B�v�letben

Haland� Istenn�

by Mido

25. r�sz

„Mi ez a f�jdalom? Uhh.. a derekam…” – Seya nagyot s�hajtva fordult a m�sik oldal�ra.

P�r percig m�g fek�dt �gy, �m fej�ben lassan t�tova gondolatok indultak meg, mire felnyitotta egyik szem�t. A szoba sz�rk�leti hom�lyban �szott, �m m�g sem ez zavarta. Ahogy tekintet�t f�kusz�lni kezdte lassan r��bredt, hogy egy m�sik szemp�r n�z vissza az �v�be. Ett�l m�r azonnal mozg�sra tudta �szt�k�lni zsibbad� f�j� v�gtagjait.

-               Te �szrevetted mikor �rt vissza? – hallotta valahonnan a hom�lyb�l, maga m�g�l.

-               Egy�ltal�n nem. De nagyon �gy n�z ki, mint akit ki�t�ttek… - v�laszolt az �t b�mul� szemp�rok tulajdonosa.

-               Szerintem ahhoz nem kellett senki. L�ttad mennyi szak�t megivott, csod�lkozom, hogy el�bb nem d�lt ki. S�t hogy egy�ltal�n m�g volt ereje �jszaka kalandozni…

Seya fel�lt, majd gyors mozdulatokkal megd�rzs�lte hom�lyos szemeit, �s nagy nehezen szem�lyekhez kapcsolta a hangokat.

-               Egy�ltal�n nem �t�ttem ki magam… - d�nny�gte zs�mbesen – De ha m�r itt tartunk, � m�g mit keres itt? – a k�rd�st m�r a l�t�ter�be l�p� Ay�nak c�mezte.

A hercegn� meglep�d�tt, �s nem v�laszolt egyb�l. Seyako nem is hagyott neki r� id�t.

- Ne mondj ink�bb semmit. Nem �rdekelnek a r�szletek… - azzal lass� mozdulatokkal fel�llt, �gy r�j�tt katan�val az oldal�n aludt el, val�sz�n�leg att�l sz�r az eg�sz dereka – Olyan h�lye vagyok, igaz�n �n is szerezhettem volna magamnak egy kellemes �jszak�t… - motyogta ezt m�r csak halkan maga el�.

- Seya-chan! –fortyant fel Aya Hime – Ezt m�g is, hogy �rtetted?

- Sehogy! – n�zett f�radt, karik�s szemekkel a l�nyra Seyako, �m Aya tekintete h�rtelen megv�ltozott.

- Milyen a sz�d Seya?

A k�rdezett, lebiggyesztett ajkaihoz �rintette ujjait, mire alvadt v�rdarabk�k pottyantak ujjaira, s ahogy megnyalta a sz�j�t m�r �rezte is a keser�, vas�z� arom�t. H�rtelen jutott esz�be az elm�lt �jjel, s annak esem�nyei.

- M�g is b�ntott valaki? – k�rdezte Aya veszedelmesen �sszesz�k�l� szemekkel.

„Agg�dik �rtem! De �des! Agg�dik…” – Seyako miut�n lenyalogatta a marad�k v�rt is, h�l�san n�v�re nyak�ba borult.

-               Semmi bajom Aya-nee! Rem�lem nem haragszol r�m! – Ay�t h�rtelen �rte ez a nagy szeretet hull�m.

-               Persze, hogy nem! De most m�r k�sz�lj, pirkadatkor indulunk!

Seyako f�lk�m�ban leh�mozta mag�t Ayasihor�l, majd t�z perces k�sz�l�d�s ut�n m�r menetk�sz �llapotban volt. Csup�n nagyon laposakat pislogott. De indul�s el�tt m�g �tj�ra eresztett�k Ryohmarut, azt�n kis csapatuk, vezet�j�kkel �s k�s�ret�kkel egy�tt �tra keltek hazafel�. Seya pedig k�nl�dva �s nyakf�j�san ugyan, de kialudta mag�t lovagl�s k�zben.

D�l lett mire vissza�rtek a palot�ban. Mindketten csak nagyokat pislogtak, ahogy a m�hkask�nt zsong� �p�let k�zel�be �rtek. M�r az udvar ki volt ford�tva a sarkaib�l, a kert tenger fel�li fel�re hatalmas, feh�rponyv�s s�trat �ll�tottak, alatta asztalokkal �s sz�kekkel, ahol m�r alakok �ld�g�ltek a szikr�z� naps�t�sben.

