3. fejezet

            A kijáratnál újságírók hada várta a BS-t. Leginkább két kérdésre vártak választ: „Hogy tetszik az USA?” illetve: „Nehéz meccsek lesznek? Milyen erősek az ellenfelek hozzátok képest?” Freya diplomatikusan válaszolt:
- Eddig csak a repteret, a metrót és a BEGA-arénát láttuk, ezek nagyjából ugyanolyanok, mint az otthoniak.
- A mostani ellenfeleink egy részével még soha nem találkoztunk, és sosem hiszünk a papírformának sem: csak akkor tudjuk lemérni az igazi erejüket, ha játszunk ellenünk.
Roxana hozzátette:
- Játszani és tanulni jöttünk, az esetleges győzelem csak ajándék.

            Másnap reggel már nem lehetett jegyet szerezni a délutáni meccsekre.

            Délelőtt Gaia egy tánciskola termébe vitte gyakorolni játékosait. Az ő „műfajuk” nagyobb ráfordítást igényelt- ezt valaki megsúghatná MingMingnek is… Reggel hattól énekórájuk volt, héttől bemelegítettek, kilencre elkezdtek ténylegesen mozogni.

            Gaia legfőbb edzési módszerei közé tartozott az is, hogy öt gerendát állított fel a terem közepén, és egyesével felküldte rá játékosait. Kellő gyakorlás után egyensúlyérzékük kifinomult, és már akkor is képesek voltak végigtáncolni a számot, ha ellenfelük teljes erőből támadt. Két- három kör után- persze a korábbi gyakorlást nem tekintve- bekötött szemmel is végigcsinálták a mozdulatsort, sérülés nélkül.

            Kai pont akkor futott be, amikor Maya bekötött szemmel ügyeskedett odafent. A fiút belépéskor először a hangerő vágta mellbe- átfutott az agyán, hogy egy életre elvesztette hallását-, aztán a látvány. Maya a maga 143 centijével és 40 kilójával pörgött- pörgött egyre, végig a 10 centi széles fán. Hosszában három gerenda állt, szorosan egymáshoz tolva, a középsővel párhuzamosan (elöl- hátul) egy- egy másik is, kb. 30 centire egymástól.

            Kai odasétált Gaiahoz- a ’nő’ édesanyjának unokahúga volt-, aki mosolyogva üdvözölte a fiút. Freya azonnal a nyakába ugrott, ahogy meglátta; nem beszélve Mayaról, aki szinte fellökte másodunokatesóját a becsapódásával.
- De jó, hogy látlak!- nevetett az alig tizenöt perccel fiatalabb lány, miközben átadta Freyanak a kendőt.
- Hiányoztam?- Kai arcán mosolyféle suhant át.
- Persze. Délután jössz megnézni?- nézett rá a kislány angyalian.
- Igen. Már tegnap is ott voltam…

            Kisétáltak a teremből. Maya tudta, hogy az ebédet aznap is kihagyja…