17. Fejezet: Könnycsepp a halál előtt

Inuyasha arca ráncos lett a rémülettől, amint megcsapta a dühöngő robaj. A kitárulkozó kapu mögül már láthatóvá váltak a férgek zsíros alakjai, mik kétségbeesetten próbáltak kitörni a számukra szűk átjáró börtönéből, hogy cafatokra tépjék az előttük állókat. Myouga Kagome vállán remegett, készülve arra, hogy elmeneküljön a veszedelem elől, mire a lány dühösen elkapta:

-Myouga, mik ezek?

-Jobb ha nem tudod...

-Miféle lények ezek?

-A démonférgek. Most pedig engedj el, talán még élhetek egy-két órát!

-Mi ez az egész?

-A démonférgek a világmindenség legborzalmasabb terentményei. Mindent felfalnak ami az útjukba kerül, legyen bár élő vagy holt. Jónak és rossznak össze kellett fognia, hogy elzárják őket, de most, hogy megnyitotta az átjárót a semmibe, mely a szörnyetegek börtöne volt, bisztosan el fog pusztulni minden!!! Most pedig eressz el! Még élni akarok!!!!!!

-Bisztos meg lehet álítani őket!

-Nem!!!!! Megállíthatatlanok! Nincs olyan erő, mely képes megfékezni őket!!!!!

A várszomjas acsargás vad robaja megcsapta a levegőt, mely hallatára Myouga ijedten kitépte magát Kagome ujjai mögül és üvöltözve elszelelt:

-Úgyis megtalálnak! NEM TUDSZ ELMENEKÜLNI!!!!!!!!!!!!!

A csámcsogó hullám bődülve nekirontott a szűkös átjárónak kipúposítva azt. Ashka vörös szemei gonoszul hunyorogtak, miközben az ő agyarai is vérszomjasan felvillantak az elégedett mosoly kíséretében, amint a tehetetlen Inuyasára meredt:

-Te...Nagyon hasonlítasz rám...-azzal megreccsent az egyik keze.

Inuyasha saját magával állt szemben, romlott énjével, amit csak egy valami éltett, a bosszú és a vér utáni csillapíthatatlan szomj.

-Ezt akarta tehát Ashka!-sikoltotta Kagome-Nem időkutat nyitni, hanem szabadjára engedni ezeket a szemét dögöket. De miért?

Ashka karmai felragyogtak, miközben háta mögött az egyre hízó átjáró mögött újra felsipított az éhes hullám. Hirtelen Ayure jelent meg. Arany haja az arcába omlott, miközben könnyektől mocskos szemeivel megvetve, mégis vágyakozva a vicsorgó szerelmére nézett. A szörnyeteg kissé megtántorodott. A hűséges és kitartó lány rábámult szívszaggató szemeivel, miket átáztattak azok a sós buborékok, mik hízva buggyantak elő belőlük, majd kétségbeesett, nedves ajkai elszakították egymást és könnyektől „vérző” szavakkal a fiúra üvöltött:

-Mit csinálsz? Miért csinálod ezt velem?

Ashkát lebénították a mart, pír szemek, mikben az ő, torz arca derengett. Egy szörnyeteg volt...

A háttérben a kiéhezett robaj újra felbődült.

Inuyasha előhúzta a kardot, mire Kagome megfogta a kezét és lecsitította. Ez a jelenet nagyon emlékeztette őket valamire. Inuyasha szemei kigúbadtak. Mintha saját magát látta volna, más szemével élve át az eseményeket. Ekkor elborzadt. Ő is egy ilyen szörnyeteg lenne? Egy ilyen vérszomjas, megállíthatatlan gyilkológép, mi mindent szétszaggat?

Ayure remegve átölelte Ashkát, kinek derengő, vörös szemeire tilakozó árny borult, mintha a sötétséget akarta volna eltaszítani magától. A szőke lány könnyei csillogva szétszóródtak a levegőben, miközben féktelen sikoltozásával próbálta felébreszteni a fiút, kinek tekintetét újra sóssá tette a vér:

-A világ szenvedést okozott! Most én jövök!-sziszegett.

-Mikor okoztam neked fájdalmat?-okádta könnyeit Ayure.

Harsány, gonosz nevetés hulláma lobogott meg a levegőben:

-Menj haza kis korcs!

Embertömeg gyűlt a fiú köré, kinek testét elöntötte a rosszindulatú rikácsolás, mi a megvető mosolyok mögül habzott:

-Kis korcs!

-Takarodj kis korcs!

A gyerek nem értette a szavakat, de égették elméjét, mert forró gyűlölet sugárzott belőlük. A fiú arany szemei sós derengéssel teltek meg. A gonosz férfi ujjai nyikorogva kitárultak eleresztve a síró labdát. A kisfiú átszaladt a hídon anyjához. A nő bánatos szemeivel fiára meredt, ki menedéket keresett hosszú hajtengerében. A gyerek ártatlan hangon megszólalt:

-Anyu. Mit jelent az, hogy korcs?

