5. rész

Gyermeki kacaj-A Vörös Istennő

A tűz fenyegetően lobogott a kislány körül ropogó fodraival
kígyózva a levegőben. Arisa szemei üvegesen fénylettek,
tükrözve a parázsló lángokat, mik narancsos fényekkel
tarkították arcát. Fekete pupillája, mely fagyos
könyörtelenséggel tátongott lobogó szemében most
összeszűkült, amint ajkai gúnyos mosolyra emelkedtek fel:
-Hát te vagy Inuyasha...
-Te pedig egy beképzelt kis szajha, kinek a fejét mindjárt
elválasztom a testétől!!!-alakult át ragyogva a Tetsuiga.
-Hm...mútkor jól helyben hagytalak kiskutyu, de ezuttal
végleg viszazavarlak az ólodba!-emelkedtek fel csöppnyi
ujjai, mely körül forrón táncolni kezdtek a tűz karikái.
-Azt meglátjuk! Még csak nem is szellem vagy, csak egy
nyomorult halandó!!!
-Igazán? Nem kellene így beszélned a Vörös
Istennővel.-terült szét fenyegető fuvallat hatására a haja.
-Szóval már Istennőnek is nevezed magad? Ez undorító!
-PITIZZ!!!!-csapta előre kezét, mire a tűz sikító
lángnyelveivel fodrokat formált és üveggé marva a földet a
fiú fele csapódott.
Arisa vigyorát a lilás fények mosták le, mik hirtelen
robbantak elő és vágták ketté a vágtató tűzvihart. Inuyasa
meglepetten maga mögé tekintett:
-Kagome!
-Inuyasha! Menj onnan!-szegezett a lány fele egy újabb
nyílvesszőt.
-Mit keresel még itt te ostoba?! Modtam hogy menj haza!
-Persze! Úgy is áltál hozzá!
-Ne avatkozz bele! Menj innen. Ő veszélyes!
-óóóóóóó...Ha már anyi baba van itt. Jáccunk
egyet!-vigyorgott el, miközben szemei kigúbadtak fekete
pupilljával együtt, mely kifejezéstelenül feketedett
üveg-tekintete mögött.
Inuyasha magával rántotta Kagomét. Még időben tértek ki a
támadástól. A fiú hátát csapkodták a levegőbe szerterobbanó
kövek, melyek tarajos csipkéi a hátába martak. Szemei
döbbenten kigúbadtak, amint megérezte a bőrét felvágó
sziklák éleit és a szilánkokra robbanó üveget, melyet a
természetellenesen forró tűz mart a földbe. Minden a hátának
csapódott. A föld feléje közeledett, de még eljutott agyáig
a szörnyű felismerés, hogy Kagome alatta van és összetörheti
testét, ezért valahogy a levegőben sikerült megfordulnia és
a lányt maga fölé fordította. Kagome Inuyashára esett, a fiú
viszont az eltorzult földre. Szemeit néhány pillanatig vörös
karikák öntötték el, amint húsába mélyedtek a recsegő szilánkok.
A fiú nem sokáig várhatott, mert szemeibe újra belevájt a
kavargó porzuhatag, mely robogva vágódott neki. Érezte a
bordái közé csapódó erőt, mely belefoljtotta a levegőt, majd
a magasba hajította és rongybabaként taszította a földhöz,
mintha darabokra akarná tépni.
Kagome nyögve kelt fel. Portól száraz torka ijedten feszült
meg, amint dermedt szemei az elterült fiú fele tekintettek:
-INUYASHAAAAAAAAA!!!!!!
Arisa ajkai csalódott mosolyra kunkorodtak fel, miközben
éles szemei önelégült hunyorra torzultak el:
-Csak ennyi volt?
Inuyasha remegve kelt fel. Ropogó ujjaival letörölte magáról
a fröcösgő vért, mely feketén gyöngyözve csöppent le a
földre és sötét, dühös arcával a lány fele ordítozott,
miközben éles szemfogai mögül patakzó nyál csillant fel:
-Csak ennyit tudsz?!!
Kagome szemei vadul derengeni kezdtek az ijedségtől, amint a
fiú előtt elterülő mélyedésre nézett, mit a ropogó erő
szántott. Arisa körül jétákos könyedséggel röppentek fel a
kövek, amint teste körül éles aura vibrált fel és fenyegető
lüktetésével port kavart.
-Ezzel biztos leszedlek.-azzal körülötte vad örvény cikázott
fel őrült sebességgel, mint egy marcangolni kívánó forgószél.
Inuyasha haja az arcába csapott, miközben kezével szemeit
próbálta védeni a mérhetetlen tengerként száguldó vihar
fele, mely felkapta a földet és semmivé szaggatta szét. A
szürkés őrjöngés elmosódó robajlása Inuyasha füleibe hatolt,
miközben portól elszürkülő szemeire döbbenet ült ki az arcán
végigcsorgó verejtékkel együtt.
Nem tudom kivédeni...

