Risa no kibou - Sesshoumaru

りさのきぼう ー 殺生丸

by Mido

9. fejezet:

嵐 - Vihar

Unottan piszk�lgattam h�rom marad�k rizsszemet a t�ny�romban. M�r v�gigettem a men�t, mivel majd huszonn�gy �r�n �t n�lk�l�ztem mindenf�le �tkez�st. Igaz�n finom volt; el��telnek �desgy�k�r m�rt�ssal valamif�le k�l�nleges apr�h�st kaptunk – azt hiszem, nem akarom tudni mib�l – majd �nycsikland� miso-t szolg�ltak fel. Ezut�n t�bbf�le halat, t�szt�t �s rizses �telt is ehett�nk, v�g�l az �zek �des orsz�g�ban elvesztettem id��rz�kem is.

A vacsora m�g nagyban folyt, �gy n�zett ki nem volt mindenki olyan farkas�hes, mint �n. �s ahogy �szrevettem, mintha a tegnapihoz k�pest vend�gsereg�nk is gyarapodott volna. Ism�telten Keitaro mell� ker�ltem az asztaln�l, �m �gy n�zett ki, nem akar velem foglalkozni. A kamik tudj�k mi�rt, de nem is �rdekelt. Legal�bb nyugodtan rugdalhattam hasijaimmal azt a p�r �des-savany� m�rt�sos rizsszemet. A vacsora alatt eg�sz zenekar �rkezett, �s �llt neki hangolni a kertben, minek kellemes dallamfoszl�nyai besurrantak a nagyterembe is.

Szemeimmel n�ha megkerestem csal�dom, vagy az asztal m�sik v�g�n �l� Sesshoumarut, de Menoru tekintet�t figyelmesen ker�ltem. Hangulatom nyomotts�g�n m�r csak az dobott volna egyet, ha esetleg mag�hoz h�vna �s egy f�lre es� pillanatba magyar�zkodni kezdene arr�l, hogy az nem az volt, mint aminek kin�zett. De most m�r mind ketten tudtuk, ezent�l m�g jobban megkeser�tj�k a m�sik �let�t.

M�lab�s gondolataim k�z�l, az �sszef�gg�v� v�l� muzsikasz� �bresztett fel. Erre a jelre azt�n uram is felemelkedett, �s a napnyugtai arany f�nyek gy�r�j�ben kis t�rsas�gunk ism�t �tnak indult a palota kertje fel�. Elvegy�ltem a t�megben, imm�ron nem ker�lve a f��ri gy�r�t, n�ha r�mosolyogva egy-egy mell�m csap�d�, legyez�j�t billegtet� �rh�lgyre, vagy daimyo-ra.

Odakint az esti leveg� meleg �s er�sen f�lleszt� volt, mire csak m�g egy lap�ttal tett a b�d�t� vir�gillat. A lampionok �jra sz�rt�k a f�nyt, �m m�g a Nap is ott �gett a horizont perem�n v�r�s-arany felh�f�tyl�val k�r�l �lelve, m�lt�s�gteljes �gi �rk�nt. De a hasas felh�knek csak g�mb�ly�d� als� fodrai j�tszottak a naplemente f�ny�ben, magasabban komoran, feket�n kezdt�k uralmuk al� hajtani az eget. Rossz �rz�sem t�madt.

– Ebb�l es� lesz... – motyogtam csak magamnak.

– Pesszimista vagy! – �szre sem vettem, Mayura mikor ker�lt mell�m.

�gy azt�n, az � h�n szeretett t�rsas�gban l�ptem ki a palota falai k�z�l, s egy�tt indultunk el a lapos j�r�k�veken a kert belseje fel�.

– Ez nem pesszimizmus, hanem el�rel�t�s! – k�z�ltem vele, majd a nyomaszt� f�lledts�g old�s�ra legyez�mh�z folyamodtam.

– Ugyan Risa, legal�bb �t �ve sosem esett az es� a Ny�ri napfordul�n!

