7. Fejezet: A sötétség Inuyasha ellen

Ryuukossei hatalmas teste bömbölve megindult, miközben förtelmes szája óriásira tarult ki. Inutaisho megperdült a levegőben és kitért a borzalmas agyarak elől, miken kékes szikrák sercegtek, hogy belemélyedjenek a húsába. A gonosz lény vaskos, izmoktól dagadó tömege a magadba csapott. A homlokán sziszegő maszk torzan vigyorgott, miközben vértől mocskos, kigúbadt szemeit fáradó ellenfelére szegezte. Inutasiho megcsapta kardjával a fenevadat, mire az nevetve felhorkantott:

-Ne nevettess. Ezzel akarsz legyőzni te nyomorult?-azzal a csattogó állkapocs mögül kékes fényvihar robbant elő.

-Ellenhullám!-bömbölte Inutaisho, amint kardja ragyogni kezdett, de a szörnyeteg egyik karma belemélyedt a testébe.

A kard visszaváltozott. Inutaisho kétségbeesetten felüvöltött, miközben pofája megnyúlt. Ryuukossei szája újra kitárult. Fogait Inutaisho karjába mélyesztette. Óriási vércseppek záporával telt meg a levegő, amint az a kéz óriási manccsá alakult és mély sebeket szántott a kígyó pofájába. A nagy kutyaszellem állt előttük. Kagoméék elképedve figyelték az eseményeket, ahogy a kettő, gigászi titán egymásnak esik. Inutaisho agyarait belemélyesztette Ryuukossei húsába. A dög felsziszegett fájdalmában, miközben óriási, izmos teste megvonaglott a levegőben és fákkal szórta szét a levegőt. Ryuukossei Inutaishora tekeredett. A nagy kutyaszellem elvészett a tekergő gyűrűk halálos árjában, miknek megtévesztő sűrűjében gonoszul felragyogott a sárkány 4 szeme. Kagome megfeszítette íját. Miroku ráüvöltött a lányra:

-Mit csinálsz? Nem avatkozhatsz bele. Nem változtathatod meg a múltat, ki tudja mit teszel ezzel!

-Ennél biztos jobbat.-azzal habozás nélkül kilőtte nyilát.

Ryuukossei állkapcsa kitárult, hogy szétroppantsa Inutaisho nyakát, mikor fényes csík haladt el előtte, mi elterelte a figyelmét. Az óriási sárkány véres szemeit Kagoméra szegezte. Inutaisho felvonyított és bömbölve, minden erejét összeszedve a szörnyetegnek esett kilökve mindkettőjüket a csapat látóteréből. Nem látták viszont őket, csak a csituló, távolodó hangok sejtették a véres küzdelmet, mit a két lény folytatott egymással. Hirtelen Kagome észrevett egy ugráló pontot a fűszálak közt. Kegyetlenül lecsapott, majd a tenyerére pillantott:

-Myouga...Nem sokat változtál. Ugyan olyan gyáva nyuszi leszel a jövőben ,mint amilyen most vagy.

-Ismerlek én téged?-hebegte a bolha.

A lány vissza ereszkedett a kútba.

-Myouga? Mi az Kagome, mit forgatsz a fejedben?-kérdeze Sango.

-Talán ő választ tud adni a kérdéseinkre.

Inuyasha lihegve feküdt a földön. Izmai remegtek. Kimonója vörös cafatokban lengett le testéről, miközben sebeiből megalvadt vér csillogott.

-Ki kell élvezni ezt a pilanatot.-mosolygott Hiten.

Inuyasha szemei kigúbadtak, miközben rájuk langy emlékek fátyola ereszkedett. Egy lány állt előtte, ki szelíden rátekintett, selymes mosolyával megnyugtatva kalapáló szívét, mi a húsát tépdeste.

-Valahányszor, előtérbe kerül, hogy félszellem vagy, érzek benned valami nyugtalanítót. A szent ékkő segítségével még mindig egészen szellemmé akarsz változni?

-Ezt már megtárgyaltuk...

-Nem...válaszolj Inuyasha, még mindig egészen szellem akarsz lenni? Hisz így is erős vagy.

