Yilsrana Hime - Egy f�lszellem papn� �lete
I. �let a palot�ban
by Yilsrana&Kaita

11. r�sz. Yamashita bajban

-Hime! Yilsrana Hime! –rohant be egy palota�r Yilsrana szob�j�ba. –Yamashita Hime bajba ker�lt. Az �t k�s�r� k�t �rt holtan tal�lt�k nem messze innen.

-�s a h�gom? –k�rdezte Yilsrana, mik�zben fel�llt, �s �j��rt ny�lt.

-Elt�nt. –r�zta meg a fej�t az �r. –De… hogy nem tal�ltuk �t is holtan, az jelentheti azt, hogy m�g �l. Nem, �rn�? –k�rdezte kiss� f�lve az �r.

Yilsrana f�l percen bel�l m�r teljes harci d�szben vir�tott. F�lretolta a d�bbenten �csorg� �rt az �tj�b�l, azt�n elhagyta a szob�j�t.

Nem sokkal k�s�bb Yilsrana m�r legid�sebb n�v�re, Silanna szob�ja el�tt �llt. M�lyet s�hajtott, azt�n bel�pett.

Silanna a szob�ja erk�ly�n �llt, �s amint meg�rezte h�ga �rkezt�t megfordult.

-Valami baj van Yilsy? –k�rdezte Silanna.

Yilsrana el�vette a szent �kk�vet, �s �tadta n�v�r�nek.

-Most el kell mennem egy r�vid id�re. –kezdte Yilsrana. –Van egy sejt�sem, hogy valaki megpr�b�ln� elvenni t�lem az �kk�vet, ez�rt biztosabb, ha nincs is n�lam. K�rlek vigy�zz r�, m�g vissza nem t�rek.

-Mi�rt akarsz egyed�l menni h�gom? –k�rdezte Silanna, mik�zben keze v�delmez�en z�rult �ssze az �kk�n.

-Ez az �n dolgom Silanna. –mondta Yilsrana �s megfordult. –Nemsok�ra j�v�k.

-Rem�lem h�gom. –suttogta halkan Silanna. –Rem�lem…

Yamashita elgy�t�rten t�rt mag�hoz. K�r�ln�zett, �s egy cell�ban tal�lta mag�t.

-Fel�bredt�l? –k�rdezte egy fagyos hang.

-Ki vagy te? –k�rdezte Yamashita.

-A nevem Hi. –mondta a szellem. –Naraku nagy jutalmat �g�rt, ha elfogom neki az egyik korcs testv�redet, Yilsran�t. Gondoltam, az lesz a legegyszer�bb, ha elfoglak t�ged, �s �gy csalogatom ide.

-Mit akar… -kezdte Yamashita, de Hi f�lbeszak�totta.

-Az �kk�vet. –mondta Hi, �s kivonult a cell�b�l, mag�ra hagyva a gy�tr�d� hercegn�t.

/Nem. Az nem lehet!/ gondolta elkeseredetten Yamashita. /Yilsrana nem ker�lhet ekkora bajba miattam. De ha megtudja, hogy foglyul ejtettek, �gyis idej�n. Mi�rt is vagy ilyen makacs h�gom?/

Ek�zben Yilsrana m�r f�l�t�n j�rt a n�v�r�t fogva tart� er�d fel�. Tudta, hogy j� ir�nyba tart. �rz�kei m�g sosem vezett�k f�lre.

A f�lszellem hercegn� tudta, hogy Naraku �ll a n�v�re elrabl�sa m�g�tt, noha semmi bizony�t�k nem volt r�.

Ez�rt is hagyta n�v�r�n�l az �kk�vet. Ha Naraku v�g�l m�gis elkapja, legal�bb ne legyen teljes siker.

-Csak nem a h�res Yilsrana Hime? –csend�lt egy g�nyos hang.

-Pontosan. –felelte Yilsrana. –�s te ki vagy? –k�rdezte, mikor Hi megjelent el�tte.

-A nevem Hi. –hajolt meg a szellem. –Naraku jutalmat �g�rt, ha elfoglak neki.

-Sz�val a n�v�rem is te raboltad el? –k�rdezte Yilsrana, b�r tudta a v�laszt.

-Term�szetesen. –mondta Hi.

Yilsrana megt�ntorodott, r�j�tt a vesz�lyre, de t�l k�s�n. Hi a besz�ddel elvonta a figyelm�t.

Hib�zott.

Pedig egy igazi harcos sosem hib�zhat.

Az utols�, ami eljutott a tudat�ig, Hi diadalittas �br�zata volt, azt�n r�borult a s�t�ts�g.

-Hol van? –l�pett be Sesshoumaru Silanna szob�j�ba.

B�r a bel�pett t�l enyhe kifejez�s. Sesshoumaru ugyanis majdnem felt�pte az ajt�t, ahogy beviharzott �szak legid�sebb hercegn�j�nek szob�j�ba.

-Moder�ld magad Sesshoumaru. –mondta Silanna.

