Risa no kibou - Sesshoumaru

りさのきぼう ー 殺生丸

by Mido

8. fejezet:

Titkok - ひみつ

S�hajtva dob�ltam le magamr�l a ruh�kat, majd lezuhanyoztam kicsiny f�rd�mben. V�g�l, az els� f�nysugarakkal egy id�ben �gyba ker�ltem, s gyorsan �s v�ratlanul aludtam el, egy �lomszer� �jszaka eml�k�vel... azt�n egyszer csak Menoru ott fek�dt mellettem. A sz�vem is kihagyott; sikoltani akartam, de persze nem j�tt ki hang a torkomon. Ekkor ahelyett, hogy elkezdte volna szok�sos terrorj�t, v�ratlanul v�r�sre v�ltottak a szemei. Menek�lni akartam de, nem tudtam... Olyan er�sen zengett a hangja:

– H�tlen volt�l Risa? Ugye tudod mit jelent ez?

Lihegve, izzadtan, reszket� sz�vvel �bredtem. K�t �s f�l hossz� percig fel sem tudtam fogni, ez csak �lom volt. Annyira val�s�gosnak, annyira �leth� t�nt! V�g�l, mikor m�r siker�lt tudatos�tanom magamban, hogy csak r�m�lom l�ttam, nem a val�s�got, keser�s�gemben s�rva fakadtam. Ritk�n szoktam s�rni, szinte csak kiz�r�lag a Menoruval t�lt�tt �jszak�kon. Am�gy mindig �s minden k�r�lm�ny k�z�tt er�snek mutattam magam.

Nem tudom, mennyi ideig �lhettem �gyamban pityeregve. Egy id� ut�n, mikorra t�nyleg �sszeszedtem magam, kim�sztam a takar� al�l, �s szemeimet t�r�lgetve, h�pp�gve az o-furo fel� vettem l�pteim ir�ny�t. Odabent azt�n nagy adag hideg v�zzel megmostam az arcom, v�g�l kib�jtam h�l�ruh�mb�l �s az �jabb zuhany mellett d�nt�ttem. Sok id�t elpancsoltam a v�z alatt, s mire visszal�ptem szob�mba testem k�r�l egy sokat �ppen nem takar� t�r�lk�z�vel, valamint eggyel hajamon, m�r valaki v�rt r�m. Jobban mondva valakik. Igen d�ja vue �rz�se volt a dolognak...

Ideiglenes lakoszt�lyomban Fumaya �s Sesshoumaru �llt – �s val�sz�n�leg vitatkozott - mikor is kil�ptem a shouji m�g�l. H�t nem tudom, ki v�gott �rtetlenebb k�pet h�rmunk k�z�l. Fumaya az els� d�bbenet ut�n robbanni akart, az ifj� youkai pedig �pp, hogy csak a sz�j�t nem nyitotta ki ak�zben, m�g v�giglegeltette rajtam szemeit – persze nagyon diszkr�ten – �n pedig pirulva ford�tottam oldalra arcomat az els� d�bbenet ut�n.

Azt hiszem, komorn�m akkor fogott szagot el�sz�r. A norm�lis reakci� t�lem ugyanis az lett volna, hogy eget-f�ldet zenget� sikoly mellett Sesshoumaru fej�hez v�gom a hozz�m legk�zelebb es� t�rgyat, majd visszamenek�l�k a f�rd�be. Anno legal�bbis Menoruval ezt tettem, egy teljesen ugyanilyen helyzetben.

V�g�l is Sesshoumaru szedte �ssze mag�t legel�sz�r, �gy t�nt, valamit mondani akar. De azt�n csak lesiklott r�lam pillant�sa, �s f��ri m�lt�s�ggal elhagyta a szob�t. Idegesen kerestem meg szemeimmel Fuma szemeit. �gy n�zett ki, nem tud mit sz�lni a meglepet�st�l.

– Sesshoumaru... mi�rt volt itt? – k�rdeztem �vatosan.

Tudtam, ketyeg az id�z�tett bomba.

