Risa no kibou - Sesshoumaru

りさのきぼう ー　殺生丸

Hentai by Mido

10. fejezet:

Testi szerelem - 体の愛

– Nem akartalak megbántani... – suttogta rekedten. – Sajnálom Risa, félreértettél. Én nem akarlak kihasználni...

Most láttam először rajta, hogy valóban azt érzi, amit én. Most, hogy nem palástolta, mennyire feltüzeli az, amit csinálunk. Most, hogy engedte légzését zabolázatlanná válni így, hogy levetette a közönyösség álcáját és szemeiben ott izzott az a tűz, mely valahol bennem is olthatatlanul lobogott. Figyeltem helyes vonásait, puha fényű ezüst haját, az arcát keretező magenta csíkokat, a sötétkék félholdat. Nem tudtam betelni ezzel a látvánnyal. Egyszerre volt édesen kisfiús, ugyanakkor szívet fájdítóan férfias.

Végül, valami ismeretlentől vezérelve, eddig ernyedten pihenő jobbom felemeltem, és hideg remegő ujjaimmal megérintettem az arcát. Porcelánfehér bőre puha és kellemesen meleg volt. Lassú mozdulatokkal végighúztam mutatóujjam alig érintve, követve álla finom ívét, miközben halványan elmosolyodtam.

– Wakatta... ezért vagyok itt veled – súgtam vissza, majd kissé megemelkedve közelebb hajoltam hozzá.

Haboztam egy pillanatig, miközben figyeltem a szemeit. Azt hiszem, valamiféle vágyakozó reményt láttam bennük. Fényük szebb volt, mint bármelyik éjszakai csillagnak, miközben ott táncolt bennük a mécses apró lángja. Egyik kezemmel szétzilált hajkoronámhoz nyúltam és két apró mozdulattal lebontottam azt. Félig vizes tincseim lágy hullámokban omlott le vállaimra, majd a hajtűket, amilyen messze csak tudtam, magunk mellé helyeztem. Mindezt úgy, hogy csak egy biccentés választott el olyannyira kívánt ajkaitól.

Féltem megtenni, mert ez valamiféle döntést is képviselt egyben. Egy döntést, ami múlt éjjel megszületett, de már első találkozásunkkor megfogant. Aprón, alig észrevehetőn elmosolyodott gesztusom láttán, majd nagyon lassan lehunyta a szemeit, de nem tette meg helyettem. Erőt kellett vennem magamon, s elfeledve minden következményt, minden rémképet, megtenni azt, aminek tegnapi emlékei egész nap kísértettek az árnyékból figyelve.

Nagyon gyengéden, óvatosan érintettem sajátjaim ajkaihoz, majd leheletnyit eltávolodtam s úgy adtam egy kicsivel erősebb csókot. Még párszor visszafojtott remegéssel megismételtem ezt, játszva, húzva mindkettőnk idegeit, aztán már nem bírtam sokáig, az izgalomtól borzongva fontam egyik karom a nyakába, majd magamhoz húzva őt, minden elfojtott kavargó érzésem beleadva vettem birtokba ajkait. Eldöntöttem... Nem bírom tovább nélküle!

A csókjaink fokozatosan erősödtek, mígnem lassan hideg áramlás futott végig a gerincem mentén, bejárva minden idegszálam, teljesen beleborzongva, elveszve vad ölelésében. Éreztem, ahogy visszadönt a tatamikra, majd vakon keresgélve, végigsimítva felsőtestem, húzza le a kimonóm vállaimról. Addigra én már mindkét karommal szorosan öleltem magamhoz, egész testemen érezve minden apró rezdülését.

Ujjaim lassan simították végig erős hátának minden négyzetcentiméterét, a vékony juban alatt éreztem gerincének futó vonalát, lapockáinak kiugró formáit, erős vállait s mindenhol a kemény, kidolgozott izmokat, melyektől jóleső forróság járta be tagjaim. Kutakodó kezeim lassan újra, meg újra megtették ezt a kört, mígnem nyakához visszatérve bekúsztak az ing alá. Érezni akartam közvetlenül, testének erőteljes formáit. Különösebb ellenállás nélkül szét tudtam annyira húzni a felsőt, hogy kezeim fedetlen, selymes bőrét érintve indulhassanak sétájukra, felhevítve maguk alatt azt. Puha és forró volt az érintése, éreztem, ahogy megborsózik cirógató ujjaim alatt. Annyira tökéletes volt, pont olyan, mint fantáziámban, s mint amilyennek eddig is sejtettem, noha csak ruhán át érintettem.

