Tizenegyedik fejezet

V�laszok

A szolg�k nem mert�k megmozd�tani a fi�t, ez�rt csak egy takar�t bor�tottak a l�pcs� l�b�n�l hever� test�re. Sesshoumaru r�pillantott �s az volt az els� gondolata, hogy "meghalt". El�g hal�lt l�tott m�r ahhoz, hogy felismerje azt a jellegzetes arckifejez�st.

T�z�vesnek becs�lte a sz�ke, kerek arc� fi�t, aki s�padtan, v�res fejjel hevert el�tte.

Rina rohanva �rkezett �s azok, akik eddig k�r�l�llt�k, vagy t�rdeltek a sebes�lt mellett, sietve utat nyitottak neki.

- Menjetek h�tr�bb! - parancsolt az alattval�ira. - Nem kap leveg�t.

De miel�tt let�rdelhetett volna, hogy megvizsg�lja a fi�t, egy zokog� asszony borult a l�ba el� �s v�res kez�vel megragadta Rina szokny�j�t.

- A fiam. K�rlek, �rn�m! Seg�ts a kisfiamon!

- Seg�tek rajta, Ayako! Persze, hogy seg�tek - hajolt le Rina, mivel tudta, hogy minden a gyorsas�g�n m�lhat �s lefejtette mag�r�l a hal�lra r�m�lt asszony kez�t. - Most er�snek kell lenned. B�zz bennem. Hadd vizsg�ljam meg.

- Megcs�szott, asszonyom - botladozott el�re az egyik kisebb fi�. A r�m�lett�l kerekre t�gult szem�ben nyoma sem volt k�nnyeknek, de maszatos arca arr�l �rulkodott, hogy kor�bban alaposan megitatta az egereket. - Lovacsk�sat j�tszottunk a l�pcs�n, �s megcs�szott.

- Rendben - felelt Rina, "milyen sok b�nat s�r�s�d�tt �ssze a leveg�ben" gondolta k�zben. "�s milyen sok f�lelem." - Most m�r minden rendben. Majd �n meggy�gy�tom.

- Rina - halk�totta le a hangj�t Sesshoumaru, hogy csak az hallja a mondanival�j�t, akinek val�ban sz�nja. - Itt m�r nem tehetsz semmit. �rzem a gyereken a hal�l szag�t.

Rina is �rezte �s ez is meger�s�tette abban, hogy nagyon kev�s ideje maradt.

- Nem kevered �ssze a f�lelem szag�val? - sim�tott v�gig gyeng�den az �sszet�rt testen, ujjaival �rezte a sebeit �s a rengeteg t�r�tt csontot. A sz�ve is belesajdult. Tudta, hogy itt a gy�gyszerek m�r nem seg�tenek. Ennek ellen�re nyugodt tekintettel pillantott fel.

- Kimie, hozd ide a f�veszs�kom. Siess! A t�bbiek pedig azonnal menjenek innen. Egyed�l akarok maradni vele. Ayako, te is menj el.

- Ne, k�rlek asszonyom! K�rlek, a fiammal kell maradnom!

- Megb�zol bennem?

- Asszonyom - borult r� zokova Rina kez�re Ayako. - Mindenben.

- Akkor tedd, amire k�rtelek. Menj �s im�dkozz.

- A nyaka - kezdte Sesshoumaru, majd elhallgatott, amikor Rina felkapta a fej�t �s a szem�be n�zett.

- Maradj csendben! Seg�ts vagy menj el, de ne k�rdez�sk�dj.

Amikor Ayako n�h�ny bar�tn�j�re t�maszkodva t�vozott �s csak ketten maradtak a v�rz� fi� mellett, Rina lehunyta a szem�t.

- Ez f�jni fog neki. Nagyon sajn�lom. Szor�sd le, ne hagyd, hogy megmozduljon �s b�rmit csin�lok, ne avatkozz k�zbe. Ne tegy�l semmit. Meg�rtetted?

- Igen - �s Sesshoumaru k�zelebb h�z�dott, lefogta a fi� mindk�t kez�t.

- �zd el a fejedb�l a hal�l gondolat�t - utas�totta Rina. - �s a f�lelmet, a k�tked�st is. Ugyan�gy, ahogy a csat�ban sem foglalkozol vel�k. M�r �gy is t�l nagy itt a s�t�ts�g. K�pes leszel erre?