– T�ged keresett... – komorn�m hangja t�lont�l sz�ntelen volt ahhoz, hogy ne vegyem rossz el�jelnek. – Besz�lni szeretett volna veled. Azt hiszem, tudod is, hogy mir�l...

Na csak ezt ne! Ez a f�lig kimondom, amit gondolok dolog. Ezzel tudott az idegbajba kergetni Fuma! Tudtam, hogy b�zhatok benne, m�gsem engedhettem ennek a j�t�knak.

– Nem szeretem ezt a st�lust. Az alaptalan gyan�s�tgat�st pedig f�leg nem. T�l sokat kombin�lsz! – hideg voltam, �s nagyon �gyesen siker�lt �tgyalogolnom rajta.

Csod�latomra m�g csak jel�t sem mutatta, hogy felvenn� g�g�met.

– Engedelmeddel Risa-sama, gomen nasai... csup�n k�ptelen voltam nem �szrevenni, ahogy...

Na most m�r el�g! K�zbe v�gtam.

– Azt mondtam, t�l sokat kombin�lsz! – f�jt a sz�vem, hogy �gy besz�ltem vele – Am�gy is... – sz�rakozottan ledobtam magamr�l a t�r�lk�z�t �s egy sz�l semmiben kerestem magamnak als�ruh�t – Fiatal... nem kell �t�lkezned emiatt.

K�sz r�hej volt! �n mondom �r�, hogy fiatal!?! J�, elm�letben �n f�rjes asszony vagyok, de akkor is... M�rget mertem volna r� venni, hogy picivel id�sebb, mint �n. Szolg�l�m csendben seg�tett az �lt�zk�d�sben.

�pp, hogy csak fel�lt�ttem als�ruh�m, �s r� yukat�m, kopog�s t�rte meg a be�ll� csendet. Mindketten meg�lltunk mozdulataink k�zben, �m a nem v�rt vend�gnek siet�s lehetett, mert minden tov�bbi n�lk�l benyitott.

– Reito? – k�rdeztem �rdekesen sip�t� hangon, de m�g gondolatban hozz� tettem: Te nem vagy norm�lis!

– Doumo gomen Risa-san – legal�bb annyi esze volt, hogy nem sz�l�tott „n�v�rk�m”-nek – Azt gondoltam, m�r bizony�ra �bren van...

– Fiatal�r? – h�t igen, Fumay�t nem lehetett �tverni, f�leg, hogy tegnap m�r volt szerencs�je �csik�mhez az �zenet �tad�sa k�zben.

– Fuma! – m�g miel�tt ideje lett volna megsz�lalni, �n k�zbe v�gtam – Ugye mondanom sem kell, hogy err�l hallgatsz!

Hangom fesz�lt volt, �s fenyeget� �llel b�rt, mit�l komorn�m cseppet megh�kkent.

– Term�szetesen, Risa-sama. Ahogy �hajtja. Most, ha megbocs�t, kint v�rn�m meg, am�g besz�lgetnek...

– Arigatou! – megeresztettem egy h�l�s mosolyt, majd �jra v�ratlan l�togat�m fel� fordultam.

Mindketten csendben v�rtuk, hogy Fuma elhagyja a szob�mat. � maga ut�n nem h�zta be az ajt�t, apr� r�st hagyott. Zs�rt�l�dve trappoltam a fusuma fel�:

– M�g is mit k�pzelsz... az �cs�mmel vagyok egy szob�ban...

– M�rges vagy? – k�rdezte kicsit habozva az eml�tett.

– Az! Nem gondoltam, hogy k�pes vagy idej�nni. �gy l�tom, nem �rted, mit kock�ztatsz!

– Igazad van, nem �rtem – hangja furcs�n nyugodt volt. – Nem �rtem, mert nekem semmit sem mondtatok.

– Mi�rt, mit kellett volna? Att�l mi lenne m�s? – b�nt�dottan elfordultam.

Hangosat, m�lyet s�hajtottam, majd meglaz�tottam yukat�m nyak�t. F�lledt meleg uralkodott a szob�ban. Ez csak fokozta bossz�s�gom.

– Mit akarsz hallani? – k�rdeztem �rnyalatnyit finomabb hangon.