Azt�n ahogy bel�ptek a palot�ban, m�r t�j�koz�d� k�pess�g�ket is elvesz�tett�k, odabent sok sz�z szolga ny�zsg�tt, mindenf�le t�rgyakat cipelve. Az el�csarnok m�r h�feh�r vir�g�rban �szott, a nagyterem ajtai sarkaikig kit�rva. Azokra �ppen a csal�di c�mereket �br�zol� h�feh�r z�szl�kat k�t�tt�k fel. Seyako nem tudott mit tenni, meg�llt �s megb�multa a k�sz�l�d�st. Ahogy figyelte a hossz� l�tr�n felm�sz� kecses csel�dl�nyt, a l�tr�t tart� szolgafi�t, ahogy a csod�latos b�rsony anyagokon megt�rt a nap arany f�nye, gyomra lassan, fokozatosan �kl�mnyi gomb�cc� zsugorodott �ssze.

„J�s�gos kamik… holnap f�rjhez fogok menni!” – Seya h�rtelen �gy �rezte egyed�l van a hatalmas el�csarnokban, �s se sz� se besz�d eldobta anyagi test�t, hogy v�gre elt�nj�n innen.

Aya meglepetten b�mult a lassan elhalv�nyul�, semmiv� foszl� halv�nyk�k g�mb�kre, melyek kish�ga egykori hely�t jelezt�k.

Seyako kora d�lut�n �bredt, ahogy az erk�ly�t ferd�n nyal� napsugarakat figyelte, �gy sejtette 3 �ra k�r�l j�rhat az id�. Egy fokkal jobban �rezte mag�t, mint �rkez�s�kkor, most m�r nem volt kialvatlan, �m a gomb�c nem t�nt el a tork�b�l. Felkelt lemosdott, majd tiszta egyenruh�t h�zott el�. �lt�zk�d�s k�zben �szrevette az asztal�n pihen� t�lc�t, rajta a h�feh�r onigiriket, tocsog� sz�jasz�szban. V�g�l is az �tel nagy r�sz�t megette, hab�r az �tkez�s k�zdelmesre sikeredett. Az eb�d v�gezt�vel elhagyta szob�j�t.

Nem akart felt�n�st kelletni, �gy nem az ajt�n t�vozott. Elm�j�t megfesz�tve maga el� k�pzelte dolgoz� szob�j�t �s m�r j�tt is az a h�z�, l�k� �rz�s. K�t pillanat m�lva m�r Karen-san pislogott r� kiss� meglepetten.

-               Ne k�rdezd. Egy ideje r�vidt�von tudom magam teleport�lni, meg n�ha m�r az anyagtalan rep�l�s is eg�sz j�l megy – n�zett a d�monl�ny d�bbent szemeibe.

-               �n egy sz�t sem sz�ltam Seya-sama… - ingatta meg a fej�t a youkai.

-               Helyes. Akkor most k�rem az �sszes jelent�st, ut�na pedig levelet k�ld�k a kapit�nyokhoz.

-               �rtettem, Taicho-sama!

Seyako hossz� k�t �r�n �t b�jta a jelent�seket, mit�l a feje lassan f�jni kezdett, adrenalinja megugrott, �m a szorongat� gomb�c a tork�b�l tovat�nt. Dolga v�gezt�vel majdhogynem el�gedett mosollyal pillantott fel a v�rakoz� Karenra.

-               Megk�nnyebb�ltnek t�nik Seya-san… - a d�monl�ny elmosolyodott.

-               Tudod, m�r egy pillanatra komolyan azt hittem, hogy bek�tik a fejem! – Seyako elvigyorodott, majd �sszekapva von�sait ledikt�lta a levelet.

Karen v�gig egy sz�t sem sz�lt, de sz�ve a tork�ban dobogott, ahogy felfogta mire is k�sz�l a hercegn�. Munk�juk v�gezt�vel, v�g�l nem �llhatta meg, a t�voz� l�ny ut�n sz�lt.

-               Seyako-sama! Rem�lem, tudod, hogy mi mind melletted vagyunk! Soha nem ism�tl�dik meg az ami… - de Seya k�zbe sz�lt.

-               Karen-san, wakatta! – de m�g miel�tt elindult volna, esz�be jutott egy k�rd�s – Mond, 15 �ve az eg�sz palota le�gett?

