12. r�sz

�jf�li b�cs�

A s�rk�ny fenyeget�en vicsorgott. Naraku szem�n �tsuhant

a f�lelem �rnya. Tudta, kivel �ll szemben.

Az az�rs�rk�ny megsz�lalt. Hangja �rcesen csengett. Valahol

m�lyen, alig hallhat�an ott volt benne a fagyt�nd�r

krist�lyhangja is.

-Ostoba korcs… Elloptad egy pikkelyem, meg�lted �rz�m…

Halhatatlan akart�l lenni, de nem �rted el a c�lod… ahhoz

kellett volna a fagyt�nd�r lelke, egy haland� eml�keinek

marad�ka… egy haland� n��, akit egykor �pp abb�l a falub�l

kergettek el, ahol te k�s�bb megsz�lett�l… b�r az nem te

volt�l, csak egy mocskos haland�… Tetteiddel kiv�vtad

magadnak a s�rk�nyok haragj�t… hal�llal lakolsz!

-Nem tudsz meg�lni, m�r elk�st�l! Az er�m m�r nagyobb a

tiedn�l, s�rk�ny! Imm�r legy�zhetetlen lettem!

Az az�rs�rk�ny felnevetett. H�tborzongat� volt.

-Csakugyan azt hiszed, hogy legy�zheted a halhatatlans�g

birtokos�t, Kherazu�t? –elhallgatott. Feje felett megjelent

egy halv�ny �rny�k. Sarah volt az. Sz�rnyait kit�rva,

b�k�sen lebegett. Mintha v�z �lelte volna k�r�l, haja

kavargott k�r�l�tte. Tekintete v�gigsiklott a harct�ren.

Kez�ben a v�res, z�ld f�nyben �g�, ind�kkal k�r�l�lelt

Fagykard. Felemelte a kardot, �s elhaj�totta.

Narakunak nem maradt ideje megmozdulni. A hideg penge

sz�v�t �rte. Utols� erej�b�l m�g �gy sz�lt:

-Most gy�ztetek, de �jj� fogok sz�letni!

Teste porr� omlott sz�t, amit elhordott a sz�l.

A s�rk�ny felsz�llt, majd kisv�rtatva elt�nt, a semmibe

veszett. Elv�gezte feladat�t, visszat�rt az �v�ihez. Csup�n

Sarah k�s�rtete lebegett felett�k n�m�m. Feh�r ruh�ja

valahogy fak�bbnak t�nt. Alakj�n halv�nyan �tderengett a

m�g�tte �ll� kast�ly. Kagura �s Kanna lesz�llt Miyoko

mellett. Tov�bbra se mozdult senki.

Sesshoumaru v�g�l megt�rte a csendet.

-Elm�sz? Itt hagysz engem, ugye? Legal�bb Rin miatt

visszat�rhetn�l!

A t�nd�r nem felelt. Szem�ben nem l�tszottak �rzelmek.

Kagura elkeseredetten felki�ltott:

-Hogy lehetsz ennyire h�l�tlan? Mi mind �rted harcoltunk,

te meg elm�sz? Am�g itt vagy, visszat�rhetn�l a testedbe!

- Ha te elm�sz, Brighidet add vissza! �t ne vedd el t�lem!

–Miyoko k�nnyes szemmel n�zett fel. Az �gen megjelent egy

�jabb k�s�rtet. Brighid volt az, fekete ruh�ban. De � is

k�s�rtet volt. Halkan besz�lni kezdett.

- Ha akarna, se t�rhetne vissza k�z�tek, ahogy �n se. Hidd el,

Miyoko, �n visszaj�nn�k, ha lehetne. De mivel az � r�sze

vagyok, nem tehetem.

- De mi�rt nem t�rhet vissza? –k�rdezte halkan Sesshoumaru.

- Az�rt, mert elv�gezte a feladat�t. M�r nincs keresnival�ja

itt, �gy h�t nem t�rhet vissza.

- De � mi�rt nem sz�l egy sz�t se?

