6. fejezet: A tal�lkoz�s

Sesshomaru s�rga szemeivel Jaknen test�re pillantott.A kis d�mon �ben, �res szemeit a nagy�rra szegezte, sz�ja meg�llt a lecsuk�d�sban, mik�zben bel�le elfojtott csend rikoltozott, g�rcs�s kezeivel szorongatva a leveg�t. A szellem halk szemeit a t�tog� s�t�ts�g fele szegezte, miben feh�r �rny alakja v�lt l�that�v�. Az �ben s�r� feneketlen m�ly�r�l kegyetlen szemp�r ragyogott fel �s egy v�r�s f�lhold. Sesshomaru kezei fenyeget�en megroppantak, szemei hidegen hunyorogtak. T�k�letesen higgadtak t�nt, f�lelmetesen nyugodt tekintete nem �rulkodott f�lelemr�l, pedig a szem�ben csillog� ragyog�s m�ly�n lapult valami...Valami elfojtott �rzelem...

Nem s�rhat! Nem! Nincs joga hozz�!

A feh�r alak lassan k�zeledett, mint egy k�s�rtet. El�sz�r feh�r ruh�ja vetk�z�tt ki az �jb�l, lobog� haj�val, ut�na finom ajkai, v�g�l az �rzelmek n�lk�li arany szemp�r. Mintha egy t�k�r el�tt �llt volna Sesshomaru el�tt. Az alak v�rfagyaszt� tekintete, feh�r haja, a f�lhold a homlok�n hasonl�tott a szellemre, egyetlen jelent�s dolgot kiv�ve. Az idegen n� volt. Kez�ben Jaken megkaparintott botja vir�tott. Sesshomaru el�vette a Tensaig�t �s les�jtott vele a halott Jakenre. A kis d�mon felkapta tekintet�t. �rtetlen szemeit a k�t egym�ssal szemben �ll� szellem k�zt ing�ztatta. Jaken d�h�sen Sesshomaru fele mordult:

-Ez a bestia meg�lt nagyuram. V�gezz vele nagyuram ami�rt orvul megt�madott �s elvette a botomat!

Sesshomaru szemei megrebbentek:

-F�lre Jaken.

A n� fagyosan megsz�lalt:

-R�g tal�lkoztunk Sesshomaru.

-Hayu...�gy tudtam r�gen meghalt�l...

-Hamisak a pletyk�k. Nem olyan k�nny� engem elpuszt�tani, ahogy t�ged sem.

Jaken szemei kig�badtak. Csak most esett le neki a d�bbenetes t�ny, hogy mi�rt hasonl�tott annyira a n� Sesshomarura:

-Nagyuram! Ez nem lehet igaz, ez csak valami tr�kk. � a te...A te?

-Igen Jaken...

Hayu hideg arc�n apr� mosoly t�rte meg a jeget:

-Olyan sz�p vagy mint ap�d...De elhagyott. Egy k�z�ns�ges haland� miatt.

-Mit akarsz?

Hirtelen Rin rontott el� a bokrok k�z�l. D�bbent tekintet�t a k�t szellem fele szegezte. Hayu kezeit lassan kiny�jtotta. Karmai ragyogni kezdtek. Az ostor sziszegve takergett el� bel�l�k, mint egy megb�v�lt k�gy� vonagolva csapkodva a leveg�t. A n� jeges szemeit, mikre fenyeget� s�t�ts�g borult, Rinre szegezte. A ragyog� ostor a l�ny fele kapott. Rin kezeit maga el� kapta. Sikoltani se maradt ideje. Hallotta, ahogy az ostor felhas�tja a leveg�t, de nem �rte el. Hayu szemeiben par�ny d�bbenet csillogott. Sz�ja apr�, csal�dott grimaszba torzult:

-L�tom nem csak k�ls�leg hasonl�tasz ap�dra...Sz�gyent hozol r�m!-azzal a Rin el�tt �ll� Sesshomarura csapta �jra ostor�t. A szellem nem t�ntorodott meg, mintha nem is �rezte volna a csap�st. A n� ajkai m�g�l dermeszt� szavak gomolyogtak:

-De l�tom a hidegv�redet t�lem �r�k�lted...

Sesshomaru �s Hayu ostora n�h�ny pilanatra egym�sba gabalyodott, majd k�l�nv�lva egym�sba csapott hideg villan�s f�ny�vel bor�tva el a leveg�t. Rin ijedten kuporodott  f�lelemt�l megb�nult Jaken m�g�. Sesshomaru hirtelen el�re r�ntotta kez�t. Hayu szemei kigubdtak a meglepetts�gt�l. A szellem k�ny�rtelen ujjait a nyaka k�r� csavarta. A n� gonoszul sziszegett:

-Mire v�rsz? �lj meg!

Sesshomaru fagyosan meredt r� anny�ra. Hayu hangj�ban csal�dotts�g csengett:

-Gyenge vagy...Mint az ap�d...

A n� kit�pte mag�t Sesshomaru karmaib�l �s egy gyors mozdulattal elvette t�le a Tensaig�t. Hayu a kardra meredt:

-A tiedet nem v�di var�zslat. Teh�t ez az �r�ks�ged...Sz�nalmas...-azzal rideg szemeit Rinre szegezte-�t megsiratn�d?

Sesshomaru megindult a n� fele, de nem tudta el�rni. Hayu k�dd� v�lt, hangja visszhangozva hull�mzott:

-Nem mindent �r�k�lt�l t�lem...

A sz�l sz�rny�n szinte szel�den sz�lltak a szavak:

-Szem sosem l�thatja...V�gs� nyughely�t ki �rzi, titk�t soha fel nem fedi...

Sesshomaru sz� n�lk�l sarkon fordult, mintha semmi sem t�rt�nt volna. Pedig Hayu mag�val vitte a Tensaig�t �s Jaken botj�t. Az es� k�v�r cseppekben esni kezdett...