Risa no kibou - Sesshoumaru

りさのきぼう ー 殺生丸

by Mido

6. fejezet:

Testv�rem - 私の弟 

Amit l�ttam, annyira csod�latos volt, hogy m�g leveg�t is elfelejtettem venni. K�nnyed�n kilend�ltem az els� emeleti erk�lyr�l, s finoman f�ldet �rtem. Magam is meglep�dtem t�le, milyen k�nnyed�n ment ez a kis rep�l�s, �m most nem volt id�m. Sz�m�tott minden dr�ga perc, amit elvesz�thetek.

A fal �rny�k�ban maradtam, de k�ptelen voltam levenni szemeim a f�ny�rban �sz� kertr�l. Mindig is csod�ltam d�l, buja z�ld pomp�j�t, ezt a milli� pazarsz�n vir�got, az eg�sz hatalmas park gondozotts�g�t, de a Geshi-�nnepeken �jra �s �jra el�multam. A f�kr�l balzsamos f�ny� lampionok l�gtak, hossz� sz�nes szalagokr�l. Vir�gok ezrei ny�ltak ki erre az �jszak�ra k�l�n�s m�don, hogy elk�pr�ztass�k a b�m�szkod� vend�gsereget. Liliomok, r�zs�k, estik�k megannyi apr�, halv�nyk�k fut� pet�nia s m�g sok m�s, b�d�t� illat�t ont� vir�gsz�l illegett az �jjeli szell�k h�t�n, vend�gsereg�nk gy�ny�r�s�g�re.

�k, a megh�vottak, laza k�gy�kk�nt kanyarg� sorokban ballagtak lefel� a j�r�k�veken, a t� �szaknyugati partja fel�, hol asztalok s sz�kek �lltak az illatoz� vir�gtengerben. �tjuk halv�ny dereng� f�nyben �szott, halk besz�lget�s�k�n is kereszt�l sz�r�d�tt a t� fel�l �rad� �des dallam, mit�l nagyot dobbant a sz�vem. Kezd�dik a bemeleg�t�s a holnapi mulatoz�sra.

Bossz�san megr�ztam a fejem, ahogy r�j�ttem, �jabb �rt�kes m�sodperceket vesz�tettem el. Lopva k�r�ltekintettem, �szrevett-e valaki, �m sikerem eddig teljes volt, minden ingatag tervem szerint alakult. Szemeim az el�ttem kanyarg� kis �sv�nyre szegeztem, �s tipeg� gyors l�ptekkel haladtam a p�rsz�z m�ternyire �ll� bokorcsoport fel�, hogy m�g�tt�k elt�nve elkezdhessem utam a d�li nagydomb ir�ny�ba. Kiss� neh�zkesebben ment az �tkel�s a j�zminoson, mint szerettem volna, de alig p�r perc m�lva m�r l�ttam a lampionokkal kivil�g�tott erd�s�vot, ami elv�laszt �ti c�lomt�l. Valami ism�t arra k�sztetett, hogy k�rben�zzek, de most sem l�ttam semmi gyan�sat, �gy kil�ptem a boz�tos takar�s�b�l. Pr�b�ltam olyan k�nnyeds�ggel s�t�lni, mint akinek term�szetes, hogy a vend�gseregt�l t�vol, egy halv�nyan f�nyl� erd�s�v fel� tart.

Nem csal�dtam; az ez�stk�rg�, nemes f�k k�z�tt halkan kuncog� p�rokat pillantottam meg. Ez volt kast�lyunk szerelmi tany�ja. �s val�ban, az ilyen kellemes ny�ri �jszak�kon bizony�ra �r�m lehetett kisz�kni ide p�runkkal. Egy pillanatra megint meg�lltam, ahogy egy hossz�, halv�nyz�ld haj� d�monl�ny, �s egy d�mon ifj� elszaladtak el�ttem p�r m�ternyire. Kacag�suk m�g sok�ig lid�rcnyom�sk�nt csengett a f�lemben, mit�l sz�vem lassan elszorult. Valami�rt irigy voltam r�juk. Irigy voltam az eg�sz vil�gra, ami�rt mindenkinek van egy p�rja, csak nekem kell ilyen mag�nyban �lnem. Ilyen mag�nyban, ahol emberek vesznek k�r�l, m�gis egyed�l vagyok, elszak�tva mindenkit�l, akit szeretek.

