Tizenkettedik fejezet

Az els� lecke

"Ak�r egy l�tom�s." Rina sokkal gy�ny�r�bb volt, mint azt Sesshoumaru �lmaiban elk�pzelte. A lobog� gyertyaf�nyben k�l�n�sen karcs�nak �s t�r�kenynek t�nt.

- Megosztan�d velem ezt az �jszak�t? - k�rdezte a l�ny.

- Rina. Az �letemet is megosztan�m veled - v�laszolta �mulat�ban a d�mon.

- Ne �g�rj olyat, amit nem lehet betartani �s ne mondj semmit, ami nem igaz. Csak azt add, amit tudsz, az el�g - felelt Rina komoran.

- Kir�lyn�m - kezdte Sesshoumaru, mik�zben �rezte, hogy az els� l�p�s, amit Rina fel� tesz, �let�nek legfontosabb pillanata. �s amikor megfogta a kez�t, mintha a vil�got tartan� az ujjai k�z�tt. - Igazat besz�ltem. Mi�rt, vagy hogyan, azt nem tudom. De soha �letemben nem sz�ltam m�g igazabbat.

Rina elhitte, hogy a d�mon itt �s most ezt komolyan is gondolja.

- Sesshoumaru, az eg�sz �let azoknak val�, akik szabadon rendelkezhetnek vele.

Sessh mag�ban megesk�d�tt, hogy Rina is k�z�j�k fog tartozni. B�rmilyen �ldozatot is kell hoznia ez�rt. De egyel�re nem volt itt a tervek �s a csat�k ideje.

- Ha nem fogadod el, akkor mondok m�st. Sohasem fogok �gy �lelni senkit, mint ahogy ma �jjel t�ged.

- Ezt �n is meg�g�rhetem neked. Azt hittem, ez a k�teless�gem - sim�tott v�gig finoman a d�mon arc�n. - �s el�sz�r �gy gondoltam, tal�n csak f�lelemb�l teszem - nevetett fel halkan. - A sz�vem majd kiugrik a hely�r�l. �rzed?

Sesshoumaru Rina mell�re sim�totta a tenyer�t �s �rezte, mennyire remeg. �rezte a sz�ve dobban�s�t.

- Nem foglak b�ntani.

- Nem is - �rintette meg Rina is a d�mon mellkas�t �s arra gondolt, egyszer m�r �sszeforrtak. Olyan szorosan, amin�l meghittebbet el sem lehet k�pzelni. �s az�ta m�r semmi sem volt ugyanaz. �s soha nem is lesz. - Nem fogsz b�ntani. Meleg�ts fel, Sesshoumaru, ahogy egy f�rfi meleg�ti fel az asszony�t.

Sesshoumaru a karjaiba vonta a l�nyt. L�gyan, szel�den. Majd finoman megcs�kolta.

"Ism�t elj�tt h�t a csoda" gondolta Rina. "A k�t, egym�st �rint� sz�j csod�ja", amibe Sesshoumaru nev�t s�gva, boldogan elmer�lt.

- Amikor el�sz�r megcs�kolt�l, azt hittem, bolond vagy.

Sesshoumaru elmosolyodott.

- Komolyan?

- F�lig megfagyva, v�rz� sebbel az oldaladon az utols� leheletedet arra vesztegetted, hogy egy n�nek csapd a szelet. Micsoda f�rfi.

- Egy�ltal�n nem volt elvesztegetett id� - jav�totta ki a d�mon. - De most az�rt jobban fogom csin�lni - kapta a karj�ba egy hirtelen mozdulattal a Kir�lyn�t. - B�jjunk az �gyba, asszonyom.

Rina a d�mon hossz�, selymes ez�stfeh�r haj�val j�tszadozott, amit mag�ban m�r sokszor elk�pzelt.

- Meg kell tan�tanod r�, hogy mit csin�ljak.

Sesshoumaru izmai megfesz�ltek �s beleborzongott, amikor esz�be jutott Rina �rtatlans�ga. Ma �jjel olyasmit fog adni neki, amit eddig senkit�l nem kapott meg. A gyerty�k lobog� f�ny�ben l�tta a Kir�lyn� arc�t �s azt, hogy k�sz f�lelem �s sz�gyen n�lk�l odaadni neki a kincs�t.

Nem, egy�ltal�n nem fogja b�ntani, �ppen ellenkez�leg. Mindent megtesz, hogy boldogs�got ny�jtson neki.

Sesshoumaru v�gigfek�dt az �gyon �s Rina arc�hoz sim�totta az arc�t.

- Boldogan tan�talak.

- M�r l�ttam, hogyan csin�lj�k a kecsk�k.

Sesshoumaru olyan hangosan felnevetett, hogy sz�tf�jta Rina haj�t.

