|
14.rész
2007.06.02. 21:00
14. rész
Gyermeki kacaj-Game over
Az Agg kinyújtotta csontos ujjait a lobogó fényvihar fele,
mely fehér árnyakat festett csodálkozó barázdáira:
-Nem...Ez lehetetlen...
A szélviharként suhogó fénnyalábok habozva megnyalták a
füvet. A z öreg hebegni kezdett, szemeiben könnyek gyűltek:
-Nem...Ez lehetetlen...
A fénytenger tarajai lassan alábuktak és gyűrűi mögül egy
kislány léptt elő, kinek haja úgy lobogott, akár a pír tűz,
miközben rezdületlen szemeivel az Aggra meredt.
-Nem....Ez...Ez...
Arisa ridegen rámeredt a vénségre, kinek ráncain forró
verejték csorgott alá, sovány hurkái pedig kocsonyás
rémülettel rázkódtak álla alatt. A lány vérvörös szemei,
mikben csak egy fekete, halvány pupilla vigyorgott,
felvillantak, mire az Agg tekintete becsukódott, teste pedig
görcsösen megrándult ziháló arcával együtt. Arisa fejét
mókásan oldalra billentette:
-Nagypapi...
Az Agg arca szigorú dühre torzult el, miközben remegő kezei
vadul megrántódtak:
-Kifele a fejemből!
Arisa szemei fellobbantak. Az öreg lihegve rámeredt fekete,
könnyektől ragyogó szemeivel:
-De...Én vagyok az utolsó...Az átok utolsó áldozata...
A kislány vigyorogva megcsóválta a fejét:
-Igen...Te vagy az átok utolsó áldozata...De ez már nem
átok...számomra nem...Áldás...
-Hogy lehet?-hebegte, miközben lassan eleresztette Sangot,
ki óvatosan hátrálni kezdett.
-Ura vagyok a saját erőmnek. Sőt...tovább fejlesztettem.
Akármit megtehetek vele.-suttogta vékony torkából a
sziszegő, érett női hang.
-Nem...Az ural téged...Már nem vagy ember...
-Nem...Több vagyok...Sokkal több...
-Látom...-verejtékzett-A gondolataidat...És hogy mit
cselekedtél. Ez lenne az unokám? Egy szörnyeteg?
-Szörnyeteg?-azzal ujjai süvítve kinyíltak, mire az
öregember eltátott szájjal a magasba emelkedett.
Arisa szemei égni kezdetek:
-Hogy kell szólítani engem?
Az Agg ráncai fájdalmasan megrándultak, miközben ajkairól
vér fröcsent elő, amint mozdulatlan nyelve egy spriccelő
reccsenéssel görcsösen megrándult:
-A. ö....rös..... iii......eee.....nő....
Arisa kezei peckesen meglendültek. Az Agg hörgése lassan
csitult el, amint a palotába vágódott, egyenesen Inuyasha
láncaihoz. A kislány elmosolygott és csilingelő hangjával
megdermesztette a sós levegőt:
-Hová...hová?
Sango lábai a földbe gyökereztek...
Hirtelen az acsargó démonfalka közül egy macskaszerű, szőrös
terentmény ugrott ki, mely kitárulkozó karmaival Arisa fele
vetődött és habzó nyálával tette fröcsögős nedvességgé a
vörös levegőt. A lány nem mozdult meg. Teste körül a derengő
erőhullám hízni kezdett. A levegőben úszó fenevad sárgás
szemei csodálkozva elkerekedtek, majd cafatokra durrantak
szét, miközben kifeszített teste lobogó hullámmá alakult,
majd sikítva mosódott el, akár a vihar fújta por. Az üvöltő
szellemek pofájára rémület vetült a felragyogó, vörös
fénnyel együtt, mely arany csíkokban kezdett Arisa kavargó
hajfürtjein parázslani, ki megfordult. A teste körül habzó
derengés mint a szél, kört alkotott és süvítő morajlással
megindult. A szellemek sipítva hátata fordítottak és
menekülni próbáltak. Az égen szálló varjak rikácsolva tárták
ki szányukat, míg csőrük fájdalmasan szét nem feszült és a
belőle kifolyó bensőségük nem vált testükkel együtt kavargó,
húsos szellővé.
Sesshomaru szemei döbbenten megvillantak. Eltaszította magát
a földtől...
