B�v�letben - D�monh�bor�

by Mido

4. r�sz

Seyako n�m�n f�rk�szte a hatalmas, kiter�tett lapokat, melyek egy�tt kirajzolt�k �szak hat�rvid�keit, prec�z pontoss�ggal �br�zolva mind a falvakat, mind a hegyeket �s foly�kat is. Hatalmas m�ret�b�l ad�d�an ezt meg is tehette. A l�ny szemeit az ez�st �s k�k fej� gombost�kre szegezte, kitart�an farkasszemet n�zve a jelk�pes sz�zadokkal �s ezredekkel. Mindek�zben figyelm�nek minden rezd�l�se n�v�r�nek halk, csilingel� szopr�nj�t hallgatta.

- Gomen nasai minna-sama! Semmilyen inform�ci�val sem tudok szolg�lni…

- Az�rt valami m�g is van Hime-sama - Karen hangja hallatszott, majd lass� pap�rz�rg�s.

- Valami, ami egyenl� a semmivel - Aya hime m�lyet s�hajtott. - Vakok vagyunk �s s�ketek. Lehet, nem hisznek nekem, de az esk�v� r�vid ideje alatt felsz�molt�k az �sszes emberem… semmilyen inform�ci� nem tudta �tl�pni a hat�rt. Semmit nem tudunk a kvantoui hader�kr�l, l�tsz�mukr�l, fegyverzet�kr�l, szerkezet�kr�l, meg sem merem kock�ztatni terveinkr�l…

- Lehets�ges volna? Minden el�re el lett tervezve…

- Nem lehets�ges, bizonyos - Sey�nak fel kellett pillantania, mivel els�re nem ismerte fel nevel�apj�nak f�jdalmasan gyenge hangj�t.

- Chichi-ue… onegai, felesleges err�l besz�lni!

- Arr�l, hogy sz�nt sz�nd�kkal voltatok vakok �s s�ketek? - keser� g�nnyal zengte be az eln�mul� tan�cstermet Sesshoumaru m�ly hangja.

- Temae! - a hercegn� v�gleg elszak�totta pillant�s�t a z�ld, barna foltokt�l, mik�zben ism�t a hideg arany szemeket kereste - Mondtam m�r Sesshoumaru, ha �rtelmeset nem tudsz mondani, ne nyisd ki a sz�d!

P�r halk k�h�csel�s k�z�tt a hercegn� nem tudta nem meg hallani. Azok az �tkozott ez�st p�tty�k hullani kezdtek szemei el�tt, s m�g miel�tt ellenkezhetett volna eljutottak tudat�ig a g�nyos gondolatok:

„Ugyan Seya… mi�rt, mit szeretn�l, mire haszn�ljam a sz�mat?”

A n� eg�sz teste megfesz�lt d�h�ben, de m�g miel�tt megtorl� akci�t kezdhetett volna fontolgatni, a kutyaszellem hangot adott v�lem�ny�nek v�laszk�pen.

- Hime, a helyedben nem s�rtegetn�m azt, aki kih�zhatja az ostoba vezet�k eg�sz had�val rendelkez� �szakot ebb�l a… - �gy t�nt a taiyoukai m�g csak nem is zavartatja mag�t a gyilkosan ridegg� v�l� l�gk�rt�l - ebb�l az es�lytelen �llapotb�l.

- Boldogok kik itt �lnek, n�lunk legal�bb megoszlik az ostoba vezet�k sz�ma… nem �gy, mint Nyugaton, ahol egy elfajzott h�lye dirig�l! - k�ld�tt angyali mosolyt a d�mon fel� a l�ny, mik�zben folyamatosan k�s�rletezett a szemmel �l�s technik�j�val.