-Hova ment Yilsrana? –szegezte neki a k�rd�st Silann�nak Sesshoumaru.

-Elment. –mondta halkan Silanna. –Yamashita elt�nt, �s Yilsrana elment megmenteni. Sejti, hogy Naraku �ll a h�tt�rben.

-�s te egyed�l elengedted? –k�rdezte v�dl�n Sesshoumaru.

-Ismered Yilsran�t. –r�zta meg a fej�t Silanna. –Mindig azt teszi, amit akar.

-Ismerem azt a makacs f�lszellemet. –mondta Sesshoumaru, azt�n szellemg�mbb� v�lt, �s kisuhant a hercegn� nyitott erk�lyajt�j�n.

Silanna kis�t�lt az erk�lyre, �s eln�zett arra, amerre testv�reit sejtette, �s amerre Nyugat hercege is tartott.

-Rem�lem nem lesz baj. –suttogta halkan Silanna.

Sesshoumaru nem messze Hi er�dj�t�l �lt�tt �jra testet. K�r�ln�zett, beleszimatolt a leveg�be, �s sz�v�be azonnal agg�d�s k�lt�z�tt.

Tiszt�n �rezte mindk�t hercegn� jelenl�t�t az er�dben.

De nem csak �ket �rezte.

Rengeteg �r vigy�zta az er�d�t.

Mind er�sebb szellemek.

Igaz, mondjuk harminccal m�g Sesshoumaru is k�nnyen elb�nt volna egymaga, de ezek legal�bb �tsz�zan voltak.

Sesshoumaru t�preng�s�t az szak�totta f�lbe, hogy meg�rzett egy iszony� szellemi aur�t, ami egy igen er�s szellemhez tartozott.

A k�vetkez� percben megremegett a f�ld, �s az er�d �sszeomlott.

A romok k�z�l egy hatalmas, h�feh�r szellemtigris emelkedett ki, aki hatalmas �lkapcsai k�zt oly gyeng�den tartotta �jult n�v�r�t, hogy azt sokan ki sem n�zt�k bel�le.

Sesshoumaru megnyugodott, mikor megl�tta a szellemtigrist, hisz m�r tudta, Yilsrana �l.

Yilsrana egy cell�ban t�rt mag�hoz. K�r�ln�zett, �s azonnal �szrevette s�r�lt n�v�r�t.

-Yamashita! Yamashita! –sz�longatta Yilsrana n�v�r�t.

Yamashita kinyitotta szemeit, �s elmosolyodott, mikor megl�tta h�g�t.

-Sajn�lom Yilsy. –mondta halkan Yamashita. –Sajn�lom, hogy miattam keveredt�l bajba.

-Ez nem a te hib�d Yamashita. –mondta kedvesen Yilsrana.

-Nem kellett volna ide j�nn�d… -mondta halkan Yamashita, azt�n ism�t elvesztette az eml�kezet�t.

-Ne f�lj n�v�rem, kiviszlek innen. –suttogta Yilsrana.

Yilsrana lehunyta szemeit, �s s�hajtott egyet.

Mikor �jra kinyitotta szemeit, azok m�r v�rv�r�sen izzottak. Arc�n megvastagodtak a m�regcs�kok. Test�t, pedig k�rbe vette egy �rv�nyl� aura.

Csontok ropogtak, t�rtek porr�, majd forrtak �ssze �jra.

Yilsrana �tv�ltozott.

Az er�d �sszeomlott.

Yilsrana a legnagyobb �vatoss�ggal vette �llkapcsai k�z� n�v�r�t, azt�n elhagyta az er�d romjait.

Mikor f�ldet �rt a n�hai er�d mellet azonnal �szrevette Sesshoumarut.

N�v�r�t letette a f�ldre, �s visszav�ltozott.

Sesshoumaru elmosolyodott, mikor �jra emberi alakban l�thatta a hercegn�j�t, azonban az �r�m nem tartott sok�.

Yilsrana elvesztette az eszm�let�t.

Sesshoumaru �pp id�ben �rt a hercegn� mell�, �s elkapta, miel�tt a f�ldre esett volna.

Sesshoumaru karj�ban Yilsran�val a f�ld�n fekv� Yamashita mell� l�pett, �s �t is felvette.

Karjaiban a k�t hercegn�vel indult vissza a palot�ba.

Yilsran�nak k�t percig fogalma sem volt r�la, mi t�rt�nt vele, �s hol van, de azt�n eml�kezet�be t�dultak a t�rt�ntek.

Fel akart �lni, de valaki visszanyomta az �gyra.

-Pihenned kell. –mondta kedvesen Saruwatari, Yilsrana egyik n�v�re.

-Yamashita? –k�rdezte Yilsrana.

-� is jobban van. –mondta Saruwatari.

-Sesshoumaru hozott vissza minket? –k�rdezte Yilsrana, mert ez volt az egyetlen hom�lyos folt eml�kei k�z�tt.