-Ez a célom. Ne akard megváltoztatni.

-Mert félek, hogy ezzel elveszítenélek. Az ékkő nem csak az erődet növelné meg, hanem a benned lakó...hogy is mondjam...vad kutyát is.

-Keh...

-Nagyon furcsa vagy Inuyasha.

-Miért?

-Mert sosem tanulsz. A hatalom, amire vágysz, nem ilyennek képzelted, te mondtad. Miután megölted az embereket...Mikor Kaguya a tükörbe zárta emberi énedet...Te egy szörnyeteg voltál. Azt ígérted, miattam félszellem maradsz.

Kaguya tükre fenyegető fényvihart kezdett okádni...

A lány gyengéd kezeivel megsimította Inuyasha izmait, miken forrón ragadt a verejtéke. Leguggolt hozzá és szelíd, langy kezeivel, mikből valami gyógyító balzsam áradt, kimérten végigsimította testének minden feszes porcikáját. Inuyasha lihegett. Szemeiből édes könny csorgott ki, miközben szája apró, mégis szerető és ragyogó mosolyra húzódott. A lány ujjaival, miket az üres tér szült, megsimította Inuyasha bőrét, majd a hosszú, fehér hajtengerbe túrt bele, mi selymes zuhatagként omlott a fiú arcába. Inuyasha érezte a szerelmes kezeket, érezte a belőlük áradó szeretet.

Menomaru a magasba emelte kardját...

A lány odafeküdt a fiú mellé és átölelte. Semmi sem volt...Csak a lány és ő...tudta hogy nem szabad feladnia, tudta, hogy élnie kell, hogy újra láthassa ezt a teremtést. Inuyasha beleborzongott a szépséges érintésekbe. A lány feléje fordult és nyugtató szemeivel az arcába bámult. Ajkai lassan közeledtek a fiú szájához. Inuyasha szemeit becsukta, miközben aprón előre bukott, hogy visszacsókolhasson a lánynak, miközben szelíd ajkai mögül vágyakozva buggyant elő egy szerelmes szó:

-Kagome...

A lány még egyszer átölelte, majd köddé vált, mintha sose lett volna ott vele. Mert nem is volt. A teste nem...De a lelke még most is szorongatta a kezét és próbálta az életben tartani.

Inuyasha a magasba szökkent. A fényes ostor belemart a talajba, majd csalódottan felsziszegve a levegőbe mart. Hayu szemei ridegen hunyorogtak:

-Még nem dögöltél meg?

Inuyasha elnevette magát, majd a földre ereszkedett. Visszatért minden ereje, mert ha nem is látta, de érezte az ujjakat a felső testén, mik szelíden feszes izmaihoz tapadtak. Menomaru először egy csalódott fintort ejtett, de aztán elégedett mosoly tekergett fel a pofájára:

-Nem is baj. Így izgalmasabb lesz.

A forró szél végigsüvített a pokolban, meglobogtatva a félszellem haját, mi belekapott arcába, melynek mennyei fénye mögött ragyogott az élettől szikrztó arany szempár és egy pimasz mosoly is.

-Lássuk...-azzal Kaguya ében haja szétterült a levegőben, miközben arcára gonosz fények borultak.

Hayu elrugaszkodott a földtől és kinyújtotta kezeit. A sercegő ostor előtátogott széttáruló ujjaiból. A fájdalmas sikoly vad robajként öntötte el a levegőt, amint a Tetsuiga ketté vágta a kezet, melyből a kétségbeesetten rángatózó ostor megcsonkítva tekergett. Inuyasha elrugaszkodott Hayutól és Menomaru fele indult. A nő dühösen megfordult, szemeiről leolvadt a fagy, amint izzó vérvörösség öntötte el tekintetét. Másik kezéből egy újabb fénycsóva vérszomjasan robbant elő. Inuyasaha hátra csapta a kardját, mire rátekeredett a pattogó „kígyó”. A fiú a magasba csapta a nőt, majd Menomaru fele rántotta a Tetsuigát. A démon gonoszul vigyorgott:

-Tudod hogy semmi esélyed...Itt pusztulsz, inne nincs kiút.

