Sesshoumaru no Kiba
16. r�sz: Esk�v�i hercehurca

– �h, nem gondoltam volna, hogy komolyan napkeltekor toppan be... – mormogott mag�ban a hercegn�, ahogy meghallotta sz�lei hangj�t.

Szerencs�j�re el�z� este hamar aludni t�rt, �gy annak ellen�re, hogy alig pirkadt, m�r t�k�letesen kipihent volt. Az, hogy m�g mindig nem �ber, m�r m�s k�rd�s...

– Kiba nee-sama! – robogott be kopog�s n�lk�l ajt�j�n Rin. A hercegn� csak forgatta a szemeit, majd fel�lt az �gyban. �gy t�nik, ma m�gsem lust�lkodhat.

– Mi az?

– Ohayou gozaimasu!

– Ohayou.

– Mindj�rt meg�rkeznek a sz�leid! M�r l�tni �ket a kapub�l! K�pzeld, egy hatalmas hint�val �rkeztek, ami a felh�k�n rep�l! Nagyon csod�s, Kiba-sama!– sz�kellt oda hozz� Rin.

A kisl�nnyal els� pillanatt�l fogva j�l kij�ttek; Kib�t teljesen megfogta a vid�m �s energiad�s apr� emberke �s leny�g�zte b�joss�ga. Rin pedig m�g aznap este, mikor meg�rkeztek m�r k�zvetlenebb�l sz�l�totta meg, azonban a „sama”-t a neve v�g�r�l nem merte elhagyni vagy megv�ltoztatni, mert az�rt m�giscsak Sesshoumaru nagy�r j�vend�belij�r�l volt sz�... az meg, ugyeb�r nem j�rja. M�gha meg is engedik neki.

– Mondtam m�r, hogy nem kell ilyen form�lisan sz�l�tanod. A „san” is el�g lesz.

– De Kiba nee-sama Sesshoumaru nagy�r feles�ge lesz ma! Ez azt jelenti, hogy, ha Sesshoumaru-sama neve ut�n is „sama”-t teszek, akkor Kiba nee-sama neve ut�n is kell!

A hercegn� feje m�r most elkezdett z�gni a sok „nee-sama”-t�l �s „sama”-t�l, �gy ink�bb csak r�hagyta a kisl�nyra. „K�sz csoda, hogy nem azt mondja, onee-sama*...” s�hajtott egyet Kiba, mik�zben reggeli teend�it v�gezte.

– Rin-chan, seg�ten�l?

– Persze! – pattant fel azonnal a kisl�ny a futonr�l, amint bel�pett a szob�ba a f�rd�b�l a hercegn�.

– Tudod, az obimmal k�ne...

– Mochiron! Persze, hogy seg�tek megk�tni! – vigyorgott a l�nyka, r�gt�n odasietve a n�h�z.

Mire elk�sz�ltek �s le�rtek az el�csarnokba, addigra meg�rkeztek Kiba sz�lei is, akik �pp Sesshoumaruval tal�lkoztak. A hercegn� m�lylila szemei boldogan villantak meg, mikor �szrevette a bej�ratn�l �csorg� alakokat. K�zen fogta Rint �s �r�mmel szaladt oda hozz�juk, majd �t�lelte �ket.

– Enyje, micsoda dolog ez? Rohang�lunk, Kiba? – fedte meg j�t�kosan az apja, mire a hercegn� �gy v�laszolt:

– Azt mondtad, addig viselkedjek j�l, m�g meg nem �rkeztek...

– �n nem...

– Uram... – Kakero asszony Shiwue nagy�r karj�ra tette a kez�t �s kiss� pironkodva megjegyezte:

– T�nyleg ezt mondtad...

– Oh...

Ezek ut�n Kiba �desanyj�nak figyelme a Sesshoumaru nadr�gsz�r�t markol�sz� kisl�nyra t�vedt �s miut�n megt�rt�ntek a bemutatkoz�sok, a kis csoport elvonult reggelizni.

A nap h�tral�v� r�sz�ben a jegyesp�r m�r nem s�r�n l�tta egym�st. Kiba k�r�l szobal�nyok hadserege legyeskedett; s miut�n megf�rdett�k, megmost�k a haj�t �s let�r�lv�n �t belebugyol�lt�k egy yukat�ba, Kakero asszony �s Rin utas�t�sait k�vett�k, m�g szeg�ny mennyasszony alig tudott belesz�lni, mi, hogy n�zzen ki rajta.

