Tizenhatodik fejezet

B�cs�

Szeretkeztek. El�bb gyeng�den, majd ann�l vadabbul. �s v�g�l, amikor m�r pirkadni kezdett, Sesshoumaru k�ts�gbeesetten �lelte �t Rin�t. Amikor v�get �rt az �jszaka, Rina nem kapaszkodott a d�monba �s nem is zokogott. Pedig Sesshoumaru titokban mindkett�re v�gyott. De a n�, akit szeretett, er�s volt �s k�nnyek n�lk�l seg�tett neki felk�sz�lni az utaz�sra.

- K�t h�tre el�g az �lelmetek - �s Rina mag�ban az�rt im�dkozott, hogy kitartson az �t v�g�ig. - Az erd�b�l pedig mindent elvehetsz, amire sz�ks�ged van - babr�lta Aun nyerg�t a l�ny, mik�zben egyik kez�t a d�mon derek�ra cs�sztatta.

Sesshoumaru elh�z�dott mell�le.

- Ne - mert eml�kezett, hogy az �jszaka Rina nem is egyszer pr�b�lta kitapintani a gy�gyul� heget az oldal�n. - Ha �rzek is f�jdalmat, az m�r az �n gondom. Nem hagyom, hogy a ti�d legyen. Soha t�bb�. "M�r am�gy is begy�gyult."

- Nyakas vagy.

- Meghajlok el�tted, �rn�m. Te vagy az �nfej�s�g kir�lyn�je.

Rina mosolyt er�ltetett az arc�ra �s k�zen fogta azt az embert, akit a Herceg k�s�r�j�nek szemelt ki.

- Daisuke. Ett�l a pillanatt�l kezdve m�r Sesshoumaru Hercegnek tartozol engedelmess�ggel.

Daisuke fiatal volt, sud�r �s sz�les v�ll�.

- �rn�m, �n mindig is a kir�lyn�mnek fogok engedelmeskedni.

Rina v�gigsim�tott h�s�ges alattval�ja arc�n. Egy�tt n�ttek fel, gyermekkorukban egy�tt j�tszottak.

- A kir�lyn�d most arra k�r, hogy ezent�l Sesshoumaru Herceghez l�gy olyan h�s�ges, mint hozz�m volt�l.

Daisuke let�rdelt a m�ly, fagyott h�ban.

- Ha ezt k�v�nod, kir�lyn�m, akkor esk�sz�m, hogy h� leszek hozz�.

Rina leh�zott az ujj�r�l egy gy�r�t �s Daisuke kez�be nyomta.

- Vigy�zz magadra - hajolt le �s megcs�kolta mindk�t oldalt az arc�t. - �s ha nem t�rn�l vissza...

- �rn�m!

- Ha nem t�rn�l vissza - folytattaRina �s felemelte Daisuke fej�t, hogy a szem�be n�zhessen -, akkor �ld�som k�s�rjen az utadon �s k�v�nom, hogy boldog l�gy. Vigy�zz a Hercegre - tette hozz� s�gva. - Ne hagyd el, am�g biztons�gos helyre nem �rtek. Ez az utols�, amit m�g k�rek t�led - l�pett h�tra. Sesshoumaru, Nyugat Hercege, j� utat k�v�nunk neked.

Sesshoumaru elfogadta Rina fel�je ny�jtott kez�t.

- Rina, J�gtenger Kir�lyn�je, h�l�s vagyok a vend�gszereteted�rt �s minden j�t k�v�nok mind neked, mind pedig az alattval�idnak - de m�g nem engedte el, hanem el�vett egy r�gi csal�di gy�r�t �s Rina ujj�ra cs�sztatta. - Esk�sz�m, hogy mind�r�kk� meg�rizlek a sz�vemben.

- Sesshoumaru...

- Az �letemre esk�sz�m - �s az udvaron �sszegy�lt emberek szeme l�tt�ra szorosan �t�lelte �s szenved�lyesen megcs�kolta a Kir�lyn�t. - K�rj t�lem valamit. B�rmit.