- Igen - �s mert Rina k�rte, �s am�gy sem esett nehez�re, Sesshoumaru megac�lozta a lelk�t, mint a csatat�ren, �sszecsap�s el�tt, vagy amikor otthon InuYash�t k�sz�l �pp v�zbe fojtani. Mint amikor elk�pzeli, hogyan ny�rsalja fel szeretett �ccsik�j�t, vagy darabolja fel energiaostor�val �s karmaival.

- Fumio - kezdte Rina. - Fumio, te ifj� k�lt� - dorombolta, mik�zben ism�t v�gig sim�tott a fi� test�n. - Arra k�rlek, l�gy er�s!

Rina ismerte Fumiot. L�tta feln�ni, tanulni �s �lni. Ismerte a hangja cseng�s�t, eml�kezett a mosoly�ra, �les esz�re. Az �v� volt a fi�, mint ahogy a sz�let�s�t�l fogva mindenki, aki a R�zs�k Kast�ly�ban �lt.

�ppen ez�rt, k�nnyen eggy� olvadt a fi�val.

Mik�zben kez�vel szorgalmasan simogatta, massz�rozta a test�t, k�nnyed�n becsusszant az elm�j�be. Tudta, hogy kacagott Fumio, mik�zben �gaskodva nyargalt fel �s al� a keskeny k�l�pcs�n. �rezte, mekkor�t dobbant a sz�ve, amikor megcs�szott a l�ba. �s a f�lelem, a retteg�s csak egy szemvillan�ssal el�zt�k meg a rettenetes f�jdalmat.

A csontok roppan�s�t hallva Rina h�trahajtotta a fej�t �s halkan s�rni kezdett. Valami benne is elt�rt, mint ahogy egy agyaged�ny is szil�nkokra hullik a k�kalap�cs csap�sa alatt, �s ez az �rz�s t�bb volt egyszer� szenved�sn�l.

Sesshoumaru l�tta, hogy Rina szeme kiny�lik �s m�lyz�lden felragyog. A l�legzetv�tele felgyorsult, izzads�gcseppek jelentek meg a homlok�n. A fi� er�tlen�l felsikoltott �s r�ngat�zni kezdett a d�mon szor�t�s�ban.

Mik�zben Rina a fi� tark�ja al� cs�sztatta az egyik kez�t, m�g a m�sikat a sz�v�re sim�totta, mindketten f�jdalmasan felny�gtek �s hal�losan els�padtak.

Sesshoumaru legsz�vesebben a zih�l� Rina fel� ny�jtotta volna a kez�t. De �rezte a test�b�l sug�rz� h�t, mely vadul a fi� test�be �ramlott, m�g v�g�l a karjai �gy izzottak a tenyere alatt, mint egy-egy t�zre vetett fadarab.

A fi� szeme felny�lt �s �rtetlen�l b�mult a mennyezetre.

- Vedd el ifj� Fumio - visszhangzott Rina rekedt hangja a falak k�z�tt. - Vedd el, amire sz�ks�ged  van. A gy�gy�t� t�ze - hajolt el�re �s gyeng�den sz�jon cs�kolta a fi�t. - �lj. Maradj vel�nk. Nagyon kellesz az any�dnak.

Sesshoumaru d�bbenten figyelte, ahogy az �let sz�ne lassan visszat�r a fi� arc�ba. Ak�r meg is esk�d�tt volna r�, hogy �rezte, ahogy a hal�l sietve visszah�z�dik az �rny�kok k�z�.

- Asszonyom - sz�lalt mega fi� �lmosan. - Elestem.

- Igen, tudom. Most aludj - sim�totta le Fumio szem�t Rina. - �s gy�gyulj. Engedd be az anyj�t - fodult Sesshoumaru fel�. - �s Kimi�t.

- Rina...

- K�rlek - ism�telte meg Rina, mik�zben a gyenges�g azzal fenyegette, hogy b�rmelyik pillanatban maga al� gy�ri. �s mindenk�ppen a saj�t l�b�n akart eljutni a h�l�szob�j�ba. - Engedd be �ket, hogy elmondhassam, mit kell tenni�k, hogy Fumio fel�p�lj�n.