K�zeled� l�ptek hangj�ra rezzentem �ssze, majd ism�t sietve �tnak indultam. Mire �t�rtem az ez�sterd�n, m�g sok �sszefon�dott boldog szerelmesp�rt l�ttam a gy�ren elhelyezett lampionok k�z�tt. Keser� �z� gondolataim elhessegettem, majd elindultam felfel� az emelked�n.

A siets�gt�l �s az izgalomt�l a sz�vem a torkomban dobogott, s mikor megpillantottam egy alakot a dombtet�n, �gy �reztem, r�gt�n kiugrik a mellkasomb�l. Remeg� l�bakkal megtettem azt a p�r m�tert, ami m�g elv�lasztott a domb gerinc�t�l, s visszafojtva zih�l�som meg�lltam a b�m�szkod� alak m�g�tt.

Meghallhatta, hogy �rkezem. Kapkodva fordult fel�m, �s emelte r�m m�lyk�k szemeit. Hatalmas s�haj szakadt ki t�d�mb�l, mik�zben sz�tt�rtam karjaim, hogy ruh�m ujj�ba bele kapjon a friss �ji sz�l.

– Onee-chan!

A k�vetkez� pillanatban m�r �r�mk�nnyek k�zepette �leltem �t egyetlen, �des dr�ga kis�cs�met. El sem hittem, hogy igaz lehet! H�rom �v ut�n el�sz�r �lelhettem magamhoz a sz�vemnek legkedvesebb szem�lyt.

– Risa, Risa-onee... – � csak ism�telgette a nevemet.

– Reito! – k�ptelem voltam g�tat szabni felt�r� �rzelmeimnek.

Minden �r�m�met beleadva szor�tottam magamhoz, elfeledve hol vagyok, elfeledve ki vagyok, elfeledve mindent. Hossz� percekig csak a megk�nnyebb�lt boldogs�gnak �letem, s karjaim bilincsk�nt fogt�k �t �t, akire a legt�bbet gondoltam ebben a keser� h�rom �vben.

– Mi�rt s�rsz Onee-chan? – k�rdezte kedvesen, mikor k�nnyeim lassan el�rt�k az � arc�t is.

– Mi�rt? H�t... mert boldog vagyok, te l�ke! – fejem lehajtva f�rtam a v�ll�hoz.

�jra �reztem szeretett testv�rem illat�t, test�nek meleg�t, kedves hangj�nak cseng�s�t.

– N�v�rem... ugyan... n�v�rk�m... – elnevette mag�t, ahogy gyerekes ragaszkad�somban hozz�b�jtam.

– Annyira hi�nyozt�l! Te is, �s anya, meg apa is. �n azt hittem, m�r sosem l�tlak �jra! Reito, �n annyira agg�dtam �rtetek!

– Yoi, Onee-chan... de most m�r engedj el, mert megfulladok...

�szre sem vettem, hogy nagy felindul�somban, m�r teljesen r�csimpaszkodtam a nyak�ra.

– Gomen ne... – suttogtam pirulva, majd kett�t h�tral�ptem, hogy v�gign�zhessem �t.

Olyan �r�mmel mosolygott r�m, hogy a lelkesed�s �tragadt r�m is. Bel�lem meg�ll�thatatlanul t�rt el� a sz��radat.

– Megv�ltozt�l Reito-chan... J�s�gos kamik, te teljesen megv�ltozt�l! – csaptam �ssze kezeim, a terepszemle v�gezt�vel.

