Risa no kibou - Sesshoumaru

りさのきぼう ー　殺生丸

By Mido

4. fejezet:

 K�nz�s - ごうもん

Remegett mindenem. Alig b�rtam leveg�t venni, annyira �sszepr�sel�d�tt t�d�m a r�m�let s�ly�t�l. Ak�rha valaki kem�nyen a falhoz szor�tott volna. Lassan h�napok �ta nem volt r�szem ebben az undor�t� �lm�nyben, de az �melyg�s ismer�sk�nt k�sz�nt�tt r�m, ahogy meghallottam a kulcs kattan�s�t a z�rban. V�g�l uram lass�, csoszog� l�ptekkel els�t�lt mellettem, �s az �n szemsz�gemb�l nem j�l l�that� helyre rakta a szob�nk ajtaj�nak kulcsocsk�j�t. Kisz�radt a torkom a f�lelemt�l.

– Risa, Risa... – d�nny�gte mag�nak, enyh�n rosszall� hangs�llyal. – Olyan r�g nem �reztem a b�r�d illat�t. Veled alszok ma.

Nem v�laszoltam, hiszen ez nem volt k�rd�s. Csak lapultam az �gy t�v�ben, mik�zben tudtam, hogy k�zeledik az elker�lhetetlen. Fel�m s�t�lt, majd leguggolt el�m. Gunyoros-�lvezetes mosollyal el�reny�lt, �s sz�th�zta kimon�m alj�t, hogy megl�ssa halv�nybarna v�kony combjaim.

Felsikkantottam, �s a v�d�pajzs alig l�that� halv�ny dereng�ssel k�r�lragyogta alakom. Azon a helyen, ahol a v�d�mez� aur�j�hoz �rt a keze, h�rtelen szikr�k pattantak a semmib�l, �s kell�k�ppen meg�gett�k Menoru ujjait.

– Ejnye Risa! M�gis mit gondolsz? – kezdett bele a gy�l�lt j�t�kba.

Persze, hogy nem feleltem. V�rtam a folytat�st, noha ismertem. �s � nem okozott csal�d�st, meg is adta azt.

– Risa, Risa. H�t m�gis mit gondolsz, meddig sz�rakozhatsz azzal a semmirekell� pajzsocsk�val? Meddig b�rod? T�z… tal�n h�sz percig? – felegyenesedett, �s �gy n�zett r�m hamis�tatlan megvet�ssel.

Nem m�ltattam v�laszra, de arcizmaim most is, mint az elm�lt nap sor�n oly sokszor, magukt�l megmozdultak. M�g miel�tt r�d�bbenhettem volna mit teszek, g�nyosan elmosolyodtam, ami l�that�an �t is meglepte. Azt�n a meglepet�s haragg� v�ltott �t. M�r b�nom, hogy ennyire er�sen hagytam elragadtatni magam. Ugyan, ak�r m�r napokig b�rtam tartani folyamatosan v�delmem, ezt nem akartam az orr�ra k�tni.

– Igen pimasz lett�l... – hangja fagyosan csengett az els�t�t�tett szob�ban. – �s ma kimondottan provok�lsz! M�gis mit gondolsz, meddig hagyom m�g meg ap�dnak a f�ldj�t ha a l�nya ilyen engedetlen?

Nem tudtam pal�stolni a sz�rny�lk�d�sem. Egyszer�en nem hittem, hogy ennyire gerinctelen ez a szem�tl�da. Ism�t a csal�dommal akar zsarolni, hiszen j�l tudja, mennyire fontosak nekem. Matt helyzet; nem tudtam, hogyan m�szhatok ki ebb�l a slamasztik�b�l.

Megfogadtam, ha az �letem m�lik is rajta, akkor sem adom meg neki azt az �r�met, hogy �gyas�v� tegyen. De most m�r nem az �n �letem volt a t�t. A saj�tom jelen pillanatban semmit sem �rt, hiszen ez a sanyargat� nyomor�s�g, ami jellemezte Menoru mellett, igaz�n nem volt t�l marasztal�.

V�g�l is annyira felh�ztam magam a gondolatt�l, hogy ez a fajank� b�ntani meri a csal�domat, hogy mer�tve a d�h b�tor�t�, de ugyanakkor vakmer� erej�b�l, fel�lltam, kih�ztam magam, majd v�laszoltam. N�zett is egyet... Ehhez nem volt hozz�szokva. Meg, h�t �n sem...