Sesshoumaru fel�llt, Rina viszont tov�bb t�rdelt a fi� mellett. Az alattval�i hangj�t is csak t�voli mormog�snak hallotta. Ennek ellen�re amikor Ayako mell�je t�rdelt �s cs�kolni kezdte a kez�t, halkan, de tiszt�n �rthet�en magyar�zta el, hogyan kezelje a fi�t.

- El�g! - r�m�lt meg Rina s�padt arc�t�l Sesshoumaru �s a karjaiba kapta a Kir�lyn�t. - L�ss�tok el a fi�t.

- M�g nem fejeztem be - ny�gte Rina.

- Dehogynem fejezted - n�zett v�gig az embereken a d�mon �s a tekintet�t l�tva senki sem mert ellenkezni vele. - Merre van Rina szob�ja?

- Erre, Herceg �r - vezette ki Otsune egy ajt�n, majd v�gigmentek egy folyos�n, am�g el nem �rt�k a k�vetkez� l�pcs�sort. - Tudom, mire van most sz�ks�ge, j� uram.

- Akkor csin�ld - n�zett Sesshoumaru Rin�ra, mik�zben felfel� cipelte a test�t a l�pcs�n �s �szrevette, hogy v�g�l minden er�fesz�t�s ellen�re el�jult. A szeme lecsuk�dott, a b�re pedig �gy csillogott, ak�r az �veg. A kez�n m�r alvadni kezdett a fi� v�re. - Mit kock�ztatott azzal, hogy kiragadta a fi�t a hal�l karmaib�l?

- Nem mondhatom meg, j� uram - nyitotta ki Rina szob�j�nak az ajtaj�t Otsune, majd az �gy�hoz sietett. - Most m�r gondj�t viselem.

- Maradok.

Otsune �sszeszor�tott sz�jjal fektette �gyba a Kir�lyn�t.

- Le kell vetk�ztetnem. �s megmosdatnom.

Sesshoumaru legy�zte az indulatait, megfordult �s az ablakhoz l�pett.

- Akkor l�ss hozz�. �rtem is ugyanezt �lte �t?

- Nem tudom - �s amikor a d�mon megfordult, Otsune hat�rozottan a szem�be n�zett. - Nekem nem besz�lt r�la. Err�l senkivel sem szokott besz�lni. Sesshoumaru Herceg, meg kell k�rjelek, hogy fordulj el, am�g fel nem adom az �rn�mre a h�l�ruh�j�t.

- Most nem Rina er�nye a legfontosabb, asszony - ennek ellen�re elfordult a d�mon �s kib�mult az ablakon.

Hallott m�r olyan emberekr�l, akik k�pesek gy�gy�tani a szellem erej�vel. De eddig, eg�szen a ma est�ig nem hitt benn�k igaz�n. Mint ahogy abba sem gondolt bele, milyen �rat kell fizetnie a gy�gy�t�nak a betege gy�gyul�s��rt.

- Aludni fog - jegyezte meg kis id� elm�lt�val Otsune.

- Nem fogom zavarni - l�pett az �gyhoz Sesshoumaru. Rina arc�t m�g mindig falfeh�rnek tal�lta, de m�r egyenletesen l�legzett. - De nem is hagyom mag�ra.

- Az �rn�m olyan er�s �s b�tor, mint t�z harcos egy�ttv�ve.

- Ha t�z ilyen harcosom lenne, soha t�bb� nem lenn�nek h�bor�k.

Otsun�nak tetszett Sesshoumaru v�lasza. Lehajtotta a fej�t.

- �s az �rn�mnek, b�r ezt nem hiszi el mag�r�l, gyeng�d a sz�ve - tett Otsune egy palackot �s egy serleget az �gy mellett �ll� asztalk�ra. - Vigy�zz, �ssze ne t�rd! Amikor fel�bred, adj neki ebb�l a friss�t�b�l. Nem leszek messze, ha sz�ks�ged lenne r�m.

Amikor Sesshoumaru egyed�l maradt, az �gy mell� h�zott egy sz�ket �s csak n�zte az alv� Rin�t. Egy �r�n, majd k�t �r�n kereszt�l m�st sem csin�lt, csak n�zte. A Kir�lyn� mozdulatlanul fek�dt az �gy�ban �s a t�z f�ny�ben olyan s�padtnak t�nt, mint a m�rv�ny. Sesshoumaru att�l tartott, nem is fog fel�bredni, hanem sz�z�ves �lomba mer�l �s a t�rt�netekb�l �jabb legenda sz�letik.