Igaz�n elcsevegtem volna m�g vele, �m ekkor nem messze t�le megpillantottam Sesshoumarut. Sodr�dott a t�meggel, mik�zben k�t magasabb rang� d�li �rral besz�lgetett. Pr�b�ltam elkapni a pillant�s�t, de nem sikeredett. �gy n�zett ki, igaz�n �rdeklik a f�urakt�l kapott inform�ci�k.

Meglep�dve vettem �szre, mikor oda �rt�nk, hogy a t� partj�n ideiglenes kis sz�npadot �ll�tottak fel, ez el�tt muzsik�lt a r�gt�nz�tt kis zenekar. �gy n�zett ki, m�g val�ban sok meglepet�st tartogat ez az este. H�t persze, mivel ez az eg�sz hacac�r� arra szolg�lt, hogy D�l Ura megmutathassa f�ktelen hatalm�t �s gazdags�g�t. Szer�ny v�lem�nyem szerint, pedig csak veje t�mogat�s�nak k�sz�nhette a d�li tartom�ny ezt a pomp�t. Dr�ga uram – valljuk meg – csapnival� uralkod�. Egyed�l a h�bor�hoz �rt, �m jelenleg b�k�s �vtizedet �lt�nk, nem nagyon volt hol megcsillogtatni egyetlen val�di �rt�k�t. Mikorra mindenki ki�rt a palota falai k�r�l, Menoru vez�nylet�vel a vend�gek elhelyezkedtek a t�parton kik�sz�tett selyem p�rn�csk�kon, majd a zen�szek a h�rok k�z� csaptak.

Gy�ny�r�s�ges t�ncel�ad�st l�ttunk. El voltam b�v�lve! H�rom fiatal, maszkot visel� n� �s k�t f�rfi t�ncolt, olyan f�ld�nt�li kecsess�ggel �s b�jjal, mihez foghat�t sosem l�ttam. Sz�momra ismeretlen t�rt�netet adtak el�, �m mozdulataik, a zene andal�t� kellemes vagy olykor v�rpezsd�t� dallamai teljesen rabul ejtettek. Olyan volt, mintha lebilincselt�k volna gondolataim, hogy csak �s kiz�r�lag ezzel a mesteri t�k�llyel legyenek elfoglalva. �gy l�ttam ez az �h�tat nem csak engem ejtett rabul, ha oldalra is pillantottam egy-egy l�legzetv�telnyi sz�netben, mindenhol k�v�ncsian v�rakoz� arcokat l�thattam.

Mire a m�sodik felvon�s elkezd�d�tt, a kertet ism�t meg�lte az �jszaka neh�z fekete sz�rnyaival, de a lampionok �s a sz�npadot bevil�g�t� f�kly�k f�nyess� var�zsolt�k a kert zugait. A Hold is, ha ki-kibukkant a rohan�, gy�lekez� fellegek al�l, meseb�li ez�st f�nyt k�lcs�nz�tt minden l�nynek, melyek �rny�kai a s�rga t�zf�nyben t�ncoltak. Kiss� �r�ltnek, ugyanakkor l�legzetel�ll�t�nak hatott minden, b�rmerre is n�ztem.

A r�vid sz�netben, egy poh�r friss�t��rt menet belefutottam �desany�mba. Csak p�r m�sodpercig tartott, am�g elhaladtunk egym�s mellett, nekem m�gis egy �r�kk�val�s�gnak t�nt. A hangok megsz�ntek k�r�l�ttem, �s szemeim er�ltetve f�rk�sztem finom arc�t. Semmit sem v�ltozott! Gy�ny�r� volt. Elragad�an gy�ny�r�, �m a szemei m�lyr�l j�v� f�jdalomr�l mes�ltek.

