Tizennegyedik fejezet

Gyere velem!

Sesshoumaru a kertben tal�lkozott Rin�val. Hab�r a R�zs�k Kast�ly�nak minden lak�ja egyenl� r�szben vette ki a r�sz�t a munk�b�l, a d�mon tudta, hogy a Kir�lyn� gyakran v�lasztja ezt az elfoglalts�got, vagy csak lej�n, hogy s�t�ljon egy keveset.

Most is gondosan �nt�zte olvasztott h�l�vel a pal�nt�kat.

- A kecskeny�jad megszaporodott - pillantott v�gig Rina vir�gos kimonoj�n Sesshoumaru. - Ez volt az els� ell�s, amit �letemben l�ttam.

Rina felegyenesedett.                          

- A gida �s az anyja j�l vannak?

- Igen, remek�l.

- Mi�rt nem h�vtatok?

- Mert nem volt r�d sz�ks�g. Hadd seg�tsek - vette ki Rina kez�b�l a locsol�kann�t Sessh. - Az alattval�id kem�nyen dolgoznak, de egyik�k sem f�radozik annyit, mint a Kir�lyn�j�k.

- Szeretem a kerti munk�t.

- �szrevettem - pillantott fel a d�mon a sz�les kupol�ra. - �gyes.

- A nagyap�m k�sz�tette - t�rdelt le Rina �s elkezdte kih�zg�lni az �rett feh�rr�p�t. - Nekem �gy mes�lt�k, hogy az anyj�t�l tanlulta a kerti munka szeretet�t. Az anyj�t�l, aki a r�zsakertet �ltette. �ut�na kaptam a nevem. Amikor a nagyap�m m�g fiatal volt, sokat utazott �s rengeteget tanult k�l�nf�le tud�sokt�l �s �p�t�szekt�l. Azt hiszem, nagyszer� ember lehetett.

- �n is hallottam r�la, b�r mindeddig csak legend�nak v�ltem - n�zett vissza Sesshoumaru Rin�ra, aki egy zs�kba gy�jt�tte a r�pasz�lakat. - Azt mes�lik, var�zsl� volt.

Rina halv�ny mosolyra h�zta sz�j�t.

- Tal�n. A var�zser�t a v�r hordozza. Nem tudom. De az biztos, hogy rengeteg k�nyvet �sszegy�jt�tt a k�nyvt�r�ba �s amikor az anyja m�r nagyon meg�regedett, fel�p�tette neki ezt a kupol�t, aki �gy id� el�tt el�ltethette a pal�nt�it �s gondozhatta a vir�gokat, melyeket annyira szeretett, m�g hidegben is. Biztos nagy �r�m�t szerzett neki a kert�szked�s, amikor a r�zs�i t�li �lmot aludtak - �lt vissza a sark�ra �s v�gign�zett a sorokon, majd tekintete megpihent az �gy�s v�g�be �ltetett, kornyadoz� sz�zszorsz�peken. - Szerintem sejtette, hogy egy napon az aj�nd�ka, amit az anyj�nak �p�tett, embereket ment meg az �hhal�lt�l.

- Alig maradt m�r t�zifa.

- Ahogy mondod. N�h�ny napon bel�l megint ki kell v�gnunk egy f�t - �s ez komoly gy�trelmet jelentett Rin�nak. Mert minden egyes kiv�gott f�val eggyel kevesebb maradt. Annak ellen�re, hogy a hat�rtalan erd�ben sok t�rzs �llt. De ha nem lehet �jat �ltetni a hely�re, egy napon m�r nem lesz mit kiv�gni.

- Rina, meddig tudsz m�g �gy �lni?

- Ameddig kell.

- Ez nem el�g - t�rt ki Sesshoumarub�l az indulat. F�lrel�kte a kann�t �s megragadta Rina kez�t.

Rina m�r v�rta, hogy mindez bek�vetkezik. A vid�ms�g �s a kedvess�g nem rejtheti el �r�kk� a vihart. A vihar, ami v�get vet mindennek. Sesshoumaru m�r meggy�gyult �s egy eg�szs�ges d�mon, aki r�ad�sul Herceg, nem viseli el az egyhang�s�got.

- De el�g - felelt Rina higgadtan. - El�gnek kell lennie, mert ez minden, amink van.

- De meddig m�g? - k�rdezte Sesshoumaru ellentmond�st nem t�r�en. - T�z �vig? �tvenig?

- Am�g lehet.

Annak ellen�re, hogy Rina pr�b�lta elh�zni a kez�t, Sesshoumaru er�sen fogta �s megford�totta.

- K�rgesre dolgozod a tenyered. Mint egy fej�n�.

- Tal�n nyugodtan kellene �ln�m a tr�non �s hagynom, hogy az alattval�im dolgozzanak helyettem?

- M�s lehet�s�g is van.

- De nem nekem.

- Gyere velem - ragadta meg Rina karj�t er�sen Sesshoumaru �s olyan szorosan tartotta, mintha az �lete f�ggne t�le.