Sesshomaru rideg szemei hidegen hunyorogtak, miközben
nyugodt, mégis izgatott arcával a messzi észak hegyvidékei
fele tekintett:
-Ki lehet ez?

Inuyasha lábait majnem kitépték az örvénylő hullámok. A
magasban szállt, valaki fogta a kezét. Szemeit még mindig
szúrta a por, mely az orrába hatolva gomolygott és elvette a
szaglását is. Halvány, fájva hunyorgó szemeivel Sangora
pillantott, ki mellett ott volt Shippou és Miroku is. Kirara
oldala mellett kapaszkodva alatta tombolt a porfergeteg,
mintha egy átláthatatlan viharfelhő habjai felett utaztak
volna, melynek száguldó tarajai mögül olykor előbukkant
néhány deszka, vagy kunyhó, melyeket görgetve elnyelt a
mély. A fiú ajkai ijedten taszították el egymást:
-Ka....?
Megkönnyebbülten vette észre, hogy Kagome is ott ül Kirara
hátán. A fiú szemei elkomorultak, miközben villogó fogai
dühödten szorították össze egymást:
-Hát nem megmondtam hogy menj innen?!
-Hagyd abba a nyavajgást! Ha annyira el akartál volna
küldeni, nem csináltuk volna!
-Mit csináltatok?-fordult feléje kíváncsian Sango és Miroku
egyszerre.
Kagome elpirult, de nem sok idejük maradt a pihenésre, mert
az alattuk kavargó köd különböző tárgyakat kezdett kiokádni
magából. A görgő kavicstenger éles zuhatagként esőzött
feléjük. Kirara fájdalmaan felnyüszített, mire Sango féltve
belefodorta ujjait bundájába és magasabbra utasította. A
habzó felhő irdatlan áradása tovább őrjöngött alattuk,
fenyegető habjaiból orrvul robbantak elő a deszkák, mik
csapkodták őket, majd hirtelen egy egész kunyhó tört elő a
habok mögül. Kirara ügyesen kitért előle. A nyikorgó deszkák
szele csapta meg az arcukat, amint robogva elhaladt
mellettük, majd tövestül kiszakadt fák és pattogó kövek
kezdtek el száguldozni feléjük. Meglepett üvöltésükek
elnyomta a vihar, amint átugrottak a lombkoronákon, viszont
Inuyasha nem volt ilyen szerencsés, mert a levegőben
kapaszkodva karmaival tört utat a csattogó gyökerek és ágak
buja útvesztői közt, mik sebeket karistoltak arcára. Sango
készült felhúzni őt, de a fiú ráüvöltött:
-Haggyá....-robogott el mellettük egy újabb kiszakadt fa,
mely néhány méter látótávolság után újra elsüllyedt a
porviharban.
Inuyasha szinte lépkedett az alatta vágtató zuhatagon, mely
a tárgyakat hajította feléjük. Szólni készült, ám éles
fájdalom hasított az oldalába, amint egy kunyhót szakított
ketté, majd egy döglött ló rúgta meg patáival az ágyékát.
Nem tudta kiszűrni a monotómiából az értelmet, mert minden
hang eltorzult, amint a kavargó vihar, a fák és kunyhók
szaftos recsegése és a kövek süvító robaja artikulátlan
zavarrá olvadt össze Kagome kétségbeesett hangjával, ki
teljes erőből, de sikertelenül próbálta túlharsogni a
hullámzó derengést, amint egy újabb nagy tárgy zúgott el
mellettük. A fiú fülei megrándultak. Kezeivel társai
szintjére emelte magát és ordítozva próbálta túlszárnyalni a
vibráló morajlást:
-MEGÖLÖM! VIGYÉL LEJJEBB! MEGTALÁLOM!
-EZ ŐRÜLTSÉG! A VIHAR KÖZÉPPONTJÁBAN VAN! NEM TUDOD
MEGKÖZElí...-üvöltözte Sango, majd zúgott el mellettük egy
megcsonkított fa.
-mOST Ő SEM LÁT A POR MIATT! DE ÉN MEGTAUDOM
Taááááiiiiiiii.-bődült fel közben a szél csikorgó
morajlával, amint egy kunyhó bukfencezett el a fejük felett.
-Nem szÉGYEN ELFUTNI ELŐle. Ő túl eőőőőőős!-csatlakozott
Kagome is a veszekedéshez.
-Nem! Enne vÉEEET VETEK EGYer s mindenkora.-azzal hirtelen
eltaszította magát Kirarától és a viharba vetette magát.
Kagome sikolya azonnal elcsuklott a szél tombolása miatt.
Inuyasha nem félt. Magabisztosan lökte el magát a körülötte