�r�knak t�nt a pillanat, Sesshoumaru nyugodt arc�ra felk�szott a d�h, mire a n� azonnal v�dekez� �ll�st vett fel, katan�ja markolat�ra helyezve jobbj�t. A nyugatiak felh�borodva l�ptek egy l�p�st t�volabb, m�g akarva akaratlan az �szaki t�bornokok �s r�st nyitottak a sz�csat�z�k k�z�tt. �m m�g miel�tt v�resre fajulhatott volna a helyzet, keser� hang v�gott a fesz�lt leveg�be:

- Seyako, Sesshoumaru! Fejezz�tek be! Olyanok vagytok, mint… - Ayashio keser� mosollyal megakadt, majd l�tszott rajta, nem legels� gondolat�t mondja ki - mint, a civakod� kisgyerekek!

Az el�bbi v�szes ellent�t hirtelen feloszlott, �m kutyad�mon csak neh�zs�gek �r�n tudta t�rt�ztetni mag�t. Seya nagyon j�l tudta, hogy gyeng�j�be tal�lt. Sesshoumaru ugyan olyan rosszul t�rte a megal�z�st, mint � maga, s ezt csak fokozta, hogy egy l�ny sz�j�b�l kellett elt�rnie ezeket a mondatokat.

- Seyako, k�rj bocs�natot! - d�rrent ism�t a yasha hangja - Most! - mordult h�g�ra, mikor a tiltakoz�s els� jeleivel szembes�lt.

- Hai, Onee-sama!

Seya el�gedetten nyugt�zta, a t�bornokok �s tisztek d�h�sen h�zz�k a sz�jukat �s mogorv�n figyelik a jelenetet. Egy�rtelm�v� t�ve mi a v�lem�ny�k Aya k�r�s�r�l, mi t�bb, forrt benn�k az indulat, hogy parancsnokukat al�zza meg egy idegen.

A l�ny engedelmesen els�t�lt az inuyoukai el�, majd �rtatlan mosolyt megeresztve m�lyen meghajolt.

- Gomen nasai, Sesshoumaru-sama!

Egy hossz� pillanat telt el, a n� nem egyenesedett fel, mire Aya kisebb k�hint�ssel f�rje fel� pillantott. A f�rfi k�rd� �rtetlens�ggel arc�n h�zta fel szem�ld�keit. Gyan�s volt ez a nagy hajlong�s.

- Sesshoumaru, k�rlek…

A s�t�t szem�ld�k�k m�g jobban megk�zel�tett�k a lil�sk�k holdsarl�t.

- K�rj bocs�natot a Shougunt�l! (shougun, mint had�r)

A jelenet szinte majdnem ugyan az volt, a szellem azonnal tiltakozni akart, de feles�g�nek egyetlen jeges pillant�sa elfojtotta ellenkez�s�t. V�g�l lassan valamif�le meghajl�shoz hasonlatos mozdulatot tett, noha kor�nt sem olyan m�lyet, mint a hercegn�.

- Gomen nasai Seyako Hime!

- Remek, most pedig t�rj�nk vissza a tan�cskoz�shoz! Minden elfecs�relt pillanat a kvantou �s Zadei malm�ra hajtja a vizet…

- Onee-sama, Suwatari-sama! Engedj�tek meg, de �rtelmetlen ez a megbesz�l�s! Semmilyen inform�ci� nincs a birtokunkban, az er�ink elsz�rtan a hat�rter�leteken �llom�soznak… - fordult rokonai fel� a l�ny.

- Mit javasolsz? - az eddig csendesen, f�radtan �l� Suwatari nevelt l�ny�ra pillantott.

- Egy k�met, aki gond n�lk�l �tjut a hat�ron �s betudja mag�t lopni a f�hadak k�z�. Gyorsnak �s pontosnak kell lennie, nem szabad, hogy �szre vegy�k, �s �r�kon bel�l vissza kell t�rnie!

- A gondolat nem rossz… val�ban tehetetlenek vagyunk, �s az �n embereim vagy halottak, vagy mozg�sk�ptelenek - harapott als� ajkaiba Aya. - Van valaki, akit javasolni tudn�l?

- Hai…

�m Seyako mondand�j�t megszak�totta Karen kellemesen m�ly altja.

- �n.

- Karen-san? - pillantott fel t�tov�n a yasha.