�, Rina a sz�vem�ly�n sz�mtalanszor �lmodott m�r err�l. Hogy ellovagol a herceggel a s�rk�ny�n, t�l az erd�n. A naps�t�s, a z�ld mez�k �s a vir�gok birodalm�ba.

A ny�rba.

- Nem tehetem. Te is tudod, hogy nem tehetem.

- Egy�tt megtal�ljuk a kivezet� utat. �s amikor haza�rt�nk, d�monokat h�vok, lovakat �s ell�tm�nyt gy�jt�k. Visszaj�v�k az alattval�id�rt. Esk�sz�m.

- Egyed�l is megtal�lod a hazavezet� utat - sim�tott v�gig Rina a d�mon mellkas�n, pontosan a sz�ve felett. - Ha nem hinn�k benne, ink�bb lel�ncoln�lak, de nem hagyn�lak elmenni. De az �t visszafel�... - r�zta meg a fej�t Rina �s amikor Sesshoumaru laz�tott a szor�t�s�n, elfordult.

- Nem hiszel benne, hogy visszat�rek.

A Kir�lyn� lehunyta a szem�t, mert val�ban nem hitte el. Teljesen nem. Mi�rt is hagyn� el a Herceg a naps�t�st, hogy visszaj�jj�n valami�rt, amit csak n�h�ny hete ismer?

- M�g ha meg is pr�b�ln�d, nem biztos, hogy �jra r�nk tal�lsz. Az �rkez�sed maga volt a csoda. Ha biztons�gban haza�rsz, az lesz a k�vetkez�. �s �n nem k�rek h�rmat is az �lett�l - �llt fel Rina. - Nem k�rem az �letedet �s nem is fogadom el. Mell�d adom k�s�r�nek a legjobb, a leger�sebb alattval�mat, ha elfogadod. �s ha haza�rve b� ell�tm�nyt �s j� lovat kap, na meg az istenek seg�ts�g�vel visszat�r ide, m�sokat is ut�natok k�ld�k.

- De te nem hagyod el a kast�lyt.

- Ez a v�gzetem, mint ahogy a ti�d a t�voz�s - fordult vissza Rina �s annak ellen�re, hogy k�nnyek mart�k a tork�t, a szeme sz�raz maradt. - �gy tartj�k, ha elmegyek innen, am�g tart az �r�k t�l, a R�zs�k Kast�lya elt�nik az emberek szeme el�l �s akik ott maradtak, csapd�ba esnek az id�k v�gezet�ig.

- Ez ostobas�g.

- Val�ban �gy gondolod? - intett Rina a kupola f�l� borul�, h�feh�r �gbolt fel�. - De biztos nem lehetsz benne, igaz? Egyszerre vagyok ennek a vil�gnak a kir�lyn�je �s a rabja.

- Akkor mondd, hogy maradjak. Hiszen csak k�rned kell.

- Nem fogom k�rni. Mint ahogy te sem maradhatsz. El�sz�r is neked az a sorsod, hogy Kir�ly legy�l. Ez a v�gzeted �s amikor a sz�vedbe pillantottam, l�ttam a homlodkodon a jelet. A jelet, amit a kir�lyok viselnek l�thatatlanban. Mi t�bb, ha itt maradn�l, azzal gy�szt hozn�l a csal�dodra �s az alattval�idra. Ha mindez a lelkiismeretedre nehezedne, sohasem lehetn�nk igaz�n boldogok. Egy napon mindenk�ppen elmenn�l.

- Ezek szerint csak ennyire b�zol bennem? Hadd k�rdezzem meg: Szeretsz egy�ltal�n?

Rina szeme megtelt k�nnyel, de a cseppek nem csordultak ki.

- T�r�d�k veled. F�nyt gy�jtott�l bennem.

- A t�r�d�s nem el�g. Szeretsz?

- Fagyott a sz�vem. Nem tudok szeretni senkit.

- Ez az els� hazugs�g, amit t�led hallok. A saj�t szememmel l�ttam, ahogy megmentetted egy fiatal fi� �let�t.

- Az eg�szen m�s.

- L�ttam a szemedben, amikor r�m n�zt�l �s megny�lt�l el�ttem - fut�tt �t csal�dott d�h Sesshoumaru arc�n.

Rina reszketni kezdett.

- A szenved�ly m�g nem szerelem. Az ap�m is biztosan azt �rezte az any�m �s a n�v�re ir�nt. De szeretni egyiket sem szerette. T�r�d�m veled. V�gyom r�d. De csak ennyit tudok ny�jtani neked. A sz�v aj�nd�ka tett �tkozott�. Az �rz�s, amit egy n� �rez egy f�rfi ir�nt.

- Vagyis az�rt, mert az ap�d hitv�ny, az any�d ostoba, a n�n�d pedig bosssz��ll� volt, elz�rod magad az egyetlen, igazi melegs�gt�l?

- Nem adhatok olyasmit, amib�l nekem sincs.

- Akkor halld a szavam, Rina, J�gtenger Kir�lyn�je. Szeretlek, �s sohasem fogok szeretni rajtad k�v�l m�st. Holnap elmegyek. M�g egyszer k�rlek, tarts velem.