-Igen. –b�lintott Saruwatari. –Nagyon kiakadt, mikor Silanna elmondta neki, hova ment�l, azonnal ut�nad indult.

-Felel�tlens�g volt a r�szedr�l egyed�l odamenni le�nyom. –l�pett be a szob�ba Yilsrayen. –Ne agg�dj, m�r Silanna is megkapta a mag��t, ami�rt nem sz�lt.

-Nem az � hib�ja volt ap�m. –kelt n�v�re v�delm�re Yilsrana. –Nem hagytam neki v�laszt�st.

-Azt hiszem err�l a viselked�sr�l j� n�h�ny extra edz�s le fog szoktatni. -d�nt�tt Yilsrayen. –Persze, csak miut�n fel�p�lt�l.

Yilsrayen ezut�n t�vozott a szob�b�l.

-Extra edz�s? –fakadt ki Yilsrana. –Mivel �rdemeltem ezt ki? Hiszen m�r nem vagyok kis kezd�!

-Apa szent�l hiszi, hogy m�gis le tud szoktatni a felel�tlen viselked�sr�l. –jegyezte meg mosolyogva Saruwatari.

-�h. –legyintett Yilsrana. –Szerintem � is tudja, hogy lehetetlen.

Saruwatari megcs�v�lta a fej�t, azt�n mosolyogva mag�ra hagyta h�g�t.

�m Yilsrana nem sok�ig maradhatott egyed�l.

K�vetkez� l�togat�i Silanna �s Kaita voltak.

-Annyira agg�dtam �rted Yilsrana! –�lt le Kaita bar�tn�je �gy�nak sz�l�re. –Mi�rt vagy mindig ilyen felel�tlen? B�r minek is k�rdezek ilyet?

Silanna odal�pett h�ga mell�, �s �tadta neki az �kk�vet.

-Tess�k. –mondta mosolyogva. –Vigy�ztam r�, ahogy k�rted.

-K�sz�n�m. –mondta Yilsrana.

-Mi most megy�nk. –mondta Kaita. -Pihenned kell.

-Sziasztok. –k�sz�nt el Yilsrana, �s �lomra hajtotta a fej�t.

N�h�ny szob�val arr�bb Yamashita is mag�hoz t�rt. K�r�ln�zett, �s �szrevette a mellette �l� Matsushinat, egyik f�lszellem h�g�t.

�gy t�nt a l�ny elb�biskolt.

K�k haja kicsit k�cosan l�gott az arc�ba.

-Matsushina. –sz�lalt meg halkan Yamashita.

Matsushina z�ld szemei azonnal felpattantak.

-Fel�bredt�l n�v�rk�m? –k�rdezte megk�nnyebb�lve. –Annyira agg�dtunk �rted!

Yamashita mosolyogva n�zte h�g�t. Matsushin�nak hossz�, nagyj�b�l t�rdig �r� k�k haja, �s z�ld szeme volt. Homlok�n egy lila hold �s k�r�l�tte h�rom arany csillag k�pe volt l�that�. Testv�rei k�z�l neki egyed�l nem voltak m�regcs�kjai.

N�h�ny �ve m�g k�l�ncnek �rezte mag�t miatta, de azt�n elfogadta.

-Mi van Yilsran�val? –tette fel k�vetkez� k�rd�s�t Yamashita.

-M�r � is j� van. –mondta lelkesen a f�lszellem l�ny. –B�r apa nagyon m�rges, hogy megint ilyen felel�tlen�l viselkedett.

-Sz�val miattam ker�lt bajba. –�sszegezte a hallottakat Yamashita.

-Ne mond ezt n�v�rk�m. –r�zta meg a fej�t Matsushina. –Yilsrana d�nt�tt �gy.

-Tudom, de akkor is… -hagyta nyitva a mondatot Yamashita.

-Hagylak aludni. –mondta mosolyogva Matsushina, �s a k�vetkez� percben m�r semmi nyoma sem volt, hogy egy�ltal�n j�rt a szob�ban, m�g az ajt�t sem nyitotta ki t�voz�s�hoz.

Yamashita lehunyta a szemeit, �s p�r perc m�lva m�r aludt is.

-Dr�g�m, nem k�ne ilyen komolyan venned. –mondta kedvesen Zoenna f�rj�nek. –Hisz, ismered Yilsran�t! � ilyen felel�tlen lesz mindig is.

-Tudom. –s�hajtotta �szak ura. –De az�rt m�g rem�nykedem.

-Hi�ba. –mosolygott Zoenna.

-Igen. hi�ba. –mosolyodott el Yilsrayen is. –Elv�gre � a te l�nyod is.

-Ezzel arra akarsz utalni, hogy felel�tlen vagyok? –k�rdezte tettetett s�rt�d�tts�ggel Zoenna.

Yilsrayen megcs�kolta feles�g�t.

-Sose mondan�k ilyet dr�g�m. –suttogta a nagy�r, �s karjaiba kapta hitves�t.

Folytat�s k�vetkezik