– Mindent. Kezd az elej�n.

Rosszall�n ciccegni kezdtem, felemelt mutat� ujjam orra el�tt ingatva.

– Nem vagy te egy kicsit telhetetlen...

– Risa! – h�t ez k�sz. �gy besz�l, mint egy feln�tt. Hol van az �n kawaii kis�cs�m?

– J�, j�... �lj le – az �gy fel� b�ktem, majd megkezdtem s�t�mat fel, s al� a szob�ban. – H�rom �vvel ezel�tt ap�nk �s any�nk beleegyeztek a Tan�cs d�nt�s�be, miszerint, hogy biztos�tsuk politikai helyzet�nk �s t�r�keny f�ggetlens�g�nk, l�nyt k�ldenek D�l Ur�hoz asszonynak. Egy�rtelm� volt, hogy az �t kl�n k�z�l valamelyik f��gi onnanoko ker�lhet csak sz�ba.

– De neked otom�...

– Csend! Err�l nem besz�lhetsz a hat�rokon k�v�l! Ismered a t�rv�nyt... – s�hajtottam, a besz�lget�s alatt m�r nem tudom, h�nyadszor. – Menoru engem v�lasztott. Persze Haha-ue nem akarta engedni. Hiszen m�r megkaptam a krist�lyt. Erre, mint ahogy te is tudod, Menoru fogta mag�t �s elhozott. Nem akad�lyozhatt�k meg...

– Risa, ezzel a Tan�cs nem csak fel�ldozott t�ged, de a titkainkat is kiszolg�ltatta.

– Igen is, meg nem is. Ugyan a krist�ly ugyan m�r egy� lett velem, de nincsen semmilyen k�pess�gem a kinoe n�lk�l. Amit sosem fogok megkapni...

– De mi�rt kell nek�nk hagyni ezt? Hiszen a p�nc�lokkal nem lenne sz�munkra ellenf�l egyik Tartom�ny nagy�r sem. �s pont t�ged, pont a n�v�rem... – Reito nyugodt volt, de legink�bb elkeseredett.

Most j�ttem r�, milyen sok id� is h�rom �v. Az �cs�m feln�tt an�lk�l, hogy �n �szre vettem volna. Ha testileg m�g nem is teljesen, ap�nk nevel�s�nek szelleme ott hagyta keze nyom�t viselked�s�n, modor�n, gondolkod�s�n. Egysz�val �rettebb lett.

– Reito, ez a karm�m. Nem tehetek ellene semmit. Egyszer�en �gy kell n�znem erre a helyzetre, mint a szeretteim�rt t�rt�n� �ldozatra. �s ha �gy gondolok r�, m�r nem is zavar semmi... – kiv�ve Menoru, gondoltam.

L�that�an elgondolkozott.

– �s a nagy�r? Menoru-sama j�l b�nik veled?

– Mondhatni... – �gni kezdett talpam alatt a talaj.

– Hogyan lehet... amit mondt�l tegnap. Hogy m�g... – legal�bb nem csak engem fesz�lyezett a t�ma.

– �gy – megmutattam neki egyetlen m�dszerem a v�dekez�sre.

Pajzsom halv�ny feh�r f�nnyel vonta be alakom, majd elt�volodott b�r�mt�l �s toj�sdad form�ban �lelte k�rbe testemet.

– A krist�ly egyetlen ereje, amit haszn�lni tudok...

B�lintott. Egy eg�sz pillanatig azt hittem meg�szom.

– �s � ezt annyiban hagyta? – vonta fel s�t�t szem�ld�keit.

– Nem tud m�st csin�lni...

– M�gis, nem vagy egy kicsit id�s m�r ahhoz, hogy senkivel... – l�ttam a pajz�n provok�ci�t a szemeiben.

– H�k�s! M�g csak 17 m�ltam! �s am�gy sincsen k�z�d az ilyen jelleg� mag�n�gyeimhez! – k�zelebb l�ptem, majd er�sen homlokon p�ccintettem.

– Sz�val v�nl�ny leszel, ahelyett hogy lel�pn�l innen?