- Ez az�rt egy kicsit m�s lesz. Erre a szavamat adom. Figyelj - emelte fel lassan, mosolyogva a fej�t Sessh. - Most k�vetkezik az els� lecke.

Mik�zben Rina remegni kezdett Sesshoumaru ujjainak �rint�se nyom�n, arra gondolt, hogy a Herceg t�relmes �s minden bizonnyal nagyon gyakorlott tan�r. A sz�ja val�s�ggal itta az ajkait, egyre hevesebben �s hevesebben cs�kolta, am�g v�g�l m�r �gy �rezte, hogy egy forr� foly�ba csobban. Amely el�sz�r k�rbevette, hogy egy kicsit lebegett a felsz�n�n, majd hirtelen al�mer�lt.

Sesshoumaru keze a mell�re t�vedt, majd megfogta, mintha csak dobog� sz�v�t akarn� a mark�ban tartani. Rina �gy �rezte, m�g a gyomr�t is g�rcsbe r�ntja a k�l�n�s boldogs�g. K�zben a d�mon sz�ja lassan v�gigsiklott a nyak�n �s finoman harapd�lni kezdte.

- Milyen csod�latos - suttogta Rina, mik�zben kiss� oldalt fordult, hogy min�l ink�bb odak�n�lja mag�t Sesshoumarunak. - Milyen �tletes, hogy a mellek nem csak tejet, de �lvezetet is ny�jtanak.

- Val�ban - sim�tott v�gig a h�velykujj�val a l�ny mellbimb�j�n a d�mon, amit�l a Kir�lyn�nek elakadt a l�legzete. - Ez m�r nekem is t�bbsz�r az eszembe jutott - mosolygott sunyiba.

- De mit... - borult sziv�rv�ny Rina gondolatai f�l�, amikor Sesshoumaru harapd�l� sz�ja is r�tal�lt a mell�re.

Rina tork�t k�l�n�s hang hagyta el, amely egyszerre volt ki�lt�s �s ny�g�s. Sesshoumaru beleborzongott, amikor meghallotta �s �rezte, hogy a l�ny teste hirtelen megremeg �s a sz�ve hirtelen megdobban. Ahogy megfesz�ltek az izmai, ujjaival belemarkolt a d�mon haj�ba �s k�zelebb h�zta mag�hoz. Sesshoumaru pedig olyan �desnek �rezte a Kir�lyn� verejt�k�t, mint a legnemesebb szak�t.

Felemelkedett �s ledobta a kimon�j�t, de miel�tt hozz�simulhatott volna Rina test�hez, a l�ny felemelte a kez�t �s k�v�ncsian v�gigsim�tott a mellkas�n.

- V�rj - �s Rina �sszeszedte mag�t, igyekezett visszanyerni a l�legzet�t. Sz�m�ra minden nagyon gyorsan t�rt�nt, szinte �sszefolytak a szeme el�tt az esem�nyek. Egyszerre akart mindent, de �gy, hogy k�s�bb minden egyes sim�t�sra, �zre, pillanatra vil�gosan eml�kezzen. - Meg�rintettelek m�r, amikor sebes�lten fek�dt�l, de ez most m�s. Akkor is v�gign�ztem a testeden, de nem �gy l�ttam, mint most - futtatta v�gig finoman az ujjait a sebhely ment�n, a d�mon oldal�n. - Nem zavar?

Sesshoumaru �rezte a Rina ujjaib�l bel�je �raml� h�hull�mot.

- Nem - �s arra gondolt, hogy Rina m�g most, m�g egy ilyen pillanatban is gy�gy�tani pr�b�l. - Ma �jjel egyik�nk sem �rez majd f�jdalmat - simult hozz� Rina test�hez �s sz�j�val ism�t megtal�lta az ajkait, mik�zben egyre ink�bb s�rgette a v�gy.

"Mennyi �rz�s" gondolta �lmodozva Rina. " �s mennyi tanulnival�." Bel�je �ramlott Sesshoumaru test�nek melege, � pedig mindent igyekezett mag�ba sz�vni. Felfedezte, mekkora szabads�ggal j�rnak a simogat�sok, �rint�sek, amikor egy mozdulatnak sincs a gy�ny�rszerz�sen k�v�l m�s c�lja. Ujjai alatt �rezte a kem�ny izmokat, a sima b�rt.

Rin�t felizgatta a d�mon ereje �s kih�v�st is jelentett neki. Sesshoumaru alatt fekve mozdulatai egyre k�vetel�z�bbekk� v�ltak.

R�d�bbent, hogy ez maga a t�z. Att�l a pillanatt�l kezdve, hogy az els�, eleven l�ngnyelv meg�rintette, vakon v�gyott a folytat�sra.

- Nem vagyok t�r�keny - �s val�ban, hirtelen elt�lt�tte az er� �s mag�val ragadta a tombol� �hs�g. - Mutass m�g t�bbet! Mutass meg mindent!