-               Mire gondolsz? Ezek a k�vek t�l�ltek m�r t�bbet is, mint az a t�z. Csup�n a ki�gett minden, �s a sz�ll�s�p�letek omlottak �ssze. De m�rt k�rded Hime?

-               Semmi, csak van egy hely, amit meg akarok keresni… - azzal siet�sen t�vozott.

Seya �gy osont a folyos�kon ak�r egy lopni k�sz�l� tolvaj. Minden pillanatban h�tra k�mlelt, att�l rettegve k�vetik. Olyan helyre tartott, ahol m�r nagyon sok ideje nem volt. Amire eml�keznie sem kellett volna. K�nnyed gyors l�ptekkel �rt el a d�lnyugati k�rfoly�sokat, majd felfutott a harmadik emeletig. Ott �jra k�r�ln�zett, m�g nem teljesen meggy�z�d�tt r�la, hogy egyed�l van.

Err�l az emeletr�l m�r csak visszafel� lehetett menni, �szaknak, de �t ez nem zavarta. Az els� faragott cseresznye ajt�n�l meg�llt, majd megh�zta a s�s leveg�t�l kiss� rozsd�ll� reteszt. Az ajt� nyikorogva, vinnyogva engedett, majd befel� ny�lott. Seya k�t pillanat alatt bent volt, majd r�ford�totta a z�rat. Odabent vak s�t�t honolt, mit�l kiss� be p�nikolt, �m hamarosan esz�be jutott a legegyszer�bb id�zet, amit els�nek megtanult. Halkan p�r k�l�n�s z�ng�j� sz�t ejtett, majd hozz� tette:

-               Hikari! – hangja reszketett.

A hom�lyban a semmib�l pattant el� apr�, t�ncol� l�ngnyelv, ami lassan k�ralakban �sszefon�dott, �s r�kapcsol�dott a l�ny el�reny�jtott bal csukl�j�ra.

- H�t m�g mindig k�pes vagyok ezekre – m�l�zott Seya, a k�ken �g�, er�s f�nyt �raszt� karperecet figyelve.

Azt�n esz�be jutott igazi c�lja. Gyorsan k�rbepillantott a szob�ba. Val�ban, itt semmi nem v�ltozott, ami�ta t�bb mint 18 �ve itt j�rt. Utolj�ra akkor, amikor mestere m�g vele egy�tt id�z�tt p�r h�napot ebben a palot�ban. Akkor 13 �ves volt, most m�r csak p�r h�t v�lasztotta el a 17-t�l. N�gy, a val�s�gban azonban 18 �v rep�lt el az�ta. �gy t�nt a nagy h�bor� sem v�ltoztatott semmit a szob�n. A leped�kkel letakart faragott m�rv�nyszobrok m�g mindig ugyan ott �lltak, mint amire eml�kezett. K�tked� lass�s�ggal kikereste azt a szobrot, ami a legk�l�nlegesebb volt a t�bbi k�z�l. Ez m�g �gy letakarva is l�tszott, hiszen a t�bbivel ellent�tben ez karcs�nak �s emberszer�nek t�nt az �rnyak k�z�tt. Seya gondolkod�s n�lk�l nekifesz�lt.

Halk morg�, recseg� hang keletkezett majd elhalt �s felv�ltotta az �vtizedes homok s�r�sa a mozdul� t�meg alatt. A l�ny l�legzete bent akadt. A szobor talapzata alatt m�g mindig ott volt a s�t�ten t�tong� embernyi lyuk, a cs�szda. Kiss� habozott, mindig ut�lta ezt a k�zleked�si m�dszert, v�g�l lassan alaktalan f�nyg�mb�kk� olvadt �s �gy t�nt el a bizalmatlan feketes�ggel t�tong� �rben.

A cs�sz�s hossz m�sodpercekig tartott, de neki ink�bb egy �r�kk�val�s�gnak t�nt, f�leg mivel az izgalomt�l k�ptelen volt megtartani anyagtalans�g�t, �s liftez� gyomorral zuhant a v�gestelen alag�tban. De egyszer ennek is v�ge lett, minek k�vetkezt�ben hangos nyekken�ssel padl�t fogott, valahol, a palota pinc�in�l is m�lyebben.