Egy gyík szökkent fel. Karmaival a felhők közé kapaszkodott,
de pikkelyei mögül fénycsíkok robbantak elő, majd
kifeszített testéről a vaskos izomzat szétporladt és a
vöröslő mennyek közé szállt.
Miroku felkapta Kagomét és Shippout Kirara hátára, ki a
magasba repült...Sango fele futottak a törmeléktől zúgó
levegőben és felkapták a menekülő lányt is...
A hörgő démonok felhője kétségbeesetten menekült a
marcangoló fényesség elől, mely elérte a palota falait és
óriási fadarabokat marva ki belőle, feléjük vágta
fékezhetetlen dühvel. Arisa haja vadul lobogott, szemei izzó
dühvel elkerekedtek, kezei pedig a magasba hágtak. A
testéből robbanó fényes derengés hurrikánná hízott. A
palotából hatalmas cafatok szakadtak ki. A cserepek fémes
sikollyal a felhők közé olvadtak, a téglák széporladó
zuhatagként esőztek a magasba, miközben az artikulátlan, élő
sikításként suhogó szél mohó fenevadként mélyesztette bele
agyarait a földbe. A gát szilánkokra szakadt szét. A
hömpölygő víz nyílként lövelve csapódott ki mögüle és
zúgva, vad dühvel robajlott le a hegyről.
Kouga ijetden Ayame után kapott és a karjaiba véve futni
kezdett az emésztő vihar elől...
Inuyasha arcának csapódott ezüstös haja. Megpillantotta a
mellette hebegő öregembert, ki elfehéredő szemekkel rámeredt
és száraz ajkait rimánkdó hörgésre nyitotta:
-Öld....me...-azzal remegő ujjaival a széteső palota téglái
közé mutatott, mik mögül előtört a Tetsuiga.
Utána aszalt kezét megrándította a láncok körül, mik
nyikorogva elferdültek, majd behorpadva szétszakadtak. Az
öreg könnyezve a felpattanó fiúra nézett és halványodó
ajkait könyörgően kinyitotta:
-Végezz ...e...e...-azzal szemei megakadtak.
A kavargó vihar beleharapott a palotába. A magasba embereket
és szellemeket hajított a gyilkos hullám. Inuyasha kardjával
a kezében a törmelékek közé futott. A palota fémes sikolyok
és karistoló nyikorgás közepette szétrobbant. A fényesség
hízni kezdett, végül vakító hulláma betöltött mindent és
bekapta az árnyékokat...
A romok mögül forró füst szállt fel. Kirara utat csinált a
széttépett fadarabok árja közt. Miroku, Sango és Shippou
döbbenten leszálltak a macskáról és végig tekintettek a
pusztításon. A távolban még halványan pislákolt a gyilkos
fény, majd csendesen ellobbant, láthatóvá téve Arisa parányi
alakját.
-INUYASHA! INUYASHA!!!!-sikítozta Kagome-INUYA...-azzal
lábai alatt elfojtott morgást hallott meg.
-Nagy örömet okoznál, ha leszállnál a fejemről...
Kagome megölelte a fiút és könnyeivel küszködve belevájta
szorító ujjait a szakadt kimonóba:
-Annyira örülök, hogy jól vagy!
Inuyasha makacsul feléje mordult és kitépte magát a lány
szorításából:
-Hagyj! Dolgom van!-azzal a messzi törmelékeken álló, vörös
pontra tekintett.
-Nem tudod legyőzni Inuyasha. Túl erős. Nincs az a hatalom,
ami meg tudja állítani. Nézz körül...kiírtotta őket. A
szellemeket...-próbálta visszatartani Miroku.
-Ne idegesíts.-villantak fel szemfogai-Kinyírom ezt a kis
kurvát örökre!Ha szerencsém van...Az előbbi támadással
elfáradhatott, most gyengébb.
-Inuyasha, a terület tele van szilánkokkal. A szellemekben
voltak. Nem engedhetjük, hogy megszerezze őket.-kiáltott fel
Kagome.
-Nah, látod, ez is egy ok, hogy végezzek vele. Egyedül megyek...
-De...
-Mondom hogy haggyál! Ő az enyém!-azzal futni kezdett Arisa
fele.
A fiú elszánt üvöltéssel a magasba csapta a kardot, miből
előrobbant a fenyegető, sárga fénytenger, mely elérte a
lányt, de nem mart bele, hanem a teste körül kezdett el
táncolni, mint a lobogó tűz, majd fakón kialudt a magasba
patttogva. Inuyasha fogai egymásba martak...
