Yilsrana Hime - Egy f�lszellem papn� �lete
I. �let a palot�ban
by Yilsrana&Kaita

21. r�sz. A nemes gyilkos: Sesshoumaru sama

Sesshoumaru irt�zatos d�hvel indult el az ellens�g vez�re fel�.

Az azonban sejtette, hogy ha Sesshoumaru el�ri, azt a kutyaszellem fogja t�l�lni.

Ebb�l az okb�l maga �s Sesshoumaru k�z� parancsolta a szellemeit.

Hiba volt.

Ezzel csak m�g jobban mag�ra harag�totta az inuyoukait.

Sesshoumaru felemelte bal kez�t, melyben ism�t megjelent az energiaostor.

K�m�let n�lk�l kaszabolt le mindenkit.

R�vid id� eltelt�vel a m�sik kez�b�l is el�bukkant az energiaostor.

Akik a k�zel�ben voltak… azoknak nem volt es�ly�k a t�l�l�sre.

T�volabb a csata zajlott tov�bb, de Sesshoumaru k�rny�ke egyre ink�bb egy m�sz�rsz�khez kezdett hasonl�tani.

El�rte a szellemet.

Jobb kez�vel elkapta a szellem tork�t, �s a leveg�be emelte azt.

A szellem fuldokolni kezdett, r�ad�sul Sesshoumaru karmaib�l m�reg ker�lt a test�be.

Nem �ppen kellemes hal�lnak n�zett el�be.

Sesshoumaru v�gigv�rta a szellem hal�l�t, azt�n egyszer�en elhaj�totta a halott testet.

Odal�pett Yilsran�hoz, �s �r�mmel l�tta, hogy m�g l�legzik.

Felvette az �jult l�nyt, �s elindult vissza a palot�ba.

Az ellens�ges sereg, l�tva vez�r�k hal�l�t, sz�tsz�ledt.

Sesshoumaru visszat�rt a kast�lyba, �s Saruwatari gondjaira b�zta Yilsran�t.

Kaita nyugtalanul kopogott be Sesshoumaru szob�j�ba.

Mikor meghallotta az invit�l�st, elh�zta az ajt�t, �s bel�pett.

-Mit szeretn�l Kaita sama? –k�rdezte Sesshoumaru.

Sesshoumaru j�l tudta, hogy Kaita is egyike volt azoknak, kik tan�i voltak v�rengz�s�nek.

Sejtette, hogy ennek k�sz�nheti a l�togat�st is.

-Gomen nagy�r. –hajolt meg Yilsrana. –�n csak…

-Ne hajlongj itt nekem. –mosolyodott el Sesshoumaru. –Hisz, egyenrang�ak vagyunk.

-�n csak… -kezdte b�tortalanul Kaita. –Szeretn�m megk�sz�nni, hogy megmentetted Yilsy �let�t. B�r tudom, hogy a menyasszonyod, �s neked ez term�szetesnek t�nhet, de � a legjobb bar�tn�m, �s ha meghalt volna…

-�rtelek Kaita. –mondta Sesshoumaru.

-M�g egyszer k�sz�n�m. –mondta Kaita, �s t�vozott.

/Vajon mi�rt nem eml�tette?/ t�prengett Sesshoumaru. /Hisz l�tta, milyen k�ny�rtelen voltam. Mi�rt nem hozta fel? Tal�n t�nyleg annyira agg�dott Yilsran��rt, hogy az m�r nem is �rdekelte, milyen �ron mentem meg?/

Sesshoumaru megr�zta a fej�t, �s s�hajtott egyet.

/Mi�rt ilyen bonyolult minden, mi�ta itt vagyok �szakon? Azel�tt legal�bb tudtam, mihez tartsam magam, de most…/

Sesshoumaru maga is beismerte, hogy a harc sor�n elvesztette a fej�t.

A tudat, hogy Yilsrana meghallhat, el�hozta a rosszabbik �nj�t.

Mindenkit lem�sz�rolt, csak, hogy a l�nyt menthesse.

/Istenek./ s�hajtott Sesshoumaru. /N�h�ny �ve m�g eszembe sem jutott volna, hogy pont egy hanyou l�ny lesz a legfontosabb az �letemben./
 

Folytat�s k�vetkezik