- Mert nem teheti meg. Megmentett titeket. Legyen ennyi

el�g, hogy most m�r m�sk�pp nem seg�thetett.

- Rendben van h�t… de te honnan tudod ezt? –k�rdezte szinte

csak �gy �nmag�t�l Kagura.

- A r�sze vagyok. Maradjatok itt �jf�lig, hozz�tok el

t�rsaitokat, akkor m�g lesz egy lehet�s�ge elb�cs�zni.

–mondta Brighid, majd k�dd� v�lt, Sarahval egy�tt. A n�gy

d�mon �sszen�zett. Miyoko n�m�n b�lintott, ahogy Kagura �s

Kanna is. Sesshoumaru elindult Rin�rt, Yaken�rt �s Ahun�rt.

Alig f�l �ra alatt vissza�rtek. Rin tan�cstalanul n�zte a f�ld�n

fekv� testet. Tudta, hogy mi t�rt�nt, de nem akarta

elfogadni. S�rva b�jt oda Miyokohoz.

�gy v�rtak �jf�lig. Ekkor �jra felt�nt a halv�ny t�nd�r�rny

az �gen. De ez�ttal m�s volt. Sokkal val�s�gosabb,

�letszer�bb. Eg�szen a f�ld felett lebegett, majdnem, hogy

le�rt a l�ba.

-Kanna, Kagura! K�sz�n�m, hogy szembeszeg�ltetek �rtem

Narakuval… Ak�rmennyire is volt ez f�jdalmas… k�sz�n�m…

sokat k�sz�nhetek nektek… Miyoko! K�sz�n�m, hogy

elme�lted azt, amit tudsz Brighidr�l… megpr�b�lom majd

r�besz�lni, hogy visszat�rjen. Yaken! Undok volt�l, �s rossz

sz�nd�k�. De megbocs�tom, mert v�g�l nem lett bel�le

nagyobb baj. Az�rt k�rlek, legy�l kicsit kedvesebb! Hidd el,

neked is jobb lesz. Rin! –Sarah �rnya levette a nyakl�nc�t, �s

a kisl�ny kez�be adta.- ezt �rizd meg. Megv�d minden bajt�l.

Sajnos �n nem leszek ott neked, de nem eshet bajod. �s k�rlek,

ne s�rj. Sesshoumaru! Sokat k�sz�nhetek neked…

megmentetted az �letemet, �s nem ez volt az egyetlen

alkalom… M�gis mivel h�l�ljam meg? Tudom, azt szeretn�d,

hogy visszat�rjek, de nem tehetem meg…

-El�g az, amit Rinnek adt�l. Az, hogy neki nem eshet baja,

nekem b�ven el�g. Vagy tal�n… m�g valami. Ne felejts el

minket soha, rendben?

Sarah b�lintott. Halv�nyan elmosolyodott.

-Mennem kell. Meg�g�rem, nem felejtelek el benneteket soha,

�s vigy�zni fogok a sorsotokra! Ne b�nk�djatok! �n itt leszek a

sz�vesekben.

L�gy szell� lengedezett. Sarah alakja lassan elhalv�nyult,

majd elt�nt.

Az utaz�k �sszen�ztek. Egy k�zeli dombon eltemett�k a

fagyt�nd�rt, Miyoko pedig var�zsereje seg�ts�g�vel csod�s

s�rk�vet emelt neki.

“Itt nyugszik, Sarah, a fagyt�nd�r,

Aki a halhatatlans�got �rizte,

�s aki megmentett minket a hal�lt�l.”

Egy sz� n�lk�l indultak �tnak m�snap reggel. Nem v�ltak el

�tjaik. Egy�tt maradtak. Egy olyan eml�k k�t�tte �ssze �ket,

ami miatt nem v�lhattak el egym�st�l. Sesshoumaru, Rin,

Miyoko, Kagura, Kanna, Yaken �s Ahun egy�tt v�ndoroltak.

V�g�l Fagyf�ld�n, Zaf�r kir�lyn� birodalm�ban tal�ltak

otthonra.

Folytat�sa k�vetkezik???