�s val�ban. M�r csak egy kicsivel volt csak alacsonyabb n�lam, �s v�konyka alkata a m�lt� lett. S�t�t haja m�r a v�ll�t s�p�rte, de frufruja tov�bbra is lehetetlen pozit�r�kban �llt a n�gy �gt�j fel�. Arca lassan mark�nsodott, f�rfiasodott, noha m�g csak k�zeledett a tizen�t fel�. � m�r nem az a kis b�g�masina volt, akit �n ott hagytam h�rom �ve. A szemei ugyanolyan pajkosan csillogtak, a mosolya ugyanolyan �desen kisfi�s volt, de m�r a hangja is sokat m�ly�lt.

– Onee-chan, ne n�zz m�r �gy r�m... – lassan v�r�s�dni kezdett, mik�zben nekem r� kellett j�nn�m, hogy majdhogynem t�tott sz�jjal b�mulok r�, ahogy lassan minden apr� kis v�ltoz�st elrakt�rozok magamban.

– J�l van na... – idegesen elfordultam, s visszapillantottam a t� fel� – csak... igaz�n... igaz�n olyan...

– Id�sebb lettem – mondta ki helyettem, mire �n csak halv�nyan biccentettem.

Mik�zben r�vedez� tekintetem a kavarg� f�nyben �sz� tavat, �s az asztalokn�l vid�m besz�lget�sbe �s iszogat�sba kezd� vend�gsereget m�regette, gondolataim nyughatatlan foly�k�nt csorogtak �t elm�men. Kellett p�r perc, mire mindent felfogok, mire lenyugszom, mire elm�lik a sokkos izgalom.

– Te is sokat v�ltozt�l m�r N�v�rem. Alig ismertelek fel az el�bb... Gy�ny�r� vagy! – a gyermeki elragadotts�g s�t�tt szavaib�l, �gy ism�t magamhoz �leltem.

Egyik karommal magamhoz h�ztam, m�g a m�sikkal �sszeborzoltam f�nyes tincseit. � persze hevesen tiltakozott, de �n nem t�r�dtem ellenkez�s�vel, cuppan� cs�kot nyomtam a homlok�ra, majd kiss� ny�jt�zkodva arcomat a fej�re fektettem. Olyanok voltunk, mint r�gen. � halkan nevetve �t�lelte a derekam, �s mellkasomra hajtotta a fej�t. Nem akartam elengedni. Soha t�bb� nem akartam elengedni!

– Okaa-san... Anya hogy van? �s Otou-san? Mes�lj, k�rlek... – alig b�rtam besz�lni a gomb�ct�l, mely sz�leim eml�t�s�t�l n�tt a torkomba.

– Semmi bajuk Risa! Anya kedves �s gy�ny�r�, mint mindig. Chichi-ue tov�bbra is ir�ny�tja a falunk �s kl�nunk �let�t, no meg persze Menoru-sama alatt szolg�l a seregben.

Dr�ga uram eml�t�s�re, �sszerezzentem, ami nem ker�lhette el �cs�m figyelm�t �lel�s�nk szoross�ga miatt.

– Risa? �s veled mi van? – tette fel a nagy k�rd�st. – Mi t�rt�nt veled az elm�lt h�rom �vben?

Mit v�laszolhattam volna? Nem tudom. Nem voltam felk�sz�lve ezekre a k�rd�sekre, noha �sszer� lett volna sz�m�tanom r�juk. Csendesen �tn�ztem a v�llai felett.

– Onee-chan? – �reztem �llam alatt, ahogy mocorog, �s r�m akar n�zni, erre oldalra ford�tottam tekintetem.

Lassan bontotta meg �lel�s�nk, de csak annyira, hogy feln�zhessen gondterhelt arcomra. �n persze ker�ltem a pillant�s�t, mire elengedte a derekam �s araszolva pr�b�lt a l�t�terembe ker�lni.

– N�v�rem... Mi a baj? Mi t�rt�nt veled... - �reztem a k�ts�gbees�st hangj�b�l.