Míg én elkalandoztam testének óvatos, lágy felfedezésére, ő sem hagyta pihenni sajátom. A különös melegség, mely eddig csak ölemet perzselte, lassan kezdte felemészteni egész lényem. Míg én elvesztem annak csodájában, milyen felemelő érzés is így közel kerülni egy férfihez – ő hozzá –, így megérinteni, így ölelni, így odaadni magam neki, mint azelőtt még soha. Nem figyeltem, mit tesz, szabad utat kapott egész lényemen, ezért csupán csak távolról éreztem, ahogy széthúzza vállaimról a ruhát és halványan azt is, hogy az obim is elkezdi lazítani. Ám, mikor yukatám lefejtéséhez kezdett, felfigyeltem tevékenységeire, két csókba fojtott lélegzetvételem között. Egész testem megrándult, megfeszült, hogy aztán elernyedhessen, ahogy ujjai immár nem a vékony réteg ruhán át érintették halványan bronz bőrömet.

Légzésem az eddiginél is jobban felgyorsult, ahogy ajkaimat szabadon hagyva csókjai elindultak az állam majd a nyakam vonalát követve. De ugyanekkor yukatám alá csúszó kezei, egyre feljebb tolva ruhám könnyed anyagját, combomtól indultak és becézve simítva vették birtokba remegő hasam, futottak végig derekamon majd mellkasomon, éppen, csak érintve vágytól feszes, dús melleimet. Felnyögtem, olyan kéjes torokhangon, amin normális esetben saját magam is megdöbbentem volna, de ez most nem számított. Csak az, ahogy tenyerei rásimultak remegő termetemre, ahogy csókjai lassan birtokba vették nyakam hajlatát, kulcscsontjaim, s ahogy eközben én felsőtestéről letoltam az inget, hogy közelebb érezhessem magamhoz. Hogy a bőrömön érezhessem meztelen felsőtestét. A juban megadta magát, elöl teljesen szétnyílt, miközben én vakon letűrtem vállairól, simítva, követve izmos karjainak vonalát, majd ugyanezen az úton tértek vissza kezeim, hogy újra átölelhessem velük.

Egy pillanatra rám nézett, ahogy kipirult, félig lehunyt szempillákkal élvezem minden érintését. Aztán váratlanul, minden előjel nélkül teljesen kibújtatott ruháimból, hogy immár csak egy szál shitagiban feküdjek alatta. Még mielőtt megrémülhettem volna teljes mezítelenségem felett, előre hajolt és gyengéd, alig érezhető csókot lehelt vágytól feszülő mellemre, minek váratlan érzésére felsikkantottam. Ő azonnal megismételte ezt, tovább fűszerezve nyelvének huncut játékával keményedő mellbimbómon, mire lihegve-pirulva, lehunyt szemmel próbáltam kicsúszni kezei közül, hogy megszűnjön a csiklandós, kéjes érzés. Finoman, csípőmnél fogva visszahúzott, majd hűvös csíkot hagyva csókjai után másik mellemmel is ugyan ezt tette, miközben egyik keze óvatosan remegő lábaim közét vette célba, hogy megszabadítson utolsó ruhadarabomtól. Hátra vetett fejjel, apró nyögésekkel adtam tudtára, hogy végül is rettentően élvezem, amit csinál. Már tegnap teljesen elvesztettem minden kontrollomat mikor, ölem vált ujjainak célpontjává. Ez az érzés most sem maradt el, hátam ívben feszült meg a rám törő kellemes érzések tömegétől.

Mikor rádöbbentem, hogy tényleg teljesen anyaszült meztelen lettem, valahogy furcsává vált a minden körülöttem. Eddig rendben volt, az is rendben volt, hogy időközben Sesshoumaru teljesen megszabadult saját ingjétől is, de most valahogy elbizonytalanodtam... Nem tudtam, mit kéne tennem, mi lenne a dolgom, ha van egyáltalán ilyen. Hiszen soha nem voltam még így férfivel. Becéző simogatásai combjaimra tértek át, miközben újra feljebb csusszant, hogy édes ajkaival ejtse fogságba enyéim, s szenvedélyes táncra csábítsa nyelvem. Vágyakozva kaptam szája után, ám ledöbbenten, mikor így, összesimulva, megéreztem zubonján át a bizonyítékot, nem csak én vágyom annyira az ő testére; ez fordítva is igaz. Torokban elfojtott nyögéssel vettem tudomásul, milyen érzés is ez így, hogy nem érzek se undort, se félelmet csak a remegő, feszítő vágyat, ahogy hozzá simulok.