– A csal�domhoz ne merj hozz�ny�lni! – a hangom remegett, mivel a sz�nd�k er�sebb volt bennem, mint az elhat�roz�s – �ket hagyd ki a piszkos kis j�tszadoz�saidb�l!

– Ugyan mi�rt tenn�m? – kaj�n �lvezettel fogadta visszafogott kirohan�som.

– Naze? – k�rdeztem, mik�zben pr�b�ltam megfogalmazni azt, amit eddig sosem ejtettem ki a sz�mon. – Tal�n az�rt, hogy vid�kszerte ne terjedjen h�re, mekkora egy rohad�k vagy! Az egyezm�ny ellen�re kizs�km�nyolod kl�njainkat! De, hogy emellett m�g olyan sz�nalmas is vagy, hogy m�g csak asszonyodd� se tudt�l tenni...

L�ttam, ahogy elh�l a fenyeget�semt�l �s kihaszn�lva pillanatnyi zavar�t, folytattam, ha m�r egyszer belekezdtem.

– Mit gondolsz, mennyit r�h�gn�nek rajtad? Annyira gyenge vagy, hogy egy 14 �ves kisl�nyt nem tudt�l meger�szakolni? M�r az a pajzsocska kifogott a nagy Menorun! Akkor most mi�rt vagy itt?

Szuper volt. K�lcs�n�sen megzsaroltuk �s megf�leml�tett�k egym�st. H�t ilyet sem csin�ltam eddig. Mindenesetre sokkal jobb volt, mint k�rberohang�lni a szob�ban, sikoltozva �s k�ny�r�gve, hogy valaki mentsen meg.

Dr�ga uram m�g p�r pillanatig n�zett r�m, majd olyan olt�ri nagy pofont kevert le nekem, hogy vagy f�l percre az eszm�letem is kihagyott. Nyekkenve ter�ltem el a puha sz�nyegen, mik�zben z�g� fejem ellen�re is, azonnal �jragener�ltam a besz�d izgalm�ban levetkezett pajzsot. Mit ne mondjak, t�l lass� voltam.

Szemeim k�nnybe l�badtak, �s akaratlan felki�ltottam, ahogy belekapaszkodott a hajamba, �s ann�l fogva h�zott talpra. Sz�mban egyre jobban eluralkodott a v�r vas �s s� �z� �rzete. A szemeim el�tt furcsa, k�l�n�s sz�n� �s form�j� szikr�k pattogtak. Alig l�ttam. De a f�jdalmat m�g t�k�letesen �reztem.

Nem tudom, pontosan mi t�rt�nt, hiszen az eddigi zsibbaszt� r�m�letet �s a keser� d�h�t felv�ltotta a menek�l�s ut�ni v�gy. Csakhogy, nem volt hova. M�g �reztem a k�t j�val gyeng�bb pofont, amit m�r csak �gy k�zfejjel adott, majd kem�nyen az �gyra v�gott. Leveg� ut�n kaptam, hiszen az elm�lt p�r pillanatban m�g azt is elfelejtettem venni. A l�legzetb�l h�rg� k�h�g�s lett, �s csak ekkor tudatosult bennem, hogy nem csak arcomba kaptam �t�seket.

Meglep�, de a f�jdalom �s a f�lelem helyett ink�bb csak elkeseredetts�get �reztem. �s sz�nalmat, m�ghozz� saj�t magam ir�ny�ba. Gy�l�ltem, hogy ennyire gyenge vagyok. Legal�bb, ha vissza tudtam volna �tni! Nem volt m�s v�laszt�som, megpr�b�ltam ism�t pajzzsal k�rbevenni magam. Csakhogy, nem ment az olyan k�nnyen. Hi�ba tudtam m�r szinte korl�tlan ideig fenttartani, hi�ba nem lehetett fizikai er�vel megt�rni, megid�zni sem lehetett olyan k�nnyen. Illetve lehetett, csak �n nem voltam r� k�pes. Legal�bbis olyan k�nnyen nem, mert nekem bizony kem�nyen �sszpontos�tanom kellett. Ezt a k�pess�gemet pedig felem�sztette a n�vekv� retteg�s.