- Iie. Karen, r�d itt p�tolhatatlan sz�ks�g van! Nem, �n fogok menni! - jelentette ki er�lyesen Seyako.

- Felejtsd el! - sz�lalt meg a hosszas hallgat�s ut�n ism�t a nyugati ter�letek ura.

- Tal�n valami kifog�sod van ellene? - a hercegn� hangja akaratlan magasabb hangot �t�tt meg.

- Kimondottan! T�bb, mint egy napja nem aludt�l, enni sem hiszem, hogy ett�l, olyan f�radt vagy, hogy alig �llsz a l�badon… Elismer�sem Hime, de te akkor is csak egy haland� vagy.

A hercegn� az�r szemei d�h�sen megvillantak, �m legbel�l tudta a f�rfinek igaza van.

- Sajn�lom, de �gy a te �rdekedben nem egyezem bele!

- �gy? - k�rdezett vissza Suwatari - Sesshoumaru, az �rveid val�s alapokon nyugszanak, �n sem �hajtom �gy elengedni Seyak�t… t�l vesz�lyes, f�leg, hogy jelenlegi �llapotomban nem engedhetem meg azt a luxust, hogy az � elt�n�s�vel lefejezzem seregeinket. De t�l sok �rv sz�l mellette is - a kutyaszellem �rdekl�dve a s�t�t szemekbe f�rta tekintet�t. - Seyako j�l ismeri a terepet, nem ez lenne az els� ilyen jelleg� feladata sem… bizonyosan minden v�dvonalon t�ljutna, �s ak�r a terveiket is megtudn�. Ebben biztos vagyok. Senki nem tudn� id�n bel�l teljes�teni a feladatot.

A l�ny kezdte �gy �rezni, m�r a c�legyenesben van, amikor nevel� apja elbizonytalanodott.

- De most val�ban f�radt, �s gyeng�bb is. Nem akarom megkock�ztatni, hogy valami rosszul s�lj�n el! - senki nem sz�lalt meg a be�ll� csendben - Akkor mit javasolsz Sesshoumaru?

- Vele megyek.

- Nani? - fakadt ki a sz�ke l�ny led�bbenve.

- Vagy megyek �n is, vagy valaki m�s megy helyetted. D�nts! - a taiyoukai nem �gy n�zett ki, mint akivel vitatkozni lehet.

- Sesshoumaru, ez �ri�si felel�tlens�g! - Aya m�ly leveg�t vett - Ugyan akkor t�mogatom, hogy elk�s�rd a h�gom. Melletted nem kell �t f�ltenem…

- Aya-neesan… - sziszegte fogcsikorgatva az eml�tett.

- Legyen! - b�lintott Suwatari is, �m ett�l a jelent�ktelen mozg�st�l m�r f�jdalmasan eltorzultak von�sai.

Seyako nem figyelt a tov�bbi besz�dekre, �gy t�nt Ayashio t�k�letesen kez�ben tartja a dolgokat, ink�bb a mell� t�ved� Sesshoumarura tekintett.

- Indulhatunk? - k�rdezte a f�rfi k�z�mb�sen.

- Nem. M�g dolgom van.

- Dolgod? - h�zta el a sz�j�t a f�rfi.

- Igen. K�rek egy �r�t.

- Az sok, m�g oda is kell �rn�nk! - ingatta a fej�t a youkai.

- Azzal ne legyen gondod. Adj egy �r�t, �s k�t �ra m�lt�n ism�t ebben a teremben lesz�nk - mosolyodott el magabiztosan a l�ny.

- Tervezel valamit, ugye? - h�z�dtak �ssze a borosty�n szemek f�rk�sz�en - Rem�lem nem valami ostobas�got…

- Ugyan! Csak nem f�ltesz? - vigyorodott el a hime, kivillantva sz�p feh�r fogait.

- Tal�n… de most nem lesz id� arra, hogy p�toljuk a hi�nyz� �leter� tartal�kaid. �gyhogy ne csin�lj ostobas�gokat.

- Szerinted �rdekelt vagy m�g ebben a t�m�ban? - a lefagyni k�sz�l� mosolyb�l sz�nakoz� pillant�sok lettek.