�jra korom s�t�tben volt, mivel izgalm�ban a f�ny id�zet is el�lt, �gy k�nytelen volt �jra fel�leszteni azt. Lassan fel�llt, leporolta mag�t, �s a hatalmas terem – mert hogy az volt – akusztik�j�ban d�ng�nek t�n� l�ptekkel visszah�tr�lt oda ahol a lyukat sejtette, amin �t �rkezett. Mikor el�rte a falat tapogat�zni kezdett, �s a kiss� poros fel�leten meg is tal�lta azt a k�zforma m�lyed�st amit keresett. �vatosan bele illesztette tenyer�t, majd az el�z�n�l er�teljesebb parancsol� id�zetet motyogott el, s a kicsiny kark�t�b�l �tfut� villan�ssal a hatalmas csarnok h�rtelen f�ny�rban �szott.

Seya sziszegve elvette kez�t. Tenyere kiss� megp�rk�l�d�tt.

-               A fen�be, m�r megint kifelejtettem azt a hat�roz� sz�t – d�nny�gte, de k�zben m�r a f�ny�rban �sz�, krist�lyos termet figyelte.

Volt mit n�znie.

Hatalmas, gigantikus m�ret� csarnok volt, belmagass�gra akkora, hogy csak hom�lyosan l�tta a mennyezetet, t�ls� v�g�ben a hozz� hasonl� apr� alak olyan csek�lynek t�nt mint egy eg�r. Ahogy megindult, az az alak is megindult. De � m�g csak meg sem lep�d�tt, hiszen tudta ki �s mi�rt �p�tette ezt a gig�szi helys�get.

Megrohant�k az eml�kek…

***

-               Na de Sensei! Ez �ri�si! – a fiatal sz�ke, egyenruh�s l�ny �muldozva forgott k�rbe.

-               Ugyan. Egyszer m�g kicsinek is �rezheted majd – a mellette �ll� f�rfi finoman elmosolyodott.

-               Sensei, most m�r tudni akarom m�rt hozt�l ide. Tudni akarom, hogy m�rt t�rt�nik ez vel�nk. M�rt kellett elj�nn�m a szigetr�l!

-               Seya-san, ez nagyon bonyolult… - pr�b�lt kib�v�t keresni a f�rfi.

-               Sensei, iie! Elegem van a mell�besz�l�sb�l!

-               Ugyan-ugyan… - a szamur�j zavartan j�tszani kezdett obij�nak rojtjaival.

-               Hallgatlak! – fonta karba kezeit a l�ny.

-               Nem mondhatok el m�g mindent. F�leg a dolgok jelenlegi �ll�sa szerint… De megtudhatod, amire k�v�ncsi vagy… - habozott majd lass� l�ptekkel elindult, �gy folytatta – Azt tudod mi�rt lettetek kiv�lasztva. Koyomi, Suyama, Yukinari �s te. �si kl�nok rejtett v�rvonal k�pess�gei �lnek bennetek. Ett�l lehettek val�di Id�z�k mindannyian.

Seya b�lintott, ezzel tiszt�ban volt. A f�rfi sz�rke, csillog� szemei a messzes�gbe f�r�dtak.

-               Koyomi Isashi a legid�sebb k�ztetek. Amint l�thattad � m�r magasabb szinten �ll, mint ti. Koyomi-san mint Menny Id�z�, az az gy�gy�t�, m�r megtanult mindent, t�k�lyre fejlesztette csal�dj�nak k�l�n k�pess�g�t, a v�z alkotta elemi er�knek, a magokb�l f�t tud n�velni egyetlen l�legzet�vel. �s � el�rt valami olyant, amit ti h�rman m�g nem…

-               Mi ez Sensei? – lep�d�tt meg a l�ny.

-               Meg tudja id�zni azt az �llatot, ami sz�let�se �s kiv�laszt�sa �ta �sszekapcsol�dik az elm�j�vel.

-               A feh�rtigrisre gondolsz?

A f�rfi d�bbenten meg�llt.

- Honnan tudod? – meredt a l�ny tengersz�n szemibe.

- Sensei, mindig elfelejted az �n k�pess�gem. Pedig te mondogattad mindig, hogy any�m olyan er�s volt, hogy az id� a kezei k�z�tt folyt… - Seyako kiss� duzzogva f�lre n�zett.

- A l�tom�sok k�z�tt l�ttad?

- Hai. De mint tudod m�r lassan �vek �ta nem l�tom �ket. N�ha visszat�rnek, n�ha h�napokra elt�nnek.