Nem voltam hajland� r�n�zni. Nem akartam, hogy l�ssa azt a keser� meggy�t�rts�get, ami bel�lem �radt k�rd�s�nek hat�s�ra. Nem akartam, hogy � is szenvedjen. De arra nem sz�m�tottam, hogy �gy meger�s�d�tt volna. Ugyanis, egyszer csak egyik kez�vel megragadta a v�llam, m�sikkal pedig az �llamat �s maga fel� ford�totta arcom.

K�t lass� sz�vdobban�sig n�zt�nk egym�sra. Mindig furcsa volt ez az �rz�s, hiszen olyan volt, mintha a saj�t szemeimbe n�zn�k. Arcunk rettent�en hasonl� volt, f�leg gyermekkorunkban, csup�n d�moni jegyeink t�rtek el. Az � arc�n egy p�r s�t�tk�k m�regcs�k h�z�dott, m�g nekem homlokomon �keskedett vil�gosk�k kis er�jegyem.

Mire megsz�laltam volna, � m�r nem figyelt r�m. Meglep� hirtelens�ggel kapta a fej�t az erd� fel�, ahonnan �n is j�ttem. Ami m�g jobban megd�bbentett, az a fogai k�z�l kisz�r�d� halk morg�s volt, majd m�g miel�tt �szhez t�rtem volna, m�r el�ttem �llt, oltalmaz�an eltakarva engem. Abban a pillanatban meg�reztem �n is a fel�nk k�zeled� idegen aur�t, amit�l eg�sz gerincemen borzong�s futott v�gig. Azonnal tudtam, ki �ll a domb alj�ban �s n�z fel k�rd�n r�nk. M�g miel�tt Reito b�rmit tehetett volna, kib�jtam a h�ta m�g�l, majd mosolyogva az �rkez� fel� l�ptem, �s kiss� meghajoltam.

– Sesshoumaru, minek k�sz�nhetj�k megtisztel� jelenl�ted? – � m�r a k�rd�s befejezt�re mellett�nk �llt.

– Csup�n �rdekl�dn�k Risa-san, mi�rt kellett le�llnom a fajank� mostohafiaddal vesze... – f�lbeharapta a mondatot, ahogy szavai k�z� besiklott halk ki�lt�som.

Csend lett, mik�zben �n �gy �reztem magam, mint ha s�llyed� haj�n �lln�k. Nem b�rtam a szem�kbe n�zni, de �reztem, ahogy mind a ketten engem fix�roznak. Elhal� s�hajjal rogytam a kellemes, magas sz�r� f�be. Reito azonnal ut�nam akart kapni, att�l f�lv�n valami bajom lesz, de leintettem. Lassan elhelyezkedtem sarkaimon, majd, m�g mindig ker�lve a szemkontaktust, magam mell� tettem k�toldalt kezeim, mutatva �ljenek le �k is.

– Otouto, nem akartam hogy valaha is megtudd ezt... Sesshoumaru bocs�ss meg, pr�b�lom gyorsan elmagyar�zni neki! – m�ly leveg�t vettem, hogy felk�sz�ljek a l�nyeget elhallgat� mondanival�mra.

– Mint ti is tudj�tok, Chie-sama �s Menoru nagy�r h�zass�ga vakv�g�nyra futott... gondolom, a r�szletekbe nem kell beavatnom titeket... Val�j�ban �n Menoru-sama asszonya vagyok itt – ezt �csik�mnek c�meztem.

Nem �llhattam meg, hogy fel ne tekintsek �cs�m sz�rny�lk�d� k�k szemeibe. �sszeszorult t�le a sz�vem.

– Risa... de h�t mi ezt mi�rt nem?

– Csak te nem tudtad, Reito. Anya �s apa tudj�k...

– Hogy engedhett�k? – �n egyetlen dr�ga testv�rk�m d�ht�l toporz�kolva pattant fel.

– Nyugodj, meg k�rlek! Nem vagyok a feles�ge, sz�val...

– Hogy engedhette ezt meg a kl�n... Hogy mert t�ged ez az... ez... hogy merte... a n�v�remet az �gyas�v� tenni? Neked otom�nek... – elhallgatott, mikor r�j�tt, mit k�sz�l mondani.