Hirtelen a mosoly Menomarura fagyott, amint képét mennyei fény csapta meg. A Tetsuiga ketté hasította a kardját, és őtet is. Inuyasha nem pihent meg. Reflex szerűen megfordult és farkasszemet nézett Hitennel, kinek képére halvány bizonytalanság kúszott fel:

-Rohadt pincsi, mégis hogyan képzeled? Nem tudsz újra megölni minket. Így vagy úgy, de itt maradsz, mert te nem tudsz örökké küzdeni, de mi igen.

Inuyasha hátra vetette a démont, ki a magasba emelkedett. A lándzsa végén fenyegető fény ragyogott fel. A fiú könnyedén ketté csapta a kardjával a villámgömböt. A kardból bömbölve okádott a tiszta fény, mi elmosta Hiten arcáról a ráncokat, végül mindent elnyelő fényviharba fürösztve meg. Kaguya előre rántotta karját, miből előrobbantak vörös csápjai a fiú vérére szomjazva. Inuyasha kecsesen kitért a támadások elől, mik poros sebeket vájtak a sziklákba. A vörös karok fenyegetően süvítettek el teste mellett, de ő kitért előlük. Kaguya szemei meglepetten kigúbadtak.

-Ez lehetetlen...-azzal ő is kardot rántott.

-Ez lenne a hold? Elég borús egy ”halhatatlan” tennyohoz.

-Dögölj már meg!!!!!!!

Inuyasha időben tért ki a támadás elől. Hayu ostora szikrázva csapta ketté Kaguya fejét. A fiú egy gyors mozdulattal levágta a nő kezéről a vörös karokat és süvítő dárdákként hajította ellenfele fele. Az egyik Hayu hasába fúródott bele, mitől a nő peckesen elmosolygott, de a második a nyakát főtte át. Nem vér buggyant elő a sebből, hanem füstölgő semmi, mi Hayu megdermedt képébe csapott. Tompa puffanás rázta meg a csendet. A szél kegyetlenül végigsüvített a  síri pusztán. Inuyasha lerogyott. Zihálva levegőt vett, miközben mosolyt erőltetve az arcára, s a földre bámult, mire születendő izzadságcsepje hullott alá és bugyborgott fel a forró talajon:

-Me...Megcsináltam...

Inuyasha hirtelen felkapta a fejét. Hayu hátborzongató, jeges nevetése rántotta görcsbe a testét. A nő üres szemeivel az arcába bámult, miközben kihúzta magából Kaguya csápjait. Menomaru sebe ragyogva beforrt, miközben karmai megreccsentek. Hiten darabjai ragyogva összeálltak. Kaguya jókedvűen kacagott, amint összerakta magát, hullámzó nevetésével betöltve a levegőt. Lassú kört alkottak, melynek középpontjában a lihegő fiú állt. Menomaru torz szája, mely mintha foszladásnak indult volna, csattogva kitárult, benne vérszomjas lepkék hullámoztak. Hayu kitárta kezeit, mikből hancúr kígyóként ugrabugrált egyikből a másikba a vonagló fénycsóva. Hiten szemei kigúbadtak, szinte kiugrottak testéből, miközben acsargó villám fénye ragyogott bennük. Kaguya vörös csápjai lobogva szorongatták meg a levegőt forró ként facsarva ki belőle.

-Itt a vége...

Hirtelen mennyei fény árasztott el mindent. A gonoszok ijedten és döbbenten a magasba kapták tekintetüket. Egy szikrázó fénygömb bukott alá a semmiből érkezve, lassan Inuyasha elé ereszkedve. A fiú szemében óriási nőtt az alak, pedig akkora volt, mint ő. Páncélja hősiesen ragyogott, arcán a méregcsíkok fenyegetően felszikráztak, miközben arany szemeivel rámeredt Inuyashára. Hosszú, lófarokba fogott haját megfodorta a megváltó szél. Inuyasha először nem tudott szóhoz jutni, de azátn sikerült kihebegnie a döbbenetes szót:

-Apám...

Folytatása következik...