A múlt árnya

8. rész: Búcsú a keleti palotától.

A távolból éreztük, hogy Yoshiro a közelbe

van.

Sesshoumaruval összenéztünk, és tovább

mentünk az északi kapu felé.

Nem törődtünk az érzékeinkel.

Úgy gondoltuk, ha még is összefutunk akor

majd nem, veszünk róla tudomást, bár ez

elégnehéz lesz.

 Még is csak a bátyám és nem nézhetem

levegönek.

Ezt sesshoumaru nem értené meg.

Egyre közeleb értünk,és a messzi távolból

észre vetük Yoshiro alkját.

A lenyugvónap fénye meg törte magas alakját.

Jobban megnéztem, és kimondottan

jóképünek látam.

Jaj miket gondolok hisz ö a bátyám.

Még én probáltam magamtól távol tartani.

Most még is ö jár a fejembe.

Pedig milyen szépnap volt a mai?

Nem gondoltam volna hogy

sesshoumaruba ennyi szenvedély rejtözik.

Igy ahogy elnézem a bátyámat,

magasabnak látom sesshoumarunál.

Legalább egy fejel.

 Odaértünk a palotakapuhoz.

Most Sesshoumaru mellém ált és megfogta

a kezem.

Yoshiro ridegen ránk tekintet.

-Tik meg hol voltatok?

Lesütöttem a szemem és elkezdtem

gondolkodni.

Vajon mit mondjak?

Néma csend borult ránk.

A feszültség a kétt kutyadémon közöt egyre

csak erösödöt.

Elkezték egymást méregetni,és közbe

morogtak.

Egy kis ídőmúlva feltekintetem.

Rá néztem a bátyámra.

Elmosolyodtam és ezt mondtam neki –

sétálni voltunk.

 Yoshiro mogorván a rám nézet.

-Hogy képzeled ezt hugi?!

Förmed rám Yoshiro.

-Ezt hogy érted?

-Engedély nélkül kise jöhetek a palota falai

közül?

-Ne ordits!

-Nem ordítok csak hangosan, beszélek.

-Hagyd aba hugi!

-Akor sem mehetél volna el ezel a ficsural!

-Nem te fogod nekem meg mondani, hogy

mit szabad és mit nem!

Sesshoumaru kivüláloként nézte, ahogy

vitatkozom a bátyámal.

Egy darabig halgata vitát, aztán elindult a

kapu felé, és maga útán húzot.

-Hagyd Heian.

Ragaszkodó szemekkel rám nézet, és én

követem öt a kapu felé.

Áthaladtunk a kapun és újra a hátsó

kertbe találtuk magunkat.

Ismerős illatot sodort a szél felém.

 Ismét bódító magnólia és cseresznye illat

lepte be a kert minden szegletét.

Most nem kerülgetet az ájulás.

Már hozzá szoktam ahoz hogy a

magnóliának és a sakurának ilyen bódító

illata, van.

Oda értünk a verandához feléptünk rá,és

bementünk a folyosóra.

Végig mentünk rajta és az  útólsó ajtonál

megállt sesshoumaru.

Kinyitota és bementünk a szobába.

Leültem az ágyra, Sesshoumaru pedig

kiment az erkélyre.

Nagyon mélyen elgondolkodót.

Aztán megfordult, és bejöt az erkélyről.

Rám nézet.

-         holnap elmegyünk innen.

-         Nem maradok itt egy percet sem.

-         Jelentette ki Sesshoumaru.

 Árnyak jelentek meg a tolóajtó mögött,

akik nem voltak mások, mint Rin és yaken.

Bebocsátásra vártak.

-Sesshoumaru nagyúr bejöhetünk?

Kérdezte yaken a toló ajtó túlsó felén.

-Gyertek csak bátran.

Mondtam yakenek, és már is nyílt a

tolóajtó, amin bemasírozót yaken a kis rinel.

-Sesshoumaru nagyúr!

Annyira hiányoztál nekem, meg Heian is!

Rin zokogni kezdet,és oda rohant

sesshoumaru lábához és átölelte.

Sesshoumaru ránézet Rinre.

Ne csak engem ölelges.

Heian is itt van.

Rin felnézet a kutyadémonra és elkezdet

szipogni.

Hagyd abba rin a bögést.

Igen is Sesshoumaru nagyúr.

Rin kihúzta magát, és már rohant is felém

hogy átöleljen.

Kiváncsian rám tekintet.

-Hol voltatok?

-Sétáltunk egyet a nagyúral.

-Remélem nem haragszol amiért nem

vitünk magunkal?

-Nem nem haragszom.

Rázta meg a fejét a kislány.

-Enek örülök.

-Rin holnap reggel itt hagyuk a palotát.

-Útnak eredünk.

-Ha nem akarsz itt maradni akor

készülödj.

