Risa no kibou - Sesshoumaru

りさのきぼう ー　殺生丸

By Mido

3. fejezet:

�rz�sek - かんじょう

Ahogy sz�vver�sem �jra a r�gi �temet dobolta, elford�tottam a pillant�som. Igaz, addigra k�s� volt. Orc�mra m�r fellopta mag�t a halv�ny p�r, ami m�g napbarn�totta b�r�m�n is megl�tszott. V�g�l is nem is tudom, mi�rt sz�gyelltem annyira akkor magam. Hiszen a gondolataim az eny�mek, szabadok, �s senki nem mondhatja meg nekik, mi helyes �s mi nem.

– Risa, v�laszolsz? – k�rdezte ism�t azon a borzongat� hangon.

– Mit k�ne mondanom? – k�rdeztem, csak �gy, saj�t magamt�l – Menuro-sama �gy gondolja, hogy az asszonya vagyok, nem tudok mit vitatni rajta…

Az�ta is b�szke vagyok erre a diplomatikus v�laszra. Hiszen feleltem neki, de � ugyan�gy nem tudhatta, mi is rejlik a felsz�n alatt. Mindenesetre nem firtatta tov�bb, amit �n enged�lynek vettem a t�voz�sra. Vissza sem n�zve, elhagytam a szob�j�t.

Hogy is mondjam. Teljesen �ssze voltam zavarodva. L�baim magukt�l vittek vissza szob�mba, ahol h�la az �gnek nem tal�ltam ott uramat. �gy azt�n gyorsan beh�ztam magam ut�n az ajt�t, �s minden sz� n�lk�l elter�ltem az �gyon. Arcom belef�rtam j�les�en hideg p�rn�mba, �s pr�b�ltam lenyugtatni zakatol� sz�vemet. Sok�ig tartott megnyugodnom, de v�g�l, mikor m�r teljesen lehiggadtam, csukott szemmel gondolkodni kezdtem.

El�sz�r is magamon. Hogy most tulajdonk�ppen mit�l is vagyok �gy �sszezavarodva. Nem kellett sokat t�rn�m a fejem, egyb�l r�j�ttem, mi keverte meg ennyire az �rz�seim. Eddig elhideg�lve �ltem minden f�rfit�l, s�t egyenesen undorodtam t�l�k. H�la Menorunak. Erre j�n ez a sr�c, �s felbor�tja az eg�sz vil�gn�zetem.

Ebb�l kiindulva, azt�n neki �lltam t�prengeni, mi is lehetett az az �rz�s, ami akkor �lelt �t, amikor �gy n�zett r�m, ott a szob�ban. Amikor olyan furcs�n �les f�nyeket l�ttam a szemeiben. Merthogy, eddig ilyet sosem �reztem, abban biztos voltam. Az�rt annyira nem voltam egy�gy�, egyb�l tudtam mi ez �s mib�l fakad. Csak boncolgatni akartam, nehogy t�ves k�vetkeztet�sre jussak. �m minden sz�l ugyanoda vezetett…

Valahogy egyb�l csel�djeim szerelmi �lete jutott eszembe, mikr�l a leg�jabb pletyk�kat komorn�m gyakran meg szokta velem osztani. �gy mes�lt, mik�zben azt hitte, tudom mik azok az �rz�sek, amiket olyan naturalista pajz�n m�don le�rt. Igaz, sosem mondtam neki, hogy fogalmam sincsen r�la, milyen lehet az olyan v�gy, hogy milyen lehetett amikor ezt �s azt csin�lja ezzel �s azzal… Elv�gre nem fedhettem fel minden palotab�li embernek, hogy bizony a nagy Menoru-sama m�g �gy h�rom �v eltelt�vel sem kaphatott meg. Hiszen ez, �letembe �s szeretteim �let�be ker�lhetett volna…

N�ha �gy �reztem, m�r csak ez�rt sem hagy b�k�n. N�ha �gy sejtettem, tal�n, ha v�llalom a k�nnyes szenved�st elenged, �s t�bb� nem �rdeklem. De azt�n, mivel sosem kaptam r� garanci�t, sosem engedtem a k�zelembe. �s �t ez ugyanolyan er�vel f�ti az�ta is.