-Nem tudsz legyőzni...-suttogta gúnyosan Arisa.
-EZÚTTAL NEM ÚSZOD MEG! A POKOLRA KÜLDELEK! LENYESEM A
FEJED!-rikácsolta a fiú, azzal a kardját előre lendítette.
Arisa körül roncsok, szikladarabok emelkedtek fel és
csapódtak előre a fiú fele. Inuyasha kardján vadul,
karistoló kórusként pattogtak a törmelékek. Eltátott
szájából nyála hátra csapódott, miközben hunyorgó, arany
szemeivel rámeredt a mosolyogó lányra.
Sango maga köré tekintett. Szemei szinte azonnal megtalálták
azt, amit keresett. Egy kis csövet, melyben a mechanikus erő
még mindig fejtette ki a szívóhatást a közelében kavargó
füst és a kövek mögül előlobbanó lángok miatt.
-Kagome!-kiáltotta fel a lány.
Inuyasha kardjával vad dühvel próbálta elérni Arisát, de
újabb és újabb kövek kerültek az útjába, mik hátra lökték. A
lány apró ujjai oldalra kaptak, mire egy hatalmas, kiürült
fémtartály lebegett melléje, mely olyan erővel horpadt
össze, mintha láthatatlan ujjak fonódtak volna köréje.
Inuyasha felnyögött, amint a hideg fém a testéhez tapadt,
majd a földbe döngölte.
Sango siető ujjaival a törmelékek közé mart és próbálta
kiszabadítani a hosszú csövet.
-Mit csinálsz?-rohant oda mellé Miroku.
-A vére...-nyögte a lány, miközben piszkos arcával a
szerzetesre meredt-Tudom hogy hogyan győzhetjük le.
Arisa ujjai játékosan végigzongoráztak a levegőben. Inuyasha
rekedten előugrott a fémkalitka rácsai közül és szétzúzta a
feléje robogó sziklákat.
-Nah, mutass valamit kutyafülű...-nevetett Arisa, azzal
kezében hatalmas, méteres kard jelent meg, mi a kavargó
fémdarabok nyikorgó hullámából állt össze.
Inuyasha dühösen hunyorogni kezdett, majd megfeszítette a
kezét, mire a Tetsuigán gyémántok kezdtek ragyogni:
-EDD EZT MEG! KONGOUSOUHA!!!!-azzal a pengéből előrobbant a
csillogó gyémántvihar.
A lány a magasba csapta kezét és a fémdarabokkal szétszórt
föld pajzsként a magasba hágott, majd meglendült a levegőben
a torz kard és vörös sebet gyalt a fiú kezére.
-Ez így nem lesz jó...-nyögte a fiú, miközben kivédte az
újabb csapást, mely arany szikrákat vert arcára.
Arisa a magasba emelkedett. Haja lobogni kezdett, szemeit
vörös köd öntötte el, miközben kitárulkozó kezeinek intésére
a föld remegni kezdett és nyikorgó fémek és sziklák
emelkedtek eléje, akár egy élő, karistolva üvöltő sereg.
Inuyasha tekintete eltorzult. A lány sötét arcának mélyén
felvilantak fogai, amint ajkai elégedett mosolyra emelkedtek
fel:
-Vége a játéknak...-azzal a csikorgó eső zúgva bukott alá a
fiú fele.
-ÉN NEM HISZEM! SZÉLBORDA! -üvöltötte Inuyasha, amint a
Tetsuigából előrobbant a sárga vihar, mely elfakította, majd
elmosta a közeledő árnyakat.
A támadás körülölelte a lányt, kinek fényességtől aranyló
arcán gúnyos mosoly tekergett lenéző, üveges szemei alatt:
-Ilyen erő nem hat rám...
Kagome Kirara hátára ugrott, kezében a pattogó huzallal,
mely szürkés csíkot húzott maga után a levegőben.
-INUYASHA!!!!!!!-üvöltötte a lány.
A fiú arcán villogtak a fények. Kardját újra a magasba
csapta és elszánt üvöltéssel újabb fényhullámot lövelt az
előzőhöz, mely hízva belemart a habzó vihar bugyraiba. Arisa
peckesen megcsapta egyike kezét és a tomboló támadás
elgyengülten szertefoszlott. Utána süvítő ujjaival a fiúra
mutatott, ki a magasba lendült kifeszített testtel a lány
felé ,miközvben kicsavarta markából a Tetsuigát. Arisa másik
kezében ragyogó szikrák kezdtek el pattogni, mik forogva
egymásba olvadtak, majd mindenható fénnyel a teljes szent
ékkő szikrázott fel begörbült ujjai közt:
-Ezzel megálíthatatlan leszek. És te, kutyafülű...te leszel
az első, akivel végzek...
