Sesshoumaru no Kiba
14. r�sz: M�rges sz�nd�k

Hosszan �s forr�n cs�kolta, s mikor Kiba v�gre felocs�dott, behunyta a szem�t �s ellazult, �tadva mag�t az �rz�snek. Ujjai utat tal�ltak a f�rfi finom, selymes-vizes hajtincsei k�z�, mik�zben mindketten m�g jobban elmer�ltek a pillanatban.

V�g�l, mikor m�r nem b�rt�k tov�bb leveg� n�lk�l, felhev�lt ajkaik sz�tv�ltak, de m�g j� p�r sz�vdobban�snyi ideig csak n�zt�k egym�st, mire v�gre-valah�ra lenyugodott l�gz�s�k. Kiba nem tudta, a cs�knak tudja-e be a dolgot, vagy annak, hogy t�l sok�ig volt az onsen g�z�lg� v�z�ben, de �gy �rezte, forog vele a vil�g. „Tal�n mindkett�” gondolta, egy kac�r mosoly k�s�ret�ben. L�tta, hogy Sesshoumaru szeme egy pillanatra elkerekedik, majd a nagy�r v�ratlanul h�tr�bb l�p t�le �s kim�szik a v�zb�l, a tiszta ruh�i �s t�r�lk�z�k fel� v�ve az ir�nyt. A hercegn� csak d�bbenten �csorgott a derek�ig �r� v�zben. Alig k�t pillanattal ezel�tt m�g azt hitte, az a cs�k valami komolyabb dolog. De �gy t�nt, ism�tcsak t�vedett.

Egy csal�dott s�haj k�s�ret�ben m�lyebbre mer�lt a v�zben, mire felr�mlettek el�tte gyilkos �lomk�pei �s �gy d�nt�tt, imm�r neki is ideje a h�l�ja fel� venni az ir�nyt. Mikor megfordult �s kik�sz�l�dott a v�zb�l, m�g �pp elcs�pett egy pillant�st Sesshoumaru izmos h�t�b�l �s a derek�ra csavart nem �ppen hossz� feh�r t�r�lk�z�b�l, s ahogy tekintete lejjebb siklott, gondolatban felpofozta mag�t, amint szembes�lt vele, milyen k�pek kavarognak elm�j�ben.

Er�t v�ve mag�n �s lenyugtatva megviselt idegeit, ink�bb arrafel� vette az ir�nyt, ahonnan � j�tt, ahol hagyom�nyosan a n�k �lt�ztek �t. Bel�pett �s lassan t�r�lk�zni kezdett, a f�l�t hegyezve, mikor hagyja el v�gre Sesshoumaru a f�rd�h�zat. Nem sz�vesen botlott volna bele ezek ut�n m�g j� darabig. A reggelit semmik�ppen sem ker�lhette el, de addig legal�bb t�vol akart maradni az egyre zavar�bb vagy �pp arcpir�t�bb gondolatokt�l. S�hajtozva megr�zta a fej�t, ahogy beleb�jt k�peny�be, majd gondosan kif�s�lve a tincseit, varkocsba fogva azt.

Sosem hordta kiengedve a haj�t, m�g akkor sem, ha aludt. Csup�n azon ritka alkalmakkor lebegett szabadon, mikor kif�s�lte, �m azt rajta k�v�l �vek �ta senki sem l�tta... hossz�s�g�r�l pedig csup�n pletyk�k keringtek szolg�l�i k�zt.

Sesshoumaru k�s�bb nem is eml�kezett, hogyan jutott el a szob�j�ig; l�lekben teljesen m�shol j�rt. Olyan volt, mintha az id� hirtelen ugrott volna: egyik pillanatban m�g a f�rd�ben volt, jegyes�vel a karjai k�zt, a k�vetkez�ben pedig m�r h�t�n fek�dt a szob�j�ban.

M�ly leveg�t vett �s lassan f�jta ki azt, rem�lve, ezzel ki�r�theti elm�j�t, azonban gondolatai �jra meg �jra visszakalandoztak az o-furo-b�li jelenetre. A melegv�z g�ze megs�r�s�d�tt, ez�ltal m�g �l�nkebben foglyul ejtve Kiba b�d�t� illat�t, amit Sesshoumaru m�g most is �rzett orr�ban. �gy tervezte, t�vol marad a d�monn�t�l, azonban minden gondolata kiesett fej�b�l, mikor jegyese v�ratlanul elt�nt a v�z alatt. �szt�n�sen sietett a seg�ts�g�re, ami igencsak meglepte, hiszen m�g akkor is, ha Rin – akit saj�t mag�ban l�ny�nak tekintett – bajba ker�lt, mindig k�pes volt tiszta fejjel gondolkodni. Ez�ttal azonban...