sikítozó tárgyaktól, miközben kardjával próbált utat törni a
zuhatag közt. Teste körül sodródot a por, mint a vad víz,
miközben olykor nekicsapódott valamilyen megcsonkított
tárgy. Halványan is, de érezte Arisa szagát. Bátran
üvöltött, tudta hogy ember léte miatt úgysem fogja
meghallani a lány:
-SZERETSZ BUJÓCSKÁZNI? RENDBEN , ÉN VAGYOK A HUNYÓ!-rántotta
elő a Testuigát, amint az őrjöngő homályban közeledő árny
terült szét. A kunyhó nekicsapódott, de ő könyedén hatolt át
rajta. Futott a levegőben a törmelékeken ugrándozva.
A látótér hirtelen tisztult ki. Amint kibukott a fojtogató
porfelhőből saját, meglepett arcát pillantotta meg Arisa
vörös, üveges szemeiben. A kardot a magasba emelte, de nem
tudott lecsapni vele. Fogai dühödten villantak fel, méregtől
derengő arcáról a verejtékek sűrű folyója csorgott alá,
miközben vad morgás hagyta el megfeszült nyelvét:
-Te...kis....szajha...
Arisa szája néma nevetésre torzult, amint ujjait
kinyújtotta, mire a fiú teste teljesen szétterült. Inuyasha
izmai görcsösen feszültek meg, amint próbált megbénult
izmaival lecsapni a lányra, de vele együtt a kardja is
megfagyott. Ha tovább próbálja, még a végén saját maga töri
el a pengét.
-Hih...lásszuk...-azzal Inuyasha lassan előre lebegett, újra
a vihar szele fele, melynek pattogó kőzuhataga fenyegetően
közeledni kezdett feje fele.
-Most vééééégy egy nagy levegőőőt!-mosolygott Arisa,
miközben haja vadul csapkodta a levegőt.
Hirtelen a kőzuhatag és a por lassan emelkedni kezdett
felfele, csak a csupasz sziklákat hagyva meg. A lány
döbbenten feltekintett Inuyashával együtt.
-MIROKUUUUUUUUU!!!!!!
A szerzetes felszívta a robajló vihart, majd Arisa fele
tekintett.
-Képes lennél megölni egy ártatlan kislányt?
-Egy ártatlan kislányt nem. De egy gonosz és gyilkos
kislányt igen!-üvöltött fel a férfi, azzal feléje csapta kezét.
Arisa üveges szemei dühödt hunyorra szűkültek, miközben
körülötte éles szikladarabok és tűz lobbant fel. Miroku
meglepve zárta el az örvényt, amint bíbor fényeket festettek
rá a lángok és ujjait égető parázs érintette meg.
A lány utána Kagome fele fordult és kinyújtotta feléje a
mutatóujját:
-Gyere ide, hadd szorongassalak meg!
Inuyasha arca dühödten eltorzult:
-KEZDEM UNNI!!!!!
Arisa szemei vigyorogva felvillantak:
-Összeroppantalak!
-RAJTA!-azzal a Tetsuiga felragyogott és fenyegető fényeket
nyalt a lány önelégült és magabisztos arcára, kinek
pupillája dühödten terült szét ropogó ujjaival együtt.
Arisa kinyújtotta a kezét, mire fémes sipítás derengett fel,
mely bíbor robbanássá vedlett, amint Inuyasha féktelen
üvöltése betöltötte a levegőt:
-ELLENHULLÁM!!!!!!!!!
Arisa pupillája döbbenten szűkölt össze, amint idegen
fényesség villant fel benne, mely először elfakította
tekintetét, majd ragyogva elnyelte.

Kagome sikoltozása töltötte be a levegőt. Hangja hálálkodva
csuklott el, amint megtalálta a fiút és magához szorította.
Inuyasha piszkos fülei fáradtan és erőtlenül rebbentek meg,
miközben halvány szemei kinyíltak:
-Hol van?
-A lány?-azzal végigtekintett a pusztuláson.-Nem hiszem hogy
túlélte...
A fiú bólintott, majd elaludt a lány karjaiban.

Egy apró folt szállt az égen. Kirara alakja lassan eltűnt a
felkelő nap fényeiben, mely vörös sugaraival megvilágította
a káoszi kőtömbök torz építményét. A kövek recsegve
taszították el egymást, amint fenyegető fényeesség közepette
egy kis kéz tűnt fel éles tarajaik mögül.
Az Istennő halhatatlan...
Az Istennő elől nem lehet elfutni...
Az Istennő mérges....
Nagyon mérges...

Folytatása következik