– A kett� nem f�gg �ssze! – fontam �ssze magam el�tt karjaim duzzogva.

– Magas, ez�sthaj�, Nyugatr�l j�tt, �s egyfolyt�ban t�ged n�z?

Kicsin m�lott, hogy fen�kre nem �ltem a meglepet�st�l. Vagy, hogy nem adtam egy meg�rdemelt taslit Reitonak. De diplom�ciai szempontb�l j� volt, hogy nem tettem egyiket sem. �sszekaptam von�saim �s hidegen r�n�ztem.

– Te most mir�l besz�lsz?

– Sesshoumaru �s te szemmel l�that�an j�l kij�ttetek... tegnap este.

– Reito? – �g� gyan� fogalmaz�dott meg bennem.

– Csak vissza akartam menni, megk�rdezni, hogy a sz�leinknek besz�ljek-e a tal�lkoz�nkr�l... de azt�n ink�bb nem akartam zavarni.

Sz�vem szerint elkaptam volna �s �rj�ngve megk�rdeztem volna, hogy mennyit l�tott. Kellett p�r pillanat, mire elvetettem magamban ezt az �tletet.

– Reito, szeretn�m, ha ezt sosem eml�ten�d meg senkinek sem... egyszer�en csak... – pr�b�ltam szavakba �nteni azt, ami vez�relt. – Egyszer�en csak nekem is sz�ks�gem van valakire. Nem �rtheted m�g ezt... Sesshoumaru �s �n csak...

– Nem kell magyar�zkodnod. Legal�bbis, nekem nem – v�llat vont �s elt�ntette a g�nyos mosolyt sz�la szegleteib�l. – Ha te �gy boldog tudsz lenni, a te dolgod.

– Otouto! Az, hogy nem besz�lhetsz err�l t�bb, mint a boldogs�gom �ra! Ez az �let�nk �ra! �s ezt nagyon jegyezd meg. �n vagyok a z�rad�k azon az egyezm�nyen, hogy D�l nem pr�b�l meg bekebelezni minket! Tudom, hogy ostoba hib�t k�vettem el, �s v�get is fogok vetni ennek! – kimondtam azt, ami a legjobban nyugtalan�tott tudat alatt.

– Nem kell err�l besz�lned t�bbet Onee-chan. Csak sz�lni akartam. Nekem tov�bbra sincsenek titkaim el�tted.

– Arigatou, Reito-chan! – teljes sz�vemb�l �leltem meg.

– Ap�nak �s any�nak nem besz�ltem a tal�lk�nkr�l. �s azt hiszem, az lesz a legjobb, ha ez kett�nk k�z�tt marad.

– Hai... k�rlek, vigy�zz r�juk!

– Meglesz, ne agg�dj... de most m�r megyek, mert a v�g�n m�g lek�sed a vacsor�t mai is.

N�m�n b�lintottam, �s valahol m�lyen b�szke voltam r�. Hogy �gy tud hozz��llni mindehhez. �s felett�bb megk�nnyebb�lt, ami�rt nem feszegette a Menoru �s k�ztem l�v� viszonyt. M�g miel�tt elhagyta volna a szob�mat, �jra meg�lelt�k egym�st. A lelk�re k�t�ttem, hogy vigy�zzon mag�ra �s any��kra is. Azt�n k�nytelen voltam elengedni.