Amikor Kib�t a karjai k�z� z�rta, majd ajkuk �ssze�rt, valami furcsa �rz�s k�szott fel a f�rfi mellkas�ban. Egyszerre volt sz�vszor�t� �s felemel�; egy keser�des pillanat. Soha ilyenben m�g nem volt r�sze �s m�g most sem tudta, szob�ja pihentet� mag�ny�ban, minek tulajdon�tsa. Hazudna, ha azt �ll�tan�, m�g sosem volt n�vel dolga. Hazudna, ha azt �ll�tan�, ilyesmit �rzett n�luk.

Gondolatban azonban h�l�t adott annak a kutakod� szell�csk�nek, ami makacsul utat t�rt mag�nak a f�rd� g�z�n �s egy kis id�re fellebbentette az �rz�keire ereszked� s�lyos leveg� f�gg�ny�t. �gy k�pes volt elm�je kitisztulni egy pillanatra, s � kihaszn�lta, hogy t�vozzon. Tudta, ha tov�bb maradt volna, akkor az bel�thatatlan k�vetkezm�nyekkel j�rt volna.

Lehunyta szem�t, ism�t m�lyet szippantva. Arc�n k�rd� kifejez�s t�nt fel; mintha mag�n �rezn� Kiba illat�t... vagy k�r�l�tte...?

F�lei megr�ndultak egy picit a puha l�ptek zaj�ra.

Jegyese k�zeledett fel�...

A d�monhercegn� v�gre fell�legezhetett, mikor hallotta Sesshoumarut, ahogy elhagyja a f�rd�t. Kif�jta a leveg�t, amire nem is eszm�lt r� eg�szen eddig, hogy mag�ban tartott. M�g elsz�szm�t�lt kicsit haj�val �s k�nt�s�nek fel�lt�s�vel, azt�n � is t�vozott. F�rge l�ptekkel hamar eljutott szob�j�ig �s mikor beh�zta maga m�g�tt az ajt�t, v�gre lenyugodott egy cs�ppet.

„Mi�rt van r�m ilyen hat�ssal?!” a m�g mindig zakatol� sz�v�re tette szabad kez�t, percekig t�prengve a feltett k�rd�sen, azonban nem jutott el�r�bb. �gy h�t kir�zva a gondolatot fej�b�l, elpakolta a f�rd�h�z sz�ks�ges kell�keket, majd egy �jszakai yukat�ba b�jt, hogy azt�n bem�szhasson a k�nyelmes takar�k k�z�.

Szemeit lehunyva v�rta, hogy az �lom mag�val ragadja.

�s v�rta.

�s csak v�rta.

...

– Argh! – m�ltatlankodva emelkedett f�l �l�helyzetbe, bosszankod� arccal.

Egyszer�en k�ptelen volt elaludni!

„Az m�g hagyj�n, hogy a gondolataim �lland�an Sesshoumaru k�r�l forognak, de, ha el�gg� koncentr�lok, akkor k�pes vagyok nem arra figyelni. De mi�rt nem j�n m�r v�gre �lom a szememre?!” �rezte, hogy f�radt �s a tudat, hogy k�ptelen pihenni, csak m�g durc�sabb� tette.

– �h, pedig az elm�lt napokban olyan j�kat alu... jaj.

Szemei egy pillanatra elkerekedtek, ahogy elm�je elkezdte kutatni, mi v�ltozott az el�z� n�h�ny �jszak�ban. „H�t persze...” mormogta mag�ban, mikor r�j�tt, hogy jegyese mindig a k�zel�ben volt az�ta, hogy ide�rkezett.

„Csak p�r napja t�rt�nt, m�gis heteknek t�nik...” m�l�zott el, lassan felt�p�szkodva. Automatikusan ny�lt k�penye ut�n, miel�tt mag�ra kanyar�totta volna. „Nem hiszem el, hogy ennyire hozz�szoktam volna a jelenl�t�hez mind�ssze ennyi id� alatt!” bosszankodott mag�ban, ahogy l�bai kivezett�k szob�j�b�l, majd v�gig a kihalt folyos�n. „Hiszen... hiszen el�tte olyan j�l megvoltam egyed�l! Most... most mi�rt nem siker�l...?” t�prengett el, figyelmen k�v�l hagyva, merre viszik l�bai. S�hajtott egy m�lyet, s csak akkor eszm�lt fel, mikor tabijai megtorpantak.