- Tudom, hogy az vagyok! - villantott meg egy g�nyos f�lmolyot a f�rfi is, majd a be�ll� csendre mind a ketten ism�t a t�rgyal�sok fel� pillantottak.

Ahogy az eddig elk�l�n�lten besz�lget� Sesshoumaru �s Seyako ism�t a t�rgyal�sra akart figyelni, az v�ratlanul abba maradt. Egy pillanat kellett, �s �k is meghallott�k a m�lyen zeng� k�rt�t, mely h�rom hossz� hangot b�mb�lt az �jszak�ba.

- Fut�r? - futottak �ssze a sz�ke hercegn� szem�ld�kei.

Hamarabb kapott v�laszt, mint sejtette.

El�sz�r csak az udvar fel�l, k�s�bb m�r k�zvetlen a palota folyos�ir�l hallhatt�k azt az er�s�d� morajl�st, ami az idegen k�ld�nc�t fogadta. V�g�l hangos csizmadobog�s �rt el a beh�zott fusum�ig, s egy pillanatnyi n�mas�g ut�n kett� er�lyes kopogtat�s sz�r�d�tt be.

- �zenet az �szaki-ter�letek Ur�nak!

- Gyere be! - Suwatari csak neh�zs�gek �r�n tudta megszil�rd�tani gyenge hangj�t.

Az ajt� felt�rult, �s �szaki katon�k gy�r�j�ben egyetlen, talpig feh�rbe �lt�z�tt alak jelent meg. Mikor bel�pett a helyis�gbe m�lyen meghajolt, majd az asztalra helyezte csomagj�t.

- Az �szaki-ter�letek Nagyur�hoz, Suwatari no Nobunaga-sam�hoz, a kvantou nagy�r, Zadei-sama levele! - dar�lta el a d�mon g�piesen merev hangon.

A megsz�l�tott id�sebb l�ny�ra pillantott, mire Aya hercegn� el�re l�pett, �s felemelte az aranyhengert, mely mag�ban rejtette a pap�rtekercset az �zenettel. A yasha kezei kicsit remegtek, mikor ujjai sz�th�ztak a kis v�r�s szalagot, mely utolj�ra m�g �sszetartotta a s�rg�sfeh�r lapokat, majd elfeh�redett arccal olvasni kezdett.

A lev�l nem lehetett hossz�, mivel a hercegn� hamarosan a v�g�re �rt.

- Mit �r? - tette fel v�g�l a nagy k�rd�s hossz� m�sodpercek m�lt�n Sesshoumaru, ak�r ha a t�bbiek nev�ben is.

- Had�zenet… - suttogta a l�ny.

Seyako t�relm�t vesztve el�re l�pett, majd kikapta n�v�re kez�b�l a visszag�mb�ly�d� lapot.

- Saruwatari no Nobunaga, �szaki-ter�letek �r�k�s Nagyura, �n a Kvantou birtokosa, ebben a lev�lben felsz�l�talak; halad�ktalanul l�pj h�b�rembe! - vad morg�s j�rta be a termet, mire a k�ld�nc �sszerezzent, de nem n�zett fel hajlong�s�b�l - Amennyiben f�ldjeidet nem adod �t �nk�nt, katon�id nem teszik le a fegyvert, �s nem k�ld�d halad�ktalanul t�boromba…

Seyako hangja elakadt, s egy pillanat alatt lobbantak fel a harag l�ngocsk�i m�lyk�k szemeiben.

- Ha halad�ktalanuk nem k�ld�d t�boromba t�rv�nyes jegyesem, Seyako no Nobunag�t, sz�let�si nev�n SeyakoYatsuha no Minowar�t, �gy veszem k�r�seim nem vagy hajland� teljes�teni, �gy hadi�llapotot hirdetek, �s fegyveres er�kkel t�r�k be tartom�nyaidba. �m figyelmeztetlek, ha v�laszod nemleges, a tov�bbiakban semmif�le kegyelmet nem oszthatok sem sz�modra, sem csal�dod vagy n�ped sz�m�ra! Ennyi… - fejezte be a l�ny, majd az �rkez� Sesshoumarunak ny�jtotta a had�zenetet.

