Bevezet�

Ezt a k�nyvet a Jap�n m�tosz �s legenda vil�g�nak emelem. Mint k�ztudott Jap�n egy sok�ig elz�rt r�sz volt e vil�gban, mely vil�g sok m�tosszal, legend�val fiadzott.

   Hitvil�g�ban sok isten, d�mon, angyal �s egy�b l�nyek vannak, mikr�l ritk�n esetleg n�ha-n�ha hallhatunk. �n most kiv�lasztottam egy egyedinek nagyon is nevezhet� fajt, illet�t, e reg�ny f�h�s�t, kinek m�g nem fedem fel a kil�t�t, aki k�v�ncsi r� �gyis olvas�s k�zben r�j�n kir�l is, van sz�. Annyit mondhatok, hogy az illet� nem ember…

… e t�rt�net, mely ezen reg�nyben szerepel, nem a modern jap�nban �l-�lt, nem is a k�z�pkoriban, hanem ink�bb az �koriban. Melyr�l nem lehet sokat tudni. Ezt a kis k�nyvet �s a hangulat�t igyekeztem �gy �rogatni, hogy az olvas� bele�lje mag�t a f�h�s �let�be, tetteibe �s hal�l�ba is.

   Mint azt e reg�ny is bizony�tja nem csak az embereknek vannak �rz�sei, hanem m�s l�nyeknek is, nemcsak az ember �rez-�r�l-szenved hanem m�s l�ny is. �s azt kell, hogy mondjam: ez a k�nyv nem csak kisgyerek olvas�knak k�sz�lt, hanem m�soknak is. Esetleg feln�ttebb olvas�knak is. Ha a k�nyvemet kellene jellemeznem ekk�pp fejezn�m ki magam: kalandos-�rzelmes-ironikus-dr�ma.

   A k�nyv elk�sz�t�s�hez, mint most �rom �szt�nz�sre volt sz�ks�gem, melyet Kedves bar�taimnak k�sz�nhetek, kik sok mindenben t�mogattak. E k�nyv nem k�sz�lhetett volna el az � seg�ts�g�k-t�mogat�suk n�lk�l.

Nagyon k�sz�n�m!!!!                          Herceg L�szl�

1

Sz�let�s

I. e 4000. �v.

   A vil�got nem az emberek uralj�k. Egy es�s napon kezd�d�tt. Egyik percben m�g napos volt az id�, majd hirtelen beborult az �gbolt, a vil�gosk�k eget s�t�t-feket�s es�felh�k bor�tott�k be. Hatalmasat, eget renget�t d�rg�tt az �g. Eleredt az es�, el�sz�r szel�d cseppekben, majd mintha d�zs�b�l �nt�tt�k volna. A tavaszi szell�t sz�lvihar v�ltotta fel. �rezhet� volt, hogy valami f�lelmetes van k�sz�l�ben.

    A hatalmas erd� k�zep�be becsapott egy hatalmas vill�m, ekkor az eg�sz s�t�t erd�t bevil�g�tott a vill�m f�nye. Az erd�b�l h�rom hatalmas d�monmad�r kapott sz�rnyra. V�r�s szemeik, hatalmas m�ret�k t�kr�zte jellem�ket: h�sev� sz�rnyetegek. �m most �k is f�lve menek�ltek e helyr�l, a hatalmas ezer �ves t�lgy kett�t�rt �s a f�ld�n a s�ros f�ben ter�lt el.  M�g�tte l�tszott egy hatalmas v�r, mely k�lsej�t n�zve is f�lelmetesnek tetszett. A v�r tetej�n a hom�lyban, a s�t�ts�g leple alatt egy feh�r alakot lehetett megpillantani, aranysz�n� szemei, hossz� karmai l�tt�n tudni lehetett, hogy nem ember az illet�. � volt Youkai Geshin, a d�mon akinek ereje olyan hat�rtalan volt, hogy senki nem tudta megf�kezni. H�feh�r haja t�rde al� l�gott, most vizes volt, de ez k�l�n�sebben nem zavarta �t. Piszkosak voltak karmai, oldal�n k�t hossz� kard volt �v�be helyezve, a h�t�n pedig egy hosszabb kardja volt l�that�, mely �n�ll� akarattal rendelkezett.