Les�t�ttem pill�im, �s leszegett fejjel haladtam el mellette. H�la a torkomat nyom� gomb�cnak az ital sem akart z�kken�mentesen a hasamba ker�lni. Szerencs�mre, m�g miel�tt nagyon nekikeseredhettem volna, elkezdt�k a m�sodik sz�nt, s elfeledhettem lelkemet majd �sszeroppant� terhemet. Visszasiettem a m�sodik sorba, ahol eddig �ld�g�ltem vastag halv�nyz�ld p�rn�mon �s �tadtam magam a t�ncnak �s zen�nek.

�gy saccolom, k�r�lbel�l ekkor �rhettek f�l�nk a napnyugtakor csak gy�lekez�, �m most m�r feltorl�d� fellegek. A f�lledts�g a tet�fok�ra h�gott, minden asszony �s f�rfi hevesen billegtette legyez�j�t. De t�lzottan lek�t�tte figyelm�ket a darab, �gy mindenkit v�ratlanul �rt a semmib�l t�mad� vihar.

Pont a tragikus v�gkifejlet el�tt �rte el kis �nnepl� t�rsas�gunk az ork�n. Olyan er�vel s�p�rt v�gig a v�roson �s a palot�n, hogy a f�k is bele jajdultak. Egy kett�re mindenki talpon volt, �s izgatott ny�zsg�ssel kerest�k a h�zigazd�t. Menoru t�lem j� p�r fejnyire parancsokat osztogatott, majd valamit kiab�lni kezdett, de hangj�t elnyomta a b�mb�l� sz�lvihar. V�g�l a t�meg a hirtelen lez�dul� hideg es� hat�s�ra t�bolyultan kezdett a mened�ket ny�jt� palota fel� rohanni. �r�lt vihar kerekedett, szinte percek alatt. A p�rn�k, asztalk�k, sz�npadi kell�kek hamarosan p�r�gve t�ncoltak a sz�l h�t�n.

A vihar kit�rt�vel egy id�ben indult el az �gi zenebona. K�kf�ny� vill�mok cik�ztak �t az �gen, majd mennyd�rg�s robaja szak�totta meg a sz�l s�v�t�s�t. Az es� szakadt, mintha csak az elm�lt hossz� sz�raz heteket pr�b�lta volna bep�tolni. Oly hirtelen j�tt, hogy m�g a szomjaz� anyaf�ld sem b�rta elnyelni, hamarosan get�im f�lig beles�llyedtek a s�rba, mik�zben idegesen h�ztam feljebb kimon�m alj�t, nehogy �sszes�roz�djon.

Utols�nak indultam el; biztos akartam lenni benne, hogy a p�nik k�zepette �s a zuhog� �gi �ld�s dac�ra mindenki fedez�kbe �rt. Sereghajt�k�nt cuppogtam �s cs�szk�ltam a s�rtengerr� v�l� �ton. Ruh�m persze azonnal �t�zott, nedvesen, hidegen tapadt testemhez. A sz�l lebontotta gy�ny�r� frizur�m, de ez volt a legkevesebb.

A k�zelben vill�m csapott le, mire r�m�lten megtorpantam. Ez a kis t�tov�z�s tette lehet�v�, hogy a z�g� viharb�l kil�pve v�ratlanul valaki megragadhassa karomat. Kev�s h�ja volt, hogy nem sikoltottam fel a r�m�lett�l. Azt�n kalap�l� sz�vem n�mik�ppen megnyugodott, mikor is az �zott ruh�k, �s nedves ez�st hajtengerb�l r�j�ttem ki is orv t�mad�m.

Sesshoumaru ellenkez�st nem t�rve h�zni kezdett maga ut�n, �n pedig pr�szk�lve, dideregve k�vettem. Halottam, ahogy valamif�le fa t�kolm�ny felett siet�nk �t, �m egyszerre csak el�llt az es� �s a sz�l. M�g�ttem becsap�dott a fusuma.

– Hol vagyunk? – k�rdeztem cidriz� hangon, mik�zben ruh�mb�l a fapadl�ra csavartam a vizet.

– A pagod�ban – v�laszolta, mik�zben � is pr�b�lta kifacsarni a vizet rozsdav�r�s f�rfi kimon�j�b�l.