Ugyanakkor, újra elöntött a kétségbeesés, hiszen fogalmam sem volt róla e percben, hogyan szerezhetnék neki is olyan örömöket, mint amikben ő részesített minden érintésével. Nem voltam benne biztos, mi következik, féltem elkezdeni oldani obiját, hátha tévedek. Nem tudtam, mit tegyek, így aztán hirtelen nagyon szerencsétlenül kezdtem magam érezni ebben a helyzetben. Lassan elfordítottam arcomat csókjai elől, s mélázó tekintettel bámultam oldalra a szürkén málladozó régi faliszőnyegekre. Sesshoumaru még pár gyengéd puszit lehelt a nyakamra, majd abbahagyta és felnézett rám, kissé értetlenkedve.

Nem fordultam vissza hozzá, így mikor arcomat visszafordította, szemöldökei már jócskán összefutottak.

– Risa? – kérdezte tétován; úgy tűnt nem igazán tudja kifejezni magát. – Doshite? Ha nem akarod...

Megráztam a fejem, jelezvén rossz helyen kapizsgál. Ám újból oldalra tekintettem, kerülve átható pillantását. Szégyelltem leleplezni tapasztalatlanságom.

– De akkor... – nem hiszem, hogy volt elképzelése arról, mi bajom lehet.

– Nem erről van szó – válaszoltam megnyugtatásképpen.

Hangom vékony volt, és csak suttogva tudtam beszélni.

– Csak éppen... én még sosem voltam így senkivel... én nem tudom... – nem tudtam kifejezni magam, csak dadogtam összefüggéstelenül, esetlenül.

Félmosoly rajzolódott ki ajkai körül, amit a pislákoló mécses fényében nem láthattam jól, de tekintete továbbra is kérdő maradt.

– Sajnálom... – hunytam le pirulva, bűnbánón zafírkék szemeim. – Egyszerűen nem tudom, mit kéne tennem, hogy kéne viselkednem... hogy neked is... ugyanilyen...

Felpillantottam, ahogy lágyan megcirógatta az arcom. Kedveskedő becéző mozdulat volt ez és közben tényleg mosolygott. De olyan kedvesen, olyan édesen, hogy kétségbeesésem azonnal oldódni kezdett.

– Ugyan Risa... nem kell ehhez tudni semmit. Legyél önmagad, nekem akkor már jó lesz... – súgta vissza, közel hajolva hozzám, majd választ nem várva, magához ragadta ismét szám kecses, telt vonalait.

Még egy kicsit tétováztam mámort hozó ajkainál, végül hallgatva a bölcsnek vélt tanácsra, hagytam, hogy kezeim lecsússzanak vállairól, majd oldalról célba vettem először izmos hasát és obija csomóját. Kezeim remegtek, minduntalan kicsúszott a puha brokát ujjaim közül, mikor ő otthagyva ajkaim mélyen melleim közé csókolt. Sikoltani tudtam volna a gyönyörtől, de közben küldetésemre próbáltam koncentrálni. Éreztem az ölemet elöntő bizsergést, ahogy nagyon lassan elviselhetetlenül jóvá kezd válni.

A masli, számomra óráknak tűnő percek után engedett, s itt újra megakadtam. Egyrészt, mert a következő lépés valóban megrémített, másrészt, mert Sesshoumaru lecsúszott rólam, hogy hasamon haladhasson végig csókjaival, gömbölyded formáim közben tenyereibe rejtve. Mindkét kezemet felemeltem, hogy megállítsam, miközben szuszogva tekeredtem oldalra karjai között. Az az igazság, hogy rettentően csiklandós vagyok. Nem engedett egyhamar, ki kellett állnom azt a két gyönge csókot, melyet szemérmemre lehelt, s csak utána engedte, hogy visszarántsam magamhoz.