M�g miel�tt k�szen lettem volna, Menoru m�r mozg�sba lend�lt. El�sz�r ugyeb�r engem v�gott r� az �gyra, majd egy macska �gyess�g�vel ut�nam m�szott. H�tr�ltam, am�g lehetett, hab�r h�ton fekve, zsibbad�-�g� tagokkal, lehetetlen�l nehezen ment. K�ts�gbees�semben, m�g megjelent egy alig �rezhet� kis v�delem k�r�l�ttem, de olyan k�nnyen �tszak�totta d�h�ng� v�gyt�l izz� uram, mint gyermek a pap�rfalat.

Saj�t sikolyom r�ntott vissza a sz�vet t�p�en gy�szos val�s�gba. Karmait kieresztve j�tszi k�nnyeds�ggel sz�tt�pte kimon�m, m�g csak az obi dupla anyagj�n�l sem lass�tva a h�ven. A gy�ny�r� selyem v�zk�nt foszlott sz�t testemen, ugyan�gy, mint als�nem�im. Sikoltoztam, ahogy a torkomon kif�rt. Igaz tudtam, semmi �rtelme, mert vagy nem hall meg senki, vagy, ha fel is figyel ricsajoz�somra, nem mer k�zbeavatkozni. Ahogy torkom berekedt, arcom m�r nedves volt potyog� k�nnyeimt�l.

Egy darabig csapkodtam, pr�b�ltam ler�gni magamr�l, de sokkal er�sebb �s f�leg nehezebb volt mint �n. Ahogy r�m fek�dt azt hittem megfulladok, csak pihegni tudtam s�lya alatt. Nem maradt m�s, csak a keser� k�nnyek.

Karjaimat szorosan lefogta, l�baimra az � l�bai nehezedtek, mik�zben forr� v�ggyal megcs�kolt. Majdnem �klendezni kezdtem, annyira undor�t� volt ez a kik�nyszer�ttet cs�k. R�j�hetett �gy sz�zezredszerre is, hogy nem fogom viszonozni tolakod� gesztus�t, �gy h�t, amennyire b�rt, el�reg�rnyedt, hogy testemet vegye c�lba ny�las, visszatasz�t� cs�kjaival.

Ism�t teljes er�mb�l vonaglani kezdtem, annyit el is �rve, hogy bal csukl�m szabaduljon a szor�t�sb�l. Minden er�met beleadva v�gtam fejbe. Biztos voltam benne, hogy egy ilyen �t�s egy haland� kopony�j�t szil�nkosra repeszti. Csak az volt a probl�ma, hogy � nem volt haland�...

Szerintem fel sem vette a hadakoz�som, mert m�g csak arra sem m�ltatott, hogy r�m n�zzen. Elkapta �jra sz�kev�ny karomat, �s most m�r nem habozva tov�bb, l�baim k�z� ny�lt. Sikoltani sem volt er�m. De neki ahhoz igen, hogy g�rcs�sen ellenkez� combjaim sz�tfesz�tse, majd ugyanazzal a kez�vel kioldotta �jjeli ruh�j�t.

�jra j�tt az �klendez�, gyomorforgat� �rz�s, ahogy alteste az eny�mhez fesz�lt, �gy m�r testk�zelb�l �rezhettem l�ktet� k�v�nalm�t. Utols� el�tti pr�b�lkoz�sk�nt kem�nyen a v�ll�ba haraptam, mit�l felord�tott, de ahogy elengedve csukl�mat az arcomba v�gott m�r az �n torkomb�l szakadt ki aznapi utols� elgy�t�rt sikolyom. Ugyanebben a pillanatban, furcsa neszt v�ltem hallani az ajt� fel�l, de az kiesett l�t�teremb�l. �s h�t a legkisebb gondom is nagyobb volt, mint az oda nem ill� zaj.

Ahogy elkezdett r�m d�lni, elj�tt az a pont, ami az utols� mened�ket jelenthette elgy�t�rt helyzetemben. K�njaim lassan meghallgat�st tal�ltak a bennem lappang� er�ben. �reztem, ahogy homlokom az apr� jegy �gni kezd, majd er�s arany f�nnyel l�ktet� energia �rad sz�t tagjaimban. Im�dtam ezt az �rz�st, igaz m�g csak p�rszor volt benne r�szem. �s pont mindig ilyen ocsm�ny helyzetekben. Minden megmaradt er�met beleadva vontam fel v�delmem, �gy, hogy az er� k�zvetlen a b�r�mb�l �radjon, min�l messzebb tolva a r�m nehezed� ocsm�ny nyom�st.