N�h�ny nappal kor�bban az ilyesmit m�g gyerekes ostobas�gnak tartotta. De most hirtelen mindent lehets�gesnek v�lt.

Egyre jobban agg�dott �s lelk�ben lassan kivir�gzott a harag. Hiszen Rina az �let�t kock�ztatta. L�tta, hogy a hal�l j�ghideg ujjai ut�na ny�lnak. Egy gyerek miatt tette kock�ra az �let�t.

�s lassan bizonyoss�gg� v�lt benne, hogy az �v�t is.

Rina pill�ja megrebbent. M�g alig moccant meg, Sesshoumaru m�ris t�lt�tt a friss�t�b�l, amit Otsune hagyott az �gy mellett.

- Idd ezt meg - emelte fel Rina fej�t a p�rn�r�l. - Ne besz�lj. Csak igy�l.

Rina kortyolt egyet �s fels�hajtott. A keze, melyet Sesshoumaru csukl�j�hoz emelt, er�tlen�l esett vissza a takar�ra.

- Fumio? - suttogta.

- Nem tudom - tartotta �jra Rina sz�ja el� a serleget Sesshoumaru. - Igy�l m�g.

Rina engedelmeskedett, majd elford�totta a fej�t.

- K�rdezd meg. K�rdezd meg, hogy �rzi mag�t az ifj� Fumio. K�rlek. Tudnom kell.

- El�bb igy�l. Idd ki az eg�szet.

Rina megtette, majd Sesshoumaru szem�be n�zett. Ha el�g ereje lett volna kisz�llni az �gyb�l, saj�t maga n�z ut�na Fumionak. De gyenges�ge fogva tartotta �s csak a d�mont b�zhatta meg ezzel a feladattal.

- K�rlek. Addig nem leszek nyugodt, am�g biztosat nem tudok r�la.

Sesshoumaru f�lretette a ki�r�lt serleget, majd az ajt�hoz l�pett. Otsune a folyos�n �lt egy sz�ken �s gyertyaf�ny mellett varrogatott. Amikor a d�mon kil�pett, felpillantott.

- Mondd meg az �rn�mnek, hogy ne agg�djon. Az ifj� Fumio most pihen. Gy�gyul - �llt fel. - Ha szeretn�l lepihenni, j� uram, majd �n virrasztok helyetted a kir�lyn�m mellett.

- Fek�dj le - felelt Sesshoumaru. - Ma �jjel �n leszek az �rn�d mellett.

Otsune meghajtotta a fej�t �s igyekezett pal�stolni a mosoly�t.

- Ahogy �hajtod.

Sesshoumaru visszal�pett a Kir�lyn� szob�j�ba �s becsukta maga m�g�tt az ajt�t. Amikor megfordult, d�bbenten l�tta, hogy Rina fel�lt az �gyban. Aranyhaja �gy omlott sz�t feh�r h�l�ruh�ja felett, mint a frissen hozott m�z.

- A fi� j�l van, pihen.

Sesshoumaru l�tta, hogy szavaira Rina arc�ba visszat�r a sz�n �s a szeme is elevenebben csillog. Meg�llt az �gy v�r�s b�rsonnyal bevont l�b�n�l.

- Gyorsan fel�p�lt�l.

- Ez a friss�t� nagyon hat�sos - �s Rina val�ban sokkal jobban �rezte mag�t, m�g a test�ben �rzett f�jdalom is kezdett visszah�z�dni. - K�sz�n�m, hogy seg�tett�l. A gyerek anyja �s apja t�ls�gosan zaklatott volt ahhoz, hogy ezt megtegye. �s a f�lelem csak t�pl�lja a hal�lt - n�zett k�r�l �vatosan. Otsune nem k�sz�tette ki a megszokott h�l�ing�t. - Bocs�ss meg, de most magammal kell t�r�dn�m.

- Ma �jjel nem.

Rina legnagyobb megr�k�ny�d�s�re Sesshoumaru le�lt mell� az �gy sz�l�re. Csak a b�szkes�ge tartotta vissza att�l. hogy t�volabb ne h�z�djon a d�mont�l, vagy maga el� ne h�zza a takar�t.