Ez a rántás dolog kicsit erősebbre sikerült, mint akartam így a következő pillanatban ott feküdt rajtam miközben én lassan felhúztam a térdeim, engedelmeskedve valami mélyről fakadó ősi ösztönnek, mely követelte, hogy minél közelebb érezhessem őt magamhoz. Ahogy óvatosan megemeltem a csípőm és teljes testemmel hozzásimultam. Halkan felnyögött. Egy pillanatra meglepődtem s – ugyan az arcát nem láthattam, mert nyakamhoz hajtotta, de – biztos voltam, hogy ezek az élvezet hangjai voltak. Talán ettől bátorodhattam fel, de már csak azon kaptam magam, ahogy ujjaim szenvedélyesen a dús ezüst hajába túrnak. Ahogy még jobban magamhoz vontam, melleim szorosan, kellemesen meleg, izmos felsőtestéhez préselődtek. Leírhatatlanul jó érzés volt, ahogy ott feküdtem alatta. Nem tudom szavakba önteni; minden porcikám égett a vágytól, melyet a végsőkig korbácsolt halk zihálása, ahogy óvatosan benyúlt megemelt csípőm alá majd megmarkolta a fenekem. Őrülten kívántam. Annyira, hogy el sem tudtam hinni, ennyire lehet-e vágyni egy férfi közelségére. Lassan elfordítottam a fejem és lehunyt szemekkel megcsókoltam a nyakát. Jó érzés volt megérintenem ajkaimmal bársonyos bőrét, s miután nem tiltakozott, csókjaim elindultak vállai izmos vonalát követve. Nem folytathattam így utam, s még mielőtt agyam ténylegesen elküldte volna az utasítást, kezeim automatikusan eltolták őt, majd balra, oldalra gurultunk gyengéd behatásomra.

Meglepetten könyökölt fel, s ahogy egyik térdét is felhúzta, én még jobban az ölébe csúsztam, minek érzésétől megint elpirultam, de nem fordítottam el tekintetem. A halvány, narancsos fényben ki tudtam venni testének minden mozaikját. Ahogy felemelkedett, hasán jól láthatóvá váltak a kockás izmok, ám engem mégsem testének férfias formái ejtettek rabul, hanem szép metszésű arca, gyönyörűséges arany szemei. Igazán jól nézett ki ebben a halvány megvilágításban, ahogy ott feküdt alattam. Azt kívántam, bárcsak örökké így maradhatnánk... együtt.

Amíg én elvoltam telve az ő látványával, lassan az ő tekintete is elvándorolt arcomról, szabályos vonalú ajkaimtól, csillogó szemeimről, melyekből az előbb még terveim akarta kiolvasni. Ahogy észrevettem, hogy pillantásai fedetlen testemre tévednek, megszokásból rántottam magam elé mind két kezem, mögéjük rejtve buja idomaim. Rosszallón ciccentett egyet, majd felülve ujjai becsúsztak kezeim alá, egy szívdobbanásnyi ideig így tartva kebleim, majd finoman megragadta a csuklóm és lefejtette felsőtestemet ölelő kezeim.

– Ne takard el magad... – súgta olyan közelről, hogy bizonyára észrevette, ahogy újfent elvörösödök. – Gyönyörű nő vagy!

Szokatlan volt még nekem ez az egész. Szokatlan, ugyanakkor nagyon jó.

Mikor megcsókolt, akkor rémlett csak fel bennem, mire is készültem az előbb. Ellenkezést nem tűrve nyomtam vissza a tatamikra, nem csak kezeimmel, csókommal is kényszerítve majd a lovaglóülésből térdelésre váltottam. Hevesen lihegtünk már mind a ketten, mikor otthagytam ajkait és elindultam le a nyakán, hogy aztán erős felsőtestét kaparinthassam meg nyelvemmel. Leheletnyi csókokkal és ujjam gyöngéd simogatásával kezdtem hevíteni selymes bőrét, ami alatt élénkülő lélegzetvételeinél éreztem a kívánatos izmokat. Lassan haladtam, hosszú percekig tartott, mire eljutottam a hasáig. Minden tudásom-ösztönöm-szenvedélyem beleadva kényeztettem végig mellkasát. Akkora már az ő kezei is az én testemen időztek, ám, mikor elértem köldökét, váratlanul megállított.

Szerintem kissé bután és esetlenül pillantottam fel rá, mivel meg voltam győződve róla, bizonyára valamit rosszul csináltam, esetleg elrontottam. De semmiféle csalódottságot vagy helytelenítést nem láttam a borostyán szemeiben, inkább legnagyobb örömömre mintha kéjtől csillogtak volna fátyolosan. Pirulva pislogtam le rá, félig sarkaimon ülve, miközben egyik keze az állam emelte fel, a másikkal a derekam ölelte át. Olyan hevesen rántott magához, hogy ellenkezni sem tudtam, majd a következő pillanatban már felettem feküdt, leplezhetetlenül lihegve. Azt hittem ott helyben... rögtön...