- A k�vetkez�re k�rlek. Amikor �jra biztons�gban leszel �s r�tal�lsz a ny�rra, szak�sd le az els� r�zsasz�lat, amit megpillantasz �s gondolj r�m. Azt meg�rzem �s ut�na nyugodt leszek.

Sesshoumaru arra gondolt, hogy Rina m�g most sem arra k�rte, hogy j�jj�n vissza �rte. Egyik kez�vel v�gigsim�tott a pr�mj�re t�z�tt mellt�n.

- Minden r�zs�ban t�ged foglak l�tni - pattant fel Aunra. - �s visszaj�v�k - indult el. Daisuke m�g�tte �getett. A t�meg �ljenezve, kiab�lva futott ut�nuk. Rina sem tudott ellen�llni a k�s�rt�snek, felm�szott az oromzatra �s a lassan sz�lling�z� h�es�sben �llva onnan figyelte, ahogy Sesshoumaru egyre t�volabb lovagol t�le.

A s�rk�nya 'mancsait�l' megrezd�lt a j�g, feh�r pr�mje hull�mzott az er�s sz�lben. Majd Sesshoumaru egy hirtelen mozdulattal meg�ll�totta Aunt, h�tran�zett �s a h�t�r�l elki�ltotta mag�t:

- Visszaj�v�k!

Amikor a visszhang Rina f�l�hez sodorta a sz�t, csaknem hitt is benne. V�r�s k�peny�t szorosan �sszeh�zta a test�n �s addig figyelte a herceget, am�g az alakj�t el nem nyelte az erd�.

Amikor egyed�l maradt, remeg� l�bakkal sietett le a r�zsakertbe. Egy �rz�s �gette bel�lr�l a mellkas�t �s f�j�an h�zta �ssze a has�t. Amikor elhom�lyosult el�tte a vil�g, meg�llt �s kipihegte mag�t. �s amikor meg�rintette az arc�t, �szinte meglepet�ssel vette �szre, hogy nedves.

"A k�nnyekt�l" gondolta. Oly sok �v ut�n. Mellkas�ban az �g� �rz�s l�ktet� f�jdalomm� er�s�d�tt. �gy. Rina lehunyta a szem�t �s tov�bb botladozott el�re. Tah�t a j�gt�mb, ami a sz�v�t rejti mag�ban, m�giscsak felolvad. �s a szem�n kereszt�l csordul ki.

�s olyan f�jdalom k�s�ri, amit eddig csak gy�gy�t�s k�zben �rzett.

Rina a f�ldre rogyott a r�zs�t rejt� j�goszlop l�b�n�l �s a tenyer�be temette az arc�t.

- Szeretlek - zokogott fel �s ringatni kezdte mag�t, hogy n�mileg megnyugodjon. - Jobban szeretlek, mint b�rmit a vil�gon. �s ez f�j. Milyen kegyetlen volt�l, hogy elhoztad, hogy megmutattad nekem ezt az �rz�st. Milyen keser� is volt a sz�ved, hogy j�gp�nc�l m�g� rejtette azt, aminek meleg�tenie kellett volna. De te nem szerett�l. Ezt m�r tudom - ford�totta az arc�t n�mileg megnyugodva a sz�rke �gbolt fel�. - M�g az any�m sem szerette azt, akinek a visszat�rt�re annyira v�gyott. �n viszont szeretlek �s csak azt k�v�nom, hogy biztons�gban, eg�szs�gben �s melegben �ld le az �leted. �s nem abban a siv�r egyhang�s�gban, ami itt v�rt volna r�d. Tudni fogom, amikor megsimogatja a napsug�r �s leszak�t egy r�zsasz�lat. �s megel�gszem ennyivel - sim�tott v�gig a sz�v�n, a has�n. - A hideg m�gi�d m�r nem �rheti el azt, ami bennem n�vekszik.

�s amikor fel�llt, majd megfordult, �szre sem vette azt a t�r�keny lev�lk�t, ami egy apr�, z�ld bimb�b�l k�zd�tte mag�t az �let fel�.