S�hajtva a h�tamra fordultam, majd lassan �lmosod� gondolataim k�z�tt elszenderedtem. Hirtelen j�tt, egyszer csak beles�ppedtem az �lmok pihentet� �des tenger�be, de az�rt m�g miel�tt elvesztem volna az �ntudatlans�g mezej�n, felvontam magam k�r� v�d�burkom, hogy semmi se zavarja meg az �lmom.

Kopogtat�sra �s s�t�ts�gre �bredtem. �lmosan fel�ltem, �s kisz�ltam az illet�nek, hogy ne d�r�mb�lj�n m�r, hanem ink�bb j�jj�n be. Komorn�m �llt az ajt�ban. M�g�tte pedig Sesshoumaru. Na, h�t egyb�l kiment minden �lmoss�g a szememb�l. K�nyelmetlen�l �reztem magam, ahogy ism�t azzal a lehetetlen precizit�ssal v�gigm�r, mik�zben �sszegabalyodott ruh�ban, k�cosan �lltam fel az �gyr�l.

– A nagy�r t�ged keresett Risa-sama– sz�lalt meg az asszony, mire �n biccentettem, hab�r kiss� elh�ltem a nagy�r megsz�l�t�st�l.

– Miben seg�thetek?

– Gondoltam megk�rdezem, hogy lej�ssz-e velem vacsor�zni? – a fi� k�rd�n felvonta egyik szem�ld�k�t.

„Kawaii!” – gondoltam. De m�g miel�tt v�laszolhattam volna, komorn�m k�zbesz�lt.

– Sumimasen, Risa-sama, Sesshoumaru-sama, de �n menn�k, ha nincsen m�sra sz�ks�g�k. M�g t�lalnunk kell… - az asszony m�lyen meghajolt, majd b�lint�somra kil�pett a szob�b�l, �s r�snyire nyitva hagyva az ajt�t, t�vozott.

– Nem akartalak fel�breszteni! – t�rte meg a csendet Sesshoumaru.

– Ugyan, m�g mindig jobb, mintha… - azt�n olyan er�sen haraptam bele a nyelvembe, hogy m�g a v�r is kiserkent bel�le.

Val�j�ban azt akartam mondani, hogy ne sajn�lja, mert sokkal sz�rny�bb lett volna az �bred�s, ha Menoru perverzked�s�re riadok. Csak, h�t ez �gy, egy kicsit durva lett volna. Kell�en megb�ntam elsz�l�som, �m megk�nnyebb�l�semre nem k�rdezett vissza. Val�sz�n�leg leolvasta az arcomr�l, hogy f�j�n �rintett volna a t�ma.

– Azonnal k�szen leszek… – vettem v�g�l nagy leveg�t. – Megv�rn�l odakint?

– Persze – v�laszolta, majd kiment �s beh�zta maga m�g�tt az ajt�t.

Megpr�b�ltam magam nagyon gyorsan rendbeszedni. Mivel kimon�m menthetetlen lett, hiszen �sszegy�r�d�tt rajtam alv�s k�zben, gyorsan m�sikat kerestem. Egy halv�nyr�zsasz�n, hasonl� szab�s� ker�lt el�sz�r a kezem �gy�be, amit gondolkod�s n�lk�l le is cser�ltem a rajtam l�v�vel. P�r percig szenvedtem kr�msz�n obimmal, v�g�l csak siker�lt egy viszonylag helyes kis masnit �sszehoznom. Azt�n m�r csak kusza tincseimet kellett rendreutas�tani. A f�s�lk�d�s enyh�n brut�lisra sikeredett, de v�g�l csak var�zsoltam egy copfot a fejem tetej�n. Frufrum nagy r�sz�t is belefogtam, �gy most m�r f�lre�rthetetlen�l l�tszott homlokomon a d�moni jegy.