T�voz�sa ut�n alig f�l perccel Fumaya k�rt bebocs�t�st ism�t. K�sz�l�d�s�nk csendesen folyt. Vil�gosk�k yukat�t adott r�m, melyre halv�ny r�zsasz�n, s�t�tlila h�mz�ses brok�t gall�rt vart, s erre h�ztam fel gy�ny�r� sz�p furisodem. Az anyag a legfinomabb sz�v�s� habselyem volt, �m k�bults�gomban nem figyeltem a mint�zat mibenl�t�t. Mindk�t oldala festett �s d�sz�tett volt, �gy, m�g testem nagy r�sze karmazsin �rnyalatba burkol�zott, addig a l�baimn�l sz�tv�l� anyag �s ruh�m ujjai sakura szirom sz�n�ben f�r�dtek. Visszahajtott nyaki r�sze szint�n el�bbi halv�ny �rnyalat� volt, a hossz� ujjak legalja szel�den t�rkizes-z�ldre olvadt, k�l�nb�z� vir�gok mint�i k�z�tt. Annyira v�kony volt, hogy szinte sejteni lehetett alatta �gsz�n als� ruh�m. Mint az el�z� esti, ez is m�lyen dekolt�lt volt el�re �s h�trafel� is, de alatta a yukata mindent takart. R�zsasz�n als� obit kaptam, minek alja �s teteje kil�tszott, a hanerimhez hasonl� ibolyasz�n, d�sztelen, vastag meru obi al�l, amit a derekamra k�t�tt Fumaya, fukura suzume maslival. Utols�nak az aluls� obival harmoniz�l� obi jime ker�lt fel a derekamra, ezzel �lt�zetem teljesen elk�sz�lt.

Komorn�m eligaz�tva �nnepi ruh�im fodrait, let�rdeltetett a tatamira, majd kibontotta hossz� hajam, mely �gy a f�ldet s�p�rte. Gyorsan kif�s�lte, n�ha er�sen t�pve, majd frufrum megtup�rozva sz�narany f�s�vel fogatta h�tra. Mindk�t oldalr�l elk�vette ugyan ezt, csup�n itt m�r l�thatatlan hajt�kkel. Tark�m fel�l, sz�momra ismeretlen m�dszerrel k�t�tte fel tincseim, obim kicsiny�tett m�s�nak t�n� szalaggal. Hamarosan �letem egyik legeleg�nsabb frizur�j�val csod�lhattam meg magam a t�k�rben. K�t j�t�kos tincs omlott le el�l v�llaimra, m�g hajam hossza magasra csatolt l�farokb�l bukott al�. Mesteri volt, jobbr�l finom m�v� j�de hajt�t l�thattam hajkoron�mban, melynek sz�ps�ge megb�jt az arany f�s� �rny�k�ban.

– Azt hiszem, Menoru nagy�r el�gedett lesz sz�ps�geddel Risa-sama! Mikor ide ker�lt�l, engedelmeddel, m�g csak egy k�cos l�zad� kisl�ny volt�l... de mostanra! – besz�d k�zben Fumaya kov�val gyerty�t gy�jtott, melynek l�ngj�ba tolta az elfeketedett fa p�lcik�t.

– Ugyan, ne udvarolj nekem! – hunytam le szemeim, hogy megrajzolja azoknak f�st�s vonal�t.

– Mindenki gy�ny�r�nek fog tartani! – �reztem a rejtett csapd�t, �gyhogy nem v�laszoltam.

A sminkel�s m�r nem tartott sok�ig, alig p�r perc m�lva beleb�jhattam get�imba �s ism�t elindulhattam. De m�g miel�tt utam az �tkez� fel� vehettem volna, eszembe jutott valami.

– Fuma, k�rlek v�rj meg az el�csarnokban! – tipegve elindultam r�gi lakoszt�lyom fel�.

Ideges voltam, nem akartam Menoruval �sszefutni. Tudtam, tal�n lebuktatom magam �gyetlen viselked�semmel... iszonyatos lelkiismeret-furdal�som t�madt tegnapi kis kih�g�som�rt. Ekkor tudatosult bennem, nem csak saj�t �letem teszem fel ebben a j�t�kban, ahol vagy mindent viszek, vagy mindent bukok.

Mire el�rtem urammal k�z�s h�l�nk ajtaj�t, olyan ideges voltam, hogy csak szaggatottan tudtam l�legezni.

– Rendben Risa... most pedig �sszeszeded magad! Hiszen csak az a nyakl�nc kell neked innen... – egy m�ly s�haj m�lt�n h�rom er�teljest koppantottam a fusum�n, majd elh�ztam azt...