Meglepve pillantott f�l; mintha �lomb�l �bredne. Beletelt n�h�ny �rt�kes m�sodpercbe, mire r�j�tt, hova is �rkezett. „Remek. Fantasztikus” jegyezte meg mag�ban szarkasztikusan, �ldva saj�t szem�ly�t, ami�rt itt siker�lt kik�tnie.

Sesshoumaru szob�ja el�tt.

„Na j�, egy icike-picike kukkant�s nem �rthat... ha j�l hallom, el is aludt, sz�val...” m�r hossz� percek �ta tan�cstalanul �lldog�lt a f�rfi ajtaja el�tt, miel�tt r�sz�nta volna mag�t arra, b�rmit is tegyen. Most azonban k�zelebb mer�szkedett �s kicsit lehajolt, ahogy �vatosan kinyitotta az ajt�t.

A fusuma hangtalanul suhant el, Sesshoumaru l�gz�se pedig azt a l�tszatot keltette, mintha aludna, �gy Kiba arc�n egy mosoly jelent meg, ahogy figyelte a pihen� kutyaszellemet. Halkan becsusszant a szob�ba �s nagy lend�lettel elindult, ami azt�n t�tova l�ptekk� korcsosult, mikor r�j�tt, fogalma sincs, mi�rt is j�tt be. Hiszen csak be akart pillantani egy m�sodpercre!

Lassan teljesen meg�llt �s az �gy v�g�b�l pillantott r� a d�mon nagy�r b�k�s arc�ra, ahol elid�z�tt tekintete, ahogy r�szletesen megfigyelte. „Olyan nyugodtnak t�nik �gy...” morfond�rozott el m�r megint, s le kellett k�zdenie azt a hirtelen r�t�r� k�sztet�st, hogy hozz��rjen a b�r�hez, ami e pillanatban nagyon sim�nak, nagyon selymesnek l�tszott. Tett m�g egy tan�cstalan l�p�st, ami k�zelebb vitte hozz�, azonban a fesz�lts�g, amit �nmag�ban �rzett, m�r szinte elviselhetetlenn� fokoz�dott. Ez pedig megr�m�tette.

Egy hirtelen mozdulattal megfordult �s kiszaladt a szob�b�l, miel�tt b�rmi t�rt�nhetett volna. Ahogy beh�zta maga ut�n az ajt�t, egy pillanatra meg�llt, hogy in�ba sz�llt b�tors�g�t el�ker�tse �s fanyarkodva vegye tudom�sul, sz�ve m�r megint hevesen ver. Azt�n, lassacsk�n lenyugodott �s visszaindult szob�ja fel�.

Maga sem �rtette, mi�rt kereste fel a f�rfit. Tal�n azt rem�lte, ha l�tja, att�l majd tud aludni. Mivel sajnos arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy Sesshoumaru k�zels�ge megnyugtatja – m�g akkor is fur�n j�l �rezte mag�t, mikor olyan szapor�n dobogott a sz�ve.

Gondolataib�l egy ismer�s, a h�t�n v�gigfut� bizserget� �rz�s �bresztette fel. Elm�je m�g nem is fogta fel teljesen, mi t�rt�nik, mikor �szt�nei seg�ts�g�re siettek �s Kiba vill�mgyorsan oldalra perd�lt. Ott, ahol m�g az im�nt �llt, egy �lesen mered� wakazashi peng�je lend�lt; a hercegn�t c�lozva, �m csak a leveg�t has�tva.

Kiba elkerekedett szemekkel b�mult a r�vidkardra, majd, amint az �jb�l megmozdult, � is felocs�dott, felugorva �s m�g r�pt�ben megfordulva, hogy m�terekkel arr�bb �rjen f�ldet, t�mad�j�val szemben. A s�t�t �jszaka �rnyai miatt neh�zkesen l�tott, de a mozg�st t�k�letesen �rz�kelte. Az alak ism�t r�t�madt, mire a d�monhercegn� – fegyver h�j�n – puszta k�zzel pr�b�lta h�r�tani a t�mad�st. Siker�lt m�g id�ben megf�keznie a csap�st, miel�tt m�g megsebes�thette volna �t a penge; ehhez azonban mindk�t kez�re sz�ks�ge volt, hogy lefogja t�mad�ja csukl�j�t.

