7. Fejezet: Egy szenvedélyes éjszaka

Inuyasha valami puha dolgot érzett  feje alatt. Mikor remegő szemei kinyíltak egy gyengéd kezet pillantott meg, amint végigsimítja a mellét olyan szelíden és érzékien, hogy a fiú görcsösen megborzongott az ágyékánál. Mikor tekintetét felkapta Kagome szemeibe nézett. Inuyasha és a lány arcára vörös pír burjánzott fel, miközben valami rózsaszínes felhőben fürödtek. A  romantikus csodát Inuyasha törte meg, ki makacsul felült a lány öléből és a bekötözött sebeire tekintett:

-Ura voltam a helyzetnek!

-Láttam...-mondta sértődötten a lány-El ne felejtsd megköszönni, hogy megmentettelek.

-Nincs szükségem rá!

Egy barlangban voltak, miben a lány által bíbor színű tűz lobogott. Kinn esett az eső, az egész erdőt egy elmosott, zöldes masszává változtatva. Inuyasha kimeredt:

-Igazad volt. Nem Sesshomaru a tettes.

-De akkor ki sebesítette meg azt az embert?

-Nem tudom.

A fiú felállt és a kijárat fele indult. Kagome dühösen utána kiabált:

-Nem mehetsz ki ilyenkor így! Még pihenned kell!

-Nincs szükségem a tanácsodra.

-FEKSZIK!

Inuyasha nyögve a földre omlott. Tekintetét dühödten a lányra szegezte, szája kinyílt, de minden sértő szó visszafolyt a belsejébe. A lány kecses, szépséges lábaira tekintett. Arcát elöntötte a pír, érezte, ahogy ruhájához feszesen odasimul férfiassága, de próbálta elfojtani kéjes vágyait, mik lángra lobbantották verejtékző testét. Kagome lehajolt és átnyújtotta Inuyashának a ruháit. A fiú és a lány keze néhány pillanatig összeért. Valami nyugtató, mégis heves bizsergés öntötte el mindkettőjük kalapáló szívét. Inuyasha készült felvenni a kimonóját, de a parázsló fájdalom miatt mozdulata félbe szakadt. A lány gyengéden felsegítette a fiúra a ruhát. Megérintette Inuyasha hátát. Kagome ujjai bizseregni kezdtek, amint hozzá értek a feszes izmokhoz. A félszellem lassan megfordult és arany szemeit a lányra szegezte:

-Ne haragudj...Nem akartalak megbántani.

-Nem haragszom...

-Tudom, néha megbántalak, és ez nem helyes. Ezen nem tudok változtatni. Én sajnos ilyen vagyok.

-Sajnálom, hogy én sem tudok többet adni neked.

-Többet? Mellettem vagy, láttalak, amint megsirattál, és tudom hogy mindig mellettem álltál.

-Kikiyo többet tett...

-Mi?-kapta fel döbbenten fejét Inuyasha.

-Kikiyo feladta érted korábbi életét. Elárulta saját magát...Aztán meghalt...Vajon én is fel tudnám áldozni magam miattad?

-Jaj, Kagome, így is sok mindent feladtál értem. A normális életedet. Ne gondolj ilyenekre.

Inuyasha megérintette a lány kezét. Kagome szemei ragyogni kezdtek. Mindjárt...

A fiú zavarban volt. Mindjárt olyan dolgot tesz, amit később meg fog bánni. Hirtelen Inuyasha átölelte a lányt és a földre terítette. Kagome szemei kigúbadtak a gyönyör miatt, majd szempillái átölelték egymást, olyan érzékien, mint ahogy a fiú tette.

-Ez nem helyes...-suttogta a lány.

-Tudom...-lihegte mosolygova Inuyasha.

 A fiú mohón megsimította a lány combját. Kagome szenvedélyesen letépte Inuyasháról a ruháit vágyaktól kábultan végigsimogatva a kéjtől lihegő félszellemet. Inuyasha ajkait ezután a lány nyakára tapasztotta szelíd csókok tengerébe fürösztve meg a lihegő Kagomét, kinek remegő szája mögül parány sikoly buggyant ki. A fiú mohón megnyalta a lány melleit, mik csábítóan dodorodta ki ruhája alól, mitől a félszellem megszabadította. Szabadok voltak és őrülten szerelmesek. Inuyasha nyelvével örömet okozott a lánynak, amint kitárta Kagome lábait és érzéki csókjaival lángra borította a lány ágyékát. A fiú ajkairól édes nektár csorgott alá, mit kéjesen lenyalt magáról. Kagome vágytól remegve megfosztotta Inuyashát minden ruhájától és kezébe vette a fiú lüktető férfiasságát. Kagome könnyezni kezdett örömében, amint ajkai megízlelték a félszellemet. Inuyasha arcát forró verejtékek öntötték el, torkából elfojtott nyögések süvítettek ki, miközben ujjaival Kagome testét simogatta. Utána az ölébe ültette a lányt. Kagome ajkait a fiú füleire tapasztotta. Valamiben meg kellett kapaszkodnia, hogy ne ájuljon el a boldogságtól, amint érezte azt a forróságot, mi remegő lábai közt csorgott végig.