- Ez egy olyan dolog ami feletted �ll.

- Tudom. De ne kanyarodjunk el. Folytasd, Sensei…

- Yoi. Sz�val miut�n Koyomi-san m�r k�pes volt a legmagasabb id�zetre, a falu t�rv�nyei k�teleztek. Szolg�latba kellett adnunk. Ez�rt ment el.

- Ezek a falu t�rv�nyei? – Seya elt�totta a sz�j�t.

- Azok.

- De akkor �n? – a l�ny nem igaz�n �rtette az eg�szet.

- Sajn�lom. Az �n hib�m.

- Mi t�rt�nik vel�nk Sensei?

- A falu megsz�nik l�tezni. �gy mindannyitokat k�nytelen vagyok m�g a tan�t�sotok v�gezte el�tt elk�ldeni. Pr�b�lok gondoskodom r�latok, ahogy tudok… De sajnos itt most t�bbr�l van sz�.

- Sensei! Most m�r tudni akarom mire lett�nk mi kiv�lasztva! Mindig csak ezt hajtogatt�tok. Koyome uralja a n�v�nyeket, megid�zte a Feh�rtigrist, Yukinari Iwamura mellett a l�tom�sok sokszor mutattak egy Sz�rkefarkast, de ha j�l tudom m�g nem siker�lt val�ban megid�znie erre a vil�gra. De m�r t�k�letesen �rti a f�ld minden hangj�t, �s a legjobb �j�sz akit valaha l�ttam. – Seyako �t�l�ssel hadarta mondanival�j�t - � ismeri k�z�l�nk a legt�bb id�zetet! Igaz nem olyan f�lelmetesen er�s mint te, Sensei… - a l�ny kiss� elpirulva elfordult.

A szamur�j f�lszeg mosollyal mer�lt hallgat�sba.

- Egyszer m�g t�bb lesz, mint �n. – a f�rfi csak ennyit mondott.

- �s Suyama! – Seya hogy el�zze ezt a furcsa szorong�st ink�bb folytatta – Suyama majdnem olyan j� harcos mint �n! De csak majdnem! – a fel� fordul� Mester�re kacsintott, mire az lenyelt egy el�t�r� nevet�st – �s kiv�l�an �rt a t�z elemhez. Viszont ami ideges�t, az az, hogy valami�rt � is b�rja a telekint�zist, �s rengeteg a saj�tjaimhoz hasonl� id�zete van. A pajzsok, a fegyverh�v�sok… - �s a l�ny csak bosszankodva sorolta, lehunyt szemmel, ujjain sz�molva az �rveket.

A szamur�j ajkai k�z�tt halv�ny mosollyal figyelte. Gondolatai m�shol j�rtak, messze a m�ltba. S csak akkor riadt fel eml�kei k�z�l amikor a l�ny s�rt�d�tten elfordult t�le.

- Nem is figyelsz r�m Sensei…

- Gomen, gomen… - azt�n a f�rfi nagy l�legzetet vett – nem is sejted mi ez a sok hasonl�s�g?

- Iie. Nani? – lep�d�tt meg Seya. Eg�szen addig v�letlennek hitte.

- Azt hittem elmondta neked.

- Mit?

- H�t t�nyleg azt hittem tudod – a sz�rke szemek valahogy ker�lt�k a l�ny pillant�s�t – Valahogy, ti ketten rokonok vagytok. Ugyan az � csal�dneve nem Minowara ahogy a ti�d…

- Hanem Suyama Helikawa… Azt mondod Sensei, hogy…?

- Igen. A Helikawa-kl�n mindig is kicsiny, szinte jelent�ktelen csal�d volt, �s mindig a Minowar�k alatt �ltek. �s term�szetesen a k�t csal�d lassan rokoni kapcsolatokra tett szert.

- Ugyan az lenne a v�rvonal k�pess�g�nk? – Seya �gy n�zett ki, mint aki els�rja mag�t.

- Az�rt nem eg�szen. Ha megfigyelted volna, az � id�zetei a ti�ddel ellent�tben nem k�kek, hanem v�r�sek. Ha az alapokt�l eltekint�nk teljesen m�sok a k�pess�geitek. Csakhogy veled ellent�tben, � ura k�t nagyon er�s elemnek.

