Tizen�t�dik fejezet

�rts meg!

Rin�t m�g a b�szkes�ge sem akad�lyozhatta meg, hogy Sesshoumaru ut�n menjen. Amikor ilyen r�vid az id�, nincs helye a b�szkes�gnek. Aj�nd�kokat vitt neki, amir�l rem�lte, hogy a Herceg �rt�kelni fogja.

�s persze saj�t mag�t.

- Sesshoumaru - �llt meg az ajt�ban �s megv�rta, am�g a d�mon elfordul az ablakt�l, ahonnan a s�t�t �jszak�t b�multa. - Besz�lhetn�nk?

- Pr�b�llak meg�rteni.

Ezt hallva Rina sz�ve m�ris k�nnyebben dobogott.

- B�rcsak siker�lne - l�pett el�re �s az �gyra ter�tette, amit eddig mag�hoz szor�tva tartott. Hoztam neked egy pr�mpal�stot, mert a ti�d teljesen sz�trongyol�dott. A nagyap�m� volt, pr�mes, �s sokkal melegebb, mint a ti�d volt. Herceghez m�lt� viselet. A mellt� is az �v� volt. Elfogadod?

Sesshoumaru odal�pett mell� �s felemelte a r�zsa form�j� arany mellt�t.

- Mi�rt akarod nekem adni?

- Mert �rt�kesek a sz�momra - emelte fel a karj�t Rina �s ujjai �sszez�rultak a d�mon kez�n, amelyben az �kszert tartotta. - Azt hiszed, nem tett boldogg� mindaz, amit t�led kaptam. Nem engedhetlek el ezzel a tudattal. Nem b�rn�m elviselni, ha haraggal v�ln�nk el.

Sesshoumaru viharos tekintettel n�zett Rina szem�be.

- Elvihetn�lek innen, ak�r akarod, ak�r nem. �s senki sem tudn� megakad�lyozni.

- Nem engedn�m. Mint ahogy az alattval�im sem.

A d�mon k�zelebb l�pett szerelm�hez �s a tork�ra tette a kez�t. Nem szor�totta meg nagyon, csak annyira, hogy �rezze: Rina sz�ve hirtelen megdobban a f�lelemt�l.

- Senki sem akad�lyozhatn� meg - fogta el szabad kez�vel Rin�t, miel�tt az el�h�zhatta volna a t�r�t. - M�g te sem.

- Sohasem bocs�tan�m meg neked. �s att�l fogva sohasem fek�dn�k �nk�nt az �gyadba. Csak a haragod miatt gondolod, hogy az er�szak v�lasz lehet minden k�rd�sre. Pedig tudod, hogy ez nem igaz.

- Hogy lehetsz ennyire nyugodt �s magabiztos, Rina?

- Nem vagyok biztos semmiben. Mint ahogy nyugodt sem. Veled akarok menni. Legsz�vesebben elfutn�k innen �s sosem n�zn�k vissza, hogy veled �ljem le az �letemet ott, ahol s�t a nap. Hogy �rezzem a f�vet �s bel�legezzem a ny�r illat�t. Egyszer - suttogta indulatosan. - De mi lenne akkor bel�lem?

- A feles�gem.

Rina keze megremegett, m�g miel�tt elh�zhatta volna.

- Megtisztelsz, de �n sohasem megyek f�rjhez.

- Az�rt, ami az any�ddal t�rt�nt? - fogta meg a l�ny v�ll�t Sesshoumaru �s komolyan a szem�be n�zett. - Hogy lehetsz egyszerre ilyen b�lcs, t�zes �s m�gis rideg �s z�rk�zott?

- Sohasem megyek f�rjhez, mert legszentebb hitem szerint senkinek sem szabad �rtani. A f�rjem egyben Kir�ly is lenne �s ugyan�gy gondoskodnia kellene a n�pemr�l, mint ahogy �n teszem. �s ez nagyon neh�z teher.