   Geshin n�zte a v�r tetej�r�l az erd�k feletti s�t�ts�get, komor arc�n gonosz mosoly jelent meg, ekkor r�sre ny�lt sz�ja �s meg lehetett pillantani ajkai k�zt a hatalmas t�hegyes agyarait. Tudta, hogy hamarosan megsz�letik legels� fia, mely az � hatalm�t �s erej�t �r�kli majd �s m�r el�re elkezdte tervezgetni fia j�v�j�t. Az oldal�n lev� kardja elmozdult kicsit az �v�ben, erre � bal kez�vel megigaz�totta, k�zelebb l�pett a v�r sz�l�hez �s lepillantott maga al� – hamarosan… - feln�zett az �gre, ekkor h�feh�r haja az arc�ba csap�dott, majd megfordult �s bement a v�r�ba. A folyos�kon hideg leveg� honolt, annak ellen�re, hogy tavasz volt.

   Ekkor hangos �s borzongat� ki�lt�s hagyta el az egyik szob�t – ����hh!!! – ord�totta valaki. Geshin felgyors�totta l�pteit �s val�s�ggal, mint a sz�l �gy rontott be a szob�ba, majd mikor be�rt a szob�ba megtorpant �s �k�lbe szorult a keze. Gonoszk�s feh�r vastag szem�ld�ke gonoszk�san festett �s el�re n�zett, szemeib�l k�ny�rtelens�get lehetett kivenni, mozdulatlanul �llt rideg arccal n�zett el�re. A v�r ink�bb mint egy barlang olyasminek tetszett �gy bel�lr�l szeml�lve. A hatalmas d�mon el�tt egy gy�k�nyfutonon egy n� fek�dt, kinek h�feh�r ruh�zata, �jfekete haja �s hatalmas h�feh�r ragyog� sz�rnyai elvar�zsolt�k a d�mont mint mindig, � volt Atsuko, Geshin feles�ge, kinek karjaiban foglalt helyet most sz�letett els�sz�l�tt gyermek�k. Lass� l�ptekkel k�zeledett az asszony fel� �s helyet foglalt mellette, majd �tvette t�le a fi�gyermeket.

   A gyermek b�r m�g picike volt tekintete mint k�ny�rtelen apj�� volt, haja h�feh�r, aranys�rga szemei gyilkosan meredtek apj�ra, mikor az �tvette �t. Apja arc�n szel�d mosoly jelent meg, mit feles�ge is �szrevett – az �r�k�s megsz�letett! A fiam ki uralkodni fog a vil�gon!!! – helyt adott szav�nak, �s felemelte fi�t, gonoszk�s tekintet�t boldog mosoly �s komors�g�t felv�lt� j�kedv lett �rr� rajta.

   Anyja odany�lt Geshin kezeihez, hogy visszavegye a kicsit, de � r�ntott egyet a kez�n �s odamorgott – m�g ne… - fel�llt �s kivitte mag�val a v�r tetej�re, az �r�knek elrendelte, hogy t�njenek el a v�r tetej�r�l �s a hideg es�ben karjaiban �llt a v�rtet�n – fiam! N�zd ezt meg! Ez a vil�g, �s ut�nam te fogod majd uralni ezt itt… - k�rbe mutogatott maga k�r�l �s az erd�kre is mutatott -… mind!

   A d�mon jelenl�te az erd�ben �l� �sszes d�mont elijesztette. Senki sem mert vele szembe sz�llni vagy ak�rcsak megt�madni �t. Hamarosan a d�mon m�g� l�pett valaki, erre a d�mon komoran a kardj�hoz ny�lt, hogy kett�szelje az illet� test�t, de miel�tt ez megt�rt�nt volna, egy n�i k�z �rt a markolatot er�sen fog� kez�hez, Atsuko volt az. Geshin elengedte �vatosan a markolatot �s szembefordult a n�la j�val kisebb n�vel – Csak te vagy az Atsuko? – k�rdezte l�gy eddig sosem hallatott hangj�n.

   A n� b�lintott �s �tvette a kicsit, a f�rfi hagyta. Aranysz�n� szemei oly kedvesen n�ztek a n�re �s a kicsire felv�ltva, hogy b�rmilyen n� ezen szemek l�tt�n azonnal elpirult volna. �gy t�rt�nt, hogy Atsuko elcs�bult mikor egy harcban �sszefutott a karizmatikus jegyekkel meg�ldott gonosz d�monnal Geshinnel.