M�g hossz� percekig lefoglaltuk magunkat azzal, hogy �gy nagyj�b�l v�ztelen�ts�k magunkat. Munk�m v�gezt�vel �t kezdtem figyelni. Ahogy r�n�ztem, bele sem mertem gondolni, vajon �n hogy n�zhetek ki ilyen agyon�zottan. Csendesen hallgattam a sz�l f�ty�l�s�t a deszk�k k�z�tt.

– F�zol? – pislogva n�ztem fel r�, �s ekkor j�ttem r� minden tagom reszket.

Val�ban, az eddig oly f�lledt, ny�ri leveg� hirtelen igencsak hidegg� v�lt. � pedig l�that�an elgondolkodott.

– Le k�ne vetni a ruh�id �s megsz�r�tani...

Nem v�laszoltam, csak elindultam felfel� a l�pcs�n, mire � kiss� f�lszegen k�vetett. Az �n gondolataim m�r teljesen m�shol j�rtak, mik�zben magam el�tt �sszefont karommal pr�b�ltam megtartani testem csek�ly meleg�t. Odafent azt�n nem a k�rfolyos� fel� mentem, hanem �tkelve a l�pcs�t is mag�ba foglal� nagytermen, elh�ztam egy shoujit, �s �gy egy kisebb helyis�gbe l�pt�nk.

– Risa? – k�rdezte furcs�llva.

– Nem l�thatnak meg �gy itt minket... egy�tt. Sajn�lom. Nem kock�ztathatok! – nem tudom, volt-e fogalma arr�l, hogy sz�momra mit is jelent ez a kock�ztatni dolog, de ezut�n m�r nem n�zett r�m olyan rosszall�an.

�tsiettem ezen a helyis�gen is, a felhalmozott tatamik, olt�rd�szek, �s felg�ngy�lt sz�nyegek k�z�tt, majd az egyik sarokn�l meg�lltam, �s kem�nyen r��t�ttem a shouji keret�re. Ahogy f�l szemmel h�trapillantottam, l�ttam a meglepetts�get Sesshoumaru arc�n, mik�zben a kifordul� falat n�zte. V�kony csigal�pcs� indult meg a s�t�tben.

– Gyere! – most rajtam volt a sor, hogy megragadjam a kez�t, �s magam ut�n h�zva vezettem fel a l�pcs�n.

Hirtelen nagyon forr�nak �reztem a tenyerem, ahogy kicsiny remeg�ssel ujjaim belekapaszkodtak k�zfej�be. Halottam m�g, ahogy m�g�tt�nk befordult a titkos ajt�, majd k�t pillanat �s fent voltunk.

K�l�n�s, kicsiny belmagass�g� helyen voltunk. Ez volt a pagoda tet�tere. �pp, hogy csak ki tudtam egyenesedni a v�r�ses f�lhom�lyban. F�l�tt�nk a cserepeken zuhogott az es�, majd csilingelve folyt az ereszbe. Magam el�tt tartva kezem, �s szemeimet f�kusz�lva elindultam, s hamarosan meg is tal�ltam az asztalk�t, amit kerestem. �jabb p�r lass� mozdulattal felfedeztem a kov�t �s a m�csest, majd levettem a b�r�t �s szikr�t csiholva t�zet gy�jtottam. A kis l�ngt�l azonnal j�t�kony meleg j�rta �t a kezeim.

– Mi�rt is nem volt j� lent? – k�rdezte �, mik�zben kioldotta obija k�t�s�t.

Meg kell vallanom, egy pillanatra megr�m�ltem. M�g a sz�vver�sem �s l�legzetem is kihagyott. � ledobta a r�z sz�n� anyagot mag�r�l, mire r� kellett j�nn�m, mennyire ostoba vagyok. Sz�gyenemben elpirultam, amit m�r � is �szrevett a t�ncol� l�ngocska f�ny�ben. Pirulva figyeltem, ahogy k�rd�n r�m tekint.

