Yilsrana Hime - Egy félszellem papnő élete
I. Élet a palotában
by Yilsrana&Katia

1. rész. Ünnepség?... pfujj!

-Yilsrana kisasszony! -lépett be egy szolgálólány a hercegnő szobájába.
Az erkélyen egy fiatal lány állt. Hosszú, bokáig érő ezüst haja, és
gyönyörű, világoskék szeme volt. Homlokán három világoskék csillag alakú
jel volt látható. Arcán két pár kék méregcsík volt, és ilyen méregcsíkok
voltak még a csuklóin is. Egy fehér haorit, és egy tűzpiros hakamát viselt.
Rajta egy vértezetet. Volt még rajta egy piros alapon arany mintás
selyemöv. Oldalára hat kard volt kötve. Hátára egy íj, és egy
nyílvesszőkkel teli tegez volt erősítve.
A hercegnő ránézett a szolgálólányra, aztán nemes egyszerűséggel kiugrott
az ablakon.
-Hogy fogom megmondani Yilsrayen nagyúrnak, hogy a kisasszony már megint
eltűnt? -keseredett el a szolgálólány, aztán kilépett a szobából.
Yilsrana eközben már maga mögött hagyta az Északi palotát. Utálta az
estélyeket, amiket apja általában nem felejtett el megrendezni.
Yilsranának hét idősebb, teljesen szellem, és hét fiatalabb, hozzá
hasonlóan félig szellem testvére volt.
Édesanyja Zoenna, a kor leghatalmasabb mikója és boszorkánya. Yilsrana
minden erejét örökölte, így félszellem létére sokan mégis youkainak hitték.

Yilsrana időközben elért egy forrásig. Körülnézett, sóhajtott egyet, aztán
felugrott a forrás melletti fa egyik ágára.
Nem telt el sok idő, és megérezte egy párducszellem szagát. Leugrott a
fáról, és futni kezdett arra, amerről a szagot érezte. Nemsokára meg is
találta a párducszellemet. Az ránézett és megindult felé. Yilsrana
felugrott a levegőbe, és karmaival egészegyszerűen feldarabolta a párducot.
-Ilyen gyenge párducszellem mi a francnak jön Északra, ahol a
Tigrisszellemek uralkodnak? -tette fel a kérdést Yilsrana, de választ
természetesen nem kapott. Úgy gondolta elindul vissza a palotába. -Hogy én
mennyire útálom a flancolást!
Eközben a palotában Yilsrayen és Yilsrana legidősebb bátyja, Shidzuka
beszélgettek.
-Apám nem kéne ráerőltetned Yilsranára ezt a jó kislányos viselkedést.
-mondta Shidzuka. -Ő mondhatni a harcnak él. Nem fogja hagyni, hogy csak
úgy bezárd a palotába.
-Shidzuka tudod, hogy én csak a legjobbat akarom neki. -mondta Yilsrayen.
-Ugyan úgy, mint a többi gyermekemnek is.
-Azt akarod, hogy úgy viselkedjen, mint Yoru? -kérdezte Shidzuka. -Hogy
csak az érdekelje, hogy mit vegyen fel holnap?
-Tudod, hogy nem. -mondta Yilsrayen nagyúr. -De tudod, hogy Yilsrana kezét
már a születése után odaígértem Inutaishou fiának, Sesshoumarunak.
-Ez a másik, amiért aggódom. -mondta Shidzuka. -Yilsrana nem fog
beleegyezni egy kényszerházasságba. Ahhoz túl makacs. Túl makacs, és túl
büszke.
-Tudom én. -sóhajtott lemondóan a nagyúr. -Ismerem a lányomat Shidzuka.
-Túl jól ismerem.
-Jól tudom, hogy megint elment? -kérdezte Shidzuka.
-Igen. -bólintott a nagyúr. -Pont, amikor érte küldtem. Biztos sétál egyet,
megöl pár szellemet, aztán hazajön. Legalábbis remélem, mert meghívtam
Sesshoumarut, és Inutaishout is. Elég furcsán venné ki magát, ha pont
Sesshoumaru menyasszonya maradna távolt.
-Előkerítsem? -kérdezte Shidzuka.
-Felesleges. -lépett be a terembe Yilsrayen legidősebb lánya, Shidzuka
legidősebb nővére, Silanna. -Tíz perce megérkezett. Most épp öltözik. Ha jól
éreztem a szagán, megint összeakadt egy párducszellemmel. Tudja már, hogy
eljegyezted Sesshoumaruval?
Yilsrayen megrázta a fejét.
Eközben Yilsrana a szobájában öltözködött. Teljes szívéből gyűlölte az
olyan ruhákat, amik Yoru nővére szerint normálisak egy hercegnő számára.
Egészen kislány kora óta mindig vértben és a papnői kimonójában volt.
Lassan magára öltötte az erre az estére kiválasztott ruhát, és kilépett a
szobájából. Lassan haladt, ki akart élvezni minden percet, amíg nem kellet
belépnie a terembe. Gyűlölte, amikor mindenki azt nézte, és azt mondogatta,
hogy a hercegnő ilyen szép, meg olyan szép.
Yilsrana lassan belépett a terembe. Minden fej azonnal felé fordult. A
terem tele volt a magasabb rangú szellemekkel.
Yilsrana mélyet sóhajtott, majd beljebb lépett.
\"Estélyek, szép ruhák.\" gondolta Yilsrana \"Pfujj!!\"