Eg�sz eddig Reito teli torokb�l �v�lt�tt. �szint�n sz�lva, nem is v�rtam m�st. T�l szoros volt k�zt�nk a k�tel�k ahhoz, hogy egy m�sik f�rfi azt ilyen durv�n elt�phesse. Mindig is �gy gondolta, hogy az �v� vagyok, az � egyetlen n�v�re, akit nem vehet el t�le senki. Sejtettem, hogy sz�leim nem mondt�k el t�voz�som rendes k�r�lm�nyeit, hiszen ha �gy lett volna, Reito ak�r tizenegy �vesen k�pes lett volna harcba sz�llni Menoruval. T�ls�gosan is forr�fej� volt.

– Onegai... Otouto-chan... - nem tudtam, mit mondjak neki.

– De Risa! Ap�nk �s any�nk, a kl�n... sz� n�lk�l hagyt�k, hogy te... hogy neked... Szajh�t csin�ltak bel�led!?!

Rettent�en sz�ven �t�tt ez a mondat, mit�l m�g hangom is elveszett. N�ma t�tog�s maradt csak ajkaimon.

– El�g legyen! – Sesshoumaru most sz�lalt meg el�sz�r besz�lget�s�nk sor�n.

Reito olyan szikr�z� szemekkel meredt az ifj� kutyad�monra, hogy att�l f�ltem m�g a v�g�n ostoba m�don r�t�mad.

– Kouzo! T�bb tisztelettel k�ne besz�lned a n�v�redr�l! �s ennyi id�sen m�r azt is tudhatn�d, hogyha egy f�rfi asszonyt v�laszt maga mell� annak nincs szava a d�nt�sben! – nem hittem, hogy lehet m�g fokozni azt a sz�rny� �rz�st, ami eluralkodott lelkemen, fekete k�dbe burkolva testv�rem megjelen�se felett �rzett �r�m�met – Ak�rmilyen k�nyszer� is lehet ez...

– Nem fek�dtem le vele... – olyan rekedt volt a hangom, hogy szinte nem is lehetett �rteni, amit mondok.

Szerencs�re �k �rtett�k, elkesered�sem ellen�re is, legal�bb megism�telnem nem kellett. Ennyire megal�zottnak m�g nem �reztem magam. Itt magyar�zkodom nekik, az �cs�mnek, akit �vek �ta nem l�ttam �s egy vadidegen taiyoukainak, akit csak p�r napja ismertem meg. Abszurd volt az eg�sz. Abszurd volt, hogy besz�lnem kellett err�l!

�cs�m hangos huppan�ssal ereszkedett vissza a f�be. A be�ll� n�mas�gban tiszt�n lehetett hallani a t� s�t�t t�kre felett �thull�mz� kellemes l�gy muzsik�t, a vend�gek monoton zsivaj�t. Ahogy �tpillantottam a f�ny�rban �sz� t�lpartra, l�thattam, amint az �nnepl�k sz�tsz�r�dnak a balzsamos lampionf�nyben, ahogy kialakulnak a kisebb-nagyobb besz�lget� csoportocsk�k az italokkal roskad�sig halmozott asztalok k�r�l.

– Reito-chan, te is tudod, hogy m�r nem vagyunk olyan er�sek, mint a m�ltban. Kl�nunk hanyatlik, �s ez�rt is ker�lt�nk m�r nagyap�nk vezet�se alatt a D�li Ter�letek ur�nak h�b�r�be. M�r nem mi v�lasztjuk meg a sorsunkat, �s ezen �ner�b�l nem v�ltoztathatunk... Ki vagyunk szolg�ltatva neki... te is ismered az esk�t! – pr�b�ltam nem t�bbet mondani a kellet�n�l.

– De akkor is! Mi�rt nem cseleksz�nk? Mi�rt nem �llunk ellen, mi�rt nem l�zadunk? Az esk� pedig csak egy vacak r�gi pap�r... – szomor� tekintetem l�tt�n, �cs�m ink�bb nem folytatta, de az�rt m�g hozz�tette:

– �s ne h�vj �gy. M�r nem vagyok gyerek.