A f�rfi m�r csak �tfutotta a sz�veget, v�g�l hanyag mozdulattal a t�rk�pes asztalra dobta.

- Suwatari-sama, uram �gy k�rte, �r�sos v�laszodat vigyem el neki, m�g a mai nap hajnal�nak hasad�sa el�tt! - sz�lalt meg a k�ld�nc tov�bbra is g�piesen merev hangon.

- A v�laszt k�t �r�n bel�l megkapod, addig is s�rtetlens�gedet garant�lva egy szob�t kapsz. Vezess�tek el! - Suwatari int�s�re a fut�rt k�s�r� katon�k el�re l�ptek, majd kivezett�k a d�mont a helyis�gb�l.

- Seyako… azt hiszem a k�ldet�sed el kell halasztanunk - s�hajtott nagyot a sebes�lt taiyoukai. - Viszont, addig is egy�l �s pihenj. Kell k�t �ra, mire az �rnokok megfogalmazz�k a v�laszt, s�t, hogy kital�ljuk, mit v�laszolunk… addig te k�sz�lj fel, hajnalhasad�s el�tt egy �r�val indultok!

- Ahogy k�v�nod, nagyuram! - hajolt meg a l�ny, mik�zben lelki szemei el�tt akaratlan felr�mlett �gy�nak h�vogat� k�pe.

- Rendben. Akkor Sesshoumaru �rted megy, amikor indultok.

- Hai! - egyenesedett fel a l�ny, majd felsz�l�t�s n�lk�l t�vozott.

A lend�let, mellyel beh�zta maga m�g�tt az ajt�t, a foly�s�n azonnal megt�rt. F�radt s�hajjal d�lt a hideg k�falnak, majd csak percek m�lva indult el a konyha fel�. M�r kor�nt sem volt az az �lettel teli t�nem�ny, mint akinek mutatta mag�t a t�rgyal�son.

„Alig b�rok m�g menni is… �ssze kell szednem magam, mert ebb�l sz�rny� bajok lehetnek!” - gondolta, mik�zben bel�pett az �tkez�be. Alig csukta be az ajt�t, azonnal egy csel�dl�ny t�nt fel a konyh�ba vezet� shouji m�g�l.

- Hime-sama! Sz�ks�ge lenne valamire?

- Hai, domou… egy t�l, forr� mis�t szeretn�k, ut�na pedig valami h�s�telt!

- Halat? - k�rdezett vissza a l�ny.

- Nem, most valami nehezebb kell. B�rmi j�, ak�r vadh�s is!

- Ahogy �hajtja Hime! Addig is valami italt?

- Hai, onegai… sak�t… nem valami er�sebbet! Azt�n egy cs�sze chat is k�rek.

- Azonnal hozom!

A szolg�l�l�ny kisietett, mire Seya f�radtan rogyott az egyik �l�helyre. Fej�t a faasztallapra fektette, s �szre sem vette mikor aludt el. �m nem aludhatott t�bbet, mint negyed �ra, ezt azonnal �rezte, mikor a szolg�l�l�ny keltegetni kezdte.

- Hime-sama?

- Semmi gond! - mosolyodott el f�radtan a l�ny, majd az el�je tartott apr� agyag kors�csk��rt ny�lt.

Egy h�z�sra kiitta az er�s p�link�t, majd felemelve az aranyozott porcel�n ev�p�lcik�kat hozz� l�tott a g�z�lg�, nagy t�l mis�nak. Lassan evett, nem akart m�g rosszabbul lenni, �gy pont akkor v�gzett a levessel, mikor a s�lt h�st felszolg�lta a csel�dl�ny. Ritk�n evett h�st, noha semmi probl�m�ja nem volt vele, �m a zs�ros falatok k�nnyen hajl�konys�g�nak �s rugalmass�g�nak rov�s�ra mehettek. �gy azt�n jobb�ra csak halat �s z�lds�gf�l�ket fogyasztott.