   Az �g nagyot d�rg�tt �s a f�rfi mag�hoz �lelte a n�t. Az �lel�s pillanat�ban egy vill�m vil�g�totta meg, amint egym�s karjaiban vannak. A f�rfi r�n�zett a kisfi�ra – Sesshoumaru legyen ez az �r�k�s neve. Mit sz�lsz? – k�rdezte hideg hangon a n�t. Mire a n� b�lintott �s �rzelmesen megcs�kolta a d�mont, ahogy Geshin mindig is szerette. Geshin elmosolyodott �s lehunyta szem�t, akkor egy fekete �rny tartott fel�j�k, �s Geshint megragadva elsz�rnyalt a hom�lyba. A fiatalnak tetsz� n� arc�n aggodalom �lt ki �s k�zelebb l�pett a v�r sz�l�hez, a kisgyerek kezeiben s�rva fakadt.

   Geshint er�s karmok szor�tott�k amib�l nem tudott szabadulni, ak�rhogy kap�l�dzott is. Gonoszk�s tekintettel meredt felfel� �s megl�tta, hogy �si ellens�ge Tsunaro tartja karmai k�zt, egy denev�rd�mon, mikor a denev�r arc�ba meredt, Geshin morg�st adott ki agyarai k�zt, majd az oldal�n lev� kardj�t kih�zta �s egykezes csap�ssal lev�gta a d�mon csontos �s �les-karmos l�b�t, amib�l t�m�rdek v�r csapott ki ekkor. Geshin zuhanni kezdett, kez�b�l sz�j�ba vette az �les peng�j� kardj�t, melyet nagyon neh�z volt �gy tartania, hogy ne v�gja meg a sz�j�t. A denev�rd�mon arccal a s�ros f�ld�n �rt partot. Geshin a talp�ra �rkezett, majd m�rges arany szemei v�r�sre v�ltoztak, mintha t�z �gne benn�k �s a kardot kiv�ve ajkai �s fogai k�z�l k�zbe vette odament �s les�jtott a d�monra. De az felreppent �s kiker�lte a t�mad�st.

   A sz�l sz�lviharr� alakult, Geshin ruh�ja tiszta v�r lett amikor elv�gta a d�mon l�b�t. A f�k lombjainak levelei �gy mozogtak a sz�l j�tsz�s�ban, mint a sz�lmuzsika egy ny�ri est�n. Mikor a d�mon megindult fel�je, a d�mon gyorsan elugrott a d�mon el�l �s h�tulr�l lev�gta az egyik sz�rny�t, mire a d�monon remeg�si roham t�rt felsz�nre, ezt�n m�r Geshin �llt a d�mon f�l�tt, mikor a d�mon fel akart kelni k�ny�rtelen�l n�zett a denev�r v�r�s szemeibe – nincs menekv�s! V�ged! – mondta neki nyugodt hangon �s a tork�ra c�lozva lecsapta a fej�t.

   A d�mon v�re belecsap�dott Geshin arc�ba �s sz�j�ba, �s ami a sz�j�hoz csap�dott azt lenyalta, g�nyos mosollyal eltette kardj�t �s lass� l�ptekkel, v�rrel csatakos ruh�j�ban visszaindult a v�r fel�. Bossz�s volt a tekintete – egyre gyeng�bb leszek… - idegeskedett, �s idegeskedve gyors l�ptekkel nyargalt visza a v�r fel�. Az �r�k f�lre�lltak az �tj�b�l, de egy nem vette �szre, hogy j�n a nagy�r. Erre a jobb kez�vel megragadta az �r nyak�t �s beledobta a v�r melletti hideg foly�ba – �hhh – jobb karja nagyon sajogott a denev�r d�mon olyan er�sen megragadta, hogy szinte alig tudta haszn�lni a harcban is. De m�gsem ez aggasztotta �t, �s m�g az sem agagsztotta �t, hogy ily k�nyned�n ellopt�l a saj�t v�rtornya tetej�b�lm, hanem ink�bb az, hogy erteje igencsak megfogyatkozott, mi�ta Atsukot teherbe ejtette.

