Yilsrana Hime - Egy f�lszellem papn� �lete
I. �let a palot�ban
by Yilsrana&Kaita

10. r�sz. F�lszellemek gyenges�ge

Yilsrana nyugtalanul l�pett ki a szob�j�b�l.

/Ma �jjel telihold./ gondolta. /Gy�l�l�m, mikor haland�v� v�ltozom. Olyan kiszolg�ltatottnak �rzem magam./

Yilsrana a teliholdas �jszak�k alkalm�val mindig bez�rk�zott a szob�j�ba, mert apja nem engedte, hogy l�nya haland�k�nt elhagyja a palot�t. Tudta, hogy Yilsrana f�lszellemk�nt is k�pes �letvesz�lyes helyzetekbe keveredni, �s valahogy sejtette, hogy l�nya haland�k�nt is megtal�ln� a vesz�lyt.

Yilsrana a palota kertj�ben �sszefutott Inutaishouval. Nyugat ura v�gigm�rte a l�nyt, azt�n megsz�lalt.

-Ma �jjel v�ltozol haland�v�? –k�rdezte.

-Honnan tudja? –lep�d�tt meg Yilsrana.

-A szagod m�r most olyan, mint egy haland��. –jegyezte meg Inutaishou.

-H�t persze. –s�hajtott Yilsrana. –B�rcsak m�r holnap lenne.

-Ennyire nem szeretsz haland�v� v�lni? –k�rdezte Inutaishou.

-Gy�l�l�m, hogy olyan kiszolg�ltatottnak �rzem magam. –mondta a l�ny.

-�rtem. –mondta Inutaishou.

-R�ad�sul ap�m azt sem engedi, hogy elmenjek valahov� az ilyen �jszak�kon. –mondta Yilsrana.

-Csak agg�dik �rted. –mondta Inutaishou. –Ez�rt ne haragudj r�. Most, ha megbocs�tasz mennem kell.

Yilsrana s�hajtott, azt�n ink�bb visszament a szob�j�ba.

Mikor a nap lement, Yilsrana r�gt�n �tv�ltozott. Belen�zett a t�k�rbe, azt�n h�tradobta fekete haj�t.

-M�g j�, hogy havonta csak egyszer vagyok haland�. –mondta Yilsrana.

Hirtelen kopogtak.

-Ki az? –k�rdezte Yilsrana.

/Nem igaz! M�skor sim�n tudom, ki van az ajt� el�tt, de most m�g a szagokat sem �rzem �gy, mint norm�lisan!/ morgol�dott mag�ban a hercegn�.

-�n vagyok, Sesshoumaru. –felelt a l�togat�.

/V�g�l is, ha elvesz, el�bb-ut�bb �gyis megtudja./ gondolta Yilsrana, azt�n beengedte Sesshoumarut.

Sesshoumaru kicsit meglep�dve m�rte v�gig az el�tte �ll�, HALAND� l�nyt.

-Mit szeretn�l? –k�rdezte Yilsrana.

-Nem l�ttalak a vacsor�n�l, gondoltam megn�zem mi van veled. –mondta Sesshoumaru. –Nem tudtam, hogy ma v�ltozol haland�v�.

-Ap�d m�r reggel meg�rezte a szagomb�l, hogy ma �jjel v�ltozom �t. –mondta Yilsrana –Ez�rt ink�bb bez�rk�ztam. B�r sokkal sz�vesebben menn�k el ilyenkor m�shov�, de ap�m nem engedi.

-�rtem. –mondta Sesshoumaru. –�s nem zavar?

-Az, hogy egy �jjelre haland� leszek nem. Az viszont sokkal ink�bb, hogy ilyenkor mindig olyan kiszolg�ltatottnak �rzem magam.

Sesshoumaru bel�pett a l�ny szob�j�ba, �s beh�zta maga m�g�tt az ajt�t.

-Nem kell agg�dnod. –mondta halkan. –Ezent�l mindig itt leszek, �s megv�dlek mindent�l.

Yilsrana le�lt az �gy�ra. A kutyaszellem, pedig mell� �lt. Sesshoumaru �t�lelte Yilsran�t, aki lassan �lomba mer�lt.

�let�ben el�sz�r aludt nyugodtan teliholdas �jszak�n.

Sesshoumaru, pedig halv�ny mosollyal az arc�n vigy�zta a hercegn� �lm�t.

Folytat�s k�vetkezik