Mint az el�z� p�r alkalommal, most is ugyan �gy j�rtam. Gyenge voltam megtartani a bel�lem kik�v�nkoz� csapong� kin youkit, az d�h�dt v�r�s szikr�k k�z�tt hagyta el testem. Ennek k�t oldala is volt. A h�tul�t�je, hogy amint az energia elhagyta megk�nzott tagjaim, elvesztettem az eszm�letem, �m mint mindig ugyanazt a furcsa k�pet l�ttam �g� szemeim el�tt. H�feh�r test�, t�zben �g� k�l�n�s teremt�s. Karcs� nyak, l�ngol� v�r�s sz�rnyak, zaf�rk�k szemek...

A j� benne pedig az volt, hogy olyan er�vel kente a falhoz uramat, hogy biztos vagyok benne, legal�bb h�rom bord�j�t siker�lt elt�rn�m. A szob�t, mint mindig, �gett szag kezdte eluralni.

A f�ny iszonyatos er�vel robbant ki, minek k�vetkezt�ben elvesztettem hom�lyosul� l�t�som. Testem ernyedten d�lt vissza az �gyra, mik�zben fejem akaratlanul az ajt� fel� fordult. Utols� ir�ny�tott l�legzetv�telem s�hajk�nt szakadt ki t�d�mb�l, ahogy felismerni v�ltem egy alakot az ajt�nkban. De m�r nem volt er�m nyitvatartani a szemeim, a k�p elhom�lyosult, ez�st foltt� zsugorodott. Elm�m utols� gondolata k�rd�sk�nt csengett a fejemben:

- Sesshoumaru?

Azt�n m�r mindent elnyelt a fekete, �ntudatlan, testemet bebor�t� hom�ly...

Halv�ny dereng�sre riadtam. Nem is, hiszen ezt a k�nnyed lebeg� �rz�st nem lehetett riadalomnak nevezni. A testem k�nny�nek, �s f�jdalommentesnek, a lelkem nyugodtnak �reztem. J� volt �gy l�pni ism�t az akarat vil�g�ba. Nem is siettem el. S mikor m�r teljesen tudatomn�l voltam, akkor sem mozdultam meg, vagy �ltem fel.

�reztem az arcomra vet�l� f�nysugarat. �reztem, ahogy friss, langyos leveg� �ramlik �t a helyis�gen, ahol fekszem. De nem gondolkodtam, �s nem eml�keztem. Nem akartam, �s �gy volt j� nekem. V�g�l, ahogy sz�vver�sem az �lomb�l ism�t �berr� v�lt testemben feler�s�d�tt, a keletkez� oxig�nhi�nyos �llapotra halk s�hajjal nagyon m�ly leveg�t kellett vennem. Ez a kis mozg�s el�g volt ahhoz, hogy t�nd�rvil�gom k�pe sz�tt�rj�n, ezernyi t�k�nt has�tott bele testembe a f�jdalom. M�g fel sem nyitottam szemeim, azok m�r k�nnyekkel teltek meg. Meg sem k�s�reltem a felpillant�st, rem�lve, ha semmit sem mozdulok, a f�jdalom elt�nik.

De azt�n j�tt az a k�nyszer�t� �rz�s. Hirtelen meg�reztem, hogy figyelnek, �s ez arra k�sztetett, hogy lesz ami lesz, de n�zzek fel. Ahogy kinyitottam a szemeim, semmit sem l�ttam. Illetve valami nagy feh�rs�get, ami �sszeh�z�d�sra k�sztette pupill�im. Ahogy szoktam a f�nyt, lassan k�rvonalak jelentek meg el�ttem. Pislogtam p�rat, �s, ahogy visszanyertem szemem vil�g�t, m�r nem is tal�ltam olyan vil�gosnak a szob�mat. Merthogy, m�g mindig itt voltam. Azonnal felismertem. A tap�ta, az �gy, a b�torok. �s a horpad�s a falon. Sokk�nt rohantak meg az eml�kek. De miel�tt m�g elveszhettem volna kavarg� �rj�kben, eszembe jutott val�di sz�nd�kom. Ny�gve az oldalamra fordultam, majd megmerevedtem a meglepet�st�l.