-Igen sesshoumaru nagyúr.

-Mi ?

-Nagyúram !

-Itt hagyuk a keleti birodalmat?

-Igen yaken.

-De de nagyúram,nem teheted meg ezt a

hiroshi nagyúral.

-De hogy nem yaken.

-Nemfogok úgy ugrálni, ahogy ö akarja.

-Ha szüksége lesz rám akor majd, üzen.

Heian meg majd elintézi nekem hogy

Hiroshi nagyúr eről értesüljön.

Ránéztem sesshoumarura, és kisé haragos

szemekel belenéztem szemeibe.

Mért pont én?

Kérdeztem a sesshoumarut érthetelen

tekintetel.

A te apád.

Jóban szót tudsz vele érteni.

Na jó, ahogy akarod.

Mondtam belegyezöen,és egy mosolyt

csaltam a számra.

Akor én most elmegyek és megkersem az

apám,és közlöm vele a nagyszerű hirt.

Kifog ugrani a bundájából örömébe ha

meghalja elhatározásodat.

Kimentem az ajton és elindultam apám

szobája felé.

Bemehetek?

Kérdeztem apámat, de nem jött válasz.

Halgatás bele egyezés.

Gondoltam magamba és rányitotam az ajtot.

Nagyon furán éreztem magam a szobába.

Tele volt tömjén füst illatával.

Érdekes hangokra letem figyelmes.

Elindultam a hangok írányába,és apámat

megtaláltam Sakurával az ágyba, ahogy

enyeglenek.

Annyira elvoltak egymásal foglalva hogy

észre sem vetek,ezért úgy döntötem hogy

rájuk ilyesztek egy kicsit. Megköszörültem

torkom és csak annyit mondtam,-haliho

apukám itt vagyok,és elövetem legszéleseb

mosolyom.

Mindketen felugrotak az ágyból,Sakura

mérgesen rám nézet apám,meg zavart

szemekel elkezdet hebegni .

Te meg mit keresel itt Heian?

Csak beszeretnék valamit jelenteni.

Sesshoumaruval úgy döntöttünk hogy

elmegyünk a palotából.

Holnap reggel indulunk.

De mért pont most?

Szegezte a kérdést Hiroshi nagyúr a

lányának.

Azért mert Yoshiro és Sesshoumaru nem

jönek kiegymásal.

Legutob is majdnem összevitatkoztak.

Ha Sesshoumaru nem lenne ennyire

hidegvérű akor már valamelyiköjük nem,

élne.

Én meg már azt hitem hogy elvesz

feleségül.

Kajánul elvigyorodtam- én is, azt

szeretném, de nem akarom Sesshoumarut

sürgetni.

Majd rá szánja magát apám,és ne haragudj

rá, amiért ilyen.

Most megyek.

Várj Heian!

A nagytanács hamarosan összeül hogy

megvitason egy nagyon fontos kérdést.

Vissza fordultam apám felé,és ránéztem a

töle örökölt aranyló szemeimel.

Mi az a fontos kérdés?

Kérdeztem kiváncsiságal a hangomba.

Összegyüjtök minden kutyadémont hogy

meg vivhasuk az utolsó háborúnkat a

párducokal,és szövetségeseikel.Visza

akarjuk kapni a nyugati területeket ami

egykor Inu No Taishou-é volt. Apám!

Azt szeretnéd ha vissza térne

Sesshoumaru a nyugati palotába és

felhagyna ezel a vándor életel?

Igen Heian.

Csak remélni tudom, hogy Sesshoumaru

megérti a szándékaimat.

Azt szeretném, ha boldog lennél, és ezt a

boldogságot csak Sesshoumaru tudja

neked biztosítani.

Ott a nyugati palotába.

Hiroshi nagyúr összehúzta köntösét és

felkelt az ágyból.

 Odament lányához és homlokon csókolta.

Bár hogy döntesz az életbe én melleted

leszek édeslányom.

Beszeretném potolni azt az ídőt amit

kihagytam az életedből.

Apám szemeibe néztem és csak azt vetem

észre hogy könnyek csordulnak végig az

arcomon.

Köszönöm apám.

Arcon pusziltam apámat és elnézést

kértem tőlük amiért meg zavartam őket.

Kimentem a szobából mélyen magamba

zuhanva.

Sose gondoltam volna hogy ennyire nehéz

lesz számomra a búcsú arról a helyről ahol

megszületem.

Bementem a szobánkba.

Sesshoumaru már várt rám az ágyba, de

nem mentem oda hozzá.

Helyete kimentem az erkélyre ,és

felnéztem a csillagos égboltra.

Sesshoumaru érezte hogy valami nyomja a

lelkem.

Ki kelt az ágyból,és egy száll alsónadrágba

odajött a hátam mögé.

Átkarolta derekam és magához húzot.