Rem�ltem, hogy nem �rezte �vsz�zadoknak a k�sz�l�d�sem, �s sz�momra nyomaszt� okb�l ism�t zakatol� sz�vvel l�ptem ki az ajt�n. Pont r� akartam mosolyogni a falnak t�maszkod� Sesshoumarura, mikor is belefutottam h�n szeretett uramba. Mondhatom, a v�r is megfagyott az ereimben. Mosolyom azonnal leolvadt, f�leg, ahogy bossz�san �sszesz�k�l� szemeibe n�ztem.

– Menoru-sama, rem�lem nem okoztam probl�m�t azzal, hogy megk�rtem Risa-sant, vacsor�zzon egy�tt velem. Ha eml�keim nem csalnak, te ki szoktad hagyni az esti �tkez�seket… - Sesshoumaru kiv�gott a szorult helyzetb�l.

„Hogy mennyi esze van!” – f�ttyentettem magamban elismer�en. Ilyen t�k�letes �s k�zenfekv� indok nekem biztosan nem jutott volna eszembe. H�l�s pislog�ssal n�ztem a fiatalabb d�monra.

– Term�szetesen semmi gond. Csak besz�lni akartam Ris�val. De r��r a vacsora ut�n is – el nem hittem, hogy Menoru ennyire j� fej tud lenni valakivel szemben, de amikor m�r hozz�m int�zte a szavait, minden bels�szervem remegni kezdett. – A szob�nkban v�rlak Risa.

M�g akkor is az �jul�s ker�lgetett, amikor Sesshoumaruval egy�tt �tv�gtunk az el�csarnokon, majd felment�nk a l�pcs�n. B�gyadtan figyeltem az odakint lassan els�t�t�l� t�jat, �s a v�rosban kigy�l� sok sz�z apr� f�nyt.

– J�l vagy? – �llt meg �s n�zett r�m, de �n pr�b�ltam elfordulni t�le – Falfeh�r lett�l.

– Semmi bajom… – v�laszoltam, megkeresve norm�lis hangom.

T�nyleg semmi gond nem volt. Csak ezekt�l az est�kt�l m�g �gy h�rom �v m�lt�n is rosszul voltam �s f�ltem, felesleges lesz megennem vacsor�mat. De ha csak ez lett volna a legnagyobb gondom…

M�g p�r pillanatig k�v�ncsian, k�tked�n n�zett r�m, v�g�l ism�t elindult, �s �n k�vettem. Valami�rt h�l�s voltam a jelenl�t�rt. Legal�bb elterelte figyelmem retteg�semr�l. Igaz�n h�l�s voltam �rte.

Az eb�dl�b�l �ppen akkor j�tt ki Mayura, nyilv�n vacsor�ja v�gezt�vel. �desen Sesshoumarura mosolygott, mit�l hirtelen �gy �reztem, megugrik a v�rnyom�som. De m�g csak nem is szentelhettem ennek a figyelmem, m�ris megsz�l�tott �s �lvezettel v�jta bel�m a k�st:

– Chichi-ue keresett. Azt mondta, a szob�tokban lesz, �s ha l�tlak, okvetlen k�ldjelek oda, mert… – azt hittem megfojtom itt �s azonnal – mert dolga van veled!

B�jologva a mellettem �lldog�l� fi�ra mosolygott, majd elhaladt mellett�nk. Egy nagyon hossz� m�sodpercig csak megk�v�lten �lltam mellette, v�g�l b�szkes�gem mozg�sba hozta ajkaim:

– Mayura-chan, m�r tal�lkoztam Manuro-sam�val, �s megnyugtatlak � is tudja, hogy jelenleg �n �ppen Sesshoumaruval vacsor�zok… - kir�lyn�i fens�bbs�ggel int�ztem hozz� szavaim, s direkt hagytam el a megtisztel� jelz�t az inuyoukai neve m�g�l, h�tha kedvenc nevelt l�nyom tov�bb kombin�lja a dolgot. H�t nehogy m�r bel�m akarjon bel�m k�tni. Meg�ll az �sz. Amilyen kis ostoba, m�g lehet, hogy azt is hitte, hogy megal�zhat. H�t, nincsen j� napja, ha �gy gondolta!