A kegyetlen vil�gban farkascsordak�nt �v�lt�tt a sz�l. D�moni vihar kerekedett, mely �gy v�gta az utaz�k arc�ba a havat �s a jeget, mint megannyi fagyott ny�lvessz�t. Olyan gyorsan borult r�juk az �jszaka, hogy t�zif�t is alig maradt idej�k gy�jteni.

Sesshoumaru szorosan maga k�r� csavarta a pr�mj�t �s a l�ngokat b�multa. Magas, vastag t�rzs�, de halott f�k alatt �t�ttek t�bort. M�r messze maguk m�g�tt hagyt�k azt a ter�letet, honnan Rina alattval�i f�t v�gtak �s behatoltak oda, amit csak �gy neveztek: Elfeledett Vid�k.

- Ha elm�lik a vihar, megtal�lod az utat vissza a kast�lyba? - k�rdezte ellentmond�st nem t�r�en Sesshoumaru. A d�monnak magasra kellett emelnie a hangj�t, hogy az ember meghallja a szavait.

Daisuke pislogott.

- Persze, uram.

- Akkor, ha az id� megengedi, hogy �tra kelj�nk, elindulsz vissza a R�zs�k Kast�ly�ba.

- Nem, uram.

Eltelt egy pillanat, mire Sesshoumaru felfogta, mit is mondott az ember.

- Engedelmeskedned kell a parancsomnak. H�s�get fogadt�l nekem.

- A kir�lyn�m azzal b�zott meg, hogy vezesselek biztons�gos helyre. Ez volt az utols� parancsa. �n pedig biztons�gos helyre foglak vezetni.

- N�lk�led sokkal gyorsabban haladhatok.

- Nem hinn�m - v�laszolta lassan, elgondolkodva Daisuke. - Gondoskodnom kell r�la, hogy hazajuss, uram. Hiszen addig nem fordulhatsz vissza az �rn�mh�z, am�g el nem �rted az otthonodat. �s az �rn�mnek sz�ks�ge van arra, hogy visszat�rj hozz�.

- � nem hiszi el, hogy val�ban megteszem. Akkor te mi�rt?

- Mert �gy akarod. Most viszont aludnod kell. Sokkal hosszabb �t �ll m�g el�tt�nk, mint amekkor�t megtett�nk.

A vihar �r�kig tombolt. Amikor Sesshoumaru fel�bredt, m�g s�t�t volt �s embertelen�l v�gott a sz�l. Mik�zben aludt, f�lig belepte a h�.

Csendben lopakodott oda Aunhoz. Tudta, hogy a nyomait perceken bel�l bebor�tja a h�. Ebben a pokoli vil�gban sokszor akkor sem lehetett l�tni a m�sik szem�lyt amikor a v�lluk �ssze�rt.

"Amikor Daisuke fel�bred �s egyed�l tal�lja mag�t, nem marad m�s v�laszt�sa, mint visszat�rni a kast�lyba."

De hi�ba mozgott hangtalanul, alig t�volodott el �tven m�terre a m�ly h�ban a t�bort�l, amikor �szrevette, hogy Daisuke ott botork�l m�g�tte.

"B�tor �s h�s�ges" gondolta Sesshoumaru. Rina j�l v�lasztotta meg a k�s�r�j�t.

- Olyan a f�led, mint egy Youkai� - jegyezte meg lemond�an.

Daisuke elvigyorodott.

- Olyan bizony.

Sesshoumaru meg�ll�totta Aunt �s leugrott r�la.

- Sz�llj fel! - parancsolt r� az emberre. - Ha m�r egy�tt kell �tszeln�nk a poklot, felv�ltva fogunk Aunon �lni - �s amikor Daisuke csak �llt �s n�zett, Sesshoumaru elk�romkodta mag�t. - Mindenen vitatkozni akarsz, vagy teszed, amit az �rn�d mondott �s engedelmeskedsz a parancsomnak?

- Nem vitatkozok, uram. De fogalmam sincs, hogy kell fel�lni a s�rk�nyra.

Sesshoumaru csak �llt a kavarg� h�ban, a csontig hat� hidegben �s olyan hangosan kacagott, hogy v�g�l azt hitte, menten felrobban a nevet�st�l.