El nem tudtam képzelni, hogy valaha az én jelenlétem így felkorbácsolhatja egy férfi vágyait. Remegett a keze, ahogy végigsimította az oldalam, majd feltámaszkodott könyökeire. Háta finom ívben meghajlott, mire én nem tudtam megállni, végigsimítottam, egészen a fenekéig, miközben lábaim félig a dereka köré fűztem. Ahogy előrevetette a fejét, ezüst hajszálai arcomba és nyakamba hullottak. Mozdultam, hogy rászánva magam, megszabadítsam nadrágjától is, de ő elkapta a kezem.

– Risa, várj... – súgta rekedten.

Halkan felsóhajtottam, ahogy ruháján át éreztem ölemben minden vágyát. Vágytam rá, hogy végre magáévá tegyen.

– Miért? – nyögtem halkan, remegő hangon.

– Ha most tovább megyünk... – egyik kezére támaszkodva, kóborló karomat elkapta és fejem mellé fektette, de nem engedte el a csuklóm. – Risa, ha most tovább engedsz, én nem tudom garantálni, hogy ha meggondolod magad... – férfiasan rekedten és kéjtől zaklatottan csengett a hangja –... ha még sem akarnád... hogy akkor én félbe fogom hagyni...

Kicsit meglepett a mondanivalója, de, ahogy vágytól izzó szemeibe néztem, tudtam, hogy nem hazudik, csak figyelmeztetni akar. Valószínűleg azt hitte, magyarázatot várok, mert folytatta:

– Ha tovább engedsz, nem fogok megállni, amíg meg nem kaplak... nem akarlak bántani és fájdalmat sem akarok okozni neked... úgyhogy kérlek, csak akkor engedd meg ezt, ha valóban biztos vagy a döntésedben...

Őszinte aggódást véltem kihallani szavai mögül.

Kellett egy kis idő, mire valóban átgondoltam döntésem, annak minden lehetséges következményét, és meggyőződtem szándékom stabil alapokon nyugszik-e. Gyöngyöző testemet feszítő vágyam megnyugtatott, nem fog másképp érezni.

– Sesshoumaru... – súgtam a narancsos homályba. – Csinálj velem, amit csak akarsz... csak kérlek... – jobban remegett a hangom, mint szerettem volna – csak kérlek, vigyázz rám...

Aprót bólintott, majd, még mielőtt reagálhattam volna, szájon csókolt és fél pillanattal később a nyakamba, miközben egyik tenyere masszírozó mozdulattal záródott mellem köré. Ez a pár pillanat elég volt neki, hogy megszabaduljon nadrágjától szabad kezével, majd még egy szívdobbanásig a szemembe nézett. Én csak félig lehunyt szempilláim alól hunyorogtam fel rá s figyeltem, ahogy visszahajol a nyakamhoz. Feljebb húztam a térdeim, óvatosan-lassan megemeltem a csípőm, ám közben váratlanul, kíméletlenül erősen a nyakamba harapott.

Szemfogai egy pillanatra belevájódtak halvány húsomba, hogy piros vérem vékony patakban induljon el vállaim felé, amit azonnal lecsókolt. Nem is volt annyira vészes, csak hirtelen jött. Nyögéssé olvadó sikollyal reagáltam tetteire, s csak fél pillanattal később tudatosult, addigra már mélyen bennem volt...

Csak egy másodpercre, halványan éreztem a fájdalmat, ami eluralta altestem, de a következőben már a gyönyörtől homályosult el a látásom. Az apró harapás annyira elterelte a figyelmem, hogy alig éreztem az ártatlanságomnak elvesztésével járó futó fájdalmat. Erőtlenül kapaszkodtam a vállaiba és követtem azt a leírhatatlan érzést, ahogy egyre mélyebben veszi birtokba a testem. Felnyögni sem volt erőm, egyszerre annyi kéjes, szenvedélyes érzés öntötte el a fejem. Mikor teljesen eggyé váltunk, egy pillanatra megállt, úgy tűnt, a reakcióim érdeklik, talán azon aggódott, nem okozott-e túlzott fájdalmat. Mivel beszélni úgysem tudtam volna, jelzésképpen dús hajába futtattam ujjaim, és még feljebb húztam magamon. Erősen ziháltam alatta, mire először lassan mozogni kezdett, vigyázva minden mozdulatára. Testem magától vette át az ütemet, amit végig ő diktált. Ettől aztán hamarosan képtelen voltam visszafogni magam, egyre többször szökött ki egy-egy kósza nyögés ajkaim közül, de az ő lélegzetvételei is egyre csak szabálytalanabbak, hangosabbak lettek.