Mayura meg�llt, ahogy visszafordult, m�r l�ttam rajta, hogy tiszta v�r�s a feje a haragt�l. Csak, hogy tegyek r� m�g egy lap�ttal, r� sem pillantottam, hanem k�nnyed�n tov�bbindultam. Sesshoumaru k�vetett, hab�r �jra l�ttam arc�n azt a furcsa kifejez�st, amit az eb�dn�l lezajlott kis k�zj�t�k ut�n is felvett.

Nem besz�lt�nk sem �tk�zben, se a vacsora k�zben. Csak ketten voltunk az �tkez�ben, mit�l el�gg� fesz�lyezve �reztem magam. Nem �rtettem, m�rt. Hiszen k�r�lbel�l ugyanolyan id�s, mint �n, eddig mindig kedves volt, s kor�ntsem olyan bek�pzelt mint, az uram… Menoru… csak a gondolatt�l, csak az � gondolat�t�l rosszul lettem. Felr�mlettek eml�keim k�z�l a vele t�lt�tt, k�nz�, gyomorforgat� �jszak�k. Hashijaim koppanva elgurultak asztalom m�lybarna lapj�n. Eddig is �reztem, hogy ev�s k�zben n�ha felpillant r�m �tkez�t�rsam, de most m�r le is tette saj�t ev�p�lc�it, �s egyenesen r�m n�zett.

�n pedig lehajtottam a fejem, hogy csak v�letlen�l se kelljen r�n�znem. Gyomrom ici-pici volt, mik�zben minden er�m kellett, hogy bent tartsam az eddig lenyelt �telt. Rettent�en f�ltem. Annyira, mint m�g tal�n soha. Hiszen eddig sosem d�h�tettem fel Menorut sz�nd�kosan, �s soha nem adtam r� okot, hogy f�lt�kenykedjen. Mert tudtam, hogy most az. L�ttam a szem�n. �s l�ttam azt a f�ktelen �r�lt v�gyat is, amivel a roml�somat akarja.

M�g miel�tt t�nyleg rosszul lehettem volna, Sesshoumaru felkelt mell�lem, �s megragadta v�kony csukl�mat. Egy mozdulattal talpra �ll�tott. Olyan k�nnyed�n, ak�rcsak, ha tollpihe lenn�k. M�g mindig nem akartam r�n�zni, hiszen a f�lelem ott �lt a szemeimben. De nem tudhatta meg, semmik�ppen! M�r nem is uram miatt, magam miatt nem akartam, hogy tudja. F�ltem, hogy eddigi bar�ts�goss�ga semmiv� v�lik, ha megtudja mi vagyok �n… mire akarnak haszn�lni engem…

– Iku! – sz�lalt meg, majd vezetni kezdett.

Nem engedte el a csukl�mat. �gy ment�nk ki az erk�lyig, ahol azt�n fell�pett a korl�tra, �s mag�val h�zott engem is. M�g miel�tt megr�m�lhettem volna, egyszer�en lel�pett az emeletnyi m�lys�gbe.

Kem�nyebben �rtem talajt, mint szerettem volna, hiszen nem gyakran ugr�ltam ki az ablakokon. De szerencs�mre, m�g mindig fogta a kezem, �gy nem estem el. Tudtam, hogy a kertben vagyunk, de nem volt id�m felm�rni a terepet, mert azonnal h�zni kezdett.

�szint�n sz�lva, mesebeli kis parkja volt Menoru palot�j�nak. Mindig is csod�ltam, �s tal�n ez volt az egyetlen j� hely az eg�sz birtokon. Gy�ny�r� volt, gondozott �s m�gis term�szetes. Lapos j�r�k�vek vittek t�bb ir�nyba is, az �sv�nyeket vir�g�gy�sok keretezt�k. Liliomok, r�zs�k, ezer sz�n vir�gok ny�ltak benn�k. Az egyik �sv�ny csod�latos kis mesters�ges t�hoz vitt. A tavacska k�zep�n apr� sziget volt, rajta emeletes pagod�val. A v�r�s oszlopok, a barna cser�p �s az �ves kis h�d, ami a szigetre vitt, csod�latos f�nyben j�tszott, ahogy az eget v�r�sre festve az utols� napsugarak megvil�g�tott�k.