A fiú nem értette, hogy mik azok az ezüstös csíkok, mik végigfolytak a nő arcán. Hidegek voltak...Hirtelen forró vörösség csorgott végig a fiú arcán. Mikor feltekintett, szemeit elöntötte valami kegyetlen nedvesség. Anyja homlokán seb tátongott, miből szaporán bugyogott a vér. Újabb, éles kő csapódott a nőhöz, mi a földhöz csapta a törékeny testét. Vigyorgó tömeg állt a túloldalon. Az egyik férfi képére ördögi ráncok kunkorodtak fel, miközben kezét a magasba emelve kitárta ujjait. A kődarab suhogva kettészelte a levegőt. A fiú arcához csapódott. Rikácsoló , irtózatos hahotázás zengett. A fiú lassan felkelt. Habzó vére ajkaira csorgott, onnan le a földre. Szemeit nem lehetett látni, azok ében semmibe merültek bele, miközben haját megfodorta a sziszegő szél.

-Tanítsuk móresre a kis korcsot és az anyját!-ordított fel az egyik ember.

Ashka vörös szemei felvillantak, miközben a torkában szikrázó szilánk fekete ragyogása ébenné tette a lány „olvadó” arcát.

Kagome szemei könnyekkel teltek meg. Inuyasha döbbenten figyelte az eseményeket.

A bömbölő moraj újra nekivágódott az átjárónak. Egy állkapocs már tisztán kivehető volt a sötét tarajok mögül, amint éhesen felsipított habzó nyálával forróvá téve a levegőt.

Kagome felsóhajtott:

-Valahányszor, előtérbe kerül, hogy félszellem vagy, érzek benned valami nyugtalanítót. A szent ékkő segítségével még mindig egészen szellemmé akarsz változni?

-Ezt már megtárgyaltuk...

-Nem...válaszolj Inuyasha, még mindig egészen szellem akarsz lenni? Hisz így is erős vagy.

-Ez a célom. Ne akard megváltoztatni.

-Mert félek, hogy ezzel elveszítenélek. Az ékkő nem csak az erődet növelné meg, hanem a benned lakó...hogy is mondjam...vad kutyát is.

-Keh...

-Nagyon furcsa vagy Inuyasha.

-Miért?

-Mert sosem tanulsz. A hatalom, amire vágysz, nem ilyennek képzelted, te mondtad. Miután megölted az embereket...Mikor Kaguya a tükörbe zárta emberi énedet...Te egy szörnyeteg voltál. Azt ígérted, miattam félszellem maradsz.

Hirtelen minden emlék kettészakadt...

Ayure még mindig kétségbeesetten szorongatta Ashkát, ki fuldokolva küzdött könnyei ellen, mikor a nyakán ragyogó fekete ékkő fénye tisztulni kezdett, majd fehéren felcsillant. De késő volt...A lány kezei hirtelen elgyengültek, majd tehetetlenül leereszkedtek. Ayure még utoljára rátekintett szerelmére nyugodt szemeivel, majd mosolyogva megcsókolta a fiút, miközben lila ajkai mögül előbuggyantak utolsó, csukladozó szavai:

-Hát mégi...sikerlt.....

….......................................................................

Ashka visszacsókolt, majd a földre tette a halott lányt és mocskos kezeire tekintett, melyekről forrón vér csorgott le ráfröccsnve a vörös fűre. Ashka rekedten kinyögte borzalmas szavait, miközben szégyenkezve felállt:

-Megöltem...

Kagome sírva Inuyasha karjaiba borult, Miroku pedig Sangot vígasztalta. Shippou még mindig Kagome lábában kapaszkodott, ahogy az egész történet alatt, nem törődve azzal, hogy miféle dolgok zajlanak le körülötte. Ashka arcára furcsa árny borult. Kitépte a nyakából az ékkövet, majd a csapat fele hajította.

A vérszomjas acsargás egyre erősödött. Az átjáró felnyögött fájdalmában.

Ashka a hízó feketeség elé ment. Nyakából hullámzott és sugárban spriccelt a forró vér, majd utoljára még Inuyasha fele fordult bánatos és felvilágosodott arcával és egy utolsó, kövér könnycseppet szülve, mely megloccsant a földön, kimondta utolsó, tisztán hallható, józan szavait:

-Sose változz meg...-azzal széttárta karjait és a kapu fele indult.

Inuyasha feléje nyújtotta a karját, de már semmit sem tehetett. Ő akarta így.

A levegőt betöltötte a förtelmes csámcsogás...

Ashka teste megszűnt létezni...

A férgek hirtelen csalódottan felsikoltottak. Az átjáró vesztett erejéből és zsugorodni kezett. Az „ajtó” kezdett becsukódni.

Inuyasha szelíden megsimogadta Kagome arcát, amint a sorvadó kapu fele tekintett, majd nyugtatóan megszólalt:

-Ne aggódj...Semmit sem tehettünk...

-A túlvilágon, ugye egymáséi lettek?

-Bisztos vagyok benne...

Miroku ekkor aggódva Inuyasháékhoz rohant:

-Várjatok!!!!!!

-Mi az Miroku? Vége van...

-Nem hinném...Zseniális...

-Mi?

-Az hogy az események közepette egy nagyon fontos eseményről elfeledkeztünk.-mondta dühösen.

-Mire gondolsz?

-Ashka csak báb volt, hát nem értitek? Melyik kérdésről feledkeztünk el? Kitől szerezte Ashka a Mennyek Madártoll Talárját?

Hirtelen romlott, fojtogató szellő csapta meg őket. Kavargó, lilás füst öntötte el az eget, mely kimérten és alattomosan egy alakot formált...

Pók alakot...

Folytatása következik...