�m nagy volt a felfordul�s Sesshoumaru nagy�r lakoszt�ly�ban is, aki v�g�l m�r annyira ideges volt, hogy elkergette a szolg�l�kat �s maga l�tott neki az el�k�sz�leteknek, hallgatva Shiwue-sama tan�csait, azonban igencsak nagy �nuralomra volt sz�ks�ge, ne pender�tse ki j�vend�beli ap�s�t is a szob�j�b�l.

D�lben azt�n egy pillanatra megdermedt az �let a kast�lyban, mikor – szinte teljesen egyszerre – meg�rkeztek Sesshoumaru csal�dj�nak tagjai. A kutyaszellem gondolta, hogy �desanyja megjelenik ezen a napon. De, hogy az �ccse is komolyan vegye a megh�v�t, amit a hagyom�ny k�nyszere miatt k�ld�tt neki, arra semmik�pp sem volt felk�sz�lve. Az pedig m�g legmer�szebb �lmaiban sem jutott volna esz�be, hogy pont egyszerre sz�m�tson �rkez�s�kre.

V�g�l azt�n, �nnepi hakam�j�ban, azonban fel�l m�g mindig als�ruh�zatban, Nyugat Ura kisietett az el�t�rben �sszegy�lt csal�dtagok el�, nyom�ban szorosan Shiwue nagy�rral. Mikor bel�ptek, egy pillanat alatt dermedt csend telepedett a helyis�gre, m�g a szolg�l�k is hangtalanul osontak el a k�zel�kb�l – �rezt�k, ennek nem lehet j� v�ge.

*�*

– H�! Ezt neked, de t�lm�retezett gan�jt�r� bog�r! – ki�ltotta harciasan Inuyasha, f�lelmetesen vigyorogva, mikor a Tessaiga egy csap�s�val kett�szelte az �ri�srovart. Azt�n �rvendezve ny�lt volna a tetemb�l kihullott �kk�szil�nkhoz, ha Kagome nem kapja el el�le.

– H�! Az az eny�m, megdolgoztam �rte! – m�ltatlankodott, azonban l�tva a l�ny morcos tekintet�t, gyorsan v�ltoztatott taktik�j�n. F�lei lekonyultak, ahogy folytatta:

– A-akarom mondani, �gyis neked akartam odaadni, nem tudom, mit t�relmetlenketsz...

Hangja a v�g�re v�konyk�v� v�ltozott, mikor megl�tta a v�szesen villan� tekintetet. �m, ahogy l�ny Sango fel� fordult �s v�g�l besz�lget�sbe elegyedett vele, mik�zben �sszeszedt�k dolgaikat, a f�lszellem fels�hajthatott, hogy ez�ttal meg�szta a var�zssz�t. „Ma m�r nem is tudom, hanyadszorra mondta volna ki... h�sz ut�n valahogy elvesztettem a fonalat...” gondolta bor�san.

Egy m�lyet s�hajtva indult a l�nyok ut�n, Mirokuval az oldal�n. Am�g a szerzetes a h�lgyek becses h�ts�j�ban gy�ny�rk�d�tt, melyek cs�bosan k�nnyed�n ringat�ztak el�tte, mintha csak b�tor�tan�k, �rjen hozz�juk, addig a kutyaf�l� f�lszellem gondolataiba mer�lve haladt mellette; az �kk�szil�nkok �s Naraku foglalt�k le elm�j�t. �gy azt�n egyik�k sem vette �szre, hogy valami k�zeledik fel�j�k, am�g k�s� nem volt. Els�nek Miroku kapta fel a fej�t, megsz�l�tva a f�lszellemet:

– Inuyasha, nem hallasz valamit?

Erre m�r � is felpillantott, s val�ban, mintha valami sz�rnysuhog�st v�lt volna kihallani a szelek sustorg�s�b�l.

– Nem tudom... tal�n valami... mad�rf�le lehet? – beleszimatolt a leveg�be, hogy r�j�hessen, �m nem �rezte a szagot. Mivel pont a sz�lj�r�ssal szemben haladtak, ez csak egyet jelenthetett:

– M�g�tt�nk...

K�t izmos sz�rny pr�sel�d�tt neki a fi�k h�t�nak, k�nnyed�n elter�tve �ket a f�ld�n.