- Azt hiszed, kivonn�m magam a feladat al�l?

- Nem, nem hiszem. L�ttam, mi lakik a sz�vedben, m�g ha nem is mutatod. M�g akkor is betartod az �g�reteket, Sesshoumaru, ha ezzel saj�t magadnak �rtasz.

- Teh�t az�rt zavarsz el, hogy megments?

- Elzavarlak? Egy�tt h�ltunk. Megosztottam veled a testem, a gondolataim, mint m�g senki m�ssal. �s soha nem is fogom, b�rmeddig �ljek is. Mennyi bajt �s b�natot okozn�k azzal, ha a szavadat venn�m �s itt tartan�lak, vagy ha a szavadat adn�d �s itt maradn�l? H�ny sorsot v�ltoztatn�nk meg, ha nem foglaln�d el az orsz�god tr�nj�t? �s ha veled tartan�k, az alattval�im elvesz�ten�nek minden rem�nyt. Nem maradna senki, aki mutatja nekik az utat. Aki meggy�gy�tja �ket. Senki sem tudna a helyemre �llni - gondolt a gyermekre, aki a has�ban n�vekedett. - Bel�tom, hogy menned kell �s tiszteletben tartom. Te m�rt nem akarod bel�tni, hogy nekem itt a helyem?

- Csak feket�ben �s feh�rben l�tod a vil�got!

- �n csak a feket�t �s a feh�ret ismerem - jelentette ki rem�nytelen�l Rina �s k�ny�r�gni kezdett. Sesshoumaru m�g sohasem hallotta �gy besz�lni. - Itt �ltem le az eg�sz �letem. �s k�zben csup�n egyetlen c�l lebegett a szemem el�tt. Az, hogy �letben tartsam az alattval�imat. �s ez�rt mindent megtettem, amit csak tudtam.

- Senki sem csin�lta volna n�lad jobban.

- De m�g nem fejeztem be. Meg akarsz �rteni? - l�pett az ablakhoz �s beh�zta a f�gg�nyt, kirekesztve a hideget �s a s�t�ts�get. - Csecsem�koromban az any�m Otsune gondjaira b�zott. Nem is eml�kszem r�, hogy egyszer is �t�lelt volna. Kedves volt hozz�m, de nem szeretett. Az ap�m szem�t �r�k�ltem �s f�jt neki, ha r�m n�zett. Annyira f�jt, hogy m�g �n is �reztem - szor�totta sz�v�re a kez�t. - �reztem a f�jdalm�t, a v�gy�d�s�t �s a k�ts�gbees�s�t. Ez�rt elz�rtam el�le magamat. Vagy nem volt hozz� jogom?

Sesshoumaruban eddigre m�r nem maradt egy csepp harag sem.

- Neki nem volt joga elfordulni t�led.

- Pedig ezt tette �s ezen m�r nem lehet v�ltoztatni. J�l b�ntak velem, tan�tottak. Voltak k�teless�geim, de j�tsz�t�rsaim is. �s kiskoromban m�g kuty�k is �ltek a kast�lyban. De elpusztultak, egyik a m�sik ut�n. �s amikor az utols�...  Goronak h�vt�k. Azt hiszem, ostobas�g �gy nevezni egy kuty�t. Nagyon �reg volt m�r �s nem tudtam meggy�gy�tani. Amikor kim�lt, bennem is elt�rt valami. Ugye, ez is ostobas�g? �sszet�rni egy kutya hal�la miatt.

- Nem. Hiszen szeretted.