Mint ahogy sejtette, nem b�rt a hatalmas t�l �tellel, �gyhogy mosolyogva kellett visszak�ldenie az �telnek t�bb mint a fel�. V�g�l meghagyta a szolg�l�nak, hogy a te�t a szob�j�ba hozz�k.

Odaf�nt viszont m�r nem volt ereje megv�rni a ch�t, �gy d�lt el az �gyon, ak�r egy zs�k, m�g a p�nc�lokat sem vetette le. Fut�lag egy p�rn�t a feje al� gy�rt, s egy pillanat m�lva m�r m�lyen aludt.

Seyako pontosan k�t �ra eltelt�vel �bredt, s imm�r frissnek �s kipihentnek �rezte mag�t. Eg�szen az els� p�r l�p�sig, mikor is r� kellett j�nnie, f�j minden tagja. S�ntik�lva kis�t�lt az erk�ly�re, �tk�zben felemelve a kih�lt te�scs�sz�t asztal�r�l. Ki �rve a balkonra megnyugodva f�jta ki, a m�lyen besz�vott p�r�s �ji leveg�t.

„M�g t�bb mint h�rom �r�m van. Itt az ideje, hogy elkezdjem!”

Visszal�pett otthonosan berendezett szob�j�ba, majd ism�telten �t�lt�z�tt.

„Nem hinn�m, hogy felj�v�k m�r el�tte. K�mkedni, pedig nem lehet harci p�nc�lban!” - gondolta, mik�zben lecsatolta a neh�z v�rteket, majd haorij�t�l �s hakam�j�t�l is megszabadult, csup�n csak als�ruh�zat�t hagyva mag�n.

„El�gszer j� szolg�latot tett�l!” - n�zett a fi�kban pihen�, halv�nyk�k, apr� selyem anyagra, majd teket�ri�z�s n�lk�l mag�ra �lt�tte. A szinte s�rt�n r�vid ruh�csk�hoz j�ttek a j�l ismert csizm�k, �s alkarv�rtek, az ez�stsz�n� szalag obi gyan�nt, majd m�g miel�tt elindult volna, Seya fegyverein k�v�l mag�hoz vette a maszkot is, valamint egy hossz� fekete k�penyt. Nem egyszer szerzett m�r meg �gy sokat �r� inform�ci�kat, rem�lte j�l bev�lt �lt�zete szerencs�t hoz tal�n most is.

�vatosan tolta el az ajt�t, nem �llt sz�nd�k�ban �sszefutni senkivel sem. �gy azt�n osonnia kellett a felbolydult kast�lyban, elfeledett titkos folyos�kat haszn�lnia, hogy el�rje azt a szob�t, mely saj�t, k�l�n bej�rat� gyakorl�term�hez vitt. �m az �vatoss�g kev�s volt, nem tudott mindenki el�l rejtve maradni, �gy egy id� ut�n megunva az eg�szet, kev�ske erej�t felhaszn�lva a kis szoba ajtaja el� teleport�lta mag�t. Gyorsan benyitott, majd bez�rta az ajt�t.

F�nyt sem kellett id�znie, a korom s�t�t dac�ra egyenesen a letakart szoborhoz sietett, majd kisebb er�lk�d�s �r�n f�lretolta azt. Nem gondolkodott sok�ig, alakot v�ltott, �s ber�ppent a t�tong� fekete lyukba, mely meredeken vitt le a pinc�kn�l is m�lyebb sziklaterembe.

„Ha valami balul s�lne el, akkor sem lesz vesz�lyben senki. T�bb tonna szikla, ez m�g tal�n egy id�z�j�vel dacol� �rnyl�nynek is el�g lesz!” - gondolta a hercegn�, mire elm�j�ben bizserg�sk�nt jelentkezett az izgalom - „Vajon siker�lni fog?”