Olyan helyes volt �gy! Laz�n felh�zott s�t�t szem�ld�keivel, arany t�k�nt f�nyl� szemeivel. �s meg kell vallanom, att�l az egy sz�l v�kony nadr�gt�l �s k�nnyed jubant�l kir�zott a hideg. Ezt pedig � �rtelmezte f�lre...

– Le k�ne vetned a ruh�id... tiszta v�z vagy – k�z�lte velem, teljesen term�szetes hangon.

– Nem kell, majd megsz�radnak rajtam – v�laszoltam, mik�zben elhelyezkedtem k�zvetlen az asztalka mellett sarkaimra, de hi�ba is rem�ltem, az apr� l�ngocska nem sok meleget adott, pedig a pap�rb�r�t nem is raktam vissza r�. Pr�b�ltam k�zvetlen�l �s nyugodtan viselkedni, egyenes tart�st vettem fel, kezeim az �lembe engedtem. A f�lhom�lyban v�gigm�rtem a kis helyis�get, �s el�gedetten vettem tudom�sul, olyan, amilyenre eml�keztem.

Harmadoszt�ly�, rongyosod� tatamik fedt�k a padl�t, a falnak sz�m�t� tet�gerend�kat lamb�ri�val fedt�k, melyet kopott, sz�rke-aranymint�s falisz�nyegek takartak �mmel-�mmal. Valaha eg�szen meghitt kis szob�cska lehetett ez. Az egyik sarokban t�r�tt, aranyszeg�ly� porcel�nok �lltak, mellett�k csorba gyertyatart�k, rajtuk csonknyi gyerty�k. M�s b�tor nem igaz�n volt, csak az alacsony asztal �s az a p�r limlom, amik a sarkokban hevertek. De, ahogy �n ismertem, r�gen nagyon sok �rdekes �s fontos dolog t�rt�nt ezek k�z�tt a falak k�z�tt. Titkos �sszej�vetelek, paktumok, tan�cskoz�sok, �des, lopott szerelmes �r�k. Megborzongtam. Imm�r mindketten az odakint tombol� vihart hallgattuk.

– Nem akarlak k�nyelmetlen helyzetbe hozni, k�rlek bocs�ss meg! De m�s is j�hetett volna ide, �s nem hinn�m, hogy b�rmif�le magyar�zatot elfogadnak, ha kettesben tal�lnak r�nk... – nem sz�nd�koztam t�bb magyar�zattal szolg�lni, hiszen nagyon j�l tudhatta, mir�l besz�lek.

Csend lett, mivel � nem felelt. Erre eddig a f�nyforr�sunkat fix�roz� szemeim, er�t v�ve magukon, felpillantottak arc�ra. Az els� pillanatban nem �rtettem, mit l�tok. Term�szetesen nyugodtak voltak a von�sai, n�ha oly rideg szemei �rdekl�dve csillogtak a kis m�cses f�ny�ben, valamif�le t�le kiss� idegen �rzelmet t�kr�zve. M�g a m�sodik pillanatban sem, de mikor pillant�som k�vette az �v�t, v�gre leesett.

Halkan felsikkantottam, �s kezeimet v�dekez�n magam el� emelve, elfordultam t�le. �reztem, ahogy l�ngba borul az arcom. Eg�sz eddig engem b�mult, ahogy vacog� testemet takar� v�konyka ruh�mon �ttetszettek domborulataim. Egy�rtelm�en kirajzol�dtak a h�v�ss�gt�l kem�ny melleim, s � kedv�re legeltethette rajtam szemeit. Megal�z� volt.

– T�nyleg le k�ne venned azt a vizes ruh�t... – olyan nyugodt volt a hangja, hogy iszonyatos harag fogott el. M�g van k�pe...

Mintha term�szetesnek venn�, hogy nyugodtan kukkolhat, �n �gysem fogok semmit tenni. Majdhogynem gy�l�lk�dve vetettem oda neki:

– Urusai!