A t� k�r�l ligetesen f�k �lltak. T�bb csoport sakura ki, �des illat� feny�k, gyerty�nok, bambuszliget. Mint egy t�nd�rmes�ben. �s mindenhol ny�ltak a vir�gok, a gondozott p�zsit is �des illatot ontott, ahogy a forr�s�g cs�kkeni kezdett a d�lvid�k felett.

Sesshoumaru hat�rozottan vezetett a kis h�d fel�. �n k�zben �t figyeltem. Haja �szott ut�na, �p �gy, mint haorij�nak ujjai. Nem viselt v�rtet, amit�l teljesen m�snak l�ttam eg�sz alakj�t. Most m�g k�zelebb �reztem magamhoz. Pillant�som ujjaira v�ndoroltak, mik�zben pr�b�ltam sz�tny�l� kimon�m ellen�re tartani a temp�t. Ruh�j�nak ujja al�l n�ha megpillantottam a csukl�j�n l�v� k�t lila m�regcs�kot. Kiss� irigykedtem. Nagyon er�s d�mon, ha ennyi er�jegye van.

�tsiett�nk a kopog� padl�j� h�don, majd felvezetett a pagod�ba. Odabent s�t�t volt, de mindketten j�l l�ttunk. J�tt a j�l ismert l�pcs�sor, majd kibukkantunk a pislog� f�ny� csillagok k�z�tt. A pagoda pap�rfalai mind egy helyre �ssze voltak h�zva, a tatamik a sarokba �ll�tva. Bizony�ra �ppen nagytakar�t�s lehetett itt napk�zben.

A fi� meg�llt, mit�l �n majdnem bel�rohantam. R�m n�zett, de nem engedte el a csukl�m. Lassan kis�t�ltunk az emeletet k�rbefut� folyos�ra. Alattunk, a tavacsk�n sorra gy�ltak ki a csillagok t�k�rk�pei. Hirtelen ism�t vadul kezdett dobogni a sz�vem. F�ltem, hogy �rver�semen meg�rzi ezt, ez�rt lazul� szor�t�s�b�l kivontam karomat. Nyugalmat er�ltetve magamra, megigaz�tottam l�baimn�l a siets�gt�l sz�tcs�szott kimon�m, majd r�k�ny�k�ltem a pirosra festett korl�tra. � h�ttal nekid�lt, mik�zben felpillantott az �gre.

�lmodozva n�ztem le a s�t�ten csillog� v�zre, �s figyeltem a sokasod� f�nyeket. El�tt�nk a csod�latos park, de nem is olyan messze, jobbra ott ontotta f�nyeit a kivil�g�tott palota. Ism�t elszorult a gyomrom. Hogy legy�zzem ki�jul� �melyg�sem, lopva oldalra sand�tottam. Mit ne mondjak, megd�bbentem. Eg�sz id� alatt engem n�zett.

K�r, hossz� sz�vdobban�snyi id�re �sszekapcsol�dott a pillant�sunk, v�g�l �n ism�t elpirulva lehajtottam a fejem. A copfomb�l a siets�g hat�s�ra kiszabadul� frufrum biztos mened�ket jelentett a vel�ig hat�, k�v�ncsi pillant�sok el�l. �m � tov�bbra sem fordult el, hanem engem figyelt, s mint k�s�bb r�j�ttem, igen csak apr�l�kosan megn�zhetett rajtam mindent, ebb�l a t�vols�gb�l.

Sok�ig �lltunk �gy, � engem b�mult, �n pedig a t� s�t�ten csill�ml� viz�t. V�g�l er�t v�ve magamon megsz�laltam:

– Mi�rt hozt�l ide? – k�rdeztem halkan, hogy hangom majdhogynem beleolvadt a ciripel� t�csk�k �s kab�c�k z�mm�g�s�be.