Egy ez�st�s villan�s, ahogy az alak m�sik kez�ben meglend�lt egy k�t�l� t�r, mire Kiba ism�t mag�ban h�l�t adott kiv�telesen gyors reflexeinek, ahogy egyik kez�vel elengedte a m�g mindig foglyul ejtett kart, s meg�ll�totta a m�sikat. Imm�ron egyik�k sem tudta haszn�lni egyik kez�t sem, s mozdulatlanul n�ztek egym�ssal farkasszemet a hossz� folyos� k�zep�n. �m, ahogy a Hold f�nye lassan el�bukkant a felh�k takar�s�b�l...

– Omae...! – Kiba d�bbenten pillantott az alakra, aki nem volt m�s, mint egy �rny�k. Egy fekete, v�gtelen s�t�ts�g. Azonnal felismerte benne anyja t�mad�j�t, sz�ks�ge sem volt hallani a hangj�t.

– Heh... – egy apr� csukl�mozdulat, s a t�r egy v�kony vonalat v�gott a d�monn� alkarj�n. Az �rny k�m�letlen�l kihaszn�lta a hercegn� pillanatnyi d�bbenet�t, majd dolga v�gezt�vel t�volabb ugrott t�le.

– Ez meg is teszi... – hallotta m�g Kiba a suttog� hangot, ahogy t�mad�ja elt�nt a s�t�t folyos�n.

– F�reg – hagyta el a d�monhercegn� nemes ajkait e sz�, majd a m�lylila szemek lepillantottak az apr� v�g�sra, amely nem t�nt v�szesnek, �m a seb csak nem akart bez�rulni �s a v�r lassan, folyamatosan sziv�rgott bel�le. Ahogy k�zelebb hajolt �s megszagolta, azonnal felismerte a b�zt, amely k�r�llengte saj�t v�r�t.

– M�reg...

T�tov�z�s n�lk�l sarkon fordult �s hossz� l�ptekkel elindult szob�ja fel�. Mikor v�gre oda�rt milli�nyi �veknek t�n� percek ut�n, besietett f�rd�helyis�g�be �s igyekezett min�l alaposabban kitiszt�tani a sebet. �m csal�dottan kellett tudom�sul vennie, hogy a m�reg m�r beleker�lt szervezet�be...

Kiba m�lyet s�hajtott, ahogy �vatosan bek�t�tte a karj�t. M�r most megmutatkoztak a jelei, hogy gyeng�lt. Kiss� k�b�n kavargott a feje, a seb hely�n pedig k�l�n�sen �rz�kenny� v�lt a b�re. „A szervezetemnek saj�t mag�nak kell lek�zdenie... de ahhoz id�re lesz sz�ks�ge...” Megszimatolta a k�t�st, mikor k�szen volt. Halv�nyan, de m�g �rezte a m�reg szag�t. Fintorogva ismerte fel, hogy egy er�sebbik fajt�b�l val�val van dolga...

A reggeliz� asztal k�r�l t�relmetlen l�gk�r uralkodott. Mindenki jelen volt, kiv�ve egyetlen szem�lyt: Kib�t. Shiwue nagy�r visszafojtott fortyog�ssal n�zett k�rbe ism�t, m�gnem tekintete meg nem akadt l�nya egyik szobal�ny�n. Odaintette mag�hoz.

– Igen, nagyuram? – hajolt meg el�tte al�zatosan a d�monl�ny.

– Tora, hol van a hime?

– Oh, Kiba-sama m�r hajnalban megreggelizett. �gy tervezte, ma... – a l�ny vetett egy oldalpillant�st Sesshoumarura, majd folytatta – gyakorol egy kicsit.

– �rtem – sz�k�tette �ssze szemeit Shiwue nagy�r. Kiba val�ban hajnalban szeretett legink�bb edzeni �s a kora reggeli �r�kban, azonban sosem helyezte azt el�t�rbe, ha vend�gs�g is volt n�luk; ez�rt kicsit rosszall�an megcs�v�lta a fej�t �s intett Tor�nak, hogy elmehet.

– Itadakimasu! – vette fel ev�p�lcik�j�t, majd a t�bbiek is k�vett�k p�ld�j�t, hogy elfogyassz�k reggelij�ket. Mindenki gyorsan f�lres�p�rte az incidenst elm�j�b�l, kiv�ve egyvalakit: Sesshoumarut csak nem hagyta nyugodni a dolog. Igaz, hogy m�r kezdett hozz�szokni a gondolathoz, hogy Kiba nem egy �tlagos d�monhercegn�, azonban a szok�sok �s a j�modor ilyen m�d� megs�rt�se egy�ltal�n nem vallt r�.