Gondolom, nem volt hozz� szokva az ilyen hangnemhez, mert, ahogy v�llam felett visszan�ztem r�, �sszefut� szem�ld�k�kkel morcosan pillantott r�m.

– T�l sokat hiszel magadr�l, Sukebe... – v�gtam a fej�hez.

Erre m�r val�ban elk�pedt. Eddig szerintem nem sok n� nevezte szexm�ni�snak. Egy pillanatig �gy n�zett ki, mint akit arcon csaptak, csak �lt t�lem karny�jt�snyira t�r�k�l�sben, de a k�vetkez� pillanatban megbizonyosodhattam r�la, hogy nem csak az �n nyelvem van �gy felv�gva.

– Yourou onnanoko... – v�laszolta d�h�sen. – Ha ilyen mocskos a sz�d, igaz�n ejthetn�l egy-k�t ilyen megjegyz�st Menorunak is, mik�zben megpr�b�l...

Teljesen kiakadtam. Azt hiszem, meg sem gondoltam, mit teszek. Els� d�bbenetk�nt �rt, hogy milyen k�nnyen ostoba kisl�nynak nevezett, a m�sodiknak, hogy k�t k�romkod�s ut�n a fejemhez v�gta hogy mocskosan besz�lek. De ez a kett� semmi volt ahhoz k�pest, ami m�g k�vetkezett volna, hacsak minden indulatomat bele nem adva nem t�r�ltem volna k�pen.

Nem tudom, honnan vettem a b�tors�got �s az er�t, de olyan pofont kevertem le neki, hogy m�g megsz�lalni sem tudott. Ostoba fajank�, azt sem tudja, mir�l besz�l! Szemeim lassan nedvesedni kezdtek a keser�n gy�lekv� k�nnyekt�l, �s �szint�n sz�lva, a tenyerem is megf�jdult. De � rajta m�g csak a f�jdalom leghalv�nyabb jel�t sem l�ttam. �gy �reztem, most azt�n kiborul a bili. T�l sok volt ez nekem! A h�rom �v szenved�s Menoru mellett, az � felbukkan�sa, az, hogy olyan k�nnyen oda adtam volna neki magam tegnap, any�m f�jdalmas tekintete, a r�m�lmok �s az a f�j�n �des �rz�s, ha vele vagyok.

– Baka, baka, baaakaa... – ord�tottam teli torokb�l, az sem �rdekelt volna, ha lent hallgat�zik a f�l v�ros. – Baka Sesshoumaru! Azt sem tudod, mir�l besz�lsz te ostoba... azt se tudod mit jelent, hogy milyen �rz�s kiszolg�ltatottnak lenni! Nem tudod, milyen szenvedni, milyen, ha kihaszn�lj�k a gyenges�ged; nem tudod, milyen �lland� retteg�sben, megal�ztat�sban �lni...

Kiab�ltam, ahogy csak b�rtam, mik�zben egyetlen f�nyes k�nnycsepp indult el szemem sark�b�l. �s szerintem m�g a fej�re ord�tottam volna minden k�nom, ha egyszer csak v�ratlanul el�re nem hajol �s nem r�nt mag�hoz, hogy a szavam is elakadt. Nagyon gyorsan t�rt�nt az eg�sz, �reztem ahogy �t�lel, majd m�g csak egy pillanattal azut�n, hogy az utols� d�h�dt hang elhagyta a torkom, v�ratlanul, �s ellenkez�st nem t�rve cs�kolt meg.

P�r minutumig nyitott szemmel meredtem a semmiben, mik�zben gyorsan, hat�rozottan led�nt�tt a tatamikra. Egy pillanatra sem engedte szabadon ajkaim, m�gnem b�nults�gom m�lt�val viszonozni nem kezdtem cs�kj�t. Ha akartam volna, sem tudtam volna ellen�llni ennek a m�lyr�l j�v� k�sztet�snek, annyi �rzelm�t adta bele ebbe a gesztusba, hogy k�ptelen voltam nem �t�lni vele ezt az eg�szet. Ahogy elfektetett, �vatosan r�m is d�lt, s �n automatikusan engedtem, hogy bet�rdelhessen l�baim k�z�. Nagyon sok�ig, leveg�nk fogyt�ig fek�dtem �gy a f�ld�n, � pedig t�maszkodott felettem.