- Ez nem �r! Nekem egy sincs, akkor egy als�bbrend� kl�n tagnak mi�rt van kett� is… - Seya sz�ja m�g lejjebb g�rb�lt – Azt hittem csak henceg�s ez a vill�m dolog.

- Sosem fogom meg�rteni a k�ztetek l�v� rivaliz�l�st…

Csend lett. Nagyon sok�ig hallgattak.

-               Azt hiszem m�r csak a l�nyegre vagyok k�v�ncsi, k�rlek ne �radozz t�bbet Suyama k�pess�geir�l, mert csak elrontod a napom… - Seyako kir�lyn�i g�ggel megt�rte a csendet.

-               Parancs�ra, Hime-san! – a f�rfi boh�ckodva meghajolt.

-               Ne h�vj �gy. Ha egyszer lehettem is volna hercegn�, ez az �r�kbefogad�s nem ugyan az. Irrit�l…

-               Gomen.

-               Akkor?

-               Sz�val nem igaz�n tudom mit k�ne m�g elmondanom. Ti n�gyen lettetek kiv�lasztva, a  v�rvonal k�pess�geitek miatt. �gy lettetek Id�z�k. Hogy az egyens�ly megmaradjon, Koyomi �s az �cs�m nem tanultak puszt�t� m�gi�t, csup�n �nv�delmet, valamint �k a gy�gy�t�s teljess�g�t elsaj�t�tott�k. Nektek ezt nem tan�thattam meg a szab�lyok �rtelm�ben. Ti megtanulhattatok mindent, ami egy igazi harcosnak sz�ks�ges, a leger�sebb pajzsokt�l, a t�mad�sok, �s technik�k mindegyik�t.

-               T�lzol. Nem �rt v�get a tan�t�som. M�g semmit nem tudok. K�zel nem vagyok olyan j�, mint te.

-               Sajn�lom Seya-san. De kifogytunk az id�b�l. Igaz�n sz�m�thattam volna r�, hogy el�bb ut�bb r�m tal�lnak. De azt hittem enn�l t�bb id�m maradt.

-               Mire Sensei?

-               Sajn�lom, nem mondhatom m�g el.

-               De egy�ltal�n mire lett�nk mi kiv�lasztva?

-               Seya, ne k�rdezz t�bbet. Ha elj�n az id� megtudsz mindent. De most t�rj�nk vissza ehhez a teremhez…

***

Seya m�lyet s�hajtott, majd suttogva ejtette ki mestere egykori szavait:

-               Ezt a termet �n hoztam l�tre, csak neked. Azt akarom, hogy ameddig veled vagyok, itt gyakorolj. Megpr�b�lok ebben a p�r h�napban mindent megtan�tani neked, ami m�g h�tra van. �s ha elmentem itt b�rmikor csiszolhatod a tud�sod…

Kiss� f�jt eml�kezni. Minden f�jt, ami azokra a pillanatokra eml�keztette. Ami ut�na t�rt�nt, m�g tal�n enn�l is sz�rny�bb volt. Most hogy lej�tt ide, m�s �rz�sekre sz�m�tott. Ahogy n�zte a t�k�rk�nt csillog� falat, a hatalmas tart� oszlopokat, keser� lett a sz�ja.

-               Mikor elment�l megtiltottad, hogy tov�bb gyakoroljak. Azt mondtad, lez�rod ezt a termet. Ez azut�n volt, hogy el�sz�r harcoltam Suyam�val �letre-hal�lra. Elz�rtad a fejemben azt a tud�st amit v�rt izzadva szereztem meg… azt mondtad �tt�rhetetlen a pecs�t, pedig ez sem volt igaz. Annyit hazudt�l akkor nekem… A mai napig �rzem azt a tud�st magamban, �s ha az �letem f�gg t�le haszn�lni is tudom – Seya l�t�sa hom�lyosodni kezdett a szemeiben gy�lekez� k�nnyekt�l – �rtem tetted ugye, Sensei? De akkor mi�rt hagyt�l el egy sz� n�lk�l!?!? – k�t hossz� sz�vdobban�snyi id� m�lva megr�zta a fej�t, �s elfojtotta a sikoltva felsz�nre v�gy� �rzelmeket.

