5. Fejezet: Inuyasha Sesshomaru ellen

Sesshomaru nyugodtan meredt maga elé a fák árnyékában. Rebbenés nélküli, csendes szemeit Jakenre és a játszó Rinre szegezte. A kislány vidáman hancúrozott a kis démon körül, ki kiabálva próbálta oktatni Rint. A lány nem törődött a goromba Jakennel. Rakoncátlan lábaival köröket írt le, utána a bokrok közé szaladt. Jaken utána loholt. Sesshomaru fegyelmezett arcával rájuk nézett. A szél hidegen meglobogott. A szellem rideg tekintetét oldalra szegezte. Inuyasha állt vele szemben. A fiú szája dühödten vicsorgott, miközben elszánt kezeivel erősen megmarkolta a Tetsuigát. Sesshomaru nyugodt hanggal megszólította dühös öccsét:

-A változatosság kedvéért te keresel fel, hogy megölj?

-Fogd be! Rengeteg ártatlan embert lemészároltál, ideje megfizetned!

Sesshomaru nem szólalt meg. Lassan felállt, kezét kinyújtotta, mi fenyegetően ragyogni kezdett. Inuyasha ordítozva megindult, feléje csapva kardját:

-Most MEGHALSZ!

A fényes ostor sziszegve megindult és körülcsavarta a Tetsuigát. A félszellem szemeit egy pillanatra elvakította a sercegő csáp, mi elborította a kardot, de nem sok ideje maradt arra, hogy ezzel törődjön, mert Sesshomaru maga fele rántotta az ostort vele együtt. A szellem visszahúzta a ragyogó csápot és előrántotta a Toukijint. Inuyasha megfékezte lábaival Sesshomaru fele „zuhanó” tetsét, mert majdnem a csillogó pengébe lökte a szellem. A Tetsuiga és a Toukijin összecsapott. Mintha pattogó villámok csaptak volna elő a két kardból, amint azok csattogva egymásnak ütköztek. Inuyasha kissé meghátrált, miközben nyálazva elkiáltotta magát:

-Szélborda!

A Tetsuigából mindent átható fényvihar robbant elő, minek utjából Sesshomaru könnyedén kitért, ki a magasba dobta a kardját. A félszellem egyik kezére rátekeredett az ostor, mi sziszegve megfodorta a levegőt, majd vonagolva a földhöz hajította. A szellem a levegőben kecses könnyedséggel elkapta a kardot, minek pengéje fenyegetően felszikrázott a nap vakító sugarai közt. Sesshomaru tekintete nyugodt volt, de szemeinek mélyén csillogott a düh, amint földön heverő öccsére tekintett. A szellem megperdült a levegőben, ruhája kísértetiesen meglobogott a fagyos szélben. Sesshomaru halálos nyílként omlott alá a nap szikrázó sugaraiban fürödve kezét magasba lendítve a karddal:

-Még mindig nem tudod hol a helyed...

A Toukijin éle belemélyedt Inuyasha homlokának bőrébe, feltépve azt, miközben belőle halvány vörösség csorgott alá, végignyalva a fiú állát, nedvessé téve a talajt. A Tetsuiga remegve küzdött Sesshomaru ellen. Inuyasha semmit sem látott, csak a mindent elöntő pengét és szeme sarkában a vérét, minek sós bűze az orrába hatolt. Inuyasha dühödten ellökte magától a szellemet, ki újból neki rontott. A két kard süvítve újból egymásnak csapódott. Sesshomaru fagyos arcán halvány mosoly kúszott fel:

-Te akarsz megölni? Védekezni is alig bírsz...

Inuyasha hirtelen a magasba ugrott. Sesshomaru követte. Egy erős mozdulattal elékerült. A fiú lábaival elrugaszkodott a levegőben, amint megrúgta bátyát, kinek kegyetlen szemei a Toukijin szikrázó pengéjén tükröződtek.

-Szélborda!-üvöltötte el magát újra Inuyasha.

Sesshomaru ismét kitért a támadás elől elégedett arccal rámeredve a fáradó fiúra csendes szemeivel:

-Gyenge kis lény vagy....

-Olyan furcsa, hogy ez a gyenge kis lény már annyiszor legyőzött!

Alig értek a földre, feszes lábaik újra elrúgták maguktól a talajt. A kardok csapkodása megtöltötte a levegőt. Hirtelen Inuyasha fáradtan a földre rogyott. Remegő kezeivel megszorította a vállát. Dühös szemeit az ujjaira szegezte, mik mögül a habzó vér bugyogva tört elő meleg masszába áztatva ruháját. Sesshomaru mögötte állt pár méterrel. A szellem lassan megfordult és a fiúra meredt. Inuyasha nyögve felállt. Kardja felcsillant a napfényben. A fiú elszántan felüvöltött:

-MEGHALSZ!

Hirtelen, mint valami mennyei csoda, a sűrű bokrok közül Rin futott elő. A kislány kezeit a szellem lába közé fonta és tiltakozó, derengő szemeit Inuyashára szegezte, miközben remegő szája mögül a kétségbeesett szavak hatalmas súlyként a félszellemre omlottak:

-Ne bántsd Sesshomarut!

Inuyasha megtorpant. Megdöbbentten a lányra tekintett. Rin ordítozni kezdett, majd fejét Sesshomaru ruhájába túrta elállva könnyei útját, mik csillogva töltötték meg a levegőt:

-Nem bánthatod! Nem engedem! Nem engedem hogy bántsd!

Hirtelen Sesshomaru felkapta a fejét és arany szemeivel a bozót fele tekintette, miből Jaken hörgő hangja halatszott. A szellem a sűrűbe rontott magára hagyva Inuyashát, ki néhány másodpercig még farkasszemet nézett Rinnel, ki dühtől hullámzó szemeit rá szegezte, mikben megvetés csillogott, mintha egy förtelmes gyilkos előtt állt volna. Utána a lány is eltűnt a bokrok közt. Inuyasha nem értette. Zavarodott tekintettel utánuk tekintett, de hirtelen lábait féktelen zsibbadás öntötte el, mi görcsbe rántotta verejtékző testét. Mielőtt minden elsötétült volna előtte, még meglátta Kagome ijedt arcát, majd mindent elnémított a csendet rikoltozó semmi.