V�llatvont, mit egy�ltal�n nem tal�ltam el�gs�ges v�lasznak. V�g�l, azt�n felelt helyett � k�rdezett.

– H�ny �ves vagy, Risa?

Huh… ahogy a nevemet ejtette. Sosem hittem, hogy ilyen sz�p nevem van. Eddig jelent�ktelennek tartottam, de most az � ajkai k�z�l. V�g�l gondolataim siker�lt a k�rd�s k�r� �sszpontos�tanom, amin kiss� meglep�dtem. Nem tudtam, mit akarhat t�le.

– Illik ilyet k�rdezni? – akaratomon k�v�l, �vatosan elmosolyodtam.

– Ugyan m�r, nem hinn�m, hogy sok titkolnival�d van rajta, hacsak… - gonoszul f�lbehagyta a mondat�t.

�n akkor m�g nem �reztem a csapd�t.

– Ez a 17. nyaram. De most akkor mondd meg, mi�rt k�rdezted?

– Nekem is – j�tt a v�lasz, mik�zben arc�t ism�t a csillagok fel� ford�totta – H�ny �ve vagy Menoruval?

– Nem vagyok vele! – csattantam fel, de hamar meg is b�ntam – H�rom �ve…

El�gedetlen mordul�s volt a v�lasz. Meg kell mondanom, ilyet sem hallottam eddig. M�ly torokhangon morgott, ak�r egy kutya. Ekkor tudatosult bennem:

– Te inuyoukai vagy, igaz? – k�rdeztem.

– Persze! – lep�d�tt meg k�rd�semen.

J�l van, csak �gy megk�rdeztem, att�l m�g nem kell h�ly�nek n�zni. Uram f�lig farkas f�lig kutyaszellem, hab�r ink�bb az ut�bbi faj jegyei �tk�ztek ki rajta. Honnan kellett volna tudnom melyik �gr�l rokonok. Enyhe bossz�val orrom alatt visszafordultam a v�zhez. Addigra m�r milli�rdnyi f�nyes csillag ragyogott az �gen, s�padt f�ny�ket a fodroz� v�zre sz�rva.

– B�ntott? – hangja sokkal halkabb volt, mint eddig.

Megd�bbenve felkaptam a fejem �s r�meredtem. � pedig egyenesen a szemembe n�zett. Nem tudom m�rt, de m�rges lettem. Tal�n a k�rd�s t�lzott indiszkr�ci�ja miatt. El nem tudtam k�pzelni, hogy mer ilyet k�rdezni egy szellem, akit m�g csak p�r �r�ja ismerek. Hogy mer ilyet k�rdezni, mikor m�g j�form�n ott a toj�sh�j a fenek�n? Hogy mer r�k�rdezni arra, amit a legjobban gy�l�l�k?!?

Elfutott a pulykaharag, �m d�h�mben k�ptelen voltam v�laszolni. Sz�l�sra nyitottam a sz�m, de nem j�tt ki hang rajta. �gy ink�bb sarkon fordultam, �s d�b�rg� l�ptekkel a l�pcs� fel� vettem az ir�nyt. Csak egy elmos�dott villan�st l�ttam, �s m�r el�ttem is �llt. H�trah�k�ltem. Hogy lehetett ennyire gyors?

Balra kit�rtem, de � ut�nam ny�lt, �s menek�l� man�verez�sem k�zben ak�r v�letlen, ak�r direkt, de nem a karomat kapta el. Egy k�zzel, k�nnyed�n �t�rte a derekam �s visszah�zott. Annyira meglep�dtem, hogy m�g tiltakozni is elfelejtettem, csak ujjaim fon�dtak karj�ra. A t�voz�som keltette robaj hirtelen el�lt, �s ott �lltunk mindketten n�m�n.

Biztos voltam, hogy nem csak �n r�m�ltem meg att�l, ami t�rt�nt. Szerintem bizony�ra �t is a meglepetts�g merev�tette meg, mindenesetre egyik�nk sem mozdult, majdhogynem leveg�t sem vett�nk. Csup�n saj�t sz�vver�sem vad d�b�rg�s�t hallottam. Azt�n az �r�lt ricsaj a fejemben is elhalkult, s �jra zengtek a t�csk�k, �jra locsogott a t�, �s �jra hallottam, ahogy � szaggatottan kiengedte l�legzet�t.

