4. rész

Gyermeki kacaj-Halandó istennő

Inuyasha fáradtan feküdt a földön. Erős izmainak völgyeiben
verejtékek gyöngyöződtek, a mellkasán lévő ragyás sebhely,
melyen a feketén megalvadt vér száradtan kopni kezdett
lassan szívódott fel részben azoknak a kenőcsöknek
köszönhetően, miket Kaede anyótól kaptak. A fiú kedvetlen,
mogorva hangulatban volt. Nagyon nehezen viselte, hogy
legyőzte egy kislány, aki ráadásul halandó. Arany szemei
sértetten hunyorogva meredtek maga elé, fülei olykor görcsös
mozdulatokkal megrándultak, amint Kagome gyengéd
mozdulatokkal csitította Inuyasha lüktető izmait és
dörzsölte rájuk az olykor csöppet sem kellemes
gyógynövényeket, mik marva táncoltak bőrén. A lány végül
csendesen megszólalt:
-Én sem bírtam vele...
-Keh...Nem tudsz ezzel megvígasztalni. Az a kis szuka
majdnem megcsonkított a pillantásával.
-Járhattunk volna rosszabbul is.
-Persze...Ha újra találkozunk vele meg fogom ölni. Nem
érdekel hogy milyen ártatlan képe van neki. Cumizzon csak a
pokolban.
Kagome kényeztető érintései nyugtató vággyal tapadtak
Inuyasha feszes izmaihoz, mik szomjaztak az ujjaira. A fiú
hirtelen felült és Kagome elé tekintett már nyugodt és
szelíd arany szemeivel. A lány forró pírba boruló arcára
szegezte őket, miközben ujjai kimérten ropogva mozogni
kezdtek látóterén kívül. Kagome tompán nyögni kezdett. Félt,
hogy a kéjes kezek a ruhája alá hatolnak, de mikor derengő
szemeivel a padlóra tekintett megpillantotta, hogy mi után
nyúlt a fiú. Csak a táskája fele. Inuyasha a kezébe nyomta a
holmiját:
-Menj innen!
-Hogy?-hebegte a döbbent lány.
-Hallottad...Menj innen! Menj haza! Itt veszélyben vagy!
-Csak ne hozz döntéseket a helyemben!-fakadt ki és feszültek
meg ujjai.
-MEGMONDTAM, HAZA MÉSZ ÉS KÉSZ!!!!!!!-ragadta meg kezeit,
majd egy vad rántással magára borította és éles szemfogaival
kissé felsérte a lány ajkait csókolni kezdte.
Kagome először ellenkezni akart, de a szenvedély szinte
azonnal győzedelmeskedett a józan esze felett, amint
fuldoklásig szívták egymás testi nedveit nyelvükkel ízlelve
a másik száját, melyből a cuppogó nyál vérrel keverve
csöpögött le állukról. Inuyasha karmos ujjai vadul a lány
combjához tapadtak. Az érintéstől Kagome fájdalomtól
döbbenten sikoltott fel. Érezte, hogy a fiú lassan tolni
kezdi magát feléje, majd egy váratlan lökéssel testébe
hatolt. A lány kéjesen átkarolta a fiút és annak lüktető
férfiasságát magában tartva ritmikus mozdulatokkal csapódott
neki az ágyékának. Fejét hátra vetette, miközben kapálódzó
és feszülő végtagjai görcsös mozdulatokkal félre tolták a
körülöttük lévő tárgyakat. Inuyasha szemfogai belemartak
saját ajkaiba, amint feszes férfiassága a lány húsa közt
mozogva cuppogott kígyózó erektől megtelve. Kagome többször
is elélvezett. Érezte forrósodó ágyékánál, amint Inuyasha és
az ő bőre összetapad. A tűz halkan lobogott mellettük. A
vörös csóvák játékos árnyakat festettek rájuk, miközben
ropogó parázsai a levegőt csapkodva a magasba szálltak.
-Inu....I....-próbált szóhot jutni a lány, kinek szemeiből
könnyek kezdtek el hullani, miközben kétségbeesetten
belemartak ujjai a fiú bőrébe és kapaszkodót keresve lassan
emelkedni kezdett.
Verejtéktől gyöngyöződő teste kívánta a fiút, mégis,
taszítani próbálta magától. De Inuyaha nem engedte. Ő is
emelkedni kezdett vele. A végső csúcs fele közeledtek, amint
a fiú erőteljes lökései facsarták mindkettőjük testéből a
szerelem nedveit.
A tűz lassú örvényt kavart.
-I.....i....I.....-nyögdöste a lány.
Hirtelen a tárgyak remegni kezdtek. A tűz élő kígyóként
sercegve vad tarajakat vetett.
Kagome és Inuyasha együtt üvöltöttek fel, de hangjukat
elnyomta az őrjítő és tajtékzó robaj, mely szilaj folyóként
ömlött szét a levegőben magába fojtva a hangokat. A deszkák
hirtelen kiszakadtak a helyükről...