Nem mozdultam, mert nem is tudtam, mit k�ne tennem. N�m�n kapkodtam leveg��rt, mikor n�ha-n�ha ajkaink elt�volodtak. A kezdeti f�ktelen szenved�ly a fogyatkoz� oxig�n �s az indulatok leh�l�s�nek hat�s�ra lassan l�gy, bec�z� romantik�v� olvadt. A vad, v�gyakoz� cs�kokb�l puha, apr�, bizserget� tal�lkoz�sok lettek, m�gnem f�jdalmas lass�s�ggal abbamaradtak. Kisebb k�s�ssel nyitottam fel szemeim, s vesztem el izz�, gy�ny�r�s�ges pillant�s�ban. Halkan zih�lt, �gy mint �n...

– Nem akartalak megb�ntani... – suttogta rekedten. – Sajn�lom Risa, f�lre �rtett�l. �n nem akarlak kihaszn�lni...

Most l�ttam el�sz�r rajta, hogy val�ban azt �rzi, amit �n. Most, hogy nem pal�stolta, mennyire felt�zeli az, amit csin�lunk. Most, hogy engedte l�gz�s�t zabol�zatlann� v�lni, �gy, hogy levetette a k�z�ny�ss�g �lc�j�t �s szemeiben ott izzott az a t�z, mely valahol bennem is �gett. Figyeltem helyes von�sait, csillog� ez�st haj�t, az arc�t keretez� magenta cs�kokat. V�g�l, valami ismeretlent�l vez�relve, eddig ernyedten pihen� jobbom felemeltem, �s hideg remeg� ujjaimmal meg�rintettem az arc�t. Porcel�nfeh�r b�re puha �s kellemesen meleg volt. Lass� mozdulatokkal v�gigh�ztam mutat� ujjam az arc�n, k�vetve �lla �v�t, mik�zben halv�nyan elmosolyodtam.

– Tudom... ez�rt vagyok itt veled – s�gtam vissza, majd kiss� megemelkedve, k�zelebb hajoltam hozz�.

Haboztam egy pillanatig, mik�zben figyeltem a szemeit. Azt hiszem, valamif�le rem�nyt l�ttam benn�k. Egyik kezemmel sz�tzil�lt hajkoron�mhoz ny�ltam �s k�t apr� mozdulattal lebontottam azt. F�lig vizes tincseim l�gy hull�mokban omlottak le v�llaimra, majd a hajt�ket, amilyen messze csak tudtam, magunk mell� raktam. Mindezt �gy, hogy csak egy biccent�s v�lasztott el olyannyira k�v�nt ajkait�l.

F�ltem megtenni, mert ez valamif�le d�nt�st is k�pviselt egyben. Egy d�nt�st, ami m�lt �jjel megsz�letett, de m�r els� tal�lkoz�sunkkor megfogant. Apr�n, alig �szrevehet�n elmosolyodott gesztusom l�tt�n, majd nagyon lassan lehunyta a szemeit, de nem tette meg. Er�t kellett vennem magamon, s elfeledve minden k�vetkezm�nyt, minden r�mk�pet, megtenni azt, amire olyan olthatatlanul v�gytam egy ideje.

Nagyon gyeng�den, puh�n �rintettem saj�tjaim ajkaihoz, majd leheletnyit elt�volodtam s �gy adtam egy kicsivel er�sebb cs�kot. Azt�n m�r nem b�rtam sok�ig, az izgalomt�l remegve fontam egyik karom a nyak�ba, majd magamhoz h�zva �t, minden elfojtott, kavarg� �rz�sem beleadva vettem birtokba ajkait. Eld�nt�ttem... Nem b�rom tov�bb n�lk�le!

Folytat�s k�vetkezik...