Sesshoumaru c�ltalanul bolyongott a foly�sokon, mivel egy�ltal�n nem �rdekelte a v�laszlev�l megfogalmaz�sa k�r�l kialakult kalamajka. Se f�radts�got, se kimer�lts�get nem �rzett, ink�bb csak v�rakoz�st. Nem f�lt ett�l a h�bor�t�l, �s hi�ba nem akarta elb�zni mag�t, elm�j�ben kit�r�lhetetlen�l �ltek a m�lt t�rt�n�sei, az, hogy milyen k�nnyen legy�zte Zadei apj�t. Akkor � mi�rt jelentene nagyobb kih�v�st? Minden esetre egy dolog nyugtalan�totta, vajon az � nev�re mi�rt nem j�tt had�zenet? Hiszen a kvantoui teljesen tiszt�ban van vele, hogy � is a palot�ban tart�zkodik, �s hogy kapni fog az alkalmon, hogy v�gre ny�ltan ellene fordulhasson. De akkor mi�rt nem?

A f�rfi meglepetten pillantott fel, ahogy gondolatai k�z� besiklott az a felejthetetlen, �des aroma, melyet egyetlen n�h�z tudott csak k�tni. Csak egy pillanatig l�tta, ahogy a sz�ke f�rt�k lassan lebbenve gazd�juk ut�n elt�nnek egy kicsiny, jelent�ktelen szoba ajtaj�n. A youkai k�rd�n b�mult az ajt�ra.

„Seya?”

R�vid gondolkod�s ut�n k�zelebb l�pett, �m meglepetten kellett r�j�nnie, nem �rzi a l�ny jelenl�t�t a teremb�l. Sesshoumaru elk�pedt, hiszen ahogy sejtette, semmilyen m�s kij�rat nem vezethet ebb�l a kicsiny, vastag fal�, t�rol� helyis�gb�l. Hossz� percekig m�regette az egykoron barn�ra lakkozott, most m�r megkopott falapokat, v�g�l a k�v�ncsis�g legy�zte minden ellen�rv�t.

Lenyomta a kilincset, majd v�ratlan s�t�tben megtorpant. Kellett egy pillanat, mire szemei megszokt�k a foly�son l�v� f�kly�k f�ny�nek hi�ny�t, �m ut�na m�r tiszt�n l�tta a lomt�rszer� szob�cska berendez�s�t. Csak egy r�vid pillanatra m�ltatta a letakart szobrokat �s k�peket, m�lyet szippantott az enyh�n �porodott leveg�b�l, s m�ris tudta merre induljon. �m p�r l�p�s ut�n ism�t elbizonytalanodott, ahogy egy letakart magas t�rggyal tal�lta szembe mag�t.

P�r pillanatig az inuyoukai val�ban nem tudta mit�v� legyen, csak m�regette a s�t�t sziluettet, de nem mozdult. Ennek k�sz�nhette, hogy r�j�tt a rejt�lyre. El�sz�r nem is furcs�llta, az eg�szet. �ll nyugodtan, k�zvetlen a szoborszer� valami talapzata el�tt, �m frufruja �s haj�nak els� tincsei minduntalan fel-felrebbennek, mintha alulr�l f�jna be al�juk a sz�l. Egy a t�bbin�l er�sebb szell� viszont m�r felkeltette a figyelm�t, �s kifinomult �rz�kei azonnal meg�llap�tott�k honnan j�n.

K�nnyed�n, f�l k�zzel a szobornak fesz�lt �s az duruzsolva cs�szott h�tra alig l�that� vass�nj�n. A d�mon el�gedetten tekintett le a h�vogat� fekete semmibe, minek m�ly�r�l orr�t ism�t megcsapta a hercegn� illata. Ha eddig m�g fel is mer�lt elm�j�ben a gondolat, hogy visszafordult, most m�r v�gleg m�sk�pp hat�rozott. Egy villan�ssal szellemg�mb� v�ltozott, �s lebukott a s�t�t m�lys�gbe. M�g �ppen id�ben, hiszen hallotta, ahogy valahol messze f�l�tte elmaradva a szobor a hely�re g�rd�l.

Folytat�sa k�vetkezik…