Sesshoumaru �llt az �gyam mellett. Arca semmit nem �rult el, olyan volt, ak�r egy j�gg� fagyott k�z�ny�s maszk. De a szemei! Azok m�sok voltak, �s amit benn�k l�ttam! Egy pillanatra megr�m�ltem, majd, ahogy tudatosult bennem jelenl�te, �s az, hogy elroncsolt arcomat n�zi, �sszeszor�totta a sz�vem �s hatalmas gomb�cot csalt a torkomba. A k�nz� f�jdalom ellen�re is, azonnal elford�tottam a tekintetem. �gy legal�bb nem kellett l�tnom a szemeiben bujk�l� haragot.

– Minek vagy itt? – k�rdeztem cinikus, rekedt hangon.

Nem v�laszolt, csak hallottam, ahogy lass� l�ptekkel elindul. Rem�ltem elmegy, �s magamra hagy. De nem ez t�rt�nt. Felvette kist�kr�m a f�s�lk�d� asztalt�l, �s az �gyat megker�lve a szemem el� dugta.

Annyira szerintem m�g nem sz�rnyedtem el soha. Egyszer�en nem ismertem r� arra a valamire, ami visszan�zett r�m. El sem hittem, hogy saj�t arcom l�tom. Jobb szemem piros volt �s dagadt, szem�ld�k�m felrepedt �s belilult. Mindk�t sarka a sz�mnak maszatos volt az alvadt v�rt�l. Baloldalt, a f�lem k�r�l terjedelmes v�ral�fut�s �ktelenkedett. K�nnyek csordultak ki szemeimb�l, de azok is cs�pni kezdt�k feldagadt jobb szemem. Meg kellett �llnom, hogy ne s�rjak.

– Ne agg�dj, m�r jobban n�zel ki, mint egy nappal ezel�tt – h�t ha ezt megnyugtat�snak sz�nta, baromira nem j�tt �ssze.

– Egy nappal? – k�rdeztem led�bbenve.

– Ha pontos akarok lenni, egy �s f�l napja. Az�ta fekszel itt eszm�letlen�l.

– Aha... – csak ennyi futotta.

Ism�t elfordultam, fesz�lyezett, hogy m�g ilyen �llapotomban is k�pes szenvtelen�l r�m b�mulni. Azt k�v�ntam, b�rcsak ne lenne itt. B�rcsak �n se lenn�k itt!

– Mi�rt nem gy�gy�tottad be a sebes�l�seid, am�g aludt�l? – t�rte meg a nyomaszt� n�mas�got.

– Mert az olyan k�nny�... – vetettem neki oda, de f�lszemmel r�sand�tottam.

Furcs�llva felh�zta szem�ld�keit, �s ett�l ism�t olyan kawaii kissr�cos kin�zete lett. Nem �rtettem, mit nem �rt.

– T�bb, mint egy napot aludt�l. Ennyi id� alatt az ilyen s�r�l�seket m�g egy oni is begy�gy�tja mag�n! – j�tt a magyar�zat.

Na tess�k, m�g s�rteget is. Sz�jam sarkai v�szesen g�rb�lni kezdtek lefel�. � val�sz�n�leg f�lre�rtette, mert menteget�zni kezdett.

– Tudom, hogy te nemesi sz�rmaz�s� vagy! Csak, h�t, nem �rtem, mi�rt nem regener�lod magad.

– Tal�n, mert nem tudom, hogy kell...

Gondolom szeg�ny feje erre nem sz�m�tott. De, h�t mit tegyek. Halv�ny elk�pzel�seim sincsenek az er�imr�l. Semmi sem. Egyed�l a pajzs, de az is leszerepelt az �jjel. Ilyen meg, hogy �ngy�gy�t�s. Fogalmam nem volt, hogy kell. Ilyenkor mindig azt k�v�ntam, b�rcsak olyan lenn�k, mint �desany�m...

– Hunyd le a szemed! – j�tt a f�lre�rthetetlen utas�t�s.