– Volt... – motyogta a f�sz�lak k�z� Miroku, ahogy felk�ny�k�lt. Ek�zben az el�tt�k halad� l�nyok is meg�lltak, �gy azt�n t�k�letes bepillant�st engedve a szerzetesnek Kagome szokny...

– Perverz! – a di�kl�ny olyan v�ratlanul kapta ki Sango kez�b�l a hiraikutsu-t �s v�gta kup�n vele Mirokut, hogy percekig n�m�n-bamb�n pislogott mindenki r�, m�gnem Inuyasha mag�hoz nem t�rt, mikor valami a fej�re pottyant.

„Hmm... kutyaf�l� �s hanyou szaga van... biztos, hogy � lesz az!” gondolta el�gedetten a sz�rnyas fut�r, azzal �jb�l felr�p�lt �s elt�nt a fellegek k�zt.

– Ez meg mi volt...? – k�rdezte azt�n Inuyasha, lev�ve a k�t f�le k�z� szorult dolgot. Kider�lt, egy bor�t�k volt az, neki c�mezve. – Tegami...?

– Oh, az egy d�monmad�r volt! Nincs emberi alakja, de sok youkai tartja �ket fut�roknak, mert intelligensek... – magyar�zta izgatottan Sango, aki kez�t a szeme el� emelve f�rk�szte az �gboltot, m�g el nem t�nt a l�ny. – Olyan r�g�ta szerettem volna l�tni egyet! B�k�s l�nyek, de ha kell, megv�dik magukat.

– Che... b�k�s d�monokr�l besz�l egy szellemirt�... levelet kapok a b�ty�mt�l... ez valami vicc, ugye...? – k�rdezte mag�t�l Inuyasha, majd v�ratlanul felpattant, mikor eljutottak tudat�ig a szavak. – MICSODA? Levet kapok a b�ty�mt�l?!

– Uh... hol vannak a piros h�pelyhek...? – n�zett k�rbe Kagome motyogva, azonban rajta k�v�l senki sem �rtette a csapatb�l a tr�f�t. Mikor a t�bbiek �rtetlen kifejez�s�vel tal�lta szemben mag�t, jobbnak l�tta csup�n megr�zni a fej�t.

– Sesshoumarut�l? – t�p�szkodott fel v�gre Miroku is �s azonnal Inuyasha mellett termett; min�l t�volabb a vesz�lyes hiraikutsu-t�l. – Mit �rhat?

– Nem tudom.

– H�t mi�rt nem n�zed meg? – faggatta tov�bb a bar�tja.

– Nem tudok... – nagyon elhalkult a f�lszellem hangja, �gy senki sem �rtette, mit motyog.

– Mit nem tudsz? – pislogott Sango �rtetlen�l.

– Inuyasha, mi baj? – noszogatta Kagome is.

– Nem tudok olvasni! – fakadt ki v�g�l paprikav�r�s arccal. Sz�gyellte, hogy egy n�la sokkal fiatalabb haland� l�ny k�pes r�, � pedig nem. Igaz, hogy Kagome a j�v�b�l �rkezett, azonban ez nem sokat seg�tett a hanyou �nbecs�l�s�n.

– Te szerzetes vagy, Miroku. El tudod olvasni, ugye? – k�ld�tt fel� egy lapos pillant�st Inuyasha, azzal, meg sem v�rva a v�laszt, a fi� kez�be nyomta a levelet.

– Khm... khm-khm... – k�sz�r�lte meg a tork�t Miroku, majd a t�bbiek arra lettek figyelmesek, hogy elkerekedik a szeme.

– Mi az? – k�rdezte aggodalmaskodva Sango. – Tal�n siker�lt tal�lnia valami m�dot, hogy megszerezze a Tessaig�t Inuyash�t�l �s most kih�vta �t valami p�rbajra?

– Nem... esk�v� lesz.

– Az j� – s�hajtott fel k�z�sen a k�t l�ny, majd leblokkoltak, mikor eljutott tudatukig, amit Miroku mondott.

– Tess�k?! – kapta ki a kez�b�l Kagome a levelet, s gyorsan �tfutotta.

– Inuyasha! – pillantott fel a f�lszellemre a l�ny. – Ez t�nyleg egy megh�v� a b�ty�d esk�v�j�re...!

– Tudtam... – motyogta a hanyou.

– Mit?

– Tudtam, hogy ez rosszabb, mintha a Tessaig��rt j�tt volna szem�lyesen...