   A rideg k�lsej� folyos�n v�gigbaktatot, Atsuko a feles�ge azegyik mell�kfolsos�r�l el�l�pett �s aggodva �lelte �t a d�mont. Kinek j�l esett eme �lel�s. Az egyetlen l�ny Atsuko volt, aki minden helyzetben meg tudta nyugtatni a kegyetlen, rideg d�mont. � volt az, akit ha rosz kedve volt sosem �z�tt el maga mell�l. Olyan volt a n� jelenl�te sz�m�ra, mint egy medv�nek a t�li �lom. Kellemes �s megnyugtat�.

   A n� bevezette �t a h�l�szob�jukba, ami egy megvil�g�tott barlangr�sz volt, a v�g�ben puha gy�k�nyhuzalokkal. A n� leseg�tette neh�z fegyvereit �s be�ll�totta azokat egy sarokba, majd a v�r mint egy �l� l�ny elhallgatott �s s�ri csend honolt ezen r�sz�ben. A n� angyali pillant�sa elvar�zsolta Geshint, leseg�tette r�la a kimon�t, ekkor l�tsz�dott csak Geshin izmos fel�p�t�s� jobb v�ll�n a denev�rd�mon l�b�nak s karm�nak szor�t�sa, lila cs�kk�nt vonult k�rbe jobb fels�izm�n.

   A l�ny agg�d� tekintettel szor�totta a Nagy�r jobb karj�t, k�zben Youkai le�lt a gy�k�nyekre, feh�r nadr�gja rajta maradt lassan belefek�dt a n� �l�be, aki simogatni kezdte a fej�t, Youkai pedig a n� h�feh�r haja sz�laival j�tszott addig, m�g �loml�tre nem szender�lt. Mikor Geshin elaludt a l�ny r�mosolygott �s megpuszilta a d�mon komor m�gis kedvesnek tetsz� arc�t. Egym�s karjaiban aludtak el, a szob�ra r��lt a s�t�ts�g, hangos mennyd�rg�s t�rt ki az �gb�l, mintha az �giek valami�rt m�rgesek lenn�nek. De eme d�rg�s kellemes �tvezet� volt szel�d �s gy�ny�r� �lmukhoz.

   Geshin arc�n nyugtalans�g jelent meg, majd egy kis mosoly; �lmodott. �lm�ban azt l�tta, ami m�r egyszer megt�rt�nt vele. Ahogyan tal�lkozott az angyal Atsukoval, ahogy hevesen csat�ztak, �s ahogy a csata v�g�re egym�sba szerettek. Amilyen napokat �t�ltek, ahogyan szeretkeztek, ahogyan egyszer elv�ltak, majd ism�t egym�s karjaiba k�t�ttek ki. Ahogy mindketten r�j�ttek a v�gzet�kre, ami m�r k�ztudott volt csal�djaik sz�m�ra is: ez igaz szerelem volt.

   Ak�rh�nyszor is v�ltak el valami miatt, ak�rhogyis nem szerettek volna a m�sikra gondolni ez sosem siker�lt, v�g�l csak akkor lett nyugodt �lmuk, ha egym�s karjaiban lehettek. Mikor Geshin ellens�ge Atsuko �let�re t�rt saj�t testi �ps�g�vel akad�lyozta meg a n� hal�l�t, melybe majdnem kish�j�n bele is halt az er�s Youkai.

   Majd hirtelen aggodalmaskodva fel�bredt Geshin �s verejt�kezve sz�tn�zett maga k�r�l, mikor felfel� n�zett l�tta, hogy Atsuko az �l�ben tartja a fej�t �s ekkor v�gre megnyugodott �s visszaaludt. A szoba ablakak�nt egy lyuk szolg�lt, melyen beszemerk�lt az es� s�s vize �s a gy�k�nypaplan sz�l�t �ztatta. De a k�z�s ezen k�t illet�ben m�gis az volt, hogy szerett�k ez ilyen id�t. K�ztudott volt az a t�ny is, hogy nem volt a vil�gban m�g egy ilyen p�r, akik ennyire szerett�k egym�st volna mint �k ketten, de m�s el�tt sose mutatt�k ennek jel�t, m�gis mindenki tudta, hogy mit �reznek igaz�b�l egym�s ir�nt.