- �, val�ban szerettem - �lt le s�hajtva Rina. - Nagyon szerettem azt a v�n kop�t. �s val�s�ggal d�h�ngtem, amikor elvesz�tettem. Meg�rj�tett a f�jdalom �s megpr�b�ltam �sszet�rni a j�gbe fagyott r�zs�t. Arra gondoltam, felhasogatom, darabokra v�gom �s akkor v�ge lesz ennek az eg�sznek. De a kard hasztalan a m�gia ellen. Az any�m akkor mag�hoz hivatott. Azt mondta, nem ez lesz az utols� vesztes�g, amit �t kell �lnem. Ezt el kell fogadnom. �s felh�vta a figyelmemet, hogy k�teless�geim vannak. K�z�l�k a legfontosabb, hogy viseljem gondj�t az alattval�imnak. Hogy az � j�l�t�k mindig el�r�bbval� a saj�tomn�l. �s igazat besz�lt.

- Mint Kir�lyn� - helyeselt Sesshoumaru. - De nem mint anya.

- Hogy adhatott volna olyasmit, amib�l neki sem jutott? Most m�r tudom, annyira k�t�d�tt az �llatokhoz, hogy biztosan ugyanolyan b�natot �rzett, mint �n. � maga volt a b�nat. L�ttam, mennyire s�v�rog �s epekedik a f�rfi ut�n, aki t�nkretette. M�g akkor is s�rt ut�na, amikor haldoklott. Pedig becsapta, ellopta az �let�b�l a sz�neket �s �nz�s�vel �r�k t�lre k�rhoztatta az alattval�ival egy�tt. Ennek ellen�re az any�m mindhal�lig szerette, �n pedig megesk�dtem, hogy senki �s semmi nem fogja uralni a sz�vemet. A sz�vemet, amely csapd�ba esett a testemben �s olyan fagyott, mint a r�zsa a j�gt�mbben. De ha szabad lenne, Sesshoumaru,  csakis neked adn�m.

- Saj�t magadat tartod b�rt�nben. �s a jeget nem v�ghatja �t kard. Csak a szerelem.

- Mindenemet neked adtam. B�rcsak lenne m�g t�bb. Ha nem lenn�k Kir�lyn�, �n is veled tartan�k, amikor holnap �tnak indulsz. B�zn�k benned, hogy kivezetsz a t�l birodalm�b�l, vagy egy�tt haln�k meg veled, mik�zben keress�k az utat. De nem mehetek, te viszont nem maradhatsz. Sesshoumaru, l�ttam ap�d arc�t.

- Az ap�m arc�t?

- Amikor gy�gy�tottalak, �s a sz�vedbe, a lelkedbe pillantottam. �s b�rmit megadtam volna, b�rmit, ha a sz�l�any�m szem�ben ilyen szeretet �s b�szkes�g csillog, amikor r�m n�z. Nem hagyhatod, hogy gy�szolja a fi�t, aki m�g �l.

Sesshoumarut hatalm�ba ker�tette a b�ntudat.

- Az ap�m azt szeretn�, hogy boldog legyek.

- Elhiszem, hogy azt. De ha maradsz, sohasem tudja meg, hogy mi t�rt�nt veled. B�rmit is akarsz, t�l sok �rzelem k�t hozz� ahhoz, hogy tudatlans�gban hagyd. �s t�l becs�letes vagy ahhoz, hogy h�tat ford�ts a k�teless�geidnek, a csal�dodnak �s a sz�l�f�ldednek.

Sesshoumaru �k�lbe szor�totta a kez�t. Rina t�lj�rt az esz�n. Legy�zte.

- V�g�l mindig a k�teless�ghez lyukadsz ki?

- Senki sem sz�letik c�l n�lk�l a vil�gra, Sesshoumaru. Sem te, sem pedig �n nem �lhetn�nk boldogan, ha megfeledkezn�nk a k�teless�geinkr�l.

- Ink�bb menn�k csat�ba kard �s p�nc�l n�lk�l, minthogy itt hagyjalak.

- Mi�nk marad az egy�tt t�lt�tt hetek eml�ke. De ha k�rek t�led m�g egy �jszak�t, visszautas�tasz?

- Nem - ny�lt Rina keze ut�n Sesshoumaru. Nem utas�talak vissza.