A falak z�mm�gve visszhangozt�k szavait. V�g�l a hercegn� elindult. Egyenesen a hat hatalmas tart�oszlop form�lta k�z�pr�sz fel�, ahol k�lap fek�dt. Ahogy elhaladt az oszlopok k�z�tt szemei megcsod�lt�k a faragott r�n�kat. Azt�n a k�laphoz s�t�lt. Elm�j�nek int�s�re elcs�sztatta, lehajolt �s kivett bel�le egy t�lat, valamint t�bb zs�kot. Azokat megt�lt�tte, a b�rt�ml�k tartalm�val, majd halk id�zetet mormolt �s a sz�raz t�mj�n l�ngra kapott.

- Megfogattattad velem, hogy csak akkor haszn�lok id�zetet vagy m�gi�t ha elker�lhetetlen. Megeskett�l any�m eml�k�re. Elvetted az eml�keim az oktat�sokr�l. Azt akartad, hogy felejtselek el, T�ged, Suyam�t, �s a t�bbieket. Szerinted itt igazi csal�dra tettem szert, oniwabai k�nt megtal�ltam azt a hivat�st, ami hozz�m illik. �s �n eg�szen eddig engedelmes tan�tv�nyod voltam. Olyannyira, hogy meghaltam, mert k�ptelen voltam ak�r csak haszn�lni r�gi er�m morzs�j�t, k�ptelen voltam felt�rni a pecs�tet a fejemben, mik�zben � t�ll�pet m�g egy szintet felettem. Hazudt�l Sensei, �s �n meghaltam annak a kez�t�l, aki tal�n egyetlen megmaradt rokonom lehet… Sensei, a kamik �rizzenek, most megt�r�m az esk�m!

Seya lihegett, de valami�rt besz�lhetn�kje volt. �veken �t nem gondolt erre, elrakta elm�j�nek legelz�rtabb legs�t�tebb bugyr�ba, �s sosem vette el�. Most a hom�lyba bek�szott a f�ny. Ahogy a t�lat lerakta a visszatolt k�lap mell�, majd meghajolt mind a n�gy oszlop fel�, v�g�l, a k�lap k�zep�n l�v� m�lyed�sbe nyomta ujj�t.

Lehunyta szemeit, pr�b�lta elnyomni a fej�ben kavarg� k�osz zaj�t. Meger�s�t� id�zetet mondott, olyant, mint amilyen a Goku no Kaze id�zet�nek els� r�sze. Szikra pattant ujjbegy�b�l, v�gigrohant eddig porlepte, a k�bev�jt m�lyed�seken, majd n�gyfel� v�lt �s el�rte az oszlopokat. Feler�s�dve szaladt fel eg�szen a tetej�kig. Vibr�l� mez� keletkezett a n�gy �ri�spill�r k�z�tt.

Az �vint�zked�s megt�tele ut�n a l�ny lefek�dt a k�lapra, maga mell� fektette karjait, majd lehunyta szemeit. Mag�ban v�giggondolta, az el�z� pillanatokat. De tudta, nem k�vetett el hib�t. B�rmit id�z is meg ezek k�z�tt a falak k�z�tt, az semmit nem �rthat a f�l�tte t�bb ezer tonn�nyi k�vel l�v� palot�nak.

M�ly l�legzetet vett, majd felk�sz�lt arra, hogy megnyitja elm�j�t a v�gtelennek. Egy m�dot l�tott arra, hogy minden elfeledett, elnyomott, meg sem sz�letett tud�s�nak birtokosa lehessen �jra. Halkan suttogta el az elm�j�t �rz� korl�tok felold�s�t, melyekbe most minden akaraterej�t bele vetette. Mire a hetedikkel is v�gzett, m�r rosszul volt. Ekkora csup�n annyi dolga maradt, hogy elm�j�vel megkeresse a t�bb sz�z kilom�ternyire l�v� egyetlen l�nyt, aki k�pes �tseg�teni a t�r-id� egy m�sik dimenzi�j�ba.

-               Goshinboku… Eleseyra Minowara l�ny seg�ts�get k�r t�led… Haland� Istenn� a hatalm�t k�ri… - suttogta a v�gtelen p�rg� feketes�gbe cserepesre sz�radt ajkakkal.

F�nyrobban�s j�rta be a termet, olyan er�s, hogyha szem l�tja, bizony�ra vil�g�t veszti. Amikor a f�ny el�lt, csak egy ernyedt, l�lektelen n�i test maradt, a n�gy �rz� oszlop k�z�tt. Az id� meg�llt a teremben, de ezt odaf�nt a palot�ban senki sem tudhatta…     

Folytat�s k�vetkezik…