Akár mi bánt megoldódik.

Tudom Sesshoumaru

De nagyon nehéz itt hagynom a palotát.

A vérem ideköt.

S a szíved?

Az hova köt?

Hozzád és nyugathoz.

Sesshoumaru lehajtotta fejét Heianhoz és

gyöngéden megcsókolta.

Felvet a karjaiba és odamentünk az

ágyhoz.

Letet és lefeküdt mellém.

Egy darabig egymás tekintetét néztük.

Mire álomba ringatót Sesshoumaru

tekintete.

Másnap reggel kikeltem az ágyból, és

elenálhatalan érzést éreztem egy kis

fűrdés íránt.

Sesshoumaru még mélyen aludt.

Álomszuszék ö mondja hogy korán kell kelni.

Kerestem a szekrénybe egy tűrűközöt és

elindultam keresni fűrdésre alakalmas

helyet.

Nagy nehezen találtam is,kint a kertbe volt

egy barlang

Egy barlang mélyén egy csodálatosan

tisszta barlangi tavat.

Levetem ruhámat és belementem a

jéghideg vízbe.

Szinte felüdülés volt számomra az a félóra

amit itt töltötem .

Kijötem a vízből,és elkeztem felöltözni.

Már majdnem felöltöztem mikor

váratlanul ott termet Sesshoumaru.

Mér jötél el nélkülem fűrdeni?

Nem volt szívem téged felébreszteni.

Sesshoumaru nem mondot semmit.

Odament a tóhoz,meg mosta arcát és a

fülét aztán automatikusan a türülközö

útán nyúlt.

Megtörölte bene arcát,és útána rám nézet.

Nem érezted hogy les valaki?

Nem

Mért van enek jelentösége.

Igen.

Látam a bátyádat erefelé.

Biztos megkukolt.

Miket feltételezel róla?

Sok mindent.

Szerintem még mindig magának akar.

Ha igy is van Sesshoumaru a gyógyír

megvan számára is.

A kérdés csak, az hogy mikor fog vele élni?

Megfogtam Sesshoumaru kezét és

ránéztem.

Gyere, menjünk vissza.

Rin és yaken biztos felkelt már.

Visszatértünk a palota falai mögé. Épp

beléptünk a szobába mikor Rin felkelt az

ágyból.

Nagyot nyújtózót és mellete kuporgó

yakenre nézet. Pislogót néhányat aztán

megdörzsölte a szemét.

Jó reggelt yaken mester!!!

Kiáltot rá a gnóm békára a kislány.

Yaken összerezent.- rin a frászt hozztad

rám.-ne ijeszteges-jó reggelt neked is.

Jó reggelt rin.

Jőt egymásik válasz az ajtó felöl.

Ah Sesshoumaru nagyúr jó reggelt,és

neked is Heian.

Hol voltatok?

Kisé megvoltam lepödve,mert rin minden

alakalomal ezt kérdezi,és már rosszat

feltételeztem,de hát már hónapok óta

Sesshoumaruval útazik.

Nem várhatok mást egy árva gyermektől

csak mély összinte ragaszkodást.

-jó reggelt rin,mondtam mosolyt csalva az

ajkaimra.

Heian te is velünk jössz?-kérdezte tölem a

kislány.

Igen veletek megyek.

nem kívánok itt maradni a bátyám

árnyékaként.

Apám meg már mindenről tud,úgyhogy

nem tarthat semmi vissza.

Mikor már mindenki útra készen

állt,kimentünk a folyosora azon végig

haladtunk,le a lépcsön és kimentünk az

udvara.

 Sesshoumaru szólt az egyik szólgának

hogy hozza ide  a sárkánylóvat.

Rin felült rá.

körül néztem az udvaron ,sehol senkit nem

látam.

Kicsit feljeb tekintetem,és az egyik

erkélyen ami bizonyára apámé lehetet

meglátam apám szomoru tekintetét.

Sesshoumaru felé fordultam.-várj

meg,mindjárt jövök.

Berohantam vissza palotába,felrohantam

a lépcsön ,és bementem az apámhoz.

Sakura még aludt.

kimentem az erkélyre és apám karjaiba

zuhantam.

Bcsás meg apám amiért elmegyek.

Semmi baj kislányom megértelek.

De remélem megérted hogy mért kell

elmenem.

Igen megértem heian. – nem csak yoshiro

miat mész el hanem azért is mert

sesshoumaruhoz húz a szíved.

Igen apám ezért.

Most menj, mert Sesshoumaru nem fog

öröké rádvárni.

Apám arcára egy puszit adtam és boldogan

elmentem, vissza az udvara.

Sesshoumaru már türelmetlenül várt.

-Rám mosolygót, aztán elindultunk ki a

nagykapun vissza a természet adta

szabadság felé.

Folyt.köv