Sesshoumaru �lete

Abban az id�ben j�runk, ahol m�g nem az emberek uralt�k a vil�got.

Ez volt az �kori Jap�n. Ahol az emberek csak par�nyi l�nyeknek sz�m�tottak. Ahol d�monok, angyalok, sz�rnyek voltak jelen. �lt egy nagy, de mag�nyos harcos, Sesshoumaru. Ez a kis reg�ny �r�la sz�l…

1. Fejezet:

Egy szomor� �jszaka

         Sesshoumaru tudta, hogy a feles�ge Izoko m�g mindig 400 �v m�lt�n is Yukou-t szereti. Sz�ve keser�s�ge elrontotta �letkedv�t. Tudta, hogy a l�ny, ha a csillagokra n�z nem �t l�tja, hanem Yukou-t. 8 gyerek�k Sesshoumaru k�r�l j�tszadoztak, futkostak. Sesshoumaru nem sz�lt semmit, egyed�l akart maradni b�nat�val. Fogta mag�t a barlang kij�rat�hoz ment, Izoko-ra pillantott, majd nem tudott semmit mondani, egy hang nem jutott ki sz�j�n, lass� l�ptekkel kiinalt a barlangb�l. Nagy volt a k�d, a telihold f�nye betel�tette az erd�t �s megvil�g�totta a hatalmas hegyet.

         M�g mindig �t szereti. 400 �v eltelt�vel is �rte �l a sz�ve, visszav�rja �t! – besz�lget mag�ban. Majd le�lt egy vastag t�rzs� fa t�v�ben. �v�lteni akart a f�jdalomt�l, �m egy �rva hang nem hagyta el sz�j�t, csak szel�d k�nnyei mint es�cseppek csordultak v�gig h�feh�r arc�n. Feln�zett a s�t�tk�k �gre �s tudta, hogy Izoko a R�kad�mon sosem lesz az �v�. M�r 400 �ve tudta, �m sosem �llt sz�nd�k�ban elengedni a n�t. Maga m�g� n�zett �s l�tta a l�nyt, amint �t b�mulja. Majd mivel nem b�rta, ha Izoko sajn�lkoz� tekintettel n�z r�, fel�llt �s r�n�zett az �gre. Ekkor k�t, hatalmas, h�feh�r tollas sz�rnya kiny�lt a h�t�b�l �s sz�rnyra kapva az erd�k f�l�tt elrep�lt. K�nnyei mint krist�lyok hullottak teste al�. E k�nnyek csillogva besz�rt�k az �jszakai �gboltot. Izoko figyelte az angyalt, l�tta k�nnyei mik�nt sz�rnak le az �gb�l. Izoko tudta mi�rt hullnak a k�nnyek… lehunyta szemeit �s bement a barlangjukba.

         Hamarosan d�r�gni kezdett az �g, vill�mok csaptak be a k�zeli helybe. Eleredt el�sz�r cs�ppekben, majd szakad�sban az es�. Egy angyal b�nk�dva repked az �jszakai es�ben. Ruh�ja el�zott, sz�rnyai benedvesedtek, nem b�rt tov�bb rep�lni �s sz�rnyai elernyedtek, majd sz�rnyai verdes�se abbamaradt, �s Sesshoumaru lezuhant egy es�s �jjelen egy t�voli s ismeretlen erd�be…

… f�l �jjelen �t fek�dt a zuhatag alatt, sz�rnya beter�tette test�t, arca csupa s�r volt, arca izmain f�jdalom jele mutatkozott, �m nem a teste f�jt, hanem lelke legm�lye. Nagy nehezen mag�hoz t�rt – ahh… - k�rben�zett �s egy sz�m�ra teljesen ismeretlen helyen tal�lt mag�ra. Az es� m�g mindig szakadt, feln�zett az �gre nem mozdult – Mi�rt??? – ord�tott fel v�g�l. Az erd� madar4ai a k�rnyez� f�kr�l felreppentek �s elrep�ltek kelet fel�. Sesshoumaru nem kelt fel, lehajtotta fej�t bele a s�rba �s halkan, alig hallhat� hangon zokogni kezdett.

         Majd v�g�l fel�lt, sz�rnyai elt�ntek, arca ugyanolyan koszos maradt, esze �g�ban sem volt let�r�lni r�la a s�rt. Felkelt �s az es�t n�zte – Izoko sosem lesz az eny�m! – jelentette ki, majd bele�t�tt az egyik f�ba, mire az megremegett. Leheveredett az egyik fa al� �s n�m�n �lt. Hossz� �les �s hegyes karmai is tiszta s�r volt. Az ismeretlen erd� hol nyugalommal, hol hi�ny�rzettel t�lt�tte el. Egyfolyt�ban Izoko arc�t l�tta maga el�tt. Csillog� szemeit b�natos arc�t. Le�rni nem lehetne az angyal �rz�seit, hihetetlen nagy lelki f�jdalom gy�t�rte �t. �gy �rezte �let�nek v�get kellene vetnie, de tudta, hogy nem lehet. Hossz� fekete t�rdig �r� haja a s�rba hevert, kez�vel belet�rt s�ros haj�ba �s mag�t �tkozta. Majd a k�nnyez�s �s zokog�s v�gtelenj�ben a s�ros f�ldre borult.

         Szemei ilyenkor csillogtak a legszebben, szemei melyek k�nnyt�l �ztattak voltak, keser�s�g �s mag�ny j�rta �t �ket ilyenkor s�rg�san csillogtak. Maga volt csak mag�nak, az es� k�ny�rtelen idej�ben, egy angyal zokog�sa t�rte meg az �jjeli erd� csendj�t s mag�ny�t. Ez volt Sesshoumaru sz�m�ra a legszomor�bb �s legtragikusabb �jszaka mindk�z�l. Mikor kiborult �s elvesztette hit�t, hogy Izoko egyszer valaha is ak�r p�r 100 �v m�lva is az �v� lehet.

2007. 04. 02