�n erre persze ink�bb r� meredtem, mire t�relmetlen�l ciccentett. „�m legyen!” – gondoltam, �s lehunytam pill�im. V�rtam a folytat�st.

– Gondolj el�sz�r a sebeidre. Amikor m�r annyira er�snek �rzed a f�jdalmat, hogy nem b�rod tov�bb, el�rsz egy hat�rt. Olyan ez mint az alakv�lt�s. Csak pr�b�ld meg...

– Figyelj, ez nem fog m�k�dni! – n�ztem fel. – Egy, m�g a val�di alakomat sem tudom felvenni – majdnem hozz� tettem, hogy mert n�lunk senkinek sincs, de siker�lt meg�ll�tanom fecseg�sem m�g id�ben. – Kett�, biztosan belebolondulok abba a f�jdalomtengerbe.

– Ugyan m�r! Youkai vagy, nem? Nem k�ne ilyen kicsinyes dolgokkal foglalkoznod, mint a f�jdalom!

– K�nny� azt mondani. Nem tudom te volt�l-e m�r ilyen �llapotban.

– Voltam rosszabban is! – morogta vissza – Na, gyer�nk. Csin�ld, amit mondtam!

– De…

M�g mindig ellenkezni akartam. Semmi kedvem nem volt k�s�rletezni. F�leg nem ebben az �llapotban. �m, amikor morcosan f�l�m hajolt, azonnal elment a kedvem az ellenkez�st�l. Valami olyat l�ttam meg a szemeiben, amit m�r �vek �ta senkit�l sem kaptam. Sajn�latot, ugyanakkor b�ztat�st is. Gondolkod�s n�lk�l hunytam le szemeim, �s m�g miel�tt tudatosult volna, hogy mit teszek, k�vettem az utas�t�sokat. �s elkezd�d�tt...

K�t peri�dus volt az eg�sz. Az egyik a v�gtelen k�n, mit�l �llkapcsom olyan g�rcs�sen fesz�lt �ssze, hogy belezsibbadt. De nem akartam se felsikoltani, se felny�gni. Azt�n, amikor m�r �gy �reztem, val�ban nem b�rom tov�bb, valami t�rt�nt. Ahogy felny�ltak a szemeim, minden k�l�n�s megvil�g�t�sban, furcsa f�nyben f�rd�tt. Nem �rtettem, mi�rt narancssz�n az eg�sz szoba. �s megint l�ttam azt a semmihez sem foghat� alakot. T�rkiz szemei b�ztat�an ragyogtak a v�r�sen vibr�l� t�rben.

Ahogy a furcsa sz�n lek�szott szemeimr�l, karikacsap�s-szer�en m�lt el a f�jdalom. J�, nem mondom, hogy teljesen, de hirtelen k�nnyebb volt l�legezni, hirtelen kitisztult a fejem. Olyan volt, mintha �lomnehez�ket vettek volna le kezeimr�l, l�baimr�l, mellkasomr�l.

Lehunyt szemmel pihegtem. Mert, ugyan ez az �rz�s felemel� volt, ugyanakkor olyan gyeng�nek �reztem magam, mint m�g soha. Egyed�l leveg�t venni volt er�m, de azt�n, ahogy m�ltak a m�sodpercek, �s lassan percekk� form�l�dtak, lassan javult a helyzet.

V�ratlanul kellemes, selymes dolog hullott az arcomba, majd cs�szott le r�la. Ahogy felpillantottam, Sesshoumaru �ppen hegyes f�le m�g� t�rte a sz�k�tt tincset. Kicsit megd�bbentem, hiszen olyan k�zel hajolt hozz�m, hogy �reztem a b�r�m�n a l�legzetv�teleit. �m � csak k�v�ncsi pillant�sokkal m�regetett engem, �szre sem v�ve, hogy lassan arcom l�ngol� piross� v�lik k�zels�g�t�l.

Susogva kiny�lt az ajt�, majd, ahogy oldalra kaptam a fejem, komorn�m l�ttam bel�pni. Ahogy r�nk n�zett, bossz�s�g �lt ki arc�ra. Azt�n, ahogy megsz�lalt, az el�bbi k�nnyed idill darabjaira hasadt:

– Sesshoumaru-sama! M�g is mit keres Risa-sama szob�j�ban!?!

Lektor�lta: Arvael

Folytat�s k�vetkezik…