Inuyasha arca eltorzult, miközben elkerekedett szemei
mellett forró verejték csorgott le az állára.
Arisa haja vörös tűzként lobogni kezdett, miközben ragyogó,
gonosz teste körül a kavargó szél vad kígyókat kavart, mely
könnyedén felkapta a sziklákat és a földön elterült démonok
megcsonkított testét.
-INUYASHAAAAAAA!!!!!-üvöltött fel Kagome és a fiúhoz
hajította a tekergő csövet.
Arisa csodálkozva maga mögé pillantott üveges szemeivel:
-Az a lány...
Inuyasha elkapta a tárgyat, mely fújva sziszegett ujjai
közt, majd rámordult a meglepett Arisára. Mosolygó szája
mögül diadalmasan felvillantak szemfogai:
-Igen...vége a játéknak!-azzal belevájta a lány kezébe a kis
csövet.
Arisa elkerekedett tekintete lángolni kezdett, miközben kis
ajkai szórakozottan a magasba hágtak:
-Huh, de fájt. Nagyon legy...-azzal vörös szemei fakulni
kezdtek és görcsösen kidülledtek elfehéredő arcból, amint
szürcsögő zaj vibrált fel a megdermedő levegőben. Arisa
meglepett tekintete elhalványult, lobogó haja megállt a
levegőben és ernyedten lekonyult csontos vállára. Inuyasha
érezte, amint a mohón szívó csőben forrón végig áramlik a
lány vére. A fiút egyre erősebben kezdte szorítani a
láthatatlan hullám. Arisa teste görcsösen rángatózni
kezdett, miközben magába tekintő szemei bágyadtan
elfehéredtek aszalódó bőrével együtt, melybe tekergő ráncok
süllyedtek bele. Csontosodó ujjaival próbálta kitépni
magából a csövet, mely kisajtolta belőle az erejét adó vért,
de elgyengülő ujjai ropogva megakadtak a levegőben, mint a
tehetetlen, korhadó fadarabok. Kezéből kicsúszott az ékkő,
mely fémes kattanással földet ért a törmelékeken
csilingelve. Arisa másodpercek alatt megöregedett, amint a
vért elszívta testéből a megdagadó cső. Lassan ereszkedni
kezdett, majd a földet érve legörnyedt és besüppedt,
színtelen szemeivel remegő, ráncoktól érdes tenyerére
nézett, melyen a csontokhoz simuló bőr alatt kiszívott vénái
szürköltek. Kócos, vörös tincseit elhúzta arca elől. Kagome
elborzadt. Egy kétségbeesett, szürkés színű koponya meredt
rá, min a bőr pöttyözött árkaival lelógott, miközben beesett
tekintetével remegve kiszedte cuppogó húsából a csövet. A
vér elgyengülten buggyant elő a sebből, mire rátapasztotta
sorvadó kezét. Nyikorgó ujjai vadul ragadták meg a vérét
tartalmazó tárgyat, mely szilánkokra robbant. Arisa
sikoltozni kezdett, miközben kavarogni kezdtek körülötte a
szellemek hullái, mik közt fekete vére gyöngyözött. A
magasból egy sötét árny szállt alá. Fehér haja lobogott a
szélben, mely egy vonyító kutya dermesztő, közeledő hangjára
emlékeztetett. Arisa cincogva maga elé kapott:
-Ne....eeee.....ne....bánts...bántanál egy kislányt?-szöktek
elő könnyek szemeiből, miközben karmos ujjaiból előrobbant a
hullám.
De az árny megállíthatatlanul közeledett...
Inuyasha magasba emelte a kardját és lesújtott vele. Arisa
szemei megakadtak. A penge a szívét szúrta át hatalmas, kör
alakú vágást tépve testébe. A levegőben mozgó tárgyak és
hullák megálltak, majd hirtelen forogni kezdtek és neki
csapódtak Arisának hatalmas fényvihar közepette. A kavargó
köd egy hatalmas virágnak nézett ki, mely kinyújtotta hosszú
szírmait, majd egy hirtelen mozdulattal összecsukódott.
Folytatása következik...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