Halv�nyan l�ttam, ahogy a mellettem k�nyelmesen t�r�k�l�sben �ld�g�l� Sesshoumaru enyh�n g�nyosan, de rettent� �desen elmosolyodik. Nagyot dobbant a sz�vem...

–  Onee-chan? – pislogva f�kusz�ltam �csik�m k�v�ncsi arc�ra. – Mi t�rt�nt Risa, tiszt�ra elv�r�s�dt�l...

„�N?” – ny�g�tt fel egy hang a fejemben d�bbenten, de m�r el is fordultam t�l�k, elrejtve pirosl� orc�im.

– Semmi. Nem tudom, mir�l besz�lsz! – hebegtem nyelvbotladoz�sok k�zepette – Csak valami cs�pi a szemem... – hogy bizony�tsam, j� er�sen megd�rzs�ltem szemeim, �gy a k�nnyekt�l megolvadt fest�k a k�zfejemen ragadt.

Mikor visszafordultam Reito hangos nevet�sbe t�rt ki, de m�g a kutyaszellem is alig b�rta meg�llni, hogy hangosan fel ne nevessen.

– N�v�rem... n�h-�vh-�rem... – Reito fuldokolva mutogatott fel�m. – Akkora monoklikat kent�l magadnak!

Na tess�k. Kell nekem itt �getnem magam. Jaj, mi�rt is keltem fel ma!?!

Duzzogva elfordultam, �s ruh�m ujj�b�l finom sz�v�s� zsebkend�t vettem el�, majd let�r�ltem a cicom�t arcomr�l, �gy hirtelen �veket fiatalodtam. �m elny�jtott dacomban �szre sem vettem, hogy Sesshoumaru �s Reito lassan besz�dbe elegyedtek, �s a k�vetkez� dolog, amire feleszm�ltem, az az volt, hogy �cs�m felemelkedik.

– Gomen ne, Onee-san. Nekem vissza kell mennem. M�r biztosan �gy is idegesek... – k�nyszeredetten belet�rt s�t�t tincseibe.

– A kamikra... �gy elr�p�lt az id�! – �n is fel akartam kelni, de � visszanyomott.

Lehajolt, majd gyeng�den �t�lelt.

– Holnap megkereslek, ker�l amibe ker�l! Hallani akarom, mi t�rt�nt veled itt!

– �h�m... – ennyire futotta t�lem.

– Vigy�zz magadra Risa-onee!

B�lintva cs�kot nyomtam az arc�ra, majd hagytam, hogy felegyenesedjen t�lem. Azt�n, a k�vetkez� pillanatban pr�b�ltam m�r �gy tenni, mint aki nincs is ott, ahol. Ilyen nincs, a saj�t �cs�m �get le...

– Sesshoumaru. Rem�lem nem nagy k�r�s, hogy vigy�zz helyettem Ris�ra, ha megteheted...

Ilyen nem l�tezik! Iie!!! De mi�rt pont �? Naze?

– Yoi.

�csik�m apr�t meghajolt az inuyoukai fel�, majd szellemg�mb alakj�ban elr�ppent a t� fel�. �n pedig d�bbenten pislogtam ut�na, mik�zben pr�b�ltam nem arra gondolni, milyen sz�nben is pomp�zhat a fejem.

– Ne is foglalkozz vele! Tudod, � mindig ilyen volt... csak agg�dik, �s �gy l�ttam, benned els� l�t�sra megb�zott... Sz�val ne foglalkozz ezzel! – �sszef�gg�stelen�l mekegtem-makogtam, mik�zben �vzsin�rom rojtjaival j�tszottak ujjaim.

– Szeret t�ged, de m�g gyerek. Nem �rtheti ezt meg...

Hallottam, ahogy a f� k�nny� sz�lai meghajlanak k�r�l�ttem, majd k�zvetlen magam mellett meg�reztem Sesshoumarut. Valami�rt bent akadt a l�legzetem, pedig igaz�n nem is j�tt annyira k�zel. Csak �ppen annyira, ha hirtelen oldalra fordulok, biztosan siker�lne lefejelnem...