Lehunytam szemeim, hogy ne szédítsen a táncoló mécsesláng, éreztem, ahogy apró verejtékcsepp indul meg a nyakamon. Ujjaim remegve nyújtottam és zártam össze kéjes kínomban, s mikor erősebbé, gyorsabbá kezdtek válni lökései, halkan, nyögéseim is felerősödtek, miközben furcsamód, a különös forróság ellenére hideg bizsergést kezdtem érezni. Először csak alhasam, ágyékom majd combjaim remegtek bele, végül követve gerincem vonalát egészen a tarkómig futott.

– Sesshoumaru... – suttogtam halkan a nevét, miközben egyre jobban ragadta el ez az őrülten jó érzés elmém és testem.

Ha lehet, még jobban megemeltem térdeim, hogy még inkább hozzám férhessen. Váratlan mocorgásomra elfojtott férfias nyögéssel felelt. De addigra én már elindultam egy másik világ kapuja felé. Szempilláim összefonódtak, csak halványan érzékeltem, hogy máshogy helyezkedik felettem. Lábaim kinyújtottam, kezeimben nem maradt erő, hogy kapaszkodjak velük. Nyögve, pirulva, élveztem életemben először így.

Előre dőlt, óvatosan megcsókolt, miközben megéreztem ernyedt ujjaim között az övéit. Remegve simult bele apró tenyerem az övébe s elnémulva az élvezettől, tűrtem, hogy mélyen belecsókoljon a nyakamba. Ha akartam volna, se bírtam volna tovább halogatni azt az érzést, ami könyörtelen, tömény évezettel környékezte meg a testem.

Először szemeim pattantak fel, ahogy viharként végigszáguldott lényemen az élvezet első, mindent elsöprő hulláma. Szabad kezemmel karja alatt átnyúlva kapaszkodtam meg verejtéktől nedves hátában, miközben arcomat a nyakához fúrtam. Sikoltani tudtam volna a gyönyörtől, de elvesztettem uralmam mind a tudatom, mint a testem felett. Éles fény villant szemeim előtt, fehéren, vörösen de addigra minden tagom a végsőkig megfeszült. Távolról hallottam, ahogy a végtelen élvezet utolsó hullámában felnyögök olyan hangosan, hogy bárki meghallhatta volna az alsóbb emeleteken.

Abban a pillanatban, mikor testem megdermedt társam is az élvezet végső lépcsőjére lépett. Éreztem, ahogy nedves bőre megborsózik, hogy minden finomkodás nélkül mélyül el bennem. Visszafogottan, torokból nyögött fel, mikor elérte a beteljesülést. Éreztem, ahogy szétáradó magja marad az élvezete után, de addigra annyira gyenge voltam, hogy mozdulni sem bírtam. Lehunyt szemmel kapkodtam levegőért, és próbáltam őrülten vágtató szívem lecsillapítani.

Nagyon hosszú percekig feküdtünk így, kimelegedve, egymás karjai közt. Arcát a nyakamhoz fektette s én, mikor már elég erőt éreztem magamban, szabad karommal átöleltem. Jobbom még mindig ujjainak fogságában pihent a fejem mellett.

Valószínűleg elaludtam volna az élvezet okozta fáradságtól, ha váratlanul meg nem szűnik a cserépen doboló eső lágy muzsikája. Pár pillanat múlva a helyiség egyetlen kis gömbölyű üvegablakán ezüstös holdfény áradt be. Ekkor ő mozdult meg először, apró csókot lehelt ajkaimra, majd mellém feküdt, de nem engedett el. Szorosan magához vont, hogy fejem bal vállán nyugodhasson, majd gyönyörűséges dansei kimonóját rám terítette.

– Arigatou gozaimasu... – súgtam halkan, de addigra már ólomsúlyúvá váltak szemhéjaim.

– Iie... – végigsimította a fejem és nedves tincseim. – Én köszönöm...

Pirulva, elveszve a hálás boldogságban hunytam le szemeim, és pár percen belül már mélyen, édesen aludtam, egészen hajnalig... akkor is csak kedveskedő csókjai tudtak rávenni az ébredésre...

Lektorálta: Arvael

Folytatás következik...