A kutyaszellem �gy azt�n sietett az ev�ssel �s amilyen hamar csak tudott, t�vozott az �tkez�b�l, hogy megkeresse jegyes�t �s k�rd�re vonja viselked�s�t. Nem foglalkozott vele, milyen gyakorl�st szak�t f�lbe, ezt a s�rt�s neh�z volt lenyelnie.

Els� gondolata az volt, hogy elmegy a kert ama titkos r�sz�re, amit m�g Kiba mutatott neki els� tal�lkoz�sukkor. �m, ahogy elindult arrafel�, r� kellett j�nnie, a hercegn� illata, ami odavezet, m�r t�bb napos volt, s az es� is elmosta a nagy r�sz�t, ami az�ta zuhant al� a felh�kb�l. �gy azt�n diszkr�ten beleszimatolt a leveg�be, rem�nykedve, �gy megtal�lja �t.

Zavartan indult el Kiba szob�ja fel�, ahonnan a leger�sebben �rezte az illat�t. A homlok�t �kes�t� f�lhold kicsit �sszer�ncol�dott, ahogy pr�b�lt r�j�nni, mit keres a n� a szob�j�ban. „Gyakorol... gyakorol... tal�n h�mz�st?!” megr�zta a fej�t. „Eh... Kiba �s a h�mz�s... van egy olyan �rz�sem, el�bb fogja az �cs�m �nk�nt felaj�nlani a Tessaig�t...”

M�ltatlankodva mordult egyet, ahogy gondolatai elvitt�k a jelent�l. A Tessaiga, az �ccse... Naraku �s az alantas, piti�ner h�z�sai, amivel �ltal�ban csak azt siker�lt el�rnie, hogy a v�g�n mindig j�l felbosszantotta Sesshoumarut...

�s akkor v�gre meg�rkezett a szoba el�. A kutyad�mon hat�rozottan bekopogott, azonban nem hallott semmi neszez�st az ajt� t�loldal�r�l. �rtetlenkedve hajolt k�zelebb, f�leit hegyezve, �m nem hallott m�st, mint Kiba l�legzetv�tel�t �s sz�vver�s�t, amik szapor�bbak voltak a megszokottn�l. K�rd�en felvonta egyik szem�ld�k�t, ahogy mustr�l� tekintet�vel vizslatta az ajt�t, vajon elh�zza-e azt...?

V�g�l azt�n csak elhat�roz�sra jutott, ahogy eltolta a fusum�t �s bel�pett a szob�ba, maga ut�n ism�t beh�zva azt. Visszafordulva, jegyese az �gy�n aludt.

M�lyen.

„A l�gz�se �s a sz�vver�se viszont nem norm�lis... tal�n rosszat �lmodik...?” l�pett k�zelebb hozz� a f�rfi. A d�monn� arca fesz�lt volt, s test�n itt-ott izzads�gcseppek gy�ngy�ztek.

– Kiba? – sz�l�totta meg Sesshoumaru, �m hangja halkabbra sikeredett, mint szerette volna, ez�rt egy torokk�sz�r�l�s ut�n megism�telte a nev�t:

– Kiba!

Hirtelen �bredt f�l; �gy �rezte, mintha sz� szerint kir�ntott�k volna �lm�b�l. El�sz�r fel sem fogta, mi t�rt�nt, csak �rtetlenkedve pislogott k�rbe, ahogy fel�lt. Ekkor vette �szre Sesshoumarut.

– Mit... mit keresel itt? – takarta be mag�t az �ll�ig a n�, gyanakodva figyelve jegyes�t.

– Csak k�v�ncsi voltam a magyar�zatodra...

– Milyen magyar�zatomra? – biccentette oldalra �rtetlenkedve a fej�t Kiba.

– Hogy mi�rt nem j�tt�l le reggelizni.

A d�monn� m�g egy pillanatig �res tekintettel b�mult r�; agy�nak m�g sz�ks�ge volt egy kis id�re, hogy teljesen m�k�d�k�pes legyen. K�rben�zett ism�t a szob�j�ban �s l�tta az ablakon �t, hogy a Nap m�r magasabban van, mint hitte. Visszafordult.

„Elaludtam volna...?” Egy l�gy szell� sz�k�tt be a nyitott erk�lyajt�n, s Kiba megborzongott. Ekkor �rezte meg a hideg verejt�kcseppeket, melyek v�gigcsordog�ltak h�t�n. �s az �les f�jdalmat, mely v�ratlanul has�tott jobb alkarj�ba, amit egy piros foltos k�t�s fogott k�rbe...

Folytat�sa k�vetkezik...