Sesshoumarut hajszolta a v�re, m�gis �vatosan b�nt Rin�val. De m�g �gy is teljes�teni tudta a l�ny k�r�s�t. Kez�vel v�gigsim�tott a test�n, eg�szen a combj�ig. �s mintha Rina tudta volna, mire  v�gynak mindketten, sz�tnyitotta a l�b�t a d�mon el�tt. A leveg� r�vid, szapora ny�g�sekkel hagyta el a sz�j�t. Mik�zben Sesshoumaru alatt vonaglott, k�rmeit a d�mon h�t�ba v�jta.

Sesshoumaru felemelte a fej�t, �gy figyelte, hogyan rep�l �t a l�ny a k�j els� hegycs�csa felett.

Forr�s�g. Rina nem �rzett m�st, csak forr�s�got. Eddig nem is sejtette, hogy a gy�gy�t� m�gi�n k�v�l m�s is ennyire felhev�theti a test�t. De ezt valahogy m�g a var�zslatn�l is m�lyebbnek, szerte�gaz�bbnak tal�lta. A teste maga volt az eleven, vadul perzsel� t�z. Felki�ltott �s �nmag�t is meglepte saj�t f�kezhetetlen hangja. Elvesz�tettet az �nuralm�t, belemarkolt Sesshoumaru cs�p�j�be �s hangosan ny�gte a nev�t.

Amikor Sesshoumaru bel�hatolt, Rina �gy �rezte, mintha egy ragyog�an f�nyes vill�m csapott volna a test�be. F�jdalmas m�gis csod�latos. Viharos gyorsas�ggal k�vett�k egym�st az ismeretlen �rz�sek. Szorosan �tfogta a d�mon test�t, a nyak�hoz szor�totta az arc�t �s mik�zben az elragad� h�s�g val�s�ggal em�sztette, egyre csak ism�telte a nev�t.

- Dr�gas�gom - ny�gte Sesshoumaru, amikor k�pes volt ism�t megsz�lalni, mik�zben fej�t lust�n nyugtatta Rina mellei k�z�tt. - Te vagy a leg�gyesebb tan�tv�ny a vil�gon.

Rina �rt�kesnek, gy�ny�r�nek, mi t�bb, �let�ben el�sz�r ink�bb n�nek �rezte mag�t, mint Kir�lyn�nek. Egy �jszak�ra, egyetlen csod�latos �jszak�ra v�gre n� lehetett bel�le.

- Biztosra veszem, Hercegem, hogy m�g jobb leszek, ha veszek n�h�ny leck�t - pirult el m�lyen Rina.

- Azt hiszem, igazad van - cs�kolta v�gig a nyak�t Sessh, majd r�tal�lt a sz�j�ra, miel�tt �gy helyezkedett volna, hogy Rina mell�je simuljon.

- Olyan nagy forr�s�got �rzek - �rulta el a l�ny. - Eddig m�g csak nem is tudtam, hogy l�tezik ilyen. �ruld el, Sesshoumaru, milyen �rz�s, amikor az ember arc�ba ragyog a nap?

- Ak�r meg is �gethet.

- Igaz�n?

- Igaz�n - kezdett j�tszani Rina m�zsz�n� haj�val a d�mon. - Az emberek b�re kiv�r�s�dik vagy megbarnul t�le. A d�monok� nem felt�tlen�l - h�zta v�gig egyik ujj�t a Kir�lyn� tejfeh�r, selyempuha karj�n. - �s k�pr�zni kezd a szeme - pillantott le a kedves�re. - Mint ahogy az eny�m is, amikor r�d n�zek.

- Gyermekkoromban �lt itt egy �reg, aki sok mindenre tan�tott. A vil�gon mindenfel� megfordult. Hatalmas s�reml�kekr�l mes�lt egy sivatagban, ahol a napsugarak d�h�dten �getik az ember b�r�t, z�ld hegyekr�l, ahol meleg az es� �s hatalmas vir�gok ny�lnak. Sz�les �ce�nokr�l, melyben olyan �ri�si halak �szk�lnak, hogy le tudnak nyelni egyben egy cs�nakot, �s ez�stsz�rnyon rep�l� s�rk�nyokr�l. B�mulatos dolgokra tan�tott, de sohasem eml�tette azt a csod�t, amit te mutatt�l meg ma �jjel.

- Sohasem ismertem hozz�d foghat� n�t.

�s mert Rina l�tta Sesshoumaru szem�ben, hogy igazat besz�l, k�zelebb vonta mag�hoz.

- Mutass m�g t�bbet!

Mik�zben szeretkeztek, a j�goszlop belsej�ben a mag�nyos z�ld bimb� gyenge lev�ll� bomlott. �s egy m�sodik is megjelent a megfeketedett �gon.