*�*

Mivel macskakapar�sk�nt szerepelt egy ut�irat, melyben Sesshoumaru k�z�lte, ha nagyon musz�j, esetleg mag�val hozhatja a „kis ideges�t� haland� bar�tait”, ez�rt azt�n csapat�nak gy�zk�d�s�re v�g�l mindannyian megjelentek a nyugati kast�lyban; figyelmen k�v�l hagyva a m�sodik ut�iratot, amit sz�p nagy, cikorny�s karakterekkel �rtak. Azonban k�z�l�k senki sem tudta, ilyen k�nos lesz id�z�t�s�k.

– Sesshoumaru... – fordult v�g�l fia fel� a d�monasszony, aki eddig csendben figyelte k�rnyezet�t. – H�t m�r nem is �dv�z�lsz?

Az inuyoukai v�gre �gy t�nt, felocs�dott, s el�rel�pve, enyh�n biccentett fej�vel.

– �dv�z�llek, Haha-ue.

A d�monok – de m�g a haland�k is! – tiszt�n hallott�k, Inuyasha milyen �lesen sz�vta be a leveg�t orrlyukain kereszt�l. Kagome, hogy megnyugtassa, l�gyan meg�rintette a f�lszellem karj�t, ami �gy t�nt, haszn�lt.

– Inuyasha �s... – Nyugat Ura vetett egy sanda oldalpillant�st a haland�kra – t�bbiek...

– Sesshoumaru... – mormogta �ccse.

Fesz�lt pillanatok k�vetkeztek, amit Shiwue nagy�r bemutatkoz�s�nak sem siker�lt megt�rnie. �m ann�l ink�bb valaki m�snak. Valakinek, aki �ppen egy oldalfolyos�n settenkedett, s h�trafel� sand�tott minduntalan, k�vetik-e. M�g mindig csak a yukat�ja volt rajta, a haja pedig m�r fel volt teljesen fogva a hagyom�nyos esk�v�i frizur�ba, azonban egyetlenegy �kszer sem volt m�g benne. Tabij�ban, mindenf�le papucs vagy szand�l n�lk�l osont, hogy min�l kevesebb zajt csapjon, minden �rz�k�t vad�szaira �sszpontos�tva – �gy azt�n term�szetesen nem vette �szre, hogy t�bben is �csorognak az el�csarnokban a h�ta m�g�tt, ahov� kijutott.

A halk neszez�sre azonban a kis csoportosul�s felfigyelt, s meglepve figyelt�k az �vatosan h�tr�l� alakot, aki lassan, de biztosan k�zel�tett v�gzete fel� – nevezetesen, hogy bele�tk�zz�n a kast�ly ur�ba. Ez ut�bbi pillanatokkal k�s�bb be is k�vetkezett, mire az alak j�l l�that�an megfesz�lt idegess�g�ben, miut�n sikkantott egyet �s kiss� f�lve fordult meg. Majd, mindenki legnagyobb d�bbenet�re megk�nnyebb�lve s�hajtott �s elmosolyodott, ellazulva, mint akinek egy hatalmas k� esett le a sz�v�r�l.

– �h, te vagy az... – lehelte, s igyekezett vadul dobog� sz�vver�s�t lecsillap�tani.

– Kiba! – csattant Shiwue nagy�r hangja, mire a hercegn� alig l�that�an �sszerezzent.

– Mit keresel te itt?! Nem k�sz�l�dn�d k�ne?

– H�t, tudod, ap�m, az �gy volt, hogy... – a n� m�r �ppen belekezdett volna sanyar� b�n�sm�dj�r�l tartott besz�mol�j�b�l, mikor meghallotta �ld�z�i hangj�t. Szemei elkerekedtek. – Jaj ne! Megtal�ltak!

– Kik? – k�rdezte az apja. Most m�r t�nyleg semmit sem �rtett, ahogy l�tta, l�nya jobbra-balra pillant, valami menek�l�si �tvonalat keresve.

�pp megtal�lta tekintet�vel a k�vetkez� mell�kfolyos�t, mikor befutottak �ld�z�i: a szobal�nyok.

– Kiba-sama! K�rem, j�jj�n vissza, m�g nincsen k�sz a haja!

– Nincs is fel�lt�zve! – kontr�zott egy m�sik.

– �s nem illik �gy rohang�lni a kast�lyban! – fedte meg egy id�sebb szolg�l�asszony.