- Sok k�rd�sem van.

- Melyek k�z�l j� n�h�nyat m�r megv�laszoltam.

Sesshoumaru felvonta a szem�ld�k�t.

- Az�ta szaporodtak. Az a fi� haldoklott. Berepedt a kopony�ja �s kicsavarodott a nyaka, ha ugyan t�rt el. A bal karja pedig szil�nkokra z�z�dott.

- Igen - felelt Rina nyugodtan. - �s a bels� szervei is s�lyosan megs�r�ltek. Befel� v�rzett. �s a kis termet�hez k�pest nagyon sok v�rt vesztett. De a mi Fumionk nagyon er�s fi�. �s sz�momra k�l�n�sen kedves.

- Perceken bel�l meghalt volna.

- De nem halt meg.

- Mi�rt nem?

- Erre nem tudok v�laszolni - t�rt bele nyugtalanul a haj�ba Rina. - Nem tudom elmagyar�zni neked.

- Nem akarod.

- Nem tudom.

De amikor Rina megpr�b�lta elford�tani a fej�t, Sesshoumaru megfogta az �ll�t �s megakad�lyozta a mozdulatot.

- Pr�b�ld meg.

- T�l messzire ment�l - k�z�lte a l�ny kim�rten. - Mindig t�l messzire m�sz.

- Akkor jobb, ha hozz�szoksz. �n fogtam le a fi�t - eml�keztette a d�mon. - Figyeltem �s l�ttam, ahogy visszat�r bel� az �let. �ruld el. Mit csin�lt�l vele?

Rina legsz�vesebben elzavarta volna, de Sesshoumaru is seg�tett, amikor sz�ks�ge volt r�. Ez�rt tett egy pr�b�t.

- Olyan ez, mintha eggy� olvadn�nk. Mintha megny�ln�nk egym�s el�tt - emlete fel a kez�t, majd hagyta, hogy visszahulljon az �gyra. - Egyfajta k�lcs�n�s bizalomnak is nevezheted, ha akarod.

- F�jdalmat okozott neked.

- Azt hiszed, ha az ember szembesz�ll a hal�llal, meg�szhatja a f�jdalmat? Szerintem ezt te jobban tudod. A gy�gy�t�s annyit tesz, hogy �n is �rzem, amit a beteg �s felhozom... - r�zta meg a fej�t Rina, mik�zben pr�b�lta megtal�lni a megfelel� szavakat. - Visszahozom a f�jdalomba. Amit ut�na egy�tt gy�z�nk le, �gy azt�n �rtem, �rzem �s tudom...

- Te nem csak a f�jdalmat gy�zted le. Hanem mag�t a hal�lt. L�ttalak.

- Er�sebbek voltunk.

- �s ha nem lettetek volna?

- Akkor a hal�l gy�z - k�z�lte Rina egyszer�en. - �s egy anya ma �jjel az els�sz�l�ttj�t siratn�.

- �s te? Rina, vajon t�ged megsiratn�nak az alattval�id?

- Mindig van valami kock�zat. Te tal�n megfutamodsz a csata el�l, Sesshoumaru? Vagy szemben�zel vele, mik�zben tudod, hogy a nap v�g�re ak�r az �leted is elvesz�theted? Nem �lln�l ki b�rmelyik alattval�d mellett, ha sz�ks�ge lenne r�d? Azt v�rn�d t�lem, hogy �n ne tegyem meg ugyanezt az eny�im�rt?

- Most nem r�lad besz�lek - fogta meg a kez�t Sesshoumaru, miel�tt a l�ny elfordulhatott volna. - Miattam is legy�zted a hal�lt, Rina. Eml�kszem. Eddig azt hittem, csup�n �lom, de most m�r eml�kszem. Eml�kszem a f�jdalomra, ami �gy mart bele az oldalamba, ak�r a kardpenge. Ugyanaz a szenved�s t�kr�z�d�tt a tekintetedben, amikor len�zt�l r�m. Nekem adtad a tested t�z�t, az �leted t�z�t. Pedig semmit sem jelentettem a sz�modra.

