5.rész
2007.04.15. 19:40
Az elemi kardok története - Yilsrana Hime - Egy félszellem papnő előzménye 5. rész. A kardok megszerzése by Yilsrana&Kaita
-Én is érzem. –mondta Yilsrana, mikor Kouga közölte vele, hogy egy szellem van előttük.
-Csak szóltam! –védekezett a farkasszellem.
A két útitárs nemsokára beért egy faluba.
Egy faluba, aminek teljes lakosságát lemészárolták.
-Kicsit elkéstünk. –vakarta meg a fejét Kouga.
Ekkor mindketten észrevették a falu közepén álló, emberi alakban levő szellemet. A szellemnél négy kard volt.
Yilsrana ránézett a kardokra, aztán elmosolyodott.
-Azt hiszem, azok az enyémek. –mondta.
-Nem hiszem korcs! –mondta a szellem. –Most meghalsz!
A szellem támadott.
Yilsrana könnyű szerrel félreugrott az útjából, és most ő támadott.
Sikerrel.
-Hogy lehet egy korcs ilyen erős? –döbbent le a szellem.
-És még nem is láttál mindent. –mosolyodott el Yilsrana, és előhúzta egyik kardját, a Toorsat, és suhintott vele.
A csapás nyomán egy energiacsapás indult a szellem felé.
Az két darabban esett a földre.
Yilsrana odasétált a tetem mellé, és felvette a négy elemi kardot.
Hirtelen előpattogott a ruhájából Ryunga, és miután elhelyezkedett a lány vállán megszólalt.
-Most mit fogsz csinálni Hime? –kérdezte.
Yilsrana sóhajtott.
-Hazamegyek.
-Végre úrnőm. –lelkesedett fel a bolha. –Már annyi veszélyes kalandba belekeveredtünk… azaz… én nem gondolom ám komolyan Hime… -kezdett makogni Ryunga, mikor észrevette a gyilkos pillantást, amit Yilsrana vetett rá.
-Szóval visszamész északra? –kérdezte Kouga.
-Kouga, én… -kezdte Yilsrana, de Kouga félbeszakította.
-Tudom. –mondta Kouga.
-Tudod? –kérdezte Yilsrana.
-Már elég ideje utazunk együtt, és tudom, hogy igazából nem szeretsz. –mondta Kouga. –Legalábbis nem szerelemmel. Ezt én elfogadom, de annak örülnék, ha a barátságodat magamnak tudhatnám Hime.
A lány bólintott.
-Remélem, hamar megtalálod az igaz szerelmet Yilsrana Hime. –mondta Kouga, aztán távozott.
Yilsrana elmosolyodott, aztán teste szellemgömbbé vált, és villámsebesen suhanni kezdett otthona felé.
Folytatjuk...
|