P�r pillanat m�lva az �get� f�jdalom �bresztett r�, hogy minden izmom g�rcs�s fesz�lts�gben van. Musz�j volt laz�tanom, hiszen l�baim m�r beleremegtek ebbe a merevs�gbe. �m hiba volt engednem, az eddig k�zt�nk l�v�, am�gy is jelent�ktelen t�vols�g semmiv� lett, h�tam, derekam, cs�p�m a v�kony ruha alatt az � test�hez simult. Ett�l azt�n �jra megdermedtem.

Alig mertem leveg�t venni, egy pillanatra f�lelem cik�zott v�gig idegeimen. Volt, hogy ugyan �gy kapott el Menoru is, mikor m�g nem voltam teljesen mestere pajzsomnak. �m most nem tudtam azt haszn�lni, hiszen az „ellens�g” m�r t�l k�zel volt. Vagy tal�n nem is akartam… Minden esetre el�gg� �gy �reztem magam, mint akit sarokba szor�tottak. Ebb�l k�vetkez�en, azonnal remegni kezdtem, mire � meglepetten felh�rd�lt m�g�ttem:

– Te f�lsz? – k�rdezte olyan halkan, de d�bbenten, hogy �pp, hogy csak meghallottam.

Szavainak s�hajt�sa csiklandozta a nyakam, mik�zben kellemes hangja �jabb �rz�st csalt el� lelkemb�l. Hirtelen nagyon meleg kezdett lenni, mik�zben a remeg�shez k�l�n�s borzong�s t�rsult.

– Risa? – k�rdezte �jra gyeng�den.

M�s lett a hangja. Nem tudom megmagyar�zni, de m�s lett. �s most ez a v�ltoz�s is megr�m�tett, noha tudtam, hogy esze �g�ban sincs b�ntani engem. �n voltam t�l paranoi�s, �s t�ls�gosan is tartottam mindenkit�l, akinek m�s volt a l�ba k�z�tt, mint nekem… Azt hiszem, meg is volt az okom erre.

M�sik, eddig szabad keze megmozdult, majd meg�reztem ujjait az �llamon. Maga fel� akarta ford�tani az arcom. De addigra �n besokalltam. Mindent�l, ami aznap t�rt�nt. M�g miel�tt hom�lyos tekintetembe f�rhatta volna pillant�s�t, �n kit�ptem magam �lel�ss� szel�d�lt szor�t�s�b�l, �s elrohantam.

Illetve rohan�snak sz�ntam, de �letemben el�sz�r szellemg�mbk�nt utaztam. A l�pcs�t c�loztam meg, �s mikor m�r �gy �reztem biztos lezuhanok rajta egyszer csak j�tt a halv�ny, k�kes dereng�s, �s valami le�rhatatlan �rz�s mellett m�r csak azon kaptam magam, hogy kir�ppenek a pagod�b�l. A k�vetkez� pillanatban szob�m ajtaj�t ismertem fel a kavarg� sz�n�radatb�l, mit�l egy pillanat m�lva r�m�let has�tott bel�m.

– Mi�rt j�ttem ide? – k�rdeztem magamt�l, de m�g miel�tt megfordulhattam volna, hogy elt�njek a foly�s�n, az ajt� kiny�lt, �s felbukkant Menoru.

Megmukkanni sem volt id�m, kem�nyen megragadta a karomat �s ber�p�tett a szob�ba. Kiss� tompultan a f�lelemt�l, �s a lassan jelentkez� f�jdalomt�l, simultam k�tszem�lyes �gyunk oldal�hoz �lt�mben. Azt�n, ahogy �szrevettem, hogy m�r nemakira vetk�z�tt, jelezv�n itt �hajtja t�lteni az �jszak�t, k�nnyeim meg�ll�thatatlanul kicsordultak…

Folytat�s k�vetkezik…