Yilsrana Hime - Egy félszellem papnő élete
I. Élet a palotában
by Yilsrana&Kaita

22. rész. Zoenna ereje

A csata másnapján Zoenna kisétált a palota kertjébe, letérdelt, és imára kulcsolta kezeit.

Valami vakítóan fehér fény áradt a testéből.

Mire a fény elült, a csata nyomai teljesen eltűntek.

Még a sebesültek is meggyógyultak.

Ezen csak a két vendég csodálkozott, hisz a többiek nem most látták először, mire képes Észak halandó úrnője.

A varázslat végeztével Yilsrayen visszakísérte feleségét a palotába.

Eközben a palotában Yilsrana, és egyik húga, Yume beszélgettek.

-Nem tudom, anya miért ragaszkodott hozzá, hogy egyedül hozza rendbe a palotát, és a sérülteket. –mondta Yume.

-Egyedül akarta megoldani. –vont vállat Yilsrana. –Bár én, ha akartam volna, akkor sem tudtam volna segíteni neki.

-Hát igen. –sóhajtott Yume. –Mostanában azért kerültél annyiszor veszélybe, mert azt akarod, hogy Sesshoumaru megmentsen?

-Yume! –fakadt ki Yilsrana. –Nem töltöttél te mostanában túl sok időt Silannával?

-Csak egy kicsit. –vigyorodott el Yume.

-Lehetetlenek vagytok. –csóválta meg a fejét Yilsrana.

-De te is. –mondta Yume.

-Ez tény húgocskám. –nevetett fel Yilsrana.

-Nem pihensz le drágám? –kérdezte Yilsrayen.

-Nem vagyok fáradt. –mosolyodott rá férjére a boszorkány. –Nem vagyok még olyan öreg, hogy egy kis varázslás kimerítsen.

-Tudom. –mosolygott Yilsrayen. –Csak nem akarom, hogy bajod essen.

-Nem lesz bajon Yilsrayen. –mondta Zoenna. –Úgy ismersz engem, mint akinek szokása bajba kerülni?

-Hát… -mosolyodott el a tigrisszellem. –Végül is Yilsrana a te lányod is, és valakitől örökölnie kellett a makacsságát.

-Azt mondod ezzel, hogy makacs vagyok? –kérdezte tettetett sértődöttséggel Zoenna.

-Dehogy is. –nevetett Yilsrayen. –Csak utalni akartam rá, hogy te sem vagy mindenható drágám.

-A végén még vérig sért nagyuram. –játszott Zoenna.

-Eszembe sem jutna. –mondta Yilsrayen, és karjaiba kapta feleségét. –Életem legcsodásabb napja volt, mikor megláttalak abban az erdőben.

Yilsrayen megcsókolta feleségét, és közben már el is kezdte megszabadítani a nőt a ruháitól.

-Az előbb még azt akartad, hogy pihenjek. –mondta Zoenna mosolyogva, és végigsimított férje izmos karján.

-Te mondtad, hogy nem vagy fáradt. –mondta Yilsrayen, és letette feleségét az ágyra.

-Nem is. –mondta Zoenna két csók között.
 

Folytatás következik