- Nem tehetem. Nem tehetem - ism�telte meg Rina �s megfogta Sesshoumaru karj�t. - Kurta id� jutott nek�nk, ne hagyjuk, hogy k�z�nk ereszkedjen a fagy. T�bbet adtam neked, mint amit valaha is adni fogok egy f�rfinak. Esk�sz�m, hogy ut�nad soha, senki nem lesz m�r az �letemben. Ennyi legyen el�g.

- Ennyi egy�ltal�n nem el�g. Ha szerett�l volna, azt tudn�d - ragadta meg a d�mon a kardja markolat�t, mintha fegyverrel akarn� legy�zni azt a megfoghatatlan valamit, ami k�z�j�k furakodott. De v�g�l ell�pett Rina mell�l. - Te h�ztad fel a saj�t b�rt�n�d falait, �rn�m - mondta �s mag�ra hagyta.

Amikor Rina egyed�l maradt, kis h�j�n t�rdre hullott. Tudta, hogy a k�ts�gbees�s semmivel sem oldana meg t�bbet, mint Sesshoumaru ragyog� kardja. Ink�bb felemelte az �nt�z�kann�t, amit a d�mon elhaj�tott.

- Mi�rt nem �rultad el neki?

Rina �sszerezzent a v�ratlan hangra, csaknem kil�ttyentette a vizet a kann�b�l.

- Nincs jogod kihallgatni egy mag�nbesz�lget�st, Otsune.

Otsune elengedte a f�le mellett Rina szigor� szavait. El�rel�pett �s megemelte a r�p�szs�kot.

- Szerinted nincs jogom tudni, mi t�rheti meg az �tkot?

- Nem err�l besz�lek - v�gott vissza Rina. - Sesshoumaru azt az utat v�lasztja, amelyiket akarja. Ehhez joga van. Nem szabad befoly�solnunk. Nem vagoyk gyenge kisasszonyka, aki arra v�gyik, hogy egy f�rfi megmentse.

- Hanem olyan n�, akit egy f�rfi szeret.

- A f�rfiak sok n�t szeretnek.

- Mert ilyen a term�szet�k, te gyerek! Hagyn�d, hogy ez a d�mon �sszet�rj�n?

- Oda kellene adni neki a sz�vemet �s elvenni cser�be az �v�t, akkor is, ha ezzel azoknak az �let�t teszem kock�ra, akik olyan fontosak a sz�momra?

- Nem felt�tlen�l kell �gy t�rt�nnie. Az �tok...

- Nem ismerem a szerelmet - p�rd�lt meg Rina �s az arc�r�l s�t�tt az indulat. - Hogy b�zhatn�k olyasmiben, amit nem ismerek? Aki a vil�gra hozott, nem szeretett. Aki nemzett, m�g csak az arcomat sem l�tta soha. Tudom, mi a k�teless�gem �s tudom, mit jelent gondoskodni m�sokr�l. Ismerem a vid�ms�got �s a b�natot. �s a f�lelmet.

- �ppen ez a f�lelem ejt csapd�ba.

- M�r f�lni sincs jogom? - k�rdezte ellentmond�st nem t�r�en a Kir�lyn�. - Amikor napr�l napra �letek felett d�nt�k? Nem mehetek el innen.

- Nem, val�ban nem mehetsz el - �s ez a c�folhatatlan t�ny csaknem kett�roppantotta Otsune sz�v�t. - De ett�l m�g szerethetsz.

- A szerelemmel azt kock�ztatn�m, hogy csapd�ba ejtem �s Sesshoumaru �r�kre itt reked. Ez kegyetlens�g lenne azok ut�n, amit t�le kaptam. Nem, holnap elmegy, ut�na pedig lesz, ami lesz.

- �s ha teherbe est�l?

- Im�dkozom �rte, hogy �gy legyen, mivel ez a k�teless�gem - g�rnyedt el�re Rina. - De f�lek is t�le, mert ez azt jelenten�, hogy b�rt�nbe z�rom Sesshoumaru gyeremek�t, a k�z�s gyermek�nket - sim�tott v�gig a has�n. - �lmodtam err�l a gyerekr�l, Otsune, ahogy a mellemre veszem, � pedig a szeret�m szem�vel n�z fel r�m. Azzal a csodasz�p arany szemp�rral. A bennem �l� n� legsz�vesebben egy�tt lovagolna el az apj�val, hogy mentse, ami a has�ban n�vekszik. De a kir�lyn� nem tehet ilyet. �s err�l nem besz�lhetsz sem Sesshoumarunak, sem senki m�snak.

- Nem fogok, �rn�m.

Rina b�lintott.

- K�ldd hozz�m Daisuke-t. A szalonban v�rom. �s gondoskodj r�la, hogy k�sz�tsenek �traval�t k�t szem�lynek. Hossz� �s neh�z utaz�s v�r r�juk - tette f�lre Rina a locsol�kann�t �s gyors l�ptekkel t�vozott.

De miel�tt teljes�tette volna az �rn�je k�r�s�t, Otsune elszaladt a r�zsakertbe.

�s s�rva fakadt, amikor megl�tta az apr� bimb�b�l kibomlott z�ld levelet.

egyhang�s�got.