- Egy f�rfi volt�l. Egy sebes�lt d�mon - sim�tott v�gig Sesshoumaru arc�n Rina. - Mi�rt haragszol? Tal�n hagynom kellett volna meghalni t�ged, csak az�rt, mert a gy�gyszereim nem seg�tettek? H�tat kellett volna ford�tanom neked �s a k�pess�gemnek, mert nekem is f�jdalmat okozott, hogy megmenthettelek? S�rtve �rzed a b�szkes�ged, mert egy n� harcolt �rted?

- Tal�n - z�rultak �ssze Sesshoumaru ujjai Rina csukl�j�n. - Amikor ide hoztalak, azt hittem, haldokolsz �s sz�rnyen tehetetlennek �reztem magam.

- Mellettem maradt�l. Kedves volt t�led.

Sesshoumaru felhorkant, majd fel�llt �s j�rk�lni kezdett a szob�ban.

- Rina, amikor egy d�mon csat�ba indul, akkor felk�sz�l a kardp�rbajra, az ellens�gei felszabdal�s�ra �s ha sz�ks�ges, az �k�lharcra. Ezek mind k�zzelfoghat� dolgok. A benned lakoz� m�gia vagy csoda viszont sokkal t�bb. Igazat mondt�l. Nem �rtek semmit.

- De m�r m�sk�pp gondolsz r�m.

- Igen.

Rinna les�t�tte a szem�t, elrejtette a f�jdalm�t.

- Ez�rt egy�ltal�n nem kell sz�gyellned magad. A legt�bb f�rfi nem maradt volna velem, hogy seg�tsen �s az�rt m�r v�gk�pp nem, hogy ut�na besz�lgessen velem. Ez�rt h�l�s vagyok neked. Most pedig, ha megbocs�tasz, szeretn�k egyed�l maradni.

Sesshoumaru lassan Rina fel� fordult.

- F�lre�rtett�l. Kor�bban n�k�nt gondoltam r�d, aki gy�ny�r�, er�s, intelligens �s b�natos. M�g most is ezt gondolom, de m�st is. Megsz�gyen�tesz. Azt v�rod, hogy od�bb�llok, mert r�j�ttem, ki is vagy val�j�ban. De erre k�ptelen vagyok. Melletted akarok maradni, pedig nincs jogom.

Rina nyugtalan sz�vvel n�zett a d�monra.

- Az�rt k�t�dsz hozz�m, mert h�l�s vagy nekem?

- H�l�s vagyok. Minden egyes l�legzetv�telemn�l �rzem, milyen sokkal tartozom neked. De amikor r�d n�zek, eg�szen m�st �rzek.

Rina lecsusszant az �gyr�l, �s meg�llt a saj�t l�b�n.

- Mit? V�gyat?

- Igen, v�gyom r�d.

- Sohasem engedtem, hogy egy f�rfi, d�mon szerelemb�l �leljen. �s neked sem fogom megengedni.

- Akkor mi marad nekem, ha m�r nem leszek veled? M�r r�gen el kellett volna mennem. Az ap�m �s az �cs�m hazav�rnak. "Hab�r az �cs�m nem hiszem. J�l elvan mag�val �s �r�l, hogy nem verem laposra."

- Igazat mondt�l �s az igazs�g sokkal t�bbet jelent nekem, mint a sz�p szavak �s az �resen cseng� �g�retek. M�r �n is gondoltam erre �s megtal�ltam a v�laszt. Amikor gy�gy�tottalak, olyasmit �reztem, amit kor�bban soha. A bel�led �rad� f�jadalom �s hideg m�g�tt megl�ttam... A f�nyt - t�rta sz�t a karjait Rina. - Azt mondtam, nincs, ami �sszek�thetne minket �s ez igaz. T�rt�nt velem valami, amikor egy kis ideig a r�szedd� v�ltam. Ami egyszerre bosszantott �s megr�m�tett. De most, csak most... - vett egy m�ly l�legzetet, �s an�lk�l folytatta, hogy elpirult volna. - Izgalomba hoz. Olyan hideg voltam. Adj nekem egy �jszak�nyi forr�s�got. Eml�tetted, hogy k�v�nsz engem - h�zta meg a h�l�ruh�ja ingv�ll�t �sszek�t� zsin�rt. - �s �n is k�v�nlak - mondta, mik�zben a feh�r ruha lassan lecs�szott a l�ba el�.