Egy nagyon hossz�, �s gy�tr� pillanatig farkas szemet n�ztem Menoruval, aki �ppen �gyunkr�l tekintett vissza r�m. Alatta egy sz�momra ismeretlen, kreol b�r�, s�t�tv�r�s haj� l�ny fek�dt, kipirult arccal... �s – teljesen meglep� m�don - ruha n�lk�l.

Kellett m�g p�r pillanat, mire siker�lt felfognom a helyzet l�nyeg�t. �s ut�na m�g n�h�ny, mire �jra gondolkod�s- �s mozg�sk�pess� v�ltam.

– Uhh... – enn�l �rtelmesebbet nem tudtam hozz� f�zni a f�lre�rthetetlen l�tv�nyhoz.

Pillant�saim kicsit elkalandoztak a zavarban l�v� l�nyon, mintha valami �rthetetlent akartam volna tanulm�nyozni. Szemmel l�that�an nagy �lvezetek k�zep�n toppantam be. �s k�nyszer� �r�m�mre Menoru is zavarban volt.

– Folytass�tok csak, m�r itt sem vagyok! – ekkora szellemess�get…

Teljes lelki nyugalommal bes�t�ltam, f�s�lk�d� asztalomb�l kivettem egy selyemzacsk�t, majd abb�l az aranyl�ncon l�g� r�zsasz�nk�ves med�lt. M�g otthonr�l hoztam magammal, ez�rt f�jt �rte a sz�vem. Rem�nykedtem, hogy �desany�m l�tni fogja a nyakamban, �s ebb�l tudja, m�g mindig rettent�en hi�nyoznak. T�le kaptam, a tizedik sz�let�snapomra.

– Ki ez a n�? – hallottam a f�l�s suttog�st magam m�g�l.

– �n? – majd kiestem lelki nyugalmamb�l...

M�g ez a kis k�nny�v�r� ribanc meri megk�rdezni, hogy �n ki vagyok?!?!

– Istenem, de modortalan vagyok! – s�hajtottam nagyot, mik�zben g�nyos mosoly ter�lt sz�t arcomon. – Risa Narusegawa no Minami... – k�pletesen meghajoltam fel�j�k, majd elhagytam a szob�t.

Az�rt m�g miel�tt becsaphattam volna az ajt�t, hallottam a l�ny suttog� szavait:

– D�l �rn�je? Akkor � a te...

Sosem gondoltam, hogy f�jni fog, ha valaha r�nyitok dr�ga uramra, mik�zben m�s n�csk�vel hetyeg. Tiszt�ban voltam vele, hogy t�bb csel�dl�nynak, �s tal�n n�h�ny magasabb rang� fiatal yash�nak is elcsavarta a fej�t. De most teljesen fel voltam h�borodva. Nem is az�rt, mert Menoru beszerezte az �lvezeteket, miket �n nem voltam hajland� szolg�ltatni neki, de, hogy a k�z�s szob�nkban, azon az �gyon, ahol �n is aludni szoktam... K�sz t�boly!

D�lva-f�lva letrappoltam az el�csarnokba, ahol m�r gy�lekeztek a vend�gek. Mindenki arra v�rt, hogy a h�z valamely gazd�ja v�gre betess�kelje �ket a vacsor�ra. Menoru �ppen az emeleten... az id�t t�lt�tte. Mayura �s �desanyuk�ja nem tudom, merre lehetett, �gy a kopog�, kiss� m�snapos szemek l�tt�n k�nytelen voltam �n �tvenni az ir�ny�t�st, mire szolg�l�m fel is h�vta a figyelmem.

Megk�sz�r�ltem a torkom, m�g az utols� l�pcs�fokon �llva, majd csilingel� hangon megk�rtem kedves mulatoz� t�rsas�gom, f�radjanak �t a kit�rt ajtaj� nagyterembe. El�g kaotikusan mozogtak, de kisebb-nagyobb gubancok ut�n, v�g�l minden csal�d, �r �s �rn� megtal�lta a hely�t; m�g�tt�k szolg�juk kuporogva vigy�zott l�bbelij�kre. Jobb h�j�n italt hozatattam, hiszen m�g sem kezdhettem el a vacsor�t D�l ura n�lk�l...  

Folytat�s k�vetkezik...