– Ajaj... – Kiba a sz�ja sz�l�be harapott, azzal fut�snak eredt a kiszemelt folyos� fel�. Azonban, amire nem sz�m�tott, az az ott k�zeled� k�t alak volt. Mire felismerte �ket, m�r k�s� volt; hamarosan azon kapta mag�t, hogy k�t oldalr�l k�r�l van v�ve. Inn�t a szobal�nyok hadserege feni r� f�s�it, onn�t pedig Kakero asszony �s Rin n�z r� bossz�san. Kiba nagyot nyelt, s szem�vel ism�t valami kiutat keresett. Azonban m�g�tte, a bej�rat el�tt �llt Sesshoumaru �s vend�gei. El�tte pedig semmi, csak fal, fal ameddig a szem ell�t �s... egy bels� balkon, ami egy folyos�ban folytat�dik...?

A hercegn� szemei izgatottan felcsillantak, mikor megl�tta menek�l�s�nek utols� es�ly�t �s vigyorogva pillantott �ld�z�ire. Apja azon nyomban felm�rte a helyzetet:

– Kiba! Ne mer�szeld megt... – azonban elk�sett, mert a hercegn� k�nnyed�n elrugaszkodott a talajt�l �s puh�n �rkezett a t�bb m�ter magasr�l letekint� erk�ly korl�tj�ra. Ott azt�n lehuppant a padl�ra, s m�g �ppen l�tta a megd�bbent tekinteteket, a szobal�nyok megsemmis�lt arckifejez�s�t, sz�lei bossz�s szemvillan�sait, valamint Sesshoumaru �s a kutyad�monn� sz�rakozott pillant�s�t. �s azt, mint v�gja fejbe egy t�lm�retezett bumer�nggal a felt�n�en vigyorg� szerzetest az egyik l�ny az im�nt �rkezett vend�gek k�z�l.

Kiba felvillantott egy diadalittas mosolyt, azzal elt�nt a hossz� folyos�n, tov�bb menek�lve �ld�z�i el�l. „Ha el�tt�k �rek a szob�mba, akkor bez�rk�zhatok �s nem kell tov�bb elviselnem a t�nyked�s�ket!” gondolt boldogan a lehet�s�geire, azzal m�r sz�guldott is arrafel�.

– Gyere, pontosan tudom, hov� megy – jelentette ki m�g mindig vill�ml� szemekkel Kakero asszony, azzal karon fogta Rint, aki csak �gy rep�lt a d�monn� m�g�tt.

– Grrr... Kiba! – ki�ltotta m�rgesen Shiwue nagy�r, azzal � is elviharzott. A szobal�nyok hadserege pedig nagy susmorg�s ut�n sz�tv�lt, hogy t�bb oldalr�l k�zel�ts�k meg kiszemelt �ldozatukat, aki minden val�sz�n�s�g szerint visszamenek�l a szob�j�ba most, hogy mindannyian itt lent voltak.

Sesshoumaru �desanyja k�rd� tekintettel n�zett fi�ra, egyik szem�ld�k�t eleg�nsan felvonva.

– � Kiba... – v�laszolta lassan az inuyoukai, v�g�l �vatosan befejezve a bemutat�st:

– A mennyasszonyom...

A be�llt cs�ndet egy visszhangz� kacag�s t�rte meg, ami – mindenki legnagyobb d�bbenet�re – Inuyasha sz�j�b�l indult �tj�ra.

Folytat�sa k�vetkezik...

Extra: Sesshoumaru no tegami! (Sesshoumaru levele)

Inuyasha!

Minthogy nemes ap�nk v�r�b�l sajn�latos m�don neked is kijutott egy cs�ppnyi (igaz, az inferior r�sze), a hagyom�ny �gy k�veteli meg, hogy k�teless�gem t�ged is t�j�koztatni �s megh�vni az elk�vetkez� esem�nyre.

H�rom nap m�lva, napnyugta el�tt kezd�dik az esk�v�m.

Sesshoumaru

Ui.: Ha felt�tlen sz�ks�gesnek �rzed, hogy magaddal hurcold kis ideges�t� haland� bar�taidat, ha m�gis �gy d�nten�l, megjelensz; akkor tedd meg.

Ui.2.: Nem musz�j elj�nn�d.

----------------------

*nee �s onee ugyan�gy n�v�rt jelent, azonban az „o” m�g nagyobb tiszteletet fejez ki; erre utalt Kiba