte �lesen Katren.

Egy pillanattal k�s�bb a Tokijin Katren tork�nak szegez�d�tt.

-Nincs. –k�z�lte Sesshoumaru. –�rtetted?

-Igen. –vetette oda Katren.

-Akkor indulunk. –fordult meg Sesshoumaru.

Rin odarohant Katrenhez.

-Olyan j�, hogy mostant�l egy�tt fogunk utazni Katren sama. –mondta.

Katren r�n�zett a kisl�nyra, azt�n Sesshoumarura, v�g�l, pedig elmosolyodott.

-Tal�n nem is lesz olyan rossz. –mondta v�g�l, halkan.

Folytat�s k�vetkezik