– Risa?

Huh... m�r megint �gy ejtette a nevem! Ez hihetetlen, ilyen... ilyen... �gy.

Elfojtottam egy s�hajt.

– Hai? – v�konyka hangon k�rdeztem vissza, mik�zben szemeim a t�n j�tsz� f�nyekre szegeztem.

– Mi�rt mondtad el ezeket el�ttem?

Hidegzuhanyk�nt �rt a k�rd�s, hiszen �n sem tudtam a v�laszt. Ujjaim k�z�l kics�szott a selyemzsin�r.

– Atashi... atashi...

Sz�vem olyan �r�lten kalap�lt, hogy k�ptelen voltam gondolataim szavakba �nteni, mert elnyomta �ket a d�b�rg� dobban�sok vad sorozata. Bors�zott a b�r�m, mik�zben �gy �reztem, l�ngol k�r�l�ttem a leveg�. M�gis, valami kellemes volt ebben az �rz�sben, mi az � k�zels�g�b�l fakadt.

– Naze? Risa...

Az utols� sz�tag l�gy lehel�s�vel egy id�ben megmozdult, majd v�ratlanul puha ujjak �rintett�k meg az �llam, �s ellen�ll�s n�lk�l maga fel� ford�totta arcomat. �n csak pislogtam r� f�l�sen-meglepetten, mik�zben � olyan hat�rozottan, m�gis olyan l�gyan pillantott szemeibe.

Teljesen elgyeng�ltem, mik�zben a zubog�s f�leimben elhalt, noha sz�vem m�g mindig �r�lten v�gtatott. Minden olyan k�l�n�ss� v�lt, ahogy ott �lt�nk egym�st�l alig s�hajt�snyira. �s az a gyeng�ds�g, amivel hozz�m �rt, az a kellemes hangsz�n, ahogy hozz�m sz�lt. Teljesen elb�dultam, �s sz�gyenemre egyre jobban �rezni v�ltem az �lemet elural� �des zsibbad�st.

F�lmosolyra h�zta sz�j�t, ahogy l�tta f�l�s bizonytalans�gom. Nem igaz�n tudtam, minek k�ne k�vetkeznie. L�ttam, ahogy egy pillanatra letekint halv�nyan remeg� ajkaimra, majd �jra visszan�z szemeibe. �reztem, hogy a finoman �llamon nyugv� ujjak m�g k�zelebb h�zz�k az arcom. Egy sz�vdobban�snyi ideig menek�lni pr�b�ltam, de ezt gyeng�d er�szakkal megakad�lyozta.

M�g l�ttam, ahogy szemeiben megcsillan az a k�l�n�s, hom�lyos f�ny, majd oly v�ratlanul d�nt�tte balra az arc�t, hogy �n �szre sem vettem, mikor vett�k ajkai birtokba az eny�meket. Puha �s kellemes �rz�s volt, mi arra �szt�k�lt, hunyjam le szemeim, s b�zva �benne, adjam kez�be az ir�ny�t�st.

Meg kellett tennem. Egy �rz�s r�g�ta k�vetelte m�r ezt. Ezt, hogy v�gre �rezzem egy f�rfi gyeng�d k�zels�g�t, hogy valakinek elvesszek bec�z� �lel�s�ben.

Abban a minutumban, hogy lehunytam szemeim, f�l�tt�nk megindult a csillagokkal tark�n h�mzett fekete �g, s lusta arany cs�v�t h�zva maguk ut�n f�nyes pontok indultak el. Egyszerre �t-hat �jjeli f�nypontocska is megcs�szott a boltozatos �gen, s lass� fut�ssal t�nt el egy ir�nyba.

Mi ebb�l a csod�b�l nem l�ttunk semmit, hiszen valami m�s sokkal nagyobb csod�nak adtuk �t magunkat...

Folytat�s k�vetkezik...