Kagura szemei még mindig derengtek, amint a tollpihén
repülve kezét a mellkasához szegezte.
A kislány megbénította...Ott volt kifeszíte a a levegőben,
miközben a ki ribanc rámosolygott azzal az idétlen, nagy
képével. De a szemei...Azok a hatalmas, vérvörös szemek, mik
végigméricskézték...
Naraku hirtelen bukkant fel Hakudushival együtt. A férfi
magabisztosan állt a lány előtt. Nem engedte, hogy Arisa
szemében bármilyen lenéző vagy magasabbrendű fény villanjon
fel, próbált vele egy szinten lenni. A lánynak teszett a
mellette álló fiú, kiből derengett a rosszindulaúságtól
tömény aura ezért rokonszenvesen, azonnal elfogadta a férfi
ajánltát:
-Intézz el nekem egy korcsot. Öld meg. Azt csinálsz vele,
amit csak akarsz...
Kagura szemeiben dühödt fény lobbant fel. Nem engedte
Naraku, hogy megölje. Szelíden kioktatta a kislányt, mint
egy gondoskodó apa, ki látja, hogy gyereke valamilyen
idegen, nem neki való dologgal játszik. De nem azonnal...Ő
is kiélvezte a látványt...A látványt, hogy ő remegő ajkakkal
és kitágult szemekkel szótlanul vacogva az életéért
rimánkodik kifüggesztve a levegőben a láthatatlan karmok
szorítása alatt.
-Most elküldött a kis kurva után, hogy tartsam
szemmel.-suttogta magában a nő-Nem akarja, hogy még csak
véletlenül is Inuyasháék oldalára álljon. Egy ilyen
félelmetes ellenféllel szemben nem árt az óvatosság.
Hm...Bárcsak őt szedte volna szét...
A nő szemeire újabb emlékfátyol borult.
-Ha végez Inuyasháékkal intézkedj, hogy visszatérjen. Ha
elvégzi a dolgát magamba olvasztom.-beszélt Naraku nyugodt
és magabisztos természetességgel.
Kagura ajkai dühödt fintort ejtettek...

A tűz élő szörnyetegként csapott a magasba és nyalta végig a
kunyhó oszlopait fekete nyálával szárazzá tépve azokat.
Kagome és Inuyasha döbbenten ugrottak fel, amint a
bestiaként sipító lángnyelvek mohón feléjük csaptak és bíbor
árnyékot vetettek rájuk. A fiú egy gyors mozdulattal magukra
terítette a tűzpatkány kimonót, melyet hiába rágcsált az
éhes tűzkígyó, agyarai beletörtek a szövetbe. A fiú
megragadta a lányt és felugrott, a kijárat fele taszítva el
magát. A csattogó lángcsóvák azonban elékük vágtak és kénes
lehelletet árasztva kinyitották lobogó szájukat, melyekben a
pokol bugyrai habzottak. Inuyasha kikerülte a támadást és
hátat fordítva a másik oldal fele ugrott. A tűz újra
megvonaglott és a falaknak csapódva forró folyóként áradt
szét, hogy habjaiban megfürössze áldozatait. Kagome szemét
behunyta, mire a hűvös és hideg szellő csapta meg az arcát.
Inuyasha kitört vele a lángoló kunyhóból. A lány nagy
szerencséjére nem volt levetkőzve, csak szoknyája volt kissé
szétcibálva. Inuyasha is egyröpke másodperc alatt
visszarántota magára a kimonóját és dühödten a nem várt
vendég fele tekintett. A forgó tűztenger középpontjában a
kislány állt. Szemei most lobogtak a benne tükröződő
tűzvihar miatt. Kis ajkai elégedett mosolyra húzódta,
miközben parázsló szemeire langy gúny ereszkedett le:
-Hát te vagy az? Inuyasha...
A fiú tekintete dühödten eltorzult.

Yurana ivott a borból, mely poharában habzott, majd az öreg
fele nyújtotta, de ő barátságosan eltolta magától:
-Köszönöm, nem kérek...Öm....Szóval....
-Igen...-bólintott vörös orral Yurana, először szembe nézve
az igazsággal:-Különleges...
-Veszélyes...Ez lenne a legmegfelelőbb szó rá.
-Elméjének egy része olyan mint egy átlagos kislánynak, ki
játszani szeretne és barátokat akar, míg tudatának másik
része maga a betörhetetlen, színtiszta szellemi hatalom,
mely öntudatra ébredve irányítja testét és elő akar törni.
-Szóval nemcsak ő babázik...Maga is csak egy baba, mit az
ereje tart rövid pórázon.
-Igen...Valahogy úgy...-ásított fel.
-Meglepően nyugodt vagy hogy ilyen kiszámíthatatlan dolgot
tartasz magadnál. Magad is jól tudod hogy Arisa ember ugyan,
de nem is papnő már, annál sokkalta több. Ereje mérhetetlen.
Hatalmas szellemi erőt adott neki a természet. A kérdés az,
hogy hogy fog élni ezel a hatalommal. A jó cél érdekében
fogja felhasználni, vagy mások elnyomására...
Yurana nyugodtan szendergett a bor hatása alatt. Bizonyára
nem bóbiskolt volna ilyen kényelmesen, ha tudja, hogy mi fog
vele történni hetek múlva. Ezt nem látta...Ezt nem... Pont
ezt nem...Mert nem engedte, hogy lássa...
-Figyelsz te rám? Te vénség...-rázta meg az öreg Yuranát.
-Miről is volt szó?
-Arisáról...
-Arisa? Hah, milyen Arisa...Nincs semmilyen Arisa...

Yurana még mindig kissé kába volt a bortól. Leült a lány
mellé, de állapota nem tartott sokáig, mert élő szoborként
esett le a padlóra. Besüppedt szemeivel a mellette
játszadozó lányra nézett:
-Arisa...Feküdj le, késő van...
-Modtam már hogy ne szólíts így...Nem szeretem ezt a
megnevezést...
-Akkor mit akarsz? Hogy szólítsalak?
Yurana szemei meglepetten gúbbadtak ki, amint a kislány
természetes hanggal